2019/06/16

Szülés utáni depresszió lelki oka



Amint a baba érkezik, a várandósság során rengeteg szó esik a szülésről. Mi alapján válasszon a kismama kórházat, szakembert, mi volna a számára a legkedvezőbb. Szó esik a szülési pozíciókról, az esetleges érzéstelenítésekről, és már egyre gyakrabban a szülés méltóságáról. Viszont az, hogy mi történik a szülés után, mi várható a gyermekágyi időszak alatt, arról a kismamáknak kevesebb információjuk lehet.

Talán azért sem esik róla annyi szó, mert nehéz előre megjósolni várhatóan kinél hogyan alakul majd, s emiatt úgy vannak vele az emberek, hogy inkább ne fessük az ördögöt a falra, ne vonzuk be a kellemetlen eshetőségeket. Ez valahol rendjén is van, de azon esetekben, ahol még sem felhőtlenül alakul a babával való otthon lét első szakasza,  - mert ugye azt mondjuk, a babázós időszak az élet egyik legboldogabb időszaka - ott sokszor az információ hiánya még nagyobb problémát okoz. 

Mi a háttere annak, hogy még sem alakul felhőtlenül a babával való első időszak?
Mi a gyermekágyi szomorúság, depresszió lelki oka?

A nő életében rendkívül nagy döntés az, ha babát vállal. Elsősorban az a nagy döntés, hogy belevág annak a lehetőségébe, hogy babája érkezhessen. Ha részleteiben nézzük meg, azt láthatjuk, megengedi, és beleegyezik abba, hogy egy másik lény érdekében áldozatot hozzon. Nagyjából minden téren.

A nő megengedi és beleegyezik abba, hogy 
  • átalakuljon a teste
  • hormonális változások mehessenek végbe, melyek hangulatingadozást idézhetnek elő
  • már ne foglalkozzon azzal, - amivel lehet ez idáig mindig foglalkozott - menniyt fog hízni
  • az eddig gondosan vizsgált és számolt tápértéket már ne nézegesse
  • a várandóssággal járó apróbb, de bosszantó jelenségeket elviselje, pl. felejtés, rapszódikus alvás, terhességi tünetek stb.
  • Beleegyezik abba, hogy szüljön. Bárhogyan is alakul a szülés - hüvelyi úton, vagy császár metszéssel, akkor is igénybe vette a folyamat a nő testét. 
De a legfontosabb, amit kevesen vesznek figyelembe:

Teljes mértékben megváltozik a korábban élt élete. S itt nem csak az éjszakázásról van szól, - az szinte a legkevesebb - hanem sokkal fontosabbakról.

Lássunk pár példát a teljesség igénye nélkül:

  • ha korábban szorongó, bizonytalan volt a nő, most bele lesz kényszerítve abba a helyzetbe, hogy gyermekét ellássa. Szorong, hogy jól csinálja-e, s nincs egyfajta módszer, amit követni lehet, hanem rengeteg ötlet, módszer, tipp létezik, és mindenki mást mond, de arról szentül meg van győződve. Ez az információ áramlat még jobban elbizonytalanítja a kétségbeesett anyukát, és a pánikja egyre nő. Utálja ezt a helyzetet, ami egy iskolai kínos feleléshez hasonlítható azzal a különbséggel, hogy az egy idő után véget ér, de itt évekig szoronghat azon mit, hogyan tesz helyesen. 
  • ha korábban rengeteget utazott, alig volt otthon, most a babával úgy érzi majd megőrül a négy fal közt.
  • ha korábban folyton tett-vett, új dolgokat próbált ki, most éveken keresztül minden nap minden ugyanaz. Teljes monotonitás.
  • ha korábban túlnyomó részt éjszakai életet élt, most a babával nappal kell ébren lennie, napirendet kell tartania, időpontokat betartania a gyermek érdekében. Nagyon nehéz egyik napról a másikra új életstílust kialakítani. S ezáltal a gyerekkel való együttlétből kiábrándult élményeket élhet meg, ami inkább hasonlít a depresszióhoz. 
  • ugyanígy, ha korábban minden a vágyai szerint alakulhatott, most szinte semmi sem, mert óhatatlanul is a babához kell igazodnia. S ez a mélyről jövő frusztráció passzívvá, unottá változtatja az embert, akinek semmihez nem lesz kedve. 
  • nem úgy alakult a szülése, ahogyan szerette volna.
  • még sokat sorolhatnánk fel. Lehet egy teljesen egyszerű példa is. Nem így képzelte el a babázást. A kismama azt hitte ez szép és jó lesz, gondtalan. Senki nem beszélt neki arról, hogy felül kell kerekednie korábbi pihengetős, kényelmes életmódján, és többet kell beletennie, mint amennyit szeretett volna. 

S itt jön a lényeg. A gyermekágy időszaka alatt derül ki az a tény, hogy amiért ő áldozatot hozott, az még sem jó a számára, sőt fájó, bosszantó vagy érzelmi kínokkal jár. Úgy érzi becsapták. Úgy érzi felesleges volt az áldozat hozatala, s legszívesebben regresszív állapotba kerülne. Legszívesebben csak feküdne, és nem tenne semmit. 

A felsorolt helyzetekben frusztráció, düh, félelem keletkezik, s ez rányomja a bélyegét a babázás időszakára. 

Perinatális szaktanácsadóként sokszor találkozom ilyen helyzettel, melyeket rövid időn belül átalakíthatunk. Már azzal könnyebb, hogy valahol őszintén el lehet mondani a fájdalmakat, ahol nem kell szerepet játszani. Az anyukáknak az általam küldött kérdéssorra érkezett válaszokból személyre szabottan megmutatom az összefüggéseket ki miért kapta ezt a helyzetet, ez mit üzen stb. Helyben letesszük a terheket, s még bocsánatot kérünk a babától, mert az ő szerepe, nehézsége is nagyon fontos a történetben.
A baba nem véletlenül érkezett szüleihez, még akkor sem, ha az első időszak nehéz is. 


Tegyük azt hozzá, mindegy, hogy az asszony maga szüli meg a gyermekét vagy örökbe fogadta, az örökbefogadásnál szintén nehezek lehetnek az első hónapok. 


Ha úgy érzed érintett vagy, lehetőséged nyílik a legújabb programon részt venni:




2019/06/12

Babaáldásért a családi konfliktusok oldása



Régen nem jelentkeztem új Babaáldás ügyben, pedig zajlanak az események. Már 212 baba érkezéséről számolhatok be. Sokat segített a komplex Vár Rád a Baba program, melyekben 120 percben tárom fel az eddigi egyéni óriám helyett személyre szabottan az összefüggéseket arra vonatkozólag, hogy miért nem jön a baba és egyre több vendégemhez kopogtatott be rövid időn belül a gólya. Van akinek több időre van szüksége, de akad olyan is, akinek elegendő csak egy. 
Szeretném veletek megosztani, mire volt szüksége Gabi baba anyukájának ahhoz, hogy az első alkalom után a babája megérkezhessen. 


Sokan feltették már nekem azt a kérdést, miért kell a szüleinkkel való nézeteltéréseket, konfliktusokat, a tőlük kapott és el-megítélt nevelési módot a fogantatás előtt kisimogatni, feloldani, magunkban rendbe tenni. Erre a kérdésre kapásból sok választ lehetne adni, de talán a legfontosabb a babaáldáshoz az, hogy a szülők és köztem beragadt régi energia fenntartja a sérelmeket. Mintha megkövesítené őket, és dacára annak, hogy mi elhatározzuk hogyan másképpen szeretnénk tenni, hogyan másképpen szeretnénk majd a gyermekünket nevelni, mégis nehezen tudjuk megvalósítani, mert a megkövesedés nem hagyja. S ráadásul az a téveszménk is hátráltat a megnyílásban, hogy olyan leszek nőként, mint az anyám. A félelem, hogy nehogy olyan legyek, mint amilyen ő volt, mint mikor számomra nem kedvezően viselkedett, automatikusan behúzza a kéziféket, és akadályt gördít a megfelelő petesejt kialakításában, illetve megtapadásában. 

Így a családdá válást lelkileg befolyásolható személyekkel, 
- mint apa, anya, engem nevelő szülő, nagyszülő, exek, anyós, após, volt pár, a párom exe, jelenlegi nevelt gyerekek - fontos egy külső - engem korábban nem ismerő - segítővel áttekinteni és megdolgozni.
  • első lépésben: meglátni az összefüggéseket, megérteni az ok-okozati folyamatokat. Ki mit miért tett? Ez nekem miért volt jó, még ha fájt is? Miben alakított enegem át? Mit hozott a “konyhára” az adott megtapasztalás?
  • második lépésben: ha már megértettük ezeket, akkor fel is tudjuk oldani a kapott sérelmeket, fájdalmakat. Ez az út a nyugalomhoz, a lelki sebek gyógyulásához.
Hiszen az ember konfliktusos helyzetben nem szívesen teljesít, se nem nyílik meg, nem tud önfeledt lenni, amik igazán szükségesek a baba érkezéséhez. 
A babának is fontos milyen helyre érkezik. Káoszba, háborús övezetbe, vagy béke szigetére. S anyának is fontos, hogy féltenie kellene az anyjától vagy a volt feleségétől a férjét.

Lássuk Gabriella baba édesanyjának történetét, akinek elegendő volt a fent említett összefüggések tisztázása ahhoz, hogy belül megnyugodjon. 

"Annak ellenére, hogy már egy éve hiába vártunk a meg nem érkezett babára, még mindig sokat szorongtam ezektől a gondolatoktól:
  • Biztos jó anya leszek?
  • Elég idős vagyok a felelősségvállaláshoz?
  • Meg tudok mindent tenni, amiket elvárnak majd tőlem? Stb. 
Megtaláltam az interneten a Vár Rád a Baba programot, s Petre Veronikát. A Veronikával való beszélgetés során több szempontból nézve „megvilágosodtam”. Megértettem, miért szorongtam olyan sokat ez idáig, rálátásom lett a gyerekkorom és a felnőttkorom összefüggéseire. Mindezek eredményeképpen megnyugodtam. S ebben a kiegyensúlyozott állapotban érkezett mag a kislányunk az első tanácsadás után két hétre. 
A várandósságom során megerősödött a kapcsolatunk a párommal, már nem tekintettem gyerekként önmagamra. S nagyon boldog lettem, amikor megszületett Gabriella!" 

Petre Veronika perinatális szaktanácsadó
A komplex Vár Rád a Baba program az elmúlt 6 év s kb. 7500 tanácsadási óra gyümölcseként született meg. 

2019/04/04

Negatív Szülésélmény hatása anyára - babára


Az ember fontosnak tartja, szereti tudni, hogy mi történik vele, hogyan alakul a soron következő időszak. Ez a kijelentés egy kismamára százszorosan igaz. A nő életében rendkívüli szerepet kap a szülés, kifejezetten a saját szülése. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a nő  a hosszú haját a nőisége szimbólumaként viseli, úgy tekint a szülésére, mint élete egyik legfontosabb tényezőjére. 
Szerencsére manapság rengeteg választék nyílik a különböző felkészítőkön való részvételre, ahol támpontokat kaphat arra, körülbelül mire számíthat, gyakorlatban mikre kell összpontosítania, lelkileg mire figyeljen. A kismama aktívan is tehet a jó szülése érdekében, pl. célirányosan sportolhat, erősítheti a gátizmát, kereshet kismama köröket, ahol közösen készülhetnek a nagy eseményre. A várható történések mentén a Szülési tervben előre lefektethet kéréseket is a szülésére vonatkozóan.
Összességében elmondható, hogy a várt eseményt megelőzi egy nagyobb fokú energia és figyelem ráfordítás. 
Éppen ezért érthetetlennek tűnik az, ha a legtöbb ponton nem a vártnak megfelelően alakul a szülés. Ha kéretlen beavatkozásokat kell elviselnie az anyukának, ha a begyakorolt praktikák ellenére jobban fáj, mint ahogyan azt korábban hitte volna, ha kellemetlenül érzi magát a folyamat alatt, ha úgy ítélte meg, nem voltak vele elegendően kedvesek stb. 
Vajon miért engedi meg az ég, hogy ennyi rákészülés után még is negatív legyen a szülésélmény? Mit vétett az anya, hogy a sors így elbánt vele? A válasz: Nem vétett semmit. Más szemszögből kell ránézni a háttérben lévő összefüggésekre. 
Először vegyük szemügyre, mi történik olyankor, ha nem a vártnak megfelelően haladnak az események? Sokszor az első rakciója az embernek a lefagyás, mert ritkán tud menet közben stratégiát változtatni. A fájdalmas szülésélmény esetében nehezebb a helyzet, mert nem csak azzal kell számolni, hogy nem a kívánság szerint alakult, hanem azzal is, hogy az anya egyik legfontosabb eseményét mély gödörbe kell elásnia, ahelyett, hogy azt megkoronázhatta volna. Méltán lehet ezek után dühös, undok, befelé forduló s depresszív kisugárzású, akinek még a létezéstől is elment a kedve. Ezek után még csak nem is vethetjük a szemére, ha netán nem kel fel az ágyból, vagy nem tevékenykedik serényebben a baba körül, hisz magyarázata lett rá, miért nem. A traumatizáltság során oka lesz nem kimászni az ágyból. A düh lehetőséget nyújt számára arra, hogy az öklét rázogassa. Azaz alibi keletkezik, amit a környezet elfogad. “De hát igaza van, hisz milyen rútul alakult a szépnek ígérkező élménye” - mondjuk erre. Sajnálható? Persze, természetesen. Mondhatjuk regresszív állapotnak, a múltba visszavágyakozó - megpihenő állapotnak is. Bárhogyan hívhatjuk.      
De. Kit nem vettünk figyelemben végig a szülésre való felkészülés során? Foglalkoztunk a kismamával, azzal, hogy ez lesz élete egyik legnagyobb, legszebb, legfontosabb élménye. De nem vettük figyelembe a Babáját. S ha anya legálisan regresszív-depresszív-traumatizált állapotában - otthon fekszik a dühében, ki nem kapja meg anyát? A baba. Ő a járulékos vesztese a folyamatnak? 
Kemény kijelentések ezek, tudom. De a hozzám hozott babáknak is kemény, akiknek nélkülözniük kell a nem kellően reagáló édesanyjukat 1 - 120 napon át, mert a környezet által lesimogatott fájdalmaik miatt legalizálva lett az alibijük. 

Mi szükséges ahhoz, hogy a friss anyuka kellőképpen - sőt manapság már igényszerint etetve, és kötődően kiszolgálva - ellássa a babát? Akaratra és önerőre van szükség. Tudatos beleegyezésre, hogy napi többször anyuka megszoptassa, gondozza, éjszakánként ébredjen a gyermekéhez. A jelenlegi jólét a megtett napi munka mellett nem követel olyan hosszú s intenzív jelenlétet és folyamatos cselekedetet, mint a gyermekágyi idő tevékenysége. Ily módon szükség van egy beavatásra, amely jelzi a szakasz határt. Kell egy látványos, megkülönböztető élmény. Egy élmény, ami segít az érettség, a felnőttséghez kapcsolódó attitűd megvalósulásához. Ahhoz, hogy a gyermeket az anyuka szó nélkül, megkérdőjelezés nélkül (ha lehet örömmel) ellássa. A szülőség a feladatok szemszögéből nézve egy végeláthatatlan alázatos szolgálat, melyhez fel kell nőni. Ha nem így alakul, akkor valahol mindig hiba lesz a rendszerben, és valaki mindig nélkülözni fog. Vagy a baba, később a gyermek nem lesz kellően érzelmileg, gyakorlatilag ellátva, vagy a szülő fog menetrendszerint panaszkodni a szabadságának az elvesztése miatt, és nem élvezi annyira a szülőséget, mint amennyire tehetné. Ha a szülésélmény minden esetben simogató, békés, körberajongó lenne, akkor anyák, akiknek korábban nem kellett feltétlen folyamatosan többet tenniük, ők nem kaphatnák meg az elegendő komolyságú határ szakasz élményüket, és nem tűnne fel számukra, hogy markáns változás állt be az életükben, egy kisbaba született meg. S most körülötte kell fokozottan jelen lenni, róla gondoskodni, mellette, lenni, az Ő Érkezését megsegíteni. A baba születését ünnepelni. Megsegíteni abban, hogy ő még sosem volt idekint. Csak a magzatburokban lakott, és nehéz az aklimatizálódás, hát még akkor, ha anya sem lélekben, sem fizikailag nem elérhető, mert a sebeit nyalogatja. 
A fenti sorokat sajnos tapasztalatból írom. Évek óta dolgozom perinatális - szülés körüli - szaktanácsadóként kismamákkal - babára várakozókkal, és anyukákkal. Számtalan szülésélményt hallgattam meg. Figyelembe véve az ember teljes életét, párhuzamot lehet vonni a szülésélményével és magyarázatot lehet kapni minden összefüggésre. Oka van annak, miért alakul nehézkesen a szülés. Választ lehet találni arra, kinek mire szeretne az élménye rámutatni, miért pont nála, miért pont azok a beavatkozások történnek meg. 
Ha elgondolkodunk a fájdalmas szülésélményünkön megérezhetjük, mire szerette volna felhívni a figyelmünket, még ha nem is rendelkezünk szakmai ismeretekkel. Ha üzenethordozóként tekintünk rá - még ha nem is látjuk egyben a teljes üzenetet - , akkor már kevésbé leszünk dühösek rá. S kevésbé hibáztatjuk a környezetet, a segítőket, a kórházat, a várandósságot, vagy akár a babát. Így nyugvó pontra érkezhet az élmény, s végre közelebb léphetünk a babához, és az önfeledt anyasághoz.  

Sokak számára segítettem a szülésének értelmezésében, ezidáig egyéni óra keretében, mostantól egy komplett programon lehet részt venni.