Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.
A Hill-féle normál krízisek:
1. Az újonnan házasodott pár családja
2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja
A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
0 A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
0 Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
0 Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
0 Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés
A 3-6 éves gyermeket nevelő család
Mire a gyermek eléri a 3-3,5 éves kort nagy többségük óvodába kerül.
Ezen időszak tipikus problémái
§ a gyermek óvodába kerülése
§ az anya munkába állása
§ az apa professzionális problémái
§ a házastársi kapcsolat megváltozása
A kisgyermek óvodai élete ma már fokozatosan alakul ki. A „beszoktatás” hosszabb időszaka elősegíti a gyermek leválását az anyjáról, illetve az anya leválását is a gyermekről. Ez alatt az idő alatt a gyermek megismeri az óvodát, a felnőtteket, a gyermekeket stb. a gyermek részéről fontos kritérium az óvodaérettség. Tudja, és biztos benne, hogy anyja akkor is szereti őt, ha nincs jelen. El tud válni tőle, nem sír, hisz biztos abban, hogy jó kezekben van, anyja érte fog jönni, nem hagyja ott végleg. Ez a tudás az anyába vetett bizalomból táplálkozik.
Vannak gyermekek, akik még hónapok múlva is minden reggel zokognak, görcsösen kapaszkodnak az anyjukba az elváláskor. Feltételezhető, hogy a gyermekben bizalmatlanság van az anya felé. Talán valamikor nem ment időbe érte, nem mondott igazat neki, vagy a szülők nincsenek harmonikus kapcsolatban egymással, így a gyermeknek félelmei vannak.
Az anyák nagy része is fél az elválástól, vajon jó kezekben lesz-e a gyermek, szeretni fogják-e, nem lesz valami baja stb.
A 3-6 éves gyermek pszichoszociális fejlődése, és a család
„Ennek a kornak a legfontosabb fejlődési feladata a gyermek kezdeményező képességének a kialakulása.
Legnagyobb kockázata a túl szigorú nevelés, ami ezt gátolja, sőt bűntudathoz is vezethet. A spontaneitás elnyomása következtében túlkonformistává, túl engedelmessé válhat a gyermek. A konformistává nevelt gyermek a serdülőkor idején teljesen átadja magát egy csoport normáinak, és ez devianciához is vezethet. A túlkonformizált gyermekek felnőttkorukban hajlamosabbak a depresszióra, merevek, gyakran hiányzik belőlük az önbecsülésük és az eredetiség, s túlzottan tekintélyhez kötöttek.
A meleg, szerető, elfogadó, következetes nevelés ezzel szemben érvelő típusú engedelmességet hoz létre, amely nem hajlandó a hatalom kritikátlan elfogadására, s fejlődőképes.”
Ovis korában a gyermekben egyre kisebb lesz az egocentrikussága, empátiás készsége pedig erre a korra alakulgat, melyet a szerepjátékokon keresztül gyakorol. Kommunikációja is szélesedik, egyre jobban tudja kifejezni magát.
Legnagyobb eredménye szocializációjának a lelkiismeret kialakulása, ami a szülőkkel, szeretett személyekkel való azonosulás által fejlődik. Hideg, szeretet nélküli légkörben a gyermek senkivel sem tud azonosulni.
A 3-6 éves gyermek pszichoszociális fejlődése rengeteg izgalommal, félelemmel, indulattal jár együtt. Ezek aktív feldolgozásának legjobb módja a játék és a mese. A mese fontosságáról itt olvashatsz bővebben.
Az anya munkába állása
A gyermek óvodába kerülése (hacsak nem született újabb testvér) többnyire együtt jár az anya munkába állásával. A nők többsége örül az új helyzetnek, mert új kihívásokkal találhatja magát szemben, de ugyanakkor nehéz teher hárul rá. Miközben a munkahelyén helyt áll, az otthoni munkát is el kell végeznie, sőt a gyermek(ek)kel is foglalkoznia kell.
A közösségben járó gyermek gyakrabban betegszik meg, és ha nincs nagyszülői vagy egyéb segítség, az anya időnként kiesik a munkából, amit munkatársai, főnökei nehezen tolerálnak. Mindezek miatt állandó szerepkonfliktusban él; hol egyik, hol másik szerepének igyekszik minél jobban megfelelni, és mindeközben állandó lelkiismeret furdalása van, önmagával és a helyzetével is elégedetlen. Ezek következtében egy idő után neurózis, pszichoszomatikus zavar, betegség is kialakulhat, ráadásul házastársi kapcsolata is megterhelődik.
Az apa professzionális problémái
Az anya munkába állásával a férj helyzete is megváltozik a családban. Elveszíti többletpresztízsét, már nem csak ő az egyetlen kereső, már nem ő az egyetlen kapocs a külvilággal.
A felesége új helyzetéből kifolyólag keletkező feszültségek őt is megterhelik, ezentúl neki is több terhet kell vállalnia (bevásárolni, többször elhozni a gyermeket az óvodából stb.)
Gyakori az is, hogy az az asszony – aki eddig csak a férjének szeretett volna (ha szeretett volna) megfelelni – ettől kezdve többet ad és költ magára, esetleg igyekszik csinosabban megjelenni. Munkájából adódhatnak más programok is – munkaidő utáni megbeszélések, üzleti vacsorák –, melyeket a legtöbb férj nehezen viseli.
A házastársi kapcsolat a fentiekből következően megterhelődhet, megnőhet a nyílt konfliktusok száma, és ha nem készülünk fel rá, ebben az időintervallumban megnőhet a válások száma.
Mivel kerülhetjük el a válást?
0 A házaspár beszélgessen el arról már idejekorán, hogy milyen változásokat hoz az asszony munkába állása
0 Ennek kapcsán tisztázzák, ki milyen szerepkört tud felvállalni, hogy egyikük se legyen túlzottan leterhelve, s továbbra is jól működjön a család
0 Különösen az első időben – kapcsolatuk megerősítése és a félreértések elkerülése végett – igyekezzenek több időt egymással eltölteni
0 Főként a maximalista anyákban erősíteni kell az „elég jó szülő” fogalmát
0 Amennyiben a házaspár valódi krízisbe került, javasolt a családterápia, vagy párterápia
Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó
A Hill-féle normál krízisek:
1. Az újonnan házasodott pár családja
2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja
A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
0 A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
0 Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
0 Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
0 Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés
A 3-6 éves gyermeket nevelő család
Mire a gyermek eléri a 3-3,5 éves kort nagy többségük óvodába kerül.
Ezen időszak tipikus problémái
§ a gyermek óvodába kerülése
§ az anya munkába állása
§ az apa professzionális problémái
§ a házastársi kapcsolat megváltozása
A kisgyermek óvodai élete ma már fokozatosan alakul ki. A „beszoktatás” hosszabb időszaka elősegíti a gyermek leválását az anyjáról, illetve az anya leválását is a gyermekről. Ez alatt az idő alatt a gyermek megismeri az óvodát, a felnőtteket, a gyermekeket stb. a gyermek részéről fontos kritérium az óvodaérettség. Tudja, és biztos benne, hogy anyja akkor is szereti őt, ha nincs jelen. El tud válni tőle, nem sír, hisz biztos abban, hogy jó kezekben van, anyja érte fog jönni, nem hagyja ott végleg. Ez a tudás az anyába vetett bizalomból táplálkozik.
Vannak gyermekek, akik még hónapok múlva is minden reggel zokognak, görcsösen kapaszkodnak az anyjukba az elváláskor. Feltételezhető, hogy a gyermekben bizalmatlanság van az anya felé. Talán valamikor nem ment időbe érte, nem mondott igazat neki, vagy a szülők nincsenek harmonikus kapcsolatban egymással, így a gyermeknek félelmei vannak.
Az anyák nagy része is fél az elválástól, vajon jó kezekben lesz-e a gyermek, szeretni fogják-e, nem lesz valami baja stb.
A 3-6 éves gyermek pszichoszociális fejlődése, és a család
„Ennek a kornak a legfontosabb fejlődési feladata a gyermek kezdeményező képességének a kialakulása.
Legnagyobb kockázata a túl szigorú nevelés, ami ezt gátolja, sőt bűntudathoz is vezethet. A spontaneitás elnyomása következtében túlkonformistává, túl engedelmessé válhat a gyermek. A konformistává nevelt gyermek a serdülőkor idején teljesen átadja magát egy csoport normáinak, és ez devianciához is vezethet. A túlkonformizált gyermekek felnőttkorukban hajlamosabbak a depresszióra, merevek, gyakran hiányzik belőlük az önbecsülésük és az eredetiség, s túlzottan tekintélyhez kötöttek.
A meleg, szerető, elfogadó, következetes nevelés ezzel szemben érvelő típusú engedelmességet hoz létre, amely nem hajlandó a hatalom kritikátlan elfogadására, s fejlődőképes.”
Ovis korában a gyermekben egyre kisebb lesz az egocentrikussága, empátiás készsége pedig erre a korra alakulgat, melyet a szerepjátékokon keresztül gyakorol. Kommunikációja is szélesedik, egyre jobban tudja kifejezni magát.
Legnagyobb eredménye szocializációjának a lelkiismeret kialakulása, ami a szülőkkel, szeretett személyekkel való azonosulás által fejlődik. Hideg, szeretet nélküli légkörben a gyermek senkivel sem tud azonosulni.
A 3-6 éves gyermek pszichoszociális fejlődése rengeteg izgalommal, félelemmel, indulattal jár együtt. Ezek aktív feldolgozásának legjobb módja a játék és a mese. A mese fontosságáról itt olvashatsz bővebben.
Az anya munkába állása
A gyermek óvodába kerülése (hacsak nem született újabb testvér) többnyire együtt jár az anya munkába állásával. A nők többsége örül az új helyzetnek, mert új kihívásokkal találhatja magát szemben, de ugyanakkor nehéz teher hárul rá. Miközben a munkahelyén helyt áll, az otthoni munkát is el kell végeznie, sőt a gyermek(ek)kel is foglalkoznia kell.
A közösségben járó gyermek gyakrabban betegszik meg, és ha nincs nagyszülői vagy egyéb segítség, az anya időnként kiesik a munkából, amit munkatársai, főnökei nehezen tolerálnak. Mindezek miatt állandó szerepkonfliktusban él; hol egyik, hol másik szerepének igyekszik minél jobban megfelelni, és mindeközben állandó lelkiismeret furdalása van, önmagával és a helyzetével is elégedetlen. Ezek következtében egy idő után neurózis, pszichoszomatikus zavar, betegség is kialakulhat, ráadásul házastársi kapcsolata is megterhelődik.
Az apa professzionális problémái
Az anya munkába állásával a férj helyzete is megváltozik a családban. Elveszíti többletpresztízsét, már nem csak ő az egyetlen kereső, már nem ő az egyetlen kapocs a külvilággal.
A felesége új helyzetéből kifolyólag keletkező feszültségek őt is megterhelik, ezentúl neki is több terhet kell vállalnia (bevásárolni, többször elhozni a gyermeket az óvodából stb.)
Gyakori az is, hogy az az asszony – aki eddig csak a férjének szeretett volna (ha szeretett volna) megfelelni – ettől kezdve többet ad és költ magára, esetleg igyekszik csinosabban megjelenni. Munkájából adódhatnak más programok is – munkaidő utáni megbeszélések, üzleti vacsorák –, melyeket a legtöbb férj nehezen viseli.
A házastársi kapcsolat a fentiekből következően megterhelődhet, megnőhet a nyílt konfliktusok száma, és ha nem készülünk fel rá, ebben az időintervallumban megnőhet a válások száma.
Mivel kerülhetjük el a válást?
0 A házaspár beszélgessen el arról már idejekorán, hogy milyen változásokat hoz az asszony munkába állása
0 Ennek kapcsán tisztázzák, ki milyen szerepkört tud felvállalni, hogy egyikük se legyen túlzottan leterhelve, s továbbra is jól működjön a család
0 Különösen az első időben – kapcsolatuk megerősítése és a félreértések elkerülése végett – igyekezzenek több időt egymással eltölteni
0 Főként a maximalista anyákban erősíteni kell az „elég jó szülő” fogalmát
0 Amennyiben a házaspár valódi krízisbe került, javasolt a családterápia, vagy párterápia
Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése