Születési sorrend elmélete

Ezt az elméletet Alfred Adler pszichiáter munkája nyomán Cliff Isaacson dolgozta ki metodista lelkészként mindennapos tanácsadói tevékenysége közben.

Alfred Adler óta a születési sorrend hatását többen vizsgálták, és ma már óvatosabban érdemes erről beszélni. A sorrend önmagában nem határozza meg a személyiséget, de a családi légkörrel, a testvérek közötti viszonnyal, a szülői figyelemmel és a gyermek saját megélésével együtt sok mindent megmutathat. Én ezért nem merev szabályként tekintek rá, hanem olyan önismereti segítségként, amely tanácsadói tapasztalat alapján sokszor rávilágít egy-egy régi szerepre, védekezésre vagy kapcsolati működésre.

Önmagunkra nézve
Áldásos a módszer kapcsolataink terén. Megtanít arra, hogyan érezzünk együtt a másikkal ítélkezés helyett, hiszen felismerhetjük, kinek milyen a születési sorrendje, így jobban megérthetjük őt. 

Amikor ránézünk arra, milyen helyet foglaltunk el a családban, és hogyan éltük meg a saját születési sorrendünket, sok viselkedési formánk, reakciónk és kapcsolati nehézségünk érthetőbbé válhat. Nem azért, mert a születési sorrend önmagában mindent meghatároz, hanem mert segíthet felismerni, milyen szerepet vettünk fel gyermekként, hogyan próbáltunk alkalmazkodni, figyelmet kapni, védekezni vagy helyet találni a családban.

Ez az elmélet abban is támogathat, hogy kevesebb bírálattal nézzünk önmagunkra. Nem úgy tekintünk magunkra, mint akinek „valami különleges gondja van”, hanem megláthatjuk, hogy bizonyos működéseink egy korábbi családi helyzetre adott válaszként alakultak ki. Így könnyebben felismerhetjük azokat a képességeinket is, amelyeket eddig nem vettünk észre, vagy nem mertünk felvállalni.

Ha a születési sorrendre nem merev besorolásként, hanem önismereti térképként tekintünk, segíthet tudatosabban bánni a régi mintáinkkal. Nem az a cél, hogy „születési sorrend személyiséggé” váljunk, hanem hogy megértsük, milyen szerepekből működtünk eddig, és melyek azok, amelyeket már kinőhetünk vagy átalakíthatunk, mert a régi működések önismereti munkával átalakíthatók.

A születési sorrend elméletének ismerete segíthet az anyáknak abban, hogy árnyaltabban lássák gyermekük viselkedését. Könnyebben felismerhetik, hogy bizonyos reakciók mögött nem feltétlenül szándékos ellenkezés vagy „rosszaság” áll, hanem egy sajátos családi szerep, belső működés vagy helykeresés.

Így például egy anya más szemmel nézhet arra, ha a lánya gyakran ellenáll, nehezebben fogad szót, vagy kicsi korában folyton mászni, felfedezni, próbálkozni akar. A harmadik sorrendű gyermeknél ezek a viselkedések kapcsolódhatnak a nagyobb kreativitáshoz, a felfedezőkedvhez, a bátorsághoz és a határok természetes próbálgatásához.

Ez a rálátás segíthet abban, hogy a szülő ne személyes támadásként élje meg a gyermek működését, hanem jobban megértse, milyen belső erők, igények és adottságok mozgatják őt. 

Ha megértjük a gyermek viselkedését, szülőként is sokkal türelmesebben és könnyebben fordulhatunk felé.

A születési sorrend szemlélete segíthet megérteni különböző viselkedési mintákat, és ezáltal könnyebben elkerülhető, hogy a testvérek egymáshoz hasonlítsuk.  

A születési sorrend olyan alkalmazkodási és problémamegoldó működések eredményeként is kialakulhat, amelyeket gyermekkorunkban azért kezdtünk használni, hogy megtaláljuk a helyünket a családban, és biztonságosabban érezzük magunkat abban a szerepben, amelyet betöltöttünk. Természetesen egy harmadik gyermek sok helyzetben másképp reagálhat, mint egy elsőszülött, még akkor is, ha külső adottságaikban hasonlítanak egymásra. Ahogy újabb és újabb gyermek születik a családba, minden gyermek keresi a saját helyét, és kialakítja azokat a működési módokat, amelyekkel kapcsolódni, figyelmet kapni, alkalmazkodni vagy védekezni tud.

A szerepek lehetnek: egyke, elsőszülött, másodszülött, harmadik gyermek, negyedik gyermek.

Mivel a születési sorrendhez kapcsolódó minták sok esetben a gyermek önvédelmi és alkalmazkodási működéseivel függnek össze, ezek erősségét nagymértékben meghatározza a családi légkör és a családi harmónia. Minél nagyobb az egyensúly, a biztonság és az elfogadás otthon, annál kevésbé van szükség arra, hogy a gyermek erős védekezési stratégiákat alakítson ki, és annál kevésbé válik meghatározóvá a születésisorrend-személyiség.

Azoknál a gyermekeknél viszont, akik kiskorukban gyakran éltek meg kritikát, érzelmi hiányt, túlzott szigort, vagy olyan elvárásokat, amelyek az életkorukhoz és érzékenységükhöz képest megterhelőek voltak, erősebben rögzülhetnek ezek a születésisorrend-minták. Ilyenkor a gyermeknek többet kell alkalmazkodnia, védekeznie vagy saját helyét keresnie a családban.

Tanácsadói tapasztalat alapján ezek a minták később felnőttkorban is jól felismerhetővé válhatnak, különösen azoknál, akik önismereti munkába kezdenek. Náluk a születési sorrend hatása sokszor erősebben megfigyelhető, mert a gyermekkori szerepek, alkalmazkodások és védekezések mélyebben beépülhettek a személyiség működésébe.

Hogyan állapítható meg, hogy mi a születési sorrendünk?
A kronológiai sorrend nagy valószínűséggel megegyezik a születési sorrenddel. Pl. egy Egyke mindig Egyke marad. De vannak persze kivételek:
• Ha 5 év vagy annál nagyobb korkülönbség van két testvér között, akkor az Elsőszülött Egyke marad, illetve a második gyermek is Egyke lesz, hacsak nem születik 5 éven belül újabb testvér, aki miatt a másodikból Elsőszülött személyiség válik. Ennek az az oka, hogy ha az először született 5 éves vagy annál idősebb, amikor megszületik a testvére, akkor nem fogja azt hinni, hogy már nem szereti őt az anyukája. Egy idősebb gyermek inkább megmagyarázza mi történt, és nem csak az érzelmeivel reagál a történésekre.
• Ha a kistestvér születése után az anyának akad egy olyan segítsége, aki többet van az idősebb gyermekkel, akkor elkerülheti a trónfosztottság érzését, így belőle nem a kronológiai sorrendje lesz jellemző rá, hanem Egyke marad.
• Az ikrek esetében – attól függően melyikük látta meg elsőnek a napvilágot – egymást követő születésisorrend-személyiségek lesznek. Az elsőnek érkezett Elsőszülött lesz, a másik pedig Másodszülött, vagy ha már van idősebb testvérük, akkor Másodszülött és Harmadik gyermek.
• Továbbá hatással van a szülők születési sorrendje is a gyermekekre.
• Azoknál a gyermekeknél, akiket korán adtak bölcsődébe, vagy otthonba, ahol viszonylag sok időt töltöttek, náluk további kivételek merülhetnek fel.
• Egy eltávozott testvér is befolyásolhatja a születési sorrend kialakulását.
• A nagy családoknál a sorrend egynél többször is megismétlődhet.

Írta: Petre Veronika perinatális szaktanácsadó

Felhasznált irodalom: Cliff Isaacson és Kris Radish: A születési sorren elmélete, Alexandra Kiadó 2004
Folyt köv. Az Egyke        Az első szülött

2012.1.17.
Frissítve: 2026.5.18.

A családi élet buktatói 5.

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja

2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)

3. A kisgyermekes család (3-6 év)

4. A kisiskolás gyermeket nevelő család (6-8 év)

4/2. Az iskolás gyermeket nevelő család (8-12 év)

5. A serdülőt nevelő család

6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család

7. A magukra maradt, még aktív szülők családja

8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.

Ilyenek pl.

• A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
• Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
• Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
• Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés

4/2. Az iskolás gyermeket nevelő család (8-12 év)

A gyermek nyugalmas, harmonikus életszakasza a kisiskolás korban véget ér, mert változás áll be életében. Átalakul a külvilághoz is, és az önmagához fűződő viszonya is.

A praepubertás idő két korszaka

Az első, a higgadtabb időszak, mely 9-10 éves kor közé tehető. A gyerekek ilyenkor imádnak gyűjtögetni, egymással titkolózni. Barátságaik szenvedélyesen alakulnak.

A második a nyugtalanabb időszak, a 10-12 évesek tartoznak bele. Általában a gyermekek sértődékenyebbek, érzelmeik, olvasmányaik magukkal ragadják őket.

Társas kapcsolataikban is változás áll be. Már nagyobb arányban játszanak a lányok-lányokkal, a fiúk-fiúkkal, a csoportjaikban szigorú hierarchia alakul ki.

A testük is változásnak indul. A lányok menstruálni kezdenek, a fiúknál megtörténhet az első éjszakai spontán megömlés.

Nagyon fontos lenne ebben a gyermekek számára nehéz időben rendszeresen sokat beszélgetni. A szülőknek elmében és szívben is tudatosítania kellene a róluk való leválás folyamatát és szükségességét, és a serdülőkor megpróbáltatásaira való felkészülést.

A szülő-gyermek kapcsolat alakulása

A kamaszkor sikerességét meghatározza a szülő tudása és felkészülése!!! Amennyiben tudja a szülő, hogy miközben gyermeke egyre szemtelenebbé válik, egyre inkább keresi saját identitását, annál jobban szüksége van a biztos szülői szeretetre, a megértő, elfogadó háttérre, és azok konkrét megnyilvánulásaira.

Sajnos a szülők nagy része azonban megsértve reagál a gyermek önállóságra való törekvéseire, inkább kihátrál, a gyerekkel kevesebb időt tölt, hogy ne kelljen konfliktusba kerülnie vele, és így a helyzet rosszabbodik.

A korábbi rendezetlen testvérkapcsolat ebben az időintervallumban általában megjavul, főként a szolidaritás miatt. De az is előfordulhat, hogy pont amiatt távolodnak el a testvérek egymástól, mert, (sajnos a szülők gyakran esnek bele ebbe a hibába) ha a szülő nem bír az egyik gyerekkel, akkor megneheztel rá, elfordul tőle, „problémásnak” minősíti, és a másikhoz fordul, akit „bezzeg” gyermekké emel ki.

Néha váltakozik a bezzeg gyermek, és a problémás gyermek személye, attól függően mikor melyik szülöttel van gond. Azért folyamodik a szülő a címkézéshez, hogy igazolja magát elsősorban a külvilág előtt. Nem is a családjával, a nevelési módszereivel van a gond, hiszen van olyan gyermekük is, aki problémamentes, okos, ügyes.

Sajnos azon szülők, akik nem hallottak ennek káros hatásáról, nincsenek tisztában azzal, milyen sebeket okozhatnak csemetéjüknek.

A házastársi kapcsolat alakulása

Ez az időszak is igen megterhelő lehet, s nagy terheket ró a házastársi kapcsolatra. Ide tartoznak az iskolába járással együtt járó nehézségek, tanulási, magatartási gondok, stb.

Válni bármikor lehet – az emberek szerint – gyakran a fent említett gondok, és a 10-12 év alatt kiégett tűz miatt választják a szülők ezt az időszakot.

Az alábbi házastársi kapcsolatok két típusa vezet ebben a korban nagy gyermeknevelési problémákhoz:

· Az egymáshoz alig motivált szülők (kiégett kapcsolatban) a gyermekhez fordulnak szeretetért, és ki akarják sajátítani maguknak. Ezzel nehezítik, lehetetlenítik leválását, akadályozzák fejlődését.

· Az egymáshoz túl motivált szülők a gyermek számára elérhetetlenek, akkor, ha:

· Az örömkeresésben a szülők csak egymásra koncentrálnak, és nincs köztük helye a gyermeküknek.

· A szülők közt komoly konfliktus van, ezért nincs kedvük, türelmük, energiájuk a gyermekkel foglalkozni.

· Az egyik szülő a másik féltékenysége miatt nem férhet a gyermekhez.

Folytatás következik

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Női archetípusok (benned lévő Istennők) az anyaságra nézve - Artemisz

Az archetípus vagy az őselv kifejezés egy ősi típus tanra vonatkozik, mely elveszett a régi múltban, és nem sikerült gyökerét föllelni. A C. G. Jungi pszichológia szerint már eleve léteztek, nem az ember találta ki. E neves pszichológus óta nevezik archetípusoknak azokat a viselkedésmintákat, melyeket az emberi testbe születő lélek választ.
Míg a Jungi pszichológia archetípusok sokaságából indul ki, a hermetikus őselvek tana még mélyebbre ás, s hét őselvet fogad el, amelyet az ókor 7 planétájáról neveztek el. Ma 10 ismert planéta van, ebből indulunk ki. Ezeknek csak annyiban van köze az asztrológiához, hogy ugyanazokat a típusokat használja. Ha az őselvek nem volnának jelen mindenhol, akkor nem volnának őstémák.

Mire jók az archetípusok?Aki ismeri a saját archetípusát, az könnyebben birkózik meg életével. Ha egy nő arra törekszik, hogy megoldja születése előtt elkészített hálótervét, feladatait, akkor azok nem jelennek meg megoldatlan problémaként, testi tünetként, betegségként. Ez nagyon sok szenvedést takarít meg. Ha még azt is tudja az illető, melyik típusba tartozik, akkor látja adottságait, lehetőségeit, s könnyebben halad élete útján. Életkorszakokhoz kötve tudatosan figyelemmel követheti, hogyan lép át egyik típusból a másikba. Ezáltal felkészülhet, előre tudhatja, mire számíthat. Könnyebb lesz az élete, mint annak, aki nem tudja előre, csak a saját tapasztalatain, kárán, sérelmein tanul.

Artemisz – Diana
Az archetípusok közül Artemisz az önmagához hű maradó nőt képviseli. Ő az, akit soha nem lehet betörni. Úgy gondolja, hogy nincs szüksége férfira, a ható energiára, hisz szerinte ez teljeséggel meg van benne, rajta nem lehet uralkodni.
A mostani időben az ilyen típusú hölgyet arról lehet felismerni, hogy kitartóan és vehemensen képviseli a kitűzött céljait és érdekeit, akár az elveiről, akár egyéb dolgairól van szó. A törekvése közepette gyakran botlik férfiakba, akik miatt megtöbbszöröződik energiája, nagyobb teljesítményre inspirálják őt. Emiatt az élsportolók közül sok az Artemisz típusú nő.
Fontos számára a függetlenség és a szabadság. Ha mégis házasságra adná a fejét, akkor általában gyengébb férfit választ magának, hogy elkerülje a rajta való uralkodási lehetőséget. Általában a férjével eleinte szenvedélyes szerelme lelohad, és inkább testvéri kapcsolatra emlékeztet viszonyuk.

AnyaságA várandósságot, babázást, gyermeknevelést nem neki találták ki. Mivel fontos neki a szabadsága, függetlensége, ezért az anyaságát belül megszenvedheti. Főként az artemiszi típusúak közül kerülnek ki a Gyes-neurózisban szenvedők, akik egyáltalán vagy csak nehezen békülnek ki helyzetükkel. Azok a nők, akik nehezen adják be a derekukat a gyermek fogadására, a karrierjük, a szabadságuk védése miatt, azok folyton lázadhatnak helyzetük ellen. Legtöbbször ez nem is tudatosan mutatkozik meg. Várandósságukat szédülés, émelygés, hányás tarkítja. Szélsőséges esetben ez a leplezett elutasítás akár koraszüléshez is vezethet. A gyermekek szempontjából nem csak a leplezett elutasítás a fájó, hanem az is gondot okozhat, ha a nő nem alkot magzatával egységet, és így a baba nem élheti meg a feltétlen szeretetet, nem alakul ki anyjával az egység, és az ősbizalom. (Az ősbizalom lényegéről bővebben itt)
A típus mértéktelen dühöt érezhet gyermeke iránt. Gyermekeit hamar önállóságra neveli, jobban barátnő, mint tyúkanyó. Viszont óvja, és védi gyermekeit, ha gond van.
Hivatásában azonban sokkal jobban érzi magát, mint a háziasszony –és anyaszerepben. Munkájában odaadó, tévedhetetlenül követi céljait, bármi is legyen az. Gyakran munkáját családja fölé helyezi.
Problémái közé tartozik az érzelmi távolságtartás. Mivel teljes lelkesedéssel végzi munkáját, veti bele magát hivatásába, megfeledkezik környezetéről, s elhanyagolja emberi kapcsolatait. Amennyiben a már említett dühét nem tudja kontrollálni, az elfajulhat, és mély sebeket ejthet környezetén. Szélsőséges esetben a hölgy amazonná válik. Döntenie kell céljai és annak elérési eszközei között. Dühvel fékezhetetlenül viselkedik, vagy szelíden.

Gyakran előforduló nőgyógyászati problémák e típusnál:§ Amenorrhea – kimaradó menstruáció
§ Dysmenorrhea – fájdalmas menstruáció
§ Sterilitás
§ Hirsutismus – férfias szőrzet
§ Anorexia nervosa is utalhat feldolgozatlan témákra


Hogyan lehet jól artemiszi típusú nőként élni?
Annak ellenére, hogy ez idáig főként a típus hátulütői lettek kiemelve, nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú hölgyeknek így kell élniük, viselkedniük. A tudatos gondolkodásban pont az az a lényeg, hogy az artemiszi nő tulajdonságait összeszedve ki kell alakítani azt az életformát, amit ezekkel képes elérni az ember.

Melyek lehetnek ezek?
Nagy adag ható energia, Törekvés, Függetlenség, Szabadság, Testvéri szeretet érzés a férj iránt, Kitartás, Környezet elhanyagolása, Düh.
Anélkül, hogy a környezet, a szűk család rovására menne az élete, úgy is kiteljesedhet a nő, és emellett még odaadó lehet a munkájában. Érdemes törekedni az egyensúlyra a munka vagy hivatás és a családi élet között. Amint erre az egyensúlyra fellép szívében a vágy, a gondolat teremtő erejének köszönhetően már sok minden megváltozik elsősorban az asszonyban, majd környezetében. Ha életfeladatának tekinti az anyaságot, az ettől kezdve nem szenvedéssel jár együtt, hanem örömmé minősül át, úgy a szabadság, és a függetlenség is visszaszökik életébe. Amint nem harcolunk, lázadunk a dolgok ellen, azok rögtön megszelídülnek. Lélekben, testben kiteljesedik az, aki lelke útmutatását követi.
A férj/társ iránt érzett szeretetet is fel lehet időnként frissíteni kikapcsolódással, utazással, közösen eltöltött idővel, vagy akár az esküvő megismétlésével. Évekkel korábban a párunkat választottuk, de vajon a mai fejjel is őt választanánk? Találjunk ki magunknak egy szertartást, amivel még szorosabbá tesszük kapcsolatunkat, kifejezzük egymás iránt érzett szeretetünket. Mintha újra esküvőnkről álmodoznánk. Tervezzük meg hol, mikor, milyen keretek között, miben, kikkel tartjuk. Ezt akár 5-7 évenként megismételhetjük.
Ha az elején lángoló szerelem testvéri szeretetbe ment át, annak nem szükséges így maradnia. Csak tenni kell érte.
A gyerekeket is lehet nagyon-nagyon szeretni, annak ellenére, ha az artemiszi nő nem érzi magát anyatípusnak. A gyermek iránt táplált érzésünk nem függ az archetípustól. A szeretet belülről fakad. Meg is lehet növelni azt. Ha vágy van a szívünkben erre, öleljük át gyermekünket minél többször.
Düh. Különböző módszerek léteznek a felgyülemlő düh levezetésére.

A további típusok hamarosan olvashatók…

Felhasznált irodalom: Ruediger Dahlke, Margret Dahlke,Volker Zahn: Női egész-ség Bioenergetic Kft. 2005

A családi élet buktatói 4. - A kisiskolás gyermeket nevelő család (6-8 év)

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja
2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. A kisiskolás gyermeket nevelő család (6-8 év) 4/2. Az iskolás gyermeket nevelő család (8-12 év)
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés

A kisiskolás gyermeket nevelő család (6-8 év)

Amikor a gyermek iskolaéretté válik, nagy változáson megy át a család. Soroljuk fel a legszámottevőbb történéseket:
Iskolakezdés
Praepubertás és pubertáskor
Házastársi, illetve szülő-gyermek kapcsolat megváltozása

A kisgyermek az óvodában eltöltött 3. év végére nagyot változik. Olyan tulajdonságokat, és készségeket sajátít el, ami az iskolaérettséghez szükséges. Kitartó lesz, kialakul a feladattudata, képes alkalmazkodni, a saját teljesítményét kritikusan értékeli, stb. Ezek mind arra szolgálnak, hogy képessé tegyék a gyermeket az iskola terhének elviselésére, továbbá arra, hogy örömét lelje majd az iskolai életben.

Az iskolakezdés
Ez a család életének egy fontos eseménye. A gyermek életében pedig ez egy fordulópont. Búcsú a felelősségmentes gyermekkortól, és út a tudás és az ismeretszerzés világába. Jó, ha a szülők a beíratás előtt tájékozódnak a különböző iskolákról, azok szolgáltatásaikról, a tanítónőkről stb. és így választják meg gyermeküknek a legmegfelelőbb tanintézményt.

Persze spirituális anyaként az volna a legjobb, ha tudakozódnánk gyermekünk lelkétől, hogy mit tervezett el, megszületése előtt, milyen életet szeretne magának, és ehhez milyen típusú általános iskolára van szüksége. Ha még nem tudunk a lélekkel beszélni, akkor kérjük meg az őrangyalunkat, hogy mutassa meg álmunkban, vagy súgja meg, vagy valamilyen jellel hozza a tudomásunkra. Forduljunk olyan emberhez, aki megtanítja számunkra az őrangyalunkkal vagy a lelkünkkel való kommunikációt. Pl. Őrangyal kommunikáció-Pécs.

A nyári hónapok alatt gyermekünket készítsük fel az iskola örömére. Vásároljuk meg a neki tetsző tolltartót, iskolatáskát, felszerelést. Ezeknek a beszerzése mind az örömteli felkészülést szolgálják.
Ez az öröm mind addig megmarad, amíg jó élmények érik a csemetét. Ha viszont elutasítást érez a tanárok vagy a tanulók, vagy a szülők részéről, már elmúlik a felhőtlen boldogság érzése.

Melyek azok a dolgok, melyeket jó figyelembe venni?
· Fontos, hogy a gyermek képességeinek megfelelő iskolát válasszunk.
· Fontos az óvodai nagycsoportban végzett részletes iskolaérettségi vizsgálat, mely a lehetséges problémákat kiszűri, és időben kezeli. Mint pl. dysgraphia, logopédiai problémák, látás-hallásérzékelés zavarai. Ha ezeket időben felismerik sok nehézséget spórolhatunk meg vele.
· A nyári hónapok alatt szeretessük meg csemeténkkel az iskolát. Félénkebb, anyásabb gyerkőcöknél ez különösen fontos.
· Időben alakítsuk ki a gyermek számára a tanulóhelységet. Világos hely, sarok, íróasztal, kényelmes szék.
· Az iskola kezdetétől fogva sokat beszélgessünk a kisgyermekkel az iskoláról. Hagyjunk elég időt az ő megnyilvánulásaira.
· Minden reggel közösen üljünk le enni.
· Az első években tanuljunk együtt a gyermekkel.
· Bátorítsuk, dicsérjük sokat a gyermeket, hogy önbizalma fejlődjön, s örömét lelje a tanulásban.
· Minden nap jusson idő a játékra is, ha lehet, sokan legyen a levegőn.
· A hétvégét töltse együtt a család. De ne TV nézéssel, hanem kirándulással, közös programmal.
· Ajánlja föl, hogy osztálytársait elhívja játszani délutánra, hétvégére.
· Ha valamilyen rendellenességet észlelünk a gyermekkel kapcsolatban, (pl. újra bepisil éjszaka, álmában felsír, reggelente rosszul van, hasmenése van, hány, szorongó lesz, erősen rágja a körmét, nem bír koncentrálni) keressük fel a tanítót, és kérjük szakember segítségét.

A gyerekek többsége megszereti az iskolát, de előfordulnak olyanok is, akiknél úgy nevezett iskolafóbia alakul ki. Ilyenkor ki kell deríteni milyen ok váltja ki ezt. Sok oka lehet. pl: fél az épület méreteitől, az iskola szokásaitól, a feleléstől, a megszégyenüléstől, attól, hogy ha kommunikációs zavar van a tanárokkal, diákokkal.
Bármi is legyen azok, közös bennük, hogy a gyermek az iskola visszautasítását érzelmi és fizikális tünetekkel fejezi ki. A gyermek, szülő, a tanár, és a szakember együtt találja meg a kiváltó okot. Ha ez nem sikerül, akkor a gyermek egyre hosszabb betegségbe menekül, sőt még iskolakerülővé is válhat.

Folytatás következik
Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

A családi élet buktatói 3.- A kisgyermekes család (3-6 év)

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja
2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
0 A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
0 Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
0 Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
0 Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés

A 3-6 éves gyermeket nevelő család
Mire a gyermek eléri a 3-3,5 éves kort nagy többségük óvodába kerül.

Ezen időszak tipikus problémái
§ a gyermek óvodába kerülése
§ az anya munkába állása
§ az apa professzionális problémái
§ a házastársi kapcsolat megváltozása

A kisgyermek óvodai élete ma már fokozatosan alakul ki. A „beszoktatás” hosszabb időszaka elősegíti a gyermek leválását az anyjáról, illetve az anya leválását is a gyermekről. Ez alatt az idő alatt a gyermek megismeri az óvodát, a felnőtteket, a gyermekeket stb. a gyermek részéről fontos kritérium az óvodaérettség. Tudja, és biztos benne, hogy anyja akkor is szereti őt, ha nincs jelen. El tud válni tőle, nem sír, hisz biztos abban, hogy jó kezekben van, anyja érte fog jönni, nem hagyja ott végleg. Ez a tudás az anyába vetett bizalomból táplálkozik.
Vannak gyermekek, akik még hónapok múlva is minden reggel zokognak, görcsösen kapaszkodnak az anyjukba az elváláskor. Feltételezhető, hogy a gyermekben bizalmatlanság van az anya felé. Talán valamikor nem ment időbe érte, nem mondott igazat neki, vagy a szülők nincsenek harmonikus kapcsolatban egymással, így a gyermeknek félelmei vannak.
Az anyák nagy része is fél az elválástól, vajon jó kezekben lesz-e a gyermek, szeretni fogják-e, nem lesz valami baja stb.

A 3-6 éves gyermek pszichoszociális fejlődése, és a család

„Ennek a kornak a legfontosabb fejlődési feladata a gyermek kezdeményező képességének a kialakulása.
Legnagyobb kockázata a túl szigorú nevelés, ami ezt gátolja, sőt bűntudathoz is vezethet. A spontaneitás elnyomása következtében túlkonformistává, túl engedelmessé válhat a gyermek. A konformistává nevelt gyermek a serdülőkor idején teljesen átadja magát egy csoport normáinak, és ez devianciához is vezethet. A túlkonformizált gyermekek felnőttkorukban hajlamosabbak a depresszióra, merevek, gyakran hiányzik belőlük az önbecsülésük és az eredetiség, s túlzottan tekintélyhez kötöttek.
A meleg, szerető, elfogadó, következetes nevelés ezzel szemben érvelő típusú engedelmességet hoz létre, amely nem hajlandó a hatalom kritikátlan elfogadására, s fejlődőképes.”
Ovis korában a gyermekben egyre kisebb lesz az egocentrikussága, empátiás készsége pedig erre a korra alakulgat, melyet a szerepjátékokon keresztül gyakorol. Kommunikációja is szélesedik, egyre jobban tudja kifejezni magát.
Legnagyobb eredménye szocializációjának a lelkiismeret kialakulása, ami a szülőkkel, szeretett személyekkel való azonosulás által fejlődik. Hideg, szeretet nélküli légkörben a gyermek senkivel sem tud azonosulni.
A 3-6 éves gyermek pszichoszociális fejlődése rengeteg izgalommal, félelemmel, indulattal jár együtt. Ezek aktív feldolgozásának legjobb módja a játék és a mese. A mese fontosságáról itt olvashatsz bővebben.

Az anya munkába állása
A gyermek óvodába kerülése (hacsak nem született újabb testvér) többnyire együtt jár az anya munkába állásával. A nők többsége örül az új helyzetnek, mert új kihívásokkal találhatja magát szemben, de ugyanakkor nehéz teher hárul rá. Miközben a munkahelyén helyt áll, az otthoni munkát is el kell végeznie, sőt a gyermek(ek)kel is foglalkoznia kell.
A közösségben járó gyermek gyakrabban betegszik meg, és ha nincs nagyszülői vagy egyéb segítség, az anya időnként kiesik a munkából, amit munkatársai, főnökei nehezen tolerálnak. Mindezek miatt állandó szerepkonfliktusban él; hol egyik, hol másik szerepének igyekszik minél jobban megfelelni, és mindeközben állandó lelkiismeret furdalása van, önmagával és a helyzetével is elégedetlen. Ezek következtében egy idő után neurózis, pszichoszomatikus zavar, betegség is kialakulhat, ráadásul házastársi kapcsolata is megterhelődik.

Az apa professzionális problémái
Az anya munkába állásával a férj helyzete is megváltozik a családban. Elveszíti többletpresztízsét, már nem csak ő az egyetlen kereső, már nem ő az egyetlen kapocs a külvilággal.

A felesége új helyzetéből kifolyólag keletkező feszültségek őt is megterhelik, ezentúl neki is több terhet kell vállalnia (bevásárolni, többször elhozni a gyermeket az óvodából stb.)
Gyakori az is, hogy az az asszony – aki eddig csak a férjének szeretett volna (ha szeretett volna) megfelelni – ettől kezdve többet ad és költ magára, esetleg igyekszik csinosabban megjelenni. Munkájából adódhatnak más programok is – munkaidő utáni megbeszélések, üzleti vacsorák –, melyeket a legtöbb férj nehezen viseli.
A házastársi kapcsolat a fentiekből következően megterhelődhet, megnőhet a nyílt konfliktusok száma, és ha nem készülünk fel rá, ebben az időintervallumban megnőhet a válások száma.

Mivel kerülhetjük el a válást?
0 A házaspár beszélgessen el arról már idejekorán, hogy milyen változásokat hoz az asszony munkába állása
0 Ennek kapcsán tisztázzák, ki milyen szerepkört tud felvállalni, hogy egyikük se legyen túlzottan leterhelve, s továbbra is jól működjön a család
0 Különösen az első időben – kapcsolatuk megerősítése és a félreértések elkerülése végett – igyekezzenek több időt egymással eltölteni
0 Főként a maximalista anyákban erősíteni kell az „elég jó szülő” fogalmát
0 Amennyiben a házaspár valódi krízisbe került, javasolt a családterápia, vagy párterápia

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

A családi élet buktatói 2/2.

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja
2 . A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés

2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)

A gyermek egy éves kora után megváltozik a család élete. Többet, és hosszabb időre hagyhatják el az otthonukat, ezért mozgékonyabbá, nyitottabbá válnak. A gyermek mozgásfejlődésével együtt beszédkészsége is növekszik, egyre jobban tud kommunikálni. Az elme nyiladozása büszkeséget és örömöt okoz a szülőnek. Az anya felszabadultabb lesz, mint az előző egy évben volt, és ha a megfelelő napirendet sikerül kialakítania, akkor többet tud pihenni, és férjére is több ideje jut.

Az anya helyzete a családon belül már a szülés után megváltozik, de mostantól még nyilvánvalóbbá válik, felértékelődik, hisz rajta keresztül vezet az út a gyerekhez (pl. a nagyszülőknek). Ugyanakkor esendővé is válik, mert kapcsolata a külvilággal beszűkül, meglazul. Érzelmileg és egzisztenciálisan is kiszolgáltatott férjének, siker és örömforrása megcsappan kizárólag férjére, és gyermekére korlátozódik általában. (Hacsak nem talál magának valami segítői, felüdítő munkát, mint ahogyan én találtam ezt a blog szerkesztést.)

Természetesen nem minden anya éli meg negatívumként ezeket a változásokat. Az anyák egy jelentős része örömét leli abban, hogy minden figyelmét a családra fordíthatja. Ezt tekinti fő hivatásának, még ha van más világi is. Ehhez kellő mothering-tudatra van szükség, valamint a férj támogatására, elismerő megnyilvánulásaira, hasonló értékrendű családi, baráti kapcsolatokra.

Anyák egy része szívesen maradna otthon gyermekével, de anyagi helyzete nem teszi lehetővé, mert egyedül neveli gyermekét stb. Talán nekik a legnehezebb az örökös szerepkonfliktus miatt.

Az anyák egy másik jelentős része már nem érzi jól magát ebben a szerepben, az anya és feleség státuszt már kevésnek érzik. Ha nem tudnak helyzetükön valamiképp változtatni, akkor egy idő után kialakul náluk a gyes-neurózisnak nevezett állapot.

A gyes-neurózis
Több országra kiterjedően kimutatták, hogy a nők elégedettségi szintje (önmagukkal, helyzetükkel, férjükkel, családjukkal kapcsolatban) az első gyermek születése után a legalacsonyabb. A későbbi gyermekek születésének hatása már nem ilyen erős.
A külvilágtól való elszakadás, bizonyos fokú bezártság, a férj-feleség kapcsolat megterhelődése hozzájárul egyfajta idegállapot kialakulásához. Magyarországon ez az időszak a gyedhez, gyeshez kötődik. Nyugat-Európában, Amerikában „zöld özvegy betegségnek” nevezik ezt, ami a viszonylag jó módban élő, dolgozni nem járó, napjaik nagy részét zöldövezeti otthonukba töltő háziasszonyok körében alakul ki. A különböző jótékonysági, karitatív tevékenységek, a nagy hagyományokkal rendelkező klubok billentik ki őket ebből az állapotból.

A gyes-neurózis jellemzői
§ Fokozatosan alakul ki, és a problémák hatására egyre mélyül
§ Nem egységes kórkép, inkább jelenség
§ A negatív élmények felerősödnek, és ehhez járulnak csalódások, meg nem oldott problémák (házastársi, gyermeknevelési, szociális, egészségügyi stb.)

A gyes-neurózis tünetei
Kezdetben idegesség, türelmetlenség. Jellemző tünet a gyermeksírásra való panaszkodás. Szomatikus tünetként megjelenhet állandósult fej-, és gyomorfájás is. Később depresszió, sivárság, közöny, szorongás. Az anya félhet az egyedülléttől, vagy a gyermek bántásától is.

Ezen állapot kialakulásának hátterében igen gyakran tökéletességre való törekvés áll: „Tökéletes anyává, feleséggé, háziasszonnyá kell válnom, mert csak így töltöm be jól a szerepemet.” Illetve a gyermekneveléssel kapcsolatos kudarcélmények.

Hogyan is fogalmazzák meg tüneteiket, panaszaikat az anyák?
- minden nap egyforma, - nem bírok a gyerekeimmel, - nincs kedvem leülni és játszani velük, - szeretnék már valami mást is kezdeni az életemmel stb.

Testvérszületés
Magyarországon az utóbbi időben az első gyermek születése után rövid időn belül születik a következő. A család, az anya és a gyermek szempontjából 2,5-3 év eltelése volna az ideális.

Hogyan hat a családra a túl korán érkező testvér?
# Megterheli az anya még nem megújult szervezetét
# A nagyobb testvér a kisebb miatt regresszióba kényszerülhet
# A család kialakulóban lévő egyensúlyhelyzete felborul
# Pozitívum azonban, hogy az új gyermek születésekor az apának az első szülöttel kiemelkedő lesz a szerepe. Ugyanis a nagyobbal való foglalkozás jelentős része szükségszerűen ráhárul, ezáltal az apa-gyermek kapcsolat mélyülhet.

Ezek a tények akkor hatnak negatívan, ha az anyánál depressziós, neurózisos tünetek alakultak ki. Egyébként a jól kondicionált család a fent leírt hatásokat jól kezelheti.
Mindezeket figyelembe véve jobb, ha kipihenten, a szülői szerepekben elrendeződve, párkapcsolatukat még szeretetteljesebbé téve várja a következő gyermeket.
Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

A korai anya-gyermek kapcsolat

A születést követő néhány hónap és annak történései kiemelkedően fontos a gyermek későbbi életére nézve. Ezalatt az idő alatt gyűjti be a baba az első tapasztalásait a világról. Bowlby „ősbizalomnak” nevezte azt az ideális állapotot, ami az édesanya és az újszülött között kialakul.

Az anya körülveszi a gyermeket gondos szeretetével. Felismeri igényeit, s igyekszik azokat kielégíteni. A baba újra és újra azt tapasztalja, hogyha valami baja van, s jelez, akkor melegséggel, szeretettel érkezik a segítség. Így alakul ki az ősbizalom, ami egy egész életen át elkíséri. Azaz érdemes bizakodni, szükség esetén jelezni és kérni, mert a világ alapvetően jó, s valaki mindig segít. Az újszülött-csecsemőkorban megtapasztalt szerető gondoskodás, törődés óriási tőkét jelent. Az így felnövekvő emberek nyíltak, bizakodóak, ezáltal kezdeményezőbbek lesznek.

„A poroszos gyermekgondozási-nevelési módszer: a keménység, a szigor, az időpontok (pl. az etetési) pontos betartása, az elkényeztetéstől, az elpuhulástól való aggodalom nem kedvez az ősbizalom kialakulásának, inkább dacot szül, ami fokozatosan beépül a gyermek személyiségébe. Bizalmatlanná, a külvilágot ellenségeskedőnek, állandó frusztráció forrásának tekintő emberré válhat az ilyen légkörben nevelkedő gyermek.”

Bizonyítékok támasztják alá, hogy neurotikus állapotok kamasz illetve felnőttkorban az anya-gyermek kötődés korai megszakadásából erednek.
Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Pszichoszomatikus betegségek – asztma

Ma már általánosan ismert, elfogadott tény lett, hogy a legtöbb betegség kialakulásáért, fenntartásáért lelki történések is felelősek. Jelentős részük ezeknek vészjelzés, segítségkérés, ami a háttérben meghúzódó többé-kevésbé súlyos lelki zavarra akarja felhívni a figyelmet.
A gyógyászatban fontos szerepet játszik ez a szemléletmód, bár kialakulásáig sok idő telt el.
Pszichoszomatikus reakciókat mindenki tapasztalhat magán különösen erős érzelmeket kiváltó helyzetekben. Pl. baleset elkerülése után heves szívdobogást, gyász esetén étvágytalanságot stb. Ezek természetes reakciók, az aktuális pszichés állapot szomatikus kifejeződései. De a kedvezőtlen pszichés állapot elhúzódása, krónikussá válása megbetegíti a szervezetet, és különféle betegséghez vezet.
Ilyenek pl. az ekcéma, asztma, anorexia, bulimia, a vizeletürítés zavara.

Számos kifejezés utal a magyar nyelvben a légzés és az érzelmi hatások kapcsolatára: „elakad a lélegzete”, „levegőnek nézik” stb.


Leggyakoribb megnyilvánulásai:
§ Köhögés (ez gyakran az ellenkezés kifejezése pl. unalmas előadás alatt a hallgatóság köhögni kezd, vagy ha az időkereten túl nyúlik az óra)
§ Szénanátha – a szervezetnek a stresszhatásokra adott válasza
§ Garatgyűrű gyulladása – a kudarctól való félelemnek a jelzése

A betegség leírása
Az asztma leggyakrabban éjjel jelentkezik, sípoló légzés, szorongás, félelem kíséri. Percekig, órákig, napokig eltarthat. Minden életkorban megjelenhet, de leggyakoribb gyerekkorban, és fiúknál kétszer gyakoribb, mint lányoknál. Az asztmás gyermekek fele a pubertás idején meggyógyul, de sokan egyre súlyosabb formában tovább viszik. A betegség kialakulása, gyógykezelése szempontjából fontos az illető személyiségét és családját megismerni.

Az asztmás betegek személyiségének főbb jellemzői
§ Kiemelkedik a megzavart kora gyermek-anya kapcsolat következménye az érzelmi kifejezés nehézsége
F. Alexander vizsgálataiból megtudhatjuk, hogy a betegekre jellemző az anyában vetett bizalom, és bizalmatlanság kettőssége. De az anya érzései is kettősek: egyrészt túl erősen köti magához gyermekét, másrészt szabadulni, távolodni is szeretne tőle.

Legfőbb személyiségvonások felnőttkorban:
§ Túlzott kötődés az anyához (késői házasodás)
§ A házastársukról mint nem nélküliről beszélnek
§ Ritka házasélet
§ Szigorú morális értékrendszer

Számtalan vizsgálat kimutatta, hogy ebben a betegségben szenvedőknél gyakrabban fordulnak elő önértékelési problémák, depressziós tünetek.

Az anya-gyermek kapcsolat alakulása
Az asztmás gyermek szülő-szülött kapcsolatának vizsgálatára különböző kísérletet végeztek. Általuk kimutatható a szorosabb függőség. A rohamok következtében igen szoros, sajátos szimbiózis alakul ki anya-gyermeke között. „Oxigén anyának” is nevezik az anyát, hisz életmentő lehet a gyermek számára. Elfojtott sírásnak nevezi F. Alexander az asztmát. A sírás az anya hívása. Azonban ezeknél a betegeknél a sírás leblokkolódik, mert (tudattalanul) fél az anya szeretetének elvesztésétől. Szeretetükkel fojtogató anyák: miközben a gyermek védettségre, körülölelésre vágyik, a túlzott közelség súlyos szorongást válthat ki, azaz fullasztólag hathat.

Összességében megállapítható, hogy mind az elszakadástól, mind a közelségtől való félelem egyaránt szerepet játszhat a gyermekkori asztmás rohamok kiváltásában.

Ezek a betegek sokszor képtelenek a sírásra illetve a szívből jövő kacajra.

Az asztmás betege családjának jellemzői
# Túlóvó, korlátozó család
# Önálló kezdeményezést, aktivitást gátol (ennek következménye a függőség, a függő személyiség)
# A gyermekben egzisztenciális szorongás van
# Jellemző a jó, tökéletes családi kép kialakítására való törekvés
# Az apa személyiségtípusa nem írható le egyértelműen, egyes szakértő szerint depresszióra hajlamos
# Általában az apa nem nagyon vesz részt a családi életben, gyakran van távol pl. munkája miatt

Az asztma kezelése
Régen az említett szülői hatások kivédése érdekében a gyermeket átmenetileg a gyógykezelés idejére elválasztották szüleitől. De mostanában, az utóbbi években azonban – felismerve a család szerepét a betegség kialakulásában és fenntartásában – olyan terápiás programokat dolgoztak ki, amelyekben, – a rendszerelméletnek megfelelően – az egész családot bevonják.

A család az asztmás roham megelőzését, családterápiát, életvezetés technikákat, relaxációs – légzéskontroll gyakorlatokat tanul. A túl védő, óvó magatartásuk miatt illetve helyett a rendszeres sportolás – úszás, futás, kerékpározás – fontosságát emelik ki.

Az asztmás betegekre jellemző a fokozott szorongás, a megbirkózási, az un. coping stratégiák hiánya, szűk köre. E betegek öngyilkossági aránya jóval magasabb az egészségeseknél. A terápiához ezért szorosan kapcsolódik a problémamegoldó készség fejlesztése.

Mit tehetnénk, ha olyan asztmás gyermek szülőjével találkoznánk, aki elfogad, vagy kér tőlünk támogatást, ötletet vagy segítséget?
§ Legfontosabb a korai anya-gyermek kapcsolat hangsúlyozása illetve megerősítése
§ A családtagok közötti nyílt, őszinte kommunikáció hangsúlyozása
§ Beszélni az én határok tiszteletbe tartásáról
§ Beszélni az anya és gyermeke között kialakult túlzott szimbiotikus kapcsolat fokozatos feloldásáról, az apa bevonásáról, erről elsősorban az anyát kellene meggyőzni
§ Beszélni az apa a gyermek életében betöltő fontos szerepéről
§ Kisgyermek önállóságát fejlesztő olvasmányok ajánlása
§ Kialakult betegség esetén – amennyiben és ahogyan lehet – a lelki tényezők szerepét is megvilágítani
§ A gyógyszeres kezelés mellett a különböző pszichoterápiás módszerekről, családterápiáról beszélni
§ Családi asztmaprogramra épülő sportegyesület ajánlása pl. Akarat DSE.
§ A szülők a tökéletes családképre törekvése helyett szemléletváltásra, az „Elég jó család” – mint elérhető – megvalósítható modell előnyeire felhívni a figyelmet
§ Javasolni, kihangsúlyozni a rendszeres sportolás szükségességét, mert a szülők túlnyomó többsége a gyermek testnevelés alóli felmentést preferálja.

Felhasznált irodalom: Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

A családi élet buktatói 2. - A gyermeket váró és a csecsemős család

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az, amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja
2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés


1. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év)

A gyermeket váró család
A várandósság – amennyiben kívánt gyermek várásáról van szó – a nő életének legszebb időszaka, még ha kellemetlen tünetekkel (émelygés, hányás stb.) párosul is. Sajnos az egészségügyi ellátás kihagyja a pszichológiai tényezőket (hacsak nem kóros esetről van szó), pedig sok várandós él át szorongást, félelmet, kételyt ekkor. Vannak nők, akiknek csodálatosan telik el a 9 hónap, de vannak, akik bizonytalanok lesznek és aggódnak.

Gyakran ezek az aggodalmak fordulnak elő:
§ az alak változásából fakadó félelmek, melyek párkapcsolati problémákhoz is vezethetnek (pl. a férjem rám sem tud nézni)
§ rossz emlékek saját szüleiről, főként az anyáról (pl. nem szeretnék én is ilyen lenni)
§ félelem az öröklődő betegségektől
§ félelem magától a szüléstől

Ezek kiküszöbölésére ideálisak a kismamaklubok, ahol a tévhiteket a szakemberek szétoszlathatják.

A szülésmódjának megválasztása (alternatív, hagyományos, apás stb.) már a legtöbb kismamának lehetséges. A szülés menetének ismertetése, a légzőgyakorlatok stb. megtanítása mellett nagyon fontos volna a szülés körüli időszak pszichés változásaival való foglalkozás. A társadalomban még mindig az a hiedelem, hogy az ember spontán válik szülővé. Márpedig ez csak fokozatosan megy végbe.

A csecsemős család (0-1 év)
A szülést követően mindenki azt várja az anyától, hogy mosolyogjon, örömbe ússzon. Természetesen nagyon boldog, de fáradt és kimerült a szülés élménye, a hormonális változások, s a vérveszteség miatt. Lelkileg is megterhelheti az anyát – amennyiben kórházban szül, és amennyiben egy ideális képe volt az első napokról – a nem megfelelő légkör (túlzsúfolt szobák, a munkájukat kelletlenül végzett nővérek), a csecsemő féltése (elcserélik, leejtik, megetetik, elviszik stb.). ehhez még hozzájárulhat a gátseb fájdalma, esetleg aranyér, a mell kisebesedése stb.
Ezeknek köszönhetően alakulhat ki enyhe depresszív állapot már az első napokban, ami a hazatérés után fokozódhat. A lehetséges segítés ellenére az anya egyre fáradtabb, az újszülött gyakran sír, nem tudja megnyugtatni, a szoptatások egybe folynak, alig van idő pihenésre. S emellett mosolyognia kellene, mert ezt várja el a környezete, és ő is saját magától. A napok múlásával az anya egyre rosszabbul érzi magát, ambivalens érzések gyötrik; egyre mérgesebb a folyton bömbölő babára, akit képtelen megnyugtatni, mert ő maga is ideges, ugyanakkor szégyenli ezeket az érzéseit. Úgy érzi ő rossza anya, más sokkal boldogabb csecsemőjével. Ez a szülés utáni depresszió. Hagen kutató szerint a nők 1/6-át érinti a világon. Normális esetben a szülést követően pár nap múlva jelentkező enyhe depressziót elfogadhatónak kell tekinteni. Ha azonban elhúzódik, akkor szakemberhez kell fordulni.

A szülés utáni depressziós (Post Partum Depression) PPD állapot típusai:
§ a 3. napi „baby blues”
§ a szülést követő 4.-6. hét körül jelentkező
§ a 6.-8. hónap táján fellépő

PPD kialakulásának okai lehetnek
§ Személyiségen belüli problémák
§ Nem megfelelő életkörülmények
§ Súlyos párkapcsolati zavarok
§ Sérült/beteg, nem kívánt vagy nem kívánt nemű gyermek születése

A szülésre, babavárásra való felkészüléskor a szülést követő mentális változásokról is kellene hallaniuk a szülőknek, hogy ne érje őket váratlanul. Ha tudnak róla, könnyebben átvészelik.

Amennyiben az anya a szülést követő pár hétben senkivel sem tud beszélni az esetleg jelentkező rossz érzéseiről, félelmeiről, akkor egyre befelé fordul, bűntudatot érez, szorongóvá válik. A szorongás pedig agressziót eredményez.

Az agresszió kivédése érdekében az anya viselkedése így alakulhat:

§ elutasítja a szoptatást
§ kerüli a testi kontaktust az újszülöttel

Hogyan fedezhetők fel ezek?
Az anya rosszkedvű, fásult, önmagát, babáját elhanyagolja, sokat panaszkodik „állandóan síró” csecsemőjére, anyateje minimális, nem ő, hanem más fürdeti, teszi tisztába a gyermeket, mert fél, hogy leejti vagy kárt tesz benne.
Ha ilyet észlelünk a közelünkbe, akkor mit tehetünk?
§ Dicsérni kell mind az anyát, mind az újszülöttet
§ Beszélgetni kell a szülés utáni természetes pszichés változásokról
§ Hangsúlyozni a baba érintésének, szoptatásának szorongást oldó, feszültséget csökkentő hatását
§ Ha szükséges, LLC szoptatási tanácsadót ajánlani. Bővebb információ róluk itt olvasható.
§ A családi szerepek, funkciók megbeszélése. (Ezt jobb lenne a szülés előtt tisztázni). A testi érintés miatt jobb, ha az anya fürdeti a babát, a nagyi más feladatot is el tud látni.
§ A nem múló depressziós állapotot jelezni kell a háziorvosnak. Kezelésben az ösztrogén adása, család-és pszichoterápia együtt vezetnek eredményre.

Az anya saját anyai viselkedését, és a szülés utáni mentális állapotát az határozza meg, hogy milyen emlékeket hordoz magában az anyasággal kapcsolatban. Az anyai szerep – viselkedés (mothering-tudat) azok a gondolkodási és viselkedési megnyilvánulások, amik az anyasággal, annak értékével kapcsolatban fogalmazódnak meg az anyában, és magatartásában kifejezésre jutnak.

Összetevői:
§ Tudattalanul rögzült minták, beállítódások, melyek főleg az anya saját anya-gyermek kapcsolatából származnak
§ Későbbi tapasztalatok, ismeretek

Az anyai szerep – viselkedést világszerte vizsgálják. Hazánkban C. Molnár Emma végzett kutatásokat. Megfigyelte, hogy a mai anyageneráció tagjai, kiket korán bölcsödébe adtak, az anya munkavállalása miatt, mothering-tudatuk kárt szenvedett. Azaz kevésbé türelmesek, önfeláldozóak, az anyaszerep sokak számára inkább nyűg, mint örömforrás, gyakran az önmegvalósítás akadálya. Valószínűleg ez összefüggésbe hozható a mai kor csökkent gyermekvállalási kedvével is.

Az apai szerep– viselkedés lassan, fokozatosan alakul ki. Lassabban, hiszen sokkal kevesebbet van együtt az apa a gyermekével. A fiatal apát emellett ambivalens érzések is gyötörhetik:

§ A gyermek születése következtében a férj elveszítette kizárólagos szerepét felesége életében. Trónfosztottá vált, és a trónbitorló a saját gyermeke.
§ Ezt erősíti, ha az asszony túlzottan csak a babával foglalkozik, kettőjük kapcsolatából kirekeszti a férjet.
§ A feleség gyakran fáradt, kimerült, erre hivatkozva a házaspár nemi élete a háttérbe szorul.

A korai anya-gyermek kapcsolat
A születést követő néhány hónap és annak történései kiemelkedően fontos a gyermek későbbi életére nézve. Ezalatt az idő alatt gyűjti be a baba az első tapasztalásait a világról. Bowlby „ősbizalomnak” nevezte azt az ideális állapotot, ami az édesanya és az újszülött között kialakul.

Az anya körülveszi a gyermeket gondos szeretetével. Felismeri igényeit, s igyekszik azokat kielégíteni. A baba újra és újra azt tapasztalja, hogyha valami baja van, s jelez, akkor melegséggel, szeretettel érkezik a segítség. Így alakul ki az ősbizalom, ami egy egész életen át elkíséri. Azaz érdemes bizakodni, szükség esetén jelezni és kérni, mert a világ alapvetően jó, s valaki mindig segít. Az újszülött-csecsemőkorban megtapasztalt szerető gondoskodás, törődés óriási tőkét jelent. Az így felnövekvő emberek nyíltak, bizakodóak, ezáltal kezdeményezőbbek lesznek.

„A poroszos gyermekgondozási-nevelési módszer: a keménység, a szigor, az időpontok (pl. az etetési) pontos betartása, az elkényeztetéstől, az elpuhulástól való aggodalom nem kedvez az ősbizalom kialakulásának, inkább dacot szül, ami fokozatosan beépül a gyermek személyiségébe. Bizalmatlanná, a külvilágot ellenségeskedőnek, állandó frusztráció forrásának tekintő emberré válhat az ilyen légkörben nevelkedő gyermek.”

Bizonyítékok támasztják alá, hogy neurotikus állapotok kamasz illetve felnőttkorban az anya-gyermek kötődés korai megszakadásából erednek.

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

A családi élet buktatói

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja
2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés

1. Az újonnan házasodott pár családja

Jogosan merül fel a kérdés, miért tekintik krízishelyzetnek a házasságkötés utáni időszakot. Krízishelyzet, hiszen mindkét fél számára új helyzet, új élet kezdődik. Új szerepet és normákat jelöl ki számukra a házasság, amiket eddig akár büntetlenül meg is szeghettek, de mostantól már nem hagyhatnak figyelmen kívül. Talán az elköteleződéstől való félelem miatt hazánkban egyre csökken a házasodási kedv, és egyre későbbre tolódik a házasságkötési életkor is.
„Az első években a legfontosabb feladat a közös élet külső-belső kereteinek kiépítése, a közös életmód kialakítása.
Két ember együttélése egy családként óriási vállalkozás, még a legideálisabb feltételek mellett is nehéz. Az összecsiszolódáshoz feltétlenül szükség van a kölcsönös vonzalomra, mind két személy érettségére, kommunikációs készségére.
Gyakran megnehezíti a fiatalok dolgát a modell, a minta sérült, hiányos volta, a tradíciók meggyengülése. Sokszor ők maguk is csonka, esetleg problémákkal, betegségekkel terhelt családból származnak, amit nem kívánnak követni. Az új családmodell kialakítása ezért tőlük nagyobb erőfeszítést igényel.”
Régen a nagy családokban a minta adott volt, a szerepek jól körülhatároltak, kijelöltek voltak, és ezek biztonságérzetet adtak a családtagoknak. Ma a sok válás miatt több családban hiányzik az apa-, férfi-, férjmodell is.
A házasságra való felkészülésben meg kell említeni a mesék hiányosságát. A mesék a gyermek személyiségének alakulásában, értékrendjének kialakulásában segítenek. De a házassággal kapcsolatban hiányosak, hisz csak addig tartanak, amíg a királylány kezét elnyerik a királyfik. De arról nem szól, ami ez után következik. Csak annyi, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. „A horkoló, piszkos zoknit az ágy alá dobáló „királyfiról” és az esetleg főzni, mosni, rendet tartani nem tudó vagy önmagát túlzottan megvalósítani akaró, vagy hisztiben jártas „királykisasszony” együttéléséről már semmit nem tudunk. S ami a legfontosabb, azt sem tudjuk, hogyan éltek mégis életük végéig együtt és boldogan.”
A gond az, hogy a fiatalok nagy részének fogalma sincsen, hogyan kell élni a házasságkötés után. A felsorolt feltételek még nehezítik az egymással való összecsiszolódást (Komlósi):
§ a megoldatlan lakáskörülmények
§ a hajszolt munkatempó – ezáltal a közös együttlétek ritkulnak
§ a fizikai, erkölcsi erőfeszítés, ami egy idő után a házasság kiüresedéséhez vezethet
§ az esküvő után hamar, átlagosan 1,5 éven belül érkezik az első gyermek
§ a következő gyermek, a testvér érkezése is korai.

„A házastársi összhang kialakításához szükséges a fontos kérdésekben való egyetértés, a közös érdeklődési terület, a kölcsönös bizalom nyílt és gyakori kifejezése.
Ahhoz, hogy a fiatal érett személyiségként lépjen házasságra két igen fontos feltétel kell:
egy korábbi sikeresen megoldott intim kapcsolat, amelyben megtapasztalhatta az örömet, bánatot, az elfogadottságot, a csalódást. Megtanult elkezdeni, fenntartani és szükség szerint befejezni egy kapcsolatot.
meghatározó a kora gyermekkori anya-gyermek kapcsolat, melyben az ember megtapasztalhatja a teljes elfogadottságot, a szerető, segítő, támogató kapcsolatot, és ahol az ősbizalom légkörében megtanulja a bizalmat, ami által későbbi kapcsolataiban nyíltan, bizalommal tud működni. Ha ez a korai kapcsolat sérült, vagy hiányzik, személyisége is sérültté válhat, kapcsolataiban túlzottan érzékeny, sérülékeny, gyanúsítgató, féltékeny lehet.”

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Családi rituálék

A családi rituálék fontosak, mert összetartják a családot. Közös szokások, tradíciók tartoznak ide, és a „mi családunk ilyen” – családi identitás kialakulásához járulnak hozzá. Szerepeket, viselkedési formákat, időpontokat szabnak meg.
Különböző módon tartjuk a hagyományokat. Vannak, akik erősen kötődnek, úgy mond megadják a módját, de vannak olyanok, akik alig ünnepelnek, és a szertartásokat mellékesnek tartják. Ez abból is fakadhat, hogy a szülők túlzott szertartárossága váltja ki az utódokból az ettől való elfordulást.
Amikor két ember összekerül, akkor a saját családjukból hozott szokásokat, tradíciókat veszik át, majd együtt dolgozzák ki, alakítják ki közös rituáléjukat.
Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

A család fejlődése

A család állandó mozgásban van, tagjai nőnek, fejlődnek, esetleg új tagok érkeznek a családba, mások kiválnak. Haley (1980) vezette be a családi életciklusok fogalmát, azaz a családok életét szakaszokra bontotta.
1. az udvarlás szakasza
2. a házasság korai szakasza
3. az első gyermek születése, s a vele való törődés szakasza
4. a házasság középső szakasza, a gyermekek iskolás kora
5. a gyermekek „kirepülése a fészekből”
6. nyugdíjaskor és öregkor
7. a halál és a veszteségek időszaka

A családok életére minden szakaszban külső és belső benyomások hatnak. Külső hatások lehetnek: rokonok, szomszédok, barátok, óvoda, iskola. Belső hatások: a családtagok növekedése, fejlődése okozta változások, megváltozott kapcsolatok, esetleg betegség.
A hatások feszültségeket teremthetnek a családtagokban – gondoljunk pl. a politikai változásokra, katasztrófákra stb., amelyek hírei már a gyermekekhez is eljutnak, ezért fontos, hogy ezeket az eseményeket a család folyamatosan értékelje, megbeszélje.
Amikor egy család új életszakaszba lép – pl. óvodába, megy a gyermek, vagy az anya újból munkába áll, vagy megkezdődik a kamaszkor –, feltétlenül módosítani kell a szerepeket, szabályokat, funkciókat, viszonyokat. Ha ez elmarad, akkor feszültség, kommunikációs problémák, működési zavarok alakulhatnak ki és rögzülhetnek a családban.

A centripetális, azaz ragasztó szakaszok a család életében azok az időszakok, amelyek inkább összehozzák a családot. A közös feladatok végzése és az egymásra hangolódás a fontos. Ilyenkor a család a külvilág számára zártabbá válik.
Legjellemzőbb szakaszai:
§ gyermekvárás
§ szülés
§ csecsemő- és kisgyermekkor
Ezekben a szakaszokban meghatározó szerepük van a családi hagyományoknak, ezért fontos azok összegyűjtése, ápolása.

A centrifugális, azaz a repítő szakaszok azok, amikor a családtagok egyéni azonosságukat, identitásukat keresik, saját céljaikkal vannak leginkább elfoglalva.
Szakaszai:
§ kamaszkor
§ nyugdíjazás
§ nagyszülőség
A korábban használt családrendszer itt már nem működik eredményesen, ezért át kell alakulnia.
Forrás: Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

A család típusai

Családtípusok:
Nukleáris család: apa – anya – gyerekek
Binukleáris család: elvált szülők újra házasodtak („két családom van”)
Kiterjedt család: kettő vagy több összekapcsolódott nukleáris család alkotja (pl. több generációs család)
Egyszülős
Házasság nélküli
Kommuna

Tekintsünk egy kicsit vissza. Korábban az egyetlen kereső a férj volt, a feleség feladata a nyugodt otthon, és a biztos háttér megteremtése. A II. VH. új munkaerőket igényelt az újjáépítés és a gazdasági fejlődés, melyre a nők rendkívül jók voltak. Önálló jövedelemre tettek szert, képezhették magukat, tanulhattak. Elterjedt és megerősödött az emancipáció. „Ennek a történelmi „lépésnek” a hatásait, különösen a családokra gyakorolt következményeit ma is érzékeljük”(Utasi, 1991). A mennyiségi, gazdasági szemlélet sajnos a családon belüli nevelés fontossága helyett már egész kicsi kortól az intézményesített nevelést hirdette. Később már ismét hangoztatták a család fontosságát.
A népegészségügyi statisztikák adatai szerint: a családban élőknek jobb a mentális és a fizikai állapota, jobbak a gyógyulási feltételeik, mint az elváltaknak, vagy az egyéb okból egyedül élőknek.
Mára a családok elveszítették a termelői funkciójukat. Kettő feladat maradt meg: még hozzá a személyiség intim, lelki, szükségleteinek kielégítése, a másik pedig a gyerekvállalás, gondozás és nevelés. A mai megváltozott viszonyok között az egyébként is leterhelt családok nagy része nehezen boldogul ezekkel a feladatokkal. E megmaradt feladatok ellátásával meg tud-e küzdeni a család, illetve a meggyengült családi kötelékek helyett más társulási módok nem lennének-e jobbak? Ezt mindenki maga döntse el, hogy a tradícióhoz hasonló családban él, nukleárisban, egyszülősben, nyitott házasságban, a többgenerációs nagycsaládot választja vagy a kommunát.

Forrás: Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Rendszerelmélet

A rendszert egymáshoz kapcsolódó részek hozzák létre, melyek állandó kölcsönhatásban vannak, közöttük akció, reakció, interakció jelenik meg. A rendszernek van egy rendje. A részeket külön vizsgálva nem lehet megérteni a rendszert, csak egészbe nézve. Ilyen a család is. Ha meg szeretnénk tudni, hogy milyen gond lehet, akkor nem szabad csak egy családtagra koncentrálni, hanem arra, amit a család közösen létrehoz. Ezzel eredményesebben lehet segíteni a család egészének úgy, mint a tagoknak. A család nem megfelelő működése esetén előbb vagy utóbb legalább egyik tagján valamilyen „tünet” jön létre. Pl. magatartászavar a gyerkőcnél, szenvedélybetegség a szülőnél, deviancia, pszichoszomatikus betegség stb. Akinél ez kialakult, ő csak tünethordozó, és ha egyéni kezeléssel javul is az állapota, a család nem jó működése miatt hamarosan egy másik családtag fog tüneteket mutatni.
Ennek az elméletnek egy fontos másik eleme az adott családra vonatkozó viselkedésminták felismerése. Pl. ki kinek mit mond, és hogyan, arra a másik hogyan és mit reagál, és ennek hatására mi történik náluk. A családok újra és újra ugyanazokat a begyakorolt viselkedési mintákat alkalmazzák.

A családnak, mint rendszernek a legmeghatározóbb jegyei:
* Kölcsönösen hatnak egymásra a családtagok
* Minden tagjának cselekedet hat, és kapcsolódik a többiekéhez
* Az ismétlődő minták jellemzőek a viselkedésben és a kapcsolatokban
* A család tagjainak hasonló az identitástudata és a meggyőződése
* Nagyon fontosak a szabályok, szerepek, a szervezői struktúrák, és a családra vonatkozó egyéni rítusok, rituálék

Működő rendszerek részei:
1. Eszközök, melyek révén létrejön a rendszer – pl. házasság
2. Cél – gyerekeke nevelése, kommunikáció, problémamegoldás, érzelmi támogatás
3. Alapvető részek, szerepek – férfi-nő, felnőtt- gyerek
4. Részek működésmódja – család kommunikációja, szabályrendszere
5. Erő, amely fenntartja a rendszer energiáját, hogy működjenek a rendszerek – élelem, otthon, közös hitek-érzelmi, fizikai, intellektuális, szociális, spirituális
6. Külvilággal való interakció módja – változáshoz való viszonyulás

A rendszernek két típusa van, zárt és nyílt. A különbség abban rejlik, hogy milyen reakciót adnak a változásokra, melyek kívülről és belülről is jöhetnek. Mindkét rendszer szélsőséges.


Zárt rendszerű családok:
Elzárkóznak a környezettől, nem vesznek róla tudomást. Azt gondolják az emberekről, hogy rosszak, gonoszak, távol kell tartani tőlük magukat, illetve szerintük a külvilág veszélyes. Összekötő a család arra vonatkozóan, hogy rajtuk kívül mindenki veszélyes. A rendszer határai szorosan bezártak, nem átjárhatóak. Befelé élnek, szinte csak egymásnak. Nehéz a bizalmunkat elnyerni, hozzájuk férkőzni. A részek nehezen kapcsolódnak egymáshoz, vagy teljesen elkülönülnek, így az információ nem áramlik közöttük, illetve a család és a külvilág között. A családon belül is tartani kell a többiektől, csak egy helyes út van, és azt a család vezetője ismeri. A családon kívüli életben kiszolgáltatott, irányításra váró emberek lesznek. A gyerekek később sokszor még saját családot sem alapítanak, felnőttkorukra is otthon maradnak. A szabályok merevek, idejétmúltak, szigorúan rögzítettek. A tagok szükségleteit kell megváltoztatniuk, hogy igazodjanak a szabályhoz. A kimenetele, következménye a dolgoknak rendszerint kaotikus. A kommunikáció stílus vádló, okoskodó, engesztelő, mellébeszélő. Ezért nem találják a közös hangot. Az emberek idegenek, elviselhetetlenek lesznek. A zárt rendszerben nehezen lehet fejlődni, mert nincs kívülről jövő kritika, információ, jövőhatás. A változást elutasítják. Ezért általában történik valami, ami családi krízishez vezet, ami majd elindítja a változást. Meg vannak a fokozatok a normális, de ilyen típusú családtól a pszichopatológiai esetig.

Nyílt rendszerű családok:
A rendszerek összekapcsolódnak, reagálnak egymásra. Információáramlás történik egymás, illetve a külvilág között. Elsődleges az önértékelés. A hatalom és a teljesítmény csak ezután jön.
Felismerik, hogy az emberekben van jóság és gonoszság is, és ezt ehhez mérten kezelik. A cselekedetek az ember döntéseit tükrözik. A döntéseket közösen hozzák, a meggyőzés nem erőszakos. Kevésbé büntet. A változások előtt nyitottak. Összhang van a szabályok és a szerepek között. Egészséges a kommunikációs stílus, amely direkt és tiszta. A „Miért” kérdés, ami hibáztatást és okolást eredményez „Hogyanra” vált át, amikor a család arról tanácskozik, hogyan lehet valamit megoldani, illetve hogyan lehet tovább fejlődni. Örülnek a változásnak, sőt kívánatosnak tartják.
Abszolútan átjárhatóak a határok. Nagy a mozgás a családi élet színterén, barátok, ismerősök jönnek, mennek. Valamikor nem lehet megállapítani, hogy kik tartoznak a családhoz, mert annyian vannak.

Legkedvezőbb a strukturált, egészséges család, melyek egyensúlyban működnek. Folyamatosan megengedi, hogy hatás érje, és meg is szűri azt.

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Körömrágás

A betegség tünetekben jelenik meg. A TÜNETEK TUDATUNK ANYAGBA ZUHANT ÁRNYÉKOLDALAI nem tudatosak számunkra.
Amit nem akarunk megélni, azt kell a tünetekben megtapasztalnunk, megvalósítanunk. A tünet őszintévé tesz. Az emberi egyoldalúságot kompenzálja. A betegség rákényszerít, hogy maradjunk az egység felé vezető úton TEHÁT: a betegség ......
-----ÚT A TELJESSÉGHEZ------ /R. DAHLKE/

A körömrágást kényszerként éljük meg, mely legyőzi a kezek fölötti akaratlagos ellenőrzést. A körömrágás nemcsak gyermekek és fiatalok között gyakori, átmeneti jelenség, igen sok felnőtt is évtizedeken keresztül szenved ebben a meglehetősen nehezen kezelhető szimptómában. Ugyanakkor a körömrágás pszichés háttere teljesen egyértelmű, s az összefüggések felismerése sok olyan szülő segítségére lehet, akinek a gyermeke a körmét rágja. A tiltás, fenyegetés, büntetés ez esetben a leghelytelenebb reakció.
Ami az embernél a köröm, az az állatnál a karom. A karom elsődlegesen a védelmet
és a támadást szolgálja, tehát az agresszió eszköze. Azt, hogy valaki „megmutatja a karmait”, hasonló értelemben használjuk, mint hogy „vicsorítja a fogát”. A köröm harci készséget jelent. A magasan fejlett ragadozók többsége karmát s fogait fegyverként használja. A körömrágás saját agressziónk kasztrációja! Aki saját agressziójától tartva lerágja a körmét, szimbolikusan hatástalanítja saját fegyverét. A rágás során már felhasznál valamennyit saját agressziójából, ezt azonban kizárólag saját maga ellen fordítja: saját agresszióját harapja le. A nők különösen szenvednek a körömrágástól, mert közben csodálják a többi nő hosszú, pirosra lakkozott körmét. A hosszú, pirosra lakkozott körmök különösen szép, világító agressziós szimbólumok – az ilyet kedvelő nők agresszivitásukat gyakran nem is rejtik véka alá. Kézenfekvő, hogy irigykednek rájuk azok, akik nem képesek kiállni agressziójuk s így fegyverük mellett. Aki hosszú, piros körmökre vágyik, azt a mögöttes vágyát önti külső formába, hogy bárcsak ő is merne agresszív lenni.
Ha egy gyermeknél körömrágás lép fel, az azt jelenti, hogy olyan fázisban van, amikor nem meri agresszióját a külvilágban kinyilvánítani. Érdemes azon gondolkodni, hogy a nevelési stílus vagy saját magatartásunk mennyiben kényszeríti a gyermeket arra, hogy agresszióját elfojtsa vagy negatívan értékelje. Az ilyen esetekben meg kell kísérelnünk a gyermek számára olyan életteret teremteni, melyben agresszióját és bűntudatát bátran kiélheti. Az ilyen magatartás azonban többnyire félelmet ébreszt bennünk, hiszen ha az agresszióval kapcsolatosan nem lenne problémánk, gyermekünk sem rágná a körmét. Így valójában az egész család számára egészséges lenne, ha megtanulnánk a külsőségek mögé látni. Ha a gyermek megtanulja, hogyan kell megvédenie magát, ahelyett hogy szülei félelmét respektálja, a körömrágást jószerivel leküzdötte.
Bár a szülők nem vétkesek gyermekeik zavaraiban, kétségtelen, hogy ezek a zavarok mindig a mi problémánkat tükrözik vissza.
Thorwald Dehlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez