Ősbizalom erősítése pocaklakóknak

Az Ősbizalom jelentőségéről és kialakulásáról olvasva felmerülhet a kérdés a szülőben, ha a gyermekem – elgondolásom szerint – nem részesült elégséges ősbizalomba, akkor hogyan, és vajon lehet-e utólag azt pótolni?

Ha csak az első trimeszter után hallott arról a kismama, hogy az ősbizalom kialakulásának milyen nagy a fontossága gyermekének egész életére nézve, elvégezheti az itt összegyűjtött ötleteket, mellyel hozzájárul az ősbizalom erősítéséhez. Csak a képzeletünk szabhat határt annak, hogy mi mindent találhatunk ki az erősítésre. A felsoroltak csak példák, de az a legfontosabb, hogy magunknak találjunk ki ötleteket, vagy találjuk meg a számunkra legszimpatikusabb, legjobban elfogadhatóbbat.

Milyen technikákkal lehet az ősbizalmat erősíteni? Lássunk néhányat:

• Az anya lebegjen testmeleg vízben, és közben érezze át az egységet a víz-anyával, lazuljon el, iktassa ki a napi teendőkön és egyéb feladaton való gondolkodást…
• Meditáljon, melyben szintén az a fontos, hogy a szívében megjelenő érzésekre gondol, és nem a mindennapi teendőkre.
• Törekedjen arra, hogy átélje a most pillanatát
• Törekedjen arra, hogy például a másokon való segítésben, átélje a kiteljesedés érzését. Ekkor saját lelkével kapcsolódik össze, és a magzat is ezt az örömöt éli át.
• Avassa be gyermeket az elemekbe. Lásd Pocaklakó, magzatkommunikáció című írást.
• Amiket az anya befogad, és tapasztal, azt közvetve a magzat is mind megtapasztalja, ezért érdemes ezt a lehetőséget tudatosan kihasználni. Törekedjen az anya arra, hogy ha zenét hallgat, hassa át minden porcikáját a dal.
• Tudatosan figyeljen oda, és élvezze a természet vagy kultúra szépségeit.
• Törekedjen a harmóniára.
• Vonja be az apát is a felsoroltakba.
• Közösen gondoljanak szép, pozitív képekre, melyet a pocaklakó is figyelemmel követ.
• Az anya folyamatosan, amikor csak gyermekére gondol, fejezze ki gondolatban, szóban mennyire szereti, mennyire örül annak, hogy őt választotta édesanyjának.
• Apukával közösen simogatva a pocakot, éljék át a szeretetegységet.

Felhasznált irodalom: Ruediger, Margit Dahlke, V. Zahn: Út az életbe, Holistic Kiadó 2010.

Írta: Petre Veronika

A családi élet buktatói 5.

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja

2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)

3. A kisgyermekes család (3-6 év)

4. A kisiskolás gyermeket nevelő család (6-8 év)

4/2. Az iskolás gyermeket nevelő család (8-12 év)

5. A serdülőt nevelő család

6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család

7. A magukra maradt, még aktív szülők családja

8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.

Ilyenek pl.

• A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
• Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
• Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
• Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés

4/2. Az iskolás gyermeket nevelő család (8-12 év)

A gyermek nyugalmas, harmonikus életszakasza a kisiskolás korban véget ér, mert változás áll be életében. Átalakul a külvilághoz is, és az önmagához fűződő viszonya is.

A praepubertás idő két korszaka

Az első, a higgadtabb időszak, mely 9-10 éves kor közé tehető. A gyerekek ilyenkor imádnak gyűjtögetni, egymással titkolózni. Barátságaik szenvedélyesen alakulnak.

A második a nyugtalanabb időszak, a 10-12 évesek tartoznak bele. Általában a gyermekek sértődékenyebbek, érzelmeik, olvasmányaik magukkal ragadják őket.

Társas kapcsolataikban is változás áll be. Már nagyobb arányban játszanak a lányok-lányokkal, a fiúk-fiúkkal, a csoportjaikban szigorú hierarchia alakul ki.

A testük is változásnak indul. A lányok menstruálni kezdenek, a fiúknál megtörténhet az első éjszakai spontán megömlés.

Nagyon fontos lenne ebben a gyermekek számára nehéz időben rendszeresen sokat beszélgetni. A szülőknek elmében és szívben is tudatosítania kellene a róluk való leválás folyamatát és szükségességét, és a serdülőkor megpróbáltatásaira való felkészülést.

A szülő-gyermek kapcsolat alakulása

A kamaszkor sikerességét meghatározza a szülő tudása és felkészülése!!! Amennyiben tudja a szülő, hogy miközben gyermeke egyre szemtelenebbé válik, egyre inkább keresi saját identitását, annál jobban szüksége van a biztos szülői szeretetre, a megértő, elfogadó háttérre, és azok konkrét megnyilvánulásaira.

Sajnos a szülők nagy része azonban megsértve reagál a gyermek önállóságra való törekvéseire, inkább kihátrál, a gyerekkel kevesebb időt tölt, hogy ne kelljen konfliktusba kerülnie vele, és így a helyzet rosszabbodik.

A korábbi rendezetlen testvérkapcsolat ebben az időintervallumban általában megjavul, főként a szolidaritás miatt. De az is előfordulhat, hogy pont amiatt távolodnak el a testvérek egymástól, mert, (sajnos a szülők gyakran esnek bele ebbe a hibába) ha a szülő nem bír az egyik gyerekkel, akkor megneheztel rá, elfordul tőle, „problémásnak” minősíti, és a másikhoz fordul, akit „bezzeg” gyermekké emel ki.

Néha váltakozik a bezzeg gyermek, és a problémás gyermek személye, attól függően mikor melyik szülöttel van gond. Azért folyamodik a szülő a címkézéshez, hogy igazolja magát elsősorban a külvilág előtt. Nem is a családjával, a nevelési módszereivel van a gond, hiszen van olyan gyermekük is, aki problémamentes, okos, ügyes.

Sajnos azon szülők, akik nem hallottak ennek káros hatásáról, nincsenek tisztában azzal, milyen sebeket okozhatnak csemetéjüknek.

A házastársi kapcsolat alakulása

Ez az időszak is igen megterhelő lehet, s nagy terheket ró a házastársi kapcsolatra. Ide tartoznak az iskolába járással együtt járó nehézségek, tanulási, magatartási gondok, stb.

Válni bármikor lehet – az emberek szerint – gyakran a fent említett gondok, és a 10-12 év alatt kiégett tűz miatt választják a szülők ezt az időszakot.

Az alábbi házastársi kapcsolatok két típusa vezet ebben a korban nagy gyermeknevelési problémákhoz:

· Az egymáshoz alig motivált szülők (kiégett kapcsolatban) a gyermekhez fordulnak szeretetért, és ki akarják sajátítani maguknak. Ezzel nehezítik, lehetetlenítik leválását, akadályozzák fejlődését.

· Az egymáshoz túl motivált szülők a gyermek számára elérhetetlenek, akkor, ha:

· Az örömkeresésben a szülők csak egymásra koncentrálnak, és nincs köztük helye a gyermeküknek.

· A szülők közt komoly konfliktus van, ezért nincs kedvük, türelmük, energiájuk a gyermekkel foglalkozni.

· Az egyik szülő a másik féltékenysége miatt nem férhet a gyermekhez.

Folytatás következik

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Női archetípusok (benned lévő Istennők) az anyaságra nézve - Artemisz

Az archetípus vagy az őselv kifejezés egy ősi típus tanra vonatkozik, mely elveszett a régi múltban, és nem sikerült gyökerét föllelni. A C. G. Jungi pszichológia szerint már eleve léteztek, nem az ember találta ki. E neves pszichológus óta nevezik archetípusoknak azokat a viselkedésmintákat, melyeket az emberi testbe születő lélek választ.
Míg a Jungi pszichológia archetípusok sokaságából indul ki, a hermetikus őselvek tana még mélyebbre ás, s hét őselvet fogad el, amelyet az ókor 7 planétájáról neveztek el. Ma 10 ismert planéta van, ebből indulunk ki. Ezeknek csak annyiban van köze az asztrológiához, hogy ugyanazokat a típusokat használja. Ha az őselvek nem volnának jelen mindenhol, akkor nem volnának őstémák.

Mire jók az archetípusok?Aki ismeri a saját archetípusát, az könnyebben birkózik meg életével. Ha egy nő arra törekszik, hogy megoldja születése előtt elkészített hálótervét, feladatait, akkor azok nem jelennek meg megoldatlan problémaként, testi tünetként, betegségként. Ez nagyon sok szenvedést takarít meg. Ha még azt is tudja az illető, melyik típusba tartozik, akkor látja adottságait, lehetőségeit, s könnyebben halad élete útján. Életkorszakokhoz kötve tudatosan figyelemmel követheti, hogyan lép át egyik típusból a másikba. Ezáltal felkészülhet, előre tudhatja, mire számíthat. Könnyebb lesz az élete, mint annak, aki nem tudja előre, csak a saját tapasztalatain, kárán, sérelmein tanul.

Artemisz – Diana
Az archetípusok közül Artemisz az önmagához hű maradó nőt képviseli. Ő az, akit soha nem lehet betörni. Úgy gondolja, hogy nincs szüksége férfira, a ható energiára, hisz szerinte ez teljeséggel meg van benne, rajta nem lehet uralkodni.
A mostani időben az ilyen típusú hölgyet arról lehet felismerni, hogy kitartóan és vehemensen képviseli a kitűzött céljait és érdekeit, akár az elveiről, akár egyéb dolgairól van szó. A törekvése közepette gyakran botlik férfiakba, akik miatt megtöbbszöröződik energiája, nagyobb teljesítményre inspirálják őt. Emiatt az élsportolók közül sok az Artemisz típusú nő.
Fontos számára a függetlenség és a szabadság. Ha mégis házasságra adná a fejét, akkor általában gyengébb férfit választ magának, hogy elkerülje a rajta való uralkodási lehetőséget. Általában a férjével eleinte szenvedélyes szerelme lelohad, és inkább testvéri kapcsolatra emlékeztet viszonyuk.

AnyaságA várandósságot, babázást, gyermeknevelést nem neki találták ki. Mivel fontos neki a szabadsága, függetlensége, ezért az anyaságát belül megszenvedheti. Főként az artemiszi típusúak közül kerülnek ki a Gyes-neurózisban szenvedők, akik egyáltalán vagy csak nehezen békülnek ki helyzetükkel. Azok a nők, akik nehezen adják be a derekukat a gyermek fogadására, a karrierjük, a szabadságuk védése miatt, azok folyton lázadhatnak helyzetük ellen. Legtöbbször ez nem is tudatosan mutatkozik meg. Várandósságukat szédülés, émelygés, hányás tarkítja. Szélsőséges esetben ez a leplezett elutasítás akár koraszüléshez is vezethet. A gyermekek szempontjából nem csak a leplezett elutasítás a fájó, hanem az is gondot okozhat, ha a nő nem alkot magzatával egységet, és így a baba nem élheti meg a feltétlen szeretetet, nem alakul ki anyjával az egység, és az ősbizalom. (Az ősbizalom lényegéről bővebben itt)
A típus mértéktelen dühöt érezhet gyermeke iránt. Gyermekeit hamar önállóságra neveli, jobban barátnő, mint tyúkanyó. Viszont óvja, és védi gyermekeit, ha gond van.
Hivatásában azonban sokkal jobban érzi magát, mint a háziasszony –és anyaszerepben. Munkájában odaadó, tévedhetetlenül követi céljait, bármi is legyen az. Gyakran munkáját családja fölé helyezi.
Problémái közé tartozik az érzelmi távolságtartás. Mivel teljes lelkesedéssel végzi munkáját, veti bele magát hivatásába, megfeledkezik környezetéről, s elhanyagolja emberi kapcsolatait. Amennyiben a már említett dühét nem tudja kontrollálni, az elfajulhat, és mély sebeket ejthet környezetén. Szélsőséges esetben a hölgy amazonná válik. Döntenie kell céljai és annak elérési eszközei között. Dühvel fékezhetetlenül viselkedik, vagy szelíden.

Gyakran előforduló nőgyógyászati problémák e típusnál:§ Amenorrhea – kimaradó menstruáció
§ Dysmenorrhea – fájdalmas menstruáció
§ Sterilitás
§ Hirsutismus – férfias szőrzet
§ Anorexia nervosa is utalhat feldolgozatlan témákra


Hogyan lehet jól artemiszi típusú nőként élni?
Annak ellenére, hogy ez idáig főként a típus hátulütői lettek kiemelve, nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú hölgyeknek így kell élniük, viselkedniük. A tudatos gondolkodásban pont az az a lényeg, hogy az artemiszi nő tulajdonságait összeszedve ki kell alakítani azt az életformát, amit ezekkel képes elérni az ember.

Melyek lehetnek ezek?
Nagy adag ható energia, Törekvés, Függetlenség, Szabadság, Testvéri szeretet érzés a férj iránt, Kitartás, Környezet elhanyagolása, Düh.
Anélkül, hogy a környezet, a szűk család rovására menne az élete, úgy is kiteljesedhet a nő, és emellett még odaadó lehet a munkájában. Érdemes törekedni az egyensúlyra a munka vagy hivatás és a családi élet között. Amint erre az egyensúlyra fellép szívében a vágy, a gondolat teremtő erejének köszönhetően már sok minden megváltozik elsősorban az asszonyban, majd környezetében. Ha életfeladatának tekinti az anyaságot, az ettől kezdve nem szenvedéssel jár együtt, hanem örömmé minősül át, úgy a szabadság, és a függetlenség is visszaszökik életébe. Amint nem harcolunk, lázadunk a dolgok ellen, azok rögtön megszelídülnek. Lélekben, testben kiteljesedik az, aki lelke útmutatását követi.
A férj/társ iránt érzett szeretetet is fel lehet időnként frissíteni kikapcsolódással, utazással, közösen eltöltött idővel, vagy akár az esküvő megismétlésével. Évekkel korábban a párunkat választottuk, de vajon a mai fejjel is őt választanánk? Találjunk ki magunknak egy szertartást, amivel még szorosabbá tesszük kapcsolatunkat, kifejezzük egymás iránt érzett szeretetünket. Mintha újra esküvőnkről álmodoznánk. Tervezzük meg hol, mikor, milyen keretek között, miben, kikkel tartjuk. Ezt akár 5-7 évenként megismételhetjük.
Ha az elején lángoló szerelem testvéri szeretetbe ment át, annak nem szükséges így maradnia. Csak tenni kell érte.
A gyerekeket is lehet nagyon-nagyon szeretni, annak ellenére, ha az artemiszi nő nem érzi magát anyatípusnak. A gyermek iránt táplált érzésünk nem függ az archetípustól. A szeretet belülről fakad. Meg is lehet növelni azt. Ha vágy van a szívünkben erre, öleljük át gyermekünket minél többször.
Düh. Különböző módszerek léteznek a felgyülemlő düh levezetésére.

A további típusok hamarosan olvashatók…

Felhasznált irodalom: Ruediger Dahlke, Margret Dahlke,Volker Zahn: Női egész-ség Bioenergetic Kft. 2005

A családi élet buktatói 2/2.

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja
2 . A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés

2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)

A gyermek egy éves kora után megváltozik a család élete. Többet, és hosszabb időre hagyhatják el az otthonukat, ezért mozgékonyabbá, nyitottabbá válnak. A gyermek mozgásfejlődésével együtt beszédkészsége is növekszik, egyre jobban tud kommunikálni. Az elme nyiladozása büszkeséget és örömöt okoz a szülőnek. Az anya felszabadultabb lesz, mint az előző egy évben volt, és ha a megfelelő napirendet sikerül kialakítania, akkor többet tud pihenni, és férjére is több ideje jut.

Az anya helyzete a családon belül már a szülés után megváltozik, de mostantól még nyilvánvalóbbá válik, felértékelődik, hisz rajta keresztül vezet az út a gyerekhez (pl. a nagyszülőknek). Ugyanakkor esendővé is válik, mert kapcsolata a külvilággal beszűkül, meglazul. Érzelmileg és egzisztenciálisan is kiszolgáltatott férjének, siker és örömforrása megcsappan kizárólag férjére, és gyermekére korlátozódik általában. (Hacsak nem talál magának valami segítői, felüdítő munkát, mint ahogyan én találtam ezt a blog szerkesztést.)

Természetesen nem minden anya éli meg negatívumként ezeket a változásokat. Az anyák egy jelentős része örömét leli abban, hogy minden figyelmét a családra fordíthatja. Ezt tekinti fő hivatásának, még ha van más világi is. Ehhez kellő mothering-tudatra van szükség, valamint a férj támogatására, elismerő megnyilvánulásaira, hasonló értékrendű családi, baráti kapcsolatokra.

Anyák egy része szívesen maradna otthon gyermekével, de anyagi helyzete nem teszi lehetővé, mert egyedül neveli gyermekét stb. Talán nekik a legnehezebb az örökös szerepkonfliktus miatt.

Az anyák egy másik jelentős része már nem érzi jól magát ebben a szerepben, az anya és feleség státuszt már kevésnek érzik. Ha nem tudnak helyzetükön valamiképp változtatni, akkor egy idő után kialakul náluk a gyes-neurózisnak nevezett állapot.

A gyes-neurózis
Több országra kiterjedően kimutatták, hogy a nők elégedettségi szintje (önmagukkal, helyzetükkel, férjükkel, családjukkal kapcsolatban) az első gyermek születése után a legalacsonyabb. A későbbi gyermekek születésének hatása már nem ilyen erős.
A külvilágtól való elszakadás, bizonyos fokú bezártság, a férj-feleség kapcsolat megterhelődése hozzájárul egyfajta idegállapot kialakulásához. Magyarországon ez az időszak a gyedhez, gyeshez kötődik. Nyugat-Európában, Amerikában „zöld özvegy betegségnek” nevezik ezt, ami a viszonylag jó módban élő, dolgozni nem járó, napjaik nagy részét zöldövezeti otthonukba töltő háziasszonyok körében alakul ki. A különböző jótékonysági, karitatív tevékenységek, a nagy hagyományokkal rendelkező klubok billentik ki őket ebből az állapotból.

A gyes-neurózis jellemzői
§ Fokozatosan alakul ki, és a problémák hatására egyre mélyül
§ Nem egységes kórkép, inkább jelenség
§ A negatív élmények felerősödnek, és ehhez járulnak csalódások, meg nem oldott problémák (házastársi, gyermeknevelési, szociális, egészségügyi stb.)

A gyes-neurózis tünetei
Kezdetben idegesség, türelmetlenség. Jellemző tünet a gyermeksírásra való panaszkodás. Szomatikus tünetként megjelenhet állandósult fej-, és gyomorfájás is. Később depresszió, sivárság, közöny, szorongás. Az anya félhet az egyedülléttől, vagy a gyermek bántásától is.

Ezen állapot kialakulásának hátterében igen gyakran tökéletességre való törekvés áll: „Tökéletes anyává, feleséggé, háziasszonnyá kell válnom, mert csak így töltöm be jól a szerepemet.” Illetve a gyermekneveléssel kapcsolatos kudarcélmények.

Hogyan is fogalmazzák meg tüneteiket, panaszaikat az anyák?
- minden nap egyforma, - nem bírok a gyerekeimmel, - nincs kedvem leülni és játszani velük, - szeretnék már valami mást is kezdeni az életemmel stb.

Testvérszületés
Magyarországon az utóbbi időben az első gyermek születése után rövid időn belül születik a következő. A család, az anya és a gyermek szempontjából 2,5-3 év eltelése volna az ideális.

Hogyan hat a családra a túl korán érkező testvér?
# Megterheli az anya még nem megújult szervezetét
# A nagyobb testvér a kisebb miatt regresszióba kényszerülhet
# A család kialakulóban lévő egyensúlyhelyzete felborul
# Pozitívum azonban, hogy az új gyermek születésekor az apának az első szülöttel kiemelkedő lesz a szerepe. Ugyanis a nagyobbal való foglalkozás jelentős része szükségszerűen ráhárul, ezáltal az apa-gyermek kapcsolat mélyülhet.

Ezek a tények akkor hatnak negatívan, ha az anyánál depressziós, neurózisos tünetek alakultak ki. Egyébként a jól kondicionált család a fent leírt hatásokat jól kezelheti.
Mindezeket figyelembe véve jobb, ha kipihenten, a szülői szerepekben elrendeződve, párkapcsolatukat még szeretetteljesebbé téve várja a következő gyermeket.
Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Én határok tiszteletben tartása

Minden vágyunk meg van arra, hogy jól érezzük magukat, és minden félét elérjünk az életben. Miközben óhatatlanul a másik életébe belelóg a gondolatunk.

Két külön részre kell osztani a saját vágyainkat a másikétól. Nem biztos, hogy minden jó ő neki is, ami nekünk jó, illetve nem biztos, hogy jó neki, amiről azt gondoljuk, hogy az.
Ha túlzottan azzal vagyunk elfoglalva, hogyan tegyen a másik, akkor azt irányításnak nevezzük. Illetve ha állandóan, feltűnően a másik problémáival vagyunk elfoglalva, akkor azt azért tesszük, hogy ne kelljen foglalkozni a magunkéval.

A legjobb az, ahogyan mi magunk kitaláljuk a vágyainkat, életünket, hagyjuk, hogy a másik is kitalálja a sajátját. Még ha ez számunkra unalmas, hosszadalmas, még nézni is rettenetes, túl lassú, nem az általunk megszokott megoldásokkal teli stb.Elfogadással kell közelítenünk mindenki felé. Főleg ha a saját férjünkről, feleségünkről, anyósunkról, vejünkről, felnőtt gyermekünkről van szó. Ha így cselekszünk, akkor a másik hálás lesz érte, hogy nem szólunk bele az életébe, ugyanakkor tudni fogja, hogy nem a nyakában ülünk, hanem mellette állunk, és bármikor készek vagyunk a segítségnyújtásra.

Pszichoszomatikus betegségek – asztma

Ma már általánosan ismert, elfogadott tény lett, hogy a legtöbb betegség kialakulásáért, fenntartásáért lelki történések is felelősek. Jelentős részük ezeknek vészjelzés, segítségkérés, ami a háttérben meghúzódó többé-kevésbé súlyos lelki zavarra akarja felhívni a figyelmet.
A gyógyászatban fontos szerepet játszik ez a szemléletmód, bár kialakulásáig sok idő telt el.
Pszichoszomatikus reakciókat mindenki tapasztalhat magán különösen erős érzelmeket kiváltó helyzetekben. Pl. baleset elkerülése után heves szívdobogást, gyász esetén étvágytalanságot stb. Ezek természetes reakciók, az aktuális pszichés állapot szomatikus kifejeződései. De a kedvezőtlen pszichés állapot elhúzódása, krónikussá válása megbetegíti a szervezetet, és különféle betegséghez vezet.
Ilyenek pl. az ekcéma, asztma, anorexia, bulimia, a vizeletürítés zavara.

Számos kifejezés utal a magyar nyelvben a légzés és az érzelmi hatások kapcsolatára: „elakad a lélegzete”, „levegőnek nézik” stb.


Leggyakoribb megnyilvánulásai:
§ Köhögés (ez gyakran az ellenkezés kifejezése pl. unalmas előadás alatt a hallgatóság köhögni kezd, vagy ha az időkereten túl nyúlik az óra)
§ Szénanátha – a szervezetnek a stresszhatásokra adott válasza
§ Garatgyűrű gyulladása – a kudarctól való félelemnek a jelzése

A betegség leírása
Az asztma leggyakrabban éjjel jelentkezik, sípoló légzés, szorongás, félelem kíséri. Percekig, órákig, napokig eltarthat. Minden életkorban megjelenhet, de leggyakoribb gyerekkorban, és fiúknál kétszer gyakoribb, mint lányoknál. Az asztmás gyermekek fele a pubertás idején meggyógyul, de sokan egyre súlyosabb formában tovább viszik. A betegség kialakulása, gyógykezelése szempontjából fontos az illető személyiségét és családját megismerni.

Az asztmás betegek személyiségének főbb jellemzői
§ Kiemelkedik a megzavart kora gyermek-anya kapcsolat következménye az érzelmi kifejezés nehézsége
F. Alexander vizsgálataiból megtudhatjuk, hogy a betegekre jellemző az anyában vetett bizalom, és bizalmatlanság kettőssége. De az anya érzései is kettősek: egyrészt túl erősen köti magához gyermekét, másrészt szabadulni, távolodni is szeretne tőle.

Legfőbb személyiségvonások felnőttkorban:
§ Túlzott kötődés az anyához (késői házasodás)
§ A házastársukról mint nem nélküliről beszélnek
§ Ritka házasélet
§ Szigorú morális értékrendszer

Számtalan vizsgálat kimutatta, hogy ebben a betegségben szenvedőknél gyakrabban fordulnak elő önértékelési problémák, depressziós tünetek.

Az anya-gyermek kapcsolat alakulása
Az asztmás gyermek szülő-szülött kapcsolatának vizsgálatára különböző kísérletet végeztek. Általuk kimutatható a szorosabb függőség. A rohamok következtében igen szoros, sajátos szimbiózis alakul ki anya-gyermeke között. „Oxigén anyának” is nevezik az anyát, hisz életmentő lehet a gyermek számára. Elfojtott sírásnak nevezi F. Alexander az asztmát. A sírás az anya hívása. Azonban ezeknél a betegeknél a sírás leblokkolódik, mert (tudattalanul) fél az anya szeretetének elvesztésétől. Szeretetükkel fojtogató anyák: miközben a gyermek védettségre, körülölelésre vágyik, a túlzott közelség súlyos szorongást válthat ki, azaz fullasztólag hathat.

Összességében megállapítható, hogy mind az elszakadástól, mind a közelségtől való félelem egyaránt szerepet játszhat a gyermekkori asztmás rohamok kiváltásában.

Ezek a betegek sokszor képtelenek a sírásra illetve a szívből jövő kacajra.

Az asztmás betege családjának jellemzői
# Túlóvó, korlátozó család
# Önálló kezdeményezést, aktivitást gátol (ennek következménye a függőség, a függő személyiség)
# A gyermekben egzisztenciális szorongás van
# Jellemző a jó, tökéletes családi kép kialakítására való törekvés
# Az apa személyiségtípusa nem írható le egyértelműen, egyes szakértő szerint depresszióra hajlamos
# Általában az apa nem nagyon vesz részt a családi életben, gyakran van távol pl. munkája miatt

Az asztma kezelése
Régen az említett szülői hatások kivédése érdekében a gyermeket átmenetileg a gyógykezelés idejére elválasztották szüleitől. De mostanában, az utóbbi években azonban – felismerve a család szerepét a betegség kialakulásában és fenntartásában – olyan terápiás programokat dolgoztak ki, amelyekben, – a rendszerelméletnek megfelelően – az egész családot bevonják.

A család az asztmás roham megelőzését, családterápiát, életvezetés technikákat, relaxációs – légzéskontroll gyakorlatokat tanul. A túl védő, óvó magatartásuk miatt illetve helyett a rendszeres sportolás – úszás, futás, kerékpározás – fontosságát emelik ki.

Az asztmás betegekre jellemző a fokozott szorongás, a megbirkózási, az un. coping stratégiák hiánya, szűk köre. E betegek öngyilkossági aránya jóval magasabb az egészségeseknél. A terápiához ezért szorosan kapcsolódik a problémamegoldó készség fejlesztése.

Mit tehetnénk, ha olyan asztmás gyermek szülőjével találkoznánk, aki elfogad, vagy kér tőlünk támogatást, ötletet vagy segítséget?
§ Legfontosabb a korai anya-gyermek kapcsolat hangsúlyozása illetve megerősítése
§ A családtagok közötti nyílt, őszinte kommunikáció hangsúlyozása
§ Beszélni az én határok tiszteletbe tartásáról
§ Beszélni az anya és gyermeke között kialakult túlzott szimbiotikus kapcsolat fokozatos feloldásáról, az apa bevonásáról, erről elsősorban az anyát kellene meggyőzni
§ Beszélni az apa a gyermek életében betöltő fontos szerepéről
§ Kisgyermek önállóságát fejlesztő olvasmányok ajánlása
§ Kialakult betegség esetén – amennyiben és ahogyan lehet – a lelki tényezők szerepét is megvilágítani
§ A gyógyszeres kezelés mellett a különböző pszichoterápiás módszerekről, családterápiáról beszélni
§ Családi asztmaprogramra épülő sportegyesület ajánlása pl. Akarat DSE.
§ A szülők a tökéletes családképre törekvése helyett szemléletváltásra, az „Elég jó család” – mint elérhető – megvalósítható modell előnyeire felhívni a figyelmet
§ Javasolni, kihangsúlyozni a rendszeres sportolás szükségességét, mert a szülők túlnyomó többsége a gyermek testnevelés alóli felmentést preferálja.

Felhasznált irodalom: Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

A család fejlődése

A család állandó mozgásban van, tagjai nőnek, fejlődnek, esetleg új tagok érkeznek a családba, mások kiválnak. Haley (1980) vezette be a családi életciklusok fogalmát, azaz a családok életét szakaszokra bontotta.
1. az udvarlás szakasza
2. a házasság korai szakasza
3. az első gyermek születése, s a vele való törődés szakasza
4. a házasság középső szakasza, a gyermekek iskolás kora
5. a gyermekek „kirepülése a fészekből”
6. nyugdíjaskor és öregkor
7. a halál és a veszteségek időszaka

A családok életére minden szakaszban külső és belső benyomások hatnak. Külső hatások lehetnek: rokonok, szomszédok, barátok, óvoda, iskola. Belső hatások: a családtagok növekedése, fejlődése okozta változások, megváltozott kapcsolatok, esetleg betegség.
A hatások feszültségeket teremthetnek a családtagokban – gondoljunk pl. a politikai változásokra, katasztrófákra stb., amelyek hírei már a gyermekekhez is eljutnak, ezért fontos, hogy ezeket az eseményeket a család folyamatosan értékelje, megbeszélje.
Amikor egy család új életszakaszba lép – pl. óvodába, megy a gyermek, vagy az anya újból munkába áll, vagy megkezdődik a kamaszkor –, feltétlenül módosítani kell a szerepeket, szabályokat, funkciókat, viszonyokat. Ha ez elmarad, akkor feszültség, kommunikációs problémák, működési zavarok alakulhatnak ki és rögzülhetnek a családban.

A centripetális, azaz ragasztó szakaszok a család életében azok az időszakok, amelyek inkább összehozzák a családot. A közös feladatok végzése és az egymásra hangolódás a fontos. Ilyenkor a család a külvilág számára zártabbá válik.
Legjellemzőbb szakaszai:
§ gyermekvárás
§ szülés
§ csecsemő- és kisgyermekkor
Ezekben a szakaszokban meghatározó szerepük van a családi hagyományoknak, ezért fontos azok összegyűjtése, ápolása.

A centrifugális, azaz a repítő szakaszok azok, amikor a családtagok egyéni azonosságukat, identitásukat keresik, saját céljaikkal vannak leginkább elfoglalva.
Szakaszai:
§ kamaszkor
§ nyugdíjazás
§ nagyszülőség
A korábban használt családrendszer itt már nem működik eredményesen, ezért át kell alakulnia.
Forrás: Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Rendszerelmélet

A rendszert egymáshoz kapcsolódó részek hozzák létre, melyek állandó kölcsönhatásban vannak, közöttük akció, reakció, interakció jelenik meg. A rendszernek van egy rendje. A részeket külön vizsgálva nem lehet megérteni a rendszert, csak egészbe nézve. Ilyen a család is. Ha meg szeretnénk tudni, hogy milyen gond lehet, akkor nem szabad csak egy családtagra koncentrálni, hanem arra, amit a család közösen létrehoz. Ezzel eredményesebben lehet segíteni a család egészének úgy, mint a tagoknak. A család nem megfelelő működése esetén előbb vagy utóbb legalább egyik tagján valamilyen „tünet” jön létre. Pl. magatartászavar a gyerkőcnél, szenvedélybetegség a szülőnél, deviancia, pszichoszomatikus betegség stb. Akinél ez kialakult, ő csak tünethordozó, és ha egyéni kezeléssel javul is az állapota, a család nem jó működése miatt hamarosan egy másik családtag fog tüneteket mutatni.
Ennek az elméletnek egy fontos másik eleme az adott családra vonatkozó viselkedésminták felismerése. Pl. ki kinek mit mond, és hogyan, arra a másik hogyan és mit reagál, és ennek hatására mi történik náluk. A családok újra és újra ugyanazokat a begyakorolt viselkedési mintákat alkalmazzák.

A családnak, mint rendszernek a legmeghatározóbb jegyei:
* Kölcsönösen hatnak egymásra a családtagok
* Minden tagjának cselekedet hat, és kapcsolódik a többiekéhez
* Az ismétlődő minták jellemzőek a viselkedésben és a kapcsolatokban
* A család tagjainak hasonló az identitástudata és a meggyőződése
* Nagyon fontosak a szabályok, szerepek, a szervezői struktúrák, és a családra vonatkozó egyéni rítusok, rituálék

Működő rendszerek részei:
1. Eszközök, melyek révén létrejön a rendszer – pl. házasság
2. Cél – gyerekeke nevelése, kommunikáció, problémamegoldás, érzelmi támogatás
3. Alapvető részek, szerepek – férfi-nő, felnőtt- gyerek
4. Részek működésmódja – család kommunikációja, szabályrendszere
5. Erő, amely fenntartja a rendszer energiáját, hogy működjenek a rendszerek – élelem, otthon, közös hitek-érzelmi, fizikai, intellektuális, szociális, spirituális
6. Külvilággal való interakció módja – változáshoz való viszonyulás

A rendszernek két típusa van, zárt és nyílt. A különbség abban rejlik, hogy milyen reakciót adnak a változásokra, melyek kívülről és belülről is jöhetnek. Mindkét rendszer szélsőséges.


Zárt rendszerű családok:
Elzárkóznak a környezettől, nem vesznek róla tudomást. Azt gondolják az emberekről, hogy rosszak, gonoszak, távol kell tartani tőlük magukat, illetve szerintük a külvilág veszélyes. Összekötő a család arra vonatkozóan, hogy rajtuk kívül mindenki veszélyes. A rendszer határai szorosan bezártak, nem átjárhatóak. Befelé élnek, szinte csak egymásnak. Nehéz a bizalmunkat elnyerni, hozzájuk férkőzni. A részek nehezen kapcsolódnak egymáshoz, vagy teljesen elkülönülnek, így az információ nem áramlik közöttük, illetve a család és a külvilág között. A családon belül is tartani kell a többiektől, csak egy helyes út van, és azt a család vezetője ismeri. A családon kívüli életben kiszolgáltatott, irányításra váró emberek lesznek. A gyerekek később sokszor még saját családot sem alapítanak, felnőttkorukra is otthon maradnak. A szabályok merevek, idejétmúltak, szigorúan rögzítettek. A tagok szükségleteit kell megváltoztatniuk, hogy igazodjanak a szabályhoz. A kimenetele, következménye a dolgoknak rendszerint kaotikus. A kommunikáció stílus vádló, okoskodó, engesztelő, mellébeszélő. Ezért nem találják a közös hangot. Az emberek idegenek, elviselhetetlenek lesznek. A zárt rendszerben nehezen lehet fejlődni, mert nincs kívülről jövő kritika, információ, jövőhatás. A változást elutasítják. Ezért általában történik valami, ami családi krízishez vezet, ami majd elindítja a változást. Meg vannak a fokozatok a normális, de ilyen típusú családtól a pszichopatológiai esetig.

Nyílt rendszerű családok:
A rendszerek összekapcsolódnak, reagálnak egymásra. Információáramlás történik egymás, illetve a külvilág között. Elsődleges az önértékelés. A hatalom és a teljesítmény csak ezután jön.
Felismerik, hogy az emberekben van jóság és gonoszság is, és ezt ehhez mérten kezelik. A cselekedetek az ember döntéseit tükrözik. A döntéseket közösen hozzák, a meggyőzés nem erőszakos. Kevésbé büntet. A változások előtt nyitottak. Összhang van a szabályok és a szerepek között. Egészséges a kommunikációs stílus, amely direkt és tiszta. A „Miért” kérdés, ami hibáztatást és okolást eredményez „Hogyanra” vált át, amikor a család arról tanácskozik, hogyan lehet valamit megoldani, illetve hogyan lehet tovább fejlődni. Örülnek a változásnak, sőt kívánatosnak tartják.
Abszolútan átjárhatóak a határok. Nagy a mozgás a családi élet színterén, barátok, ismerősök jönnek, mennek. Valamikor nem lehet megállapítani, hogy kik tartoznak a családhoz, mert annyian vannak.

Legkedvezőbb a strukturált, egészséges család, melyek egyensúlyban működnek. Folyamatosan megengedi, hogy hatás érje, és meg is szűri azt.

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Testvérek: Így neveld a legnagyobbat!

"Sorozatunkban bemutatjuk, hogyan alakítja gyerekünk életét, hogy van-e testvére vagy nincs, és hogy hányadik a sorban. Ez a rész a (leg)nagyobbakkal foglalkozik.

Elsőszülötted helyzete sok tekintetben különleges. Hasznára válhatnak legnagyobb gyerekként szerzett tapasztalatai, készségei.
Az elsőszülött egy darabig természetesen egyke. A testvér érkezéséig egyedül birtokolja az összes közeli rokon teljes figyelmét. Egyben az a feladat is rá hárul, hogy szülővé nevelje apját-anyját, vagyis elviselje az elsőgyerekesek minden aggodalmát, átvészelje a gyakorlatlanságból adódó kisebb-nagyobb gondozási, nevelési bakikat. A jó humorérzékkel megáldott szülők nagyokat mosolyognak a később föl-fölelevenített történeteken: a legnagyobbnál még lábujjhegyen jártunk, rendszeresen fertőtlenítettük a játékait, és hagytuk bőgni, mert még nem jött el az etetési idő. A kisebb gyerekekkel a legtöbb szülő lazább, hiszen a nagynál tapasztalták: a baba nincs porcelánból. Ám az elsőszülött életében – a kutatások szerint – nyomot hagy az a néhány éves kaland, amit egykeként élt át. És persze a második felvonás is, ami a kistestvér születésével kezdődik.

Trónörökös
A legtöbb kultúrában az elsőszülöttnek kitüntetett szerepe és ezzel együtt több felelőssége is van. Bár ma már általában sem a hatalom, sem a vagyon öröklése szempontjából nincs jelentősége a születési sorrendnek, az első gyereknél a legtöbb családban komolyabbak az elvárások, mint a kisebb testvérekkel szemben. Te vagy a nagyobb! Te vagy az okosabb! Mutass példát! Viseld el! – hallja számtalanszor. És ami nem hallható, mégis jelen van a szülők fejében: Kövesd a példámat! Vidd többre, mint én! Valósítsd meg az álmaimat! Ezek az elvárások a legtöbb elsőszülöttet az átlagnál komolyabb teljesítményre sarkallják. Sokuk tölt be később vezető pozíciót, nagyon precízek, megfontoltak, ritkán lázadnak, komolyan veszik feladataikat. De legyenek akármilyen sikeresek, ritkán elégedettek önmagukkal, hiszen nehéz megfelelni a felnőttkorra immár belsővé vált elvárásoknak.

Főokos
A legnagyobb gyerek nemcsak a szülők és a környezet elvárása miatt teljesít jobban az iskolában és az IQ-vizsgálatok során, hanem azért is, mert tanítói szerepet osztott rá a sors. A kistesók csüggnek az ajkán, imádják, ha mesél, hozzá fordulnak, ha valami nem sikerül. Gondold át, mennyivel jobban tudtad az anyagot dolgozatírásnál, ha előtte el kellett magyaráznod az osztálytársaidnak. A nagytestvér számtalanszor kerül hasonló helyzetbe. De ő az, akinek nagy adag kreativitásra is szüksége van ahhoz, hogy kitapossa a járatlan utat, hogy megoldásokat találjon akár egy-egy játékszer használatakor vagy a mindennapi életben, amikor a kisbaba miatt a szülő nem tud már neki mindenben segíteni.

A családban marad
Talán meglepő, de gyakori tapasztalat, hogy az elsőszülött sokkal jobban ragaszkodik a szüleihez és a családi hagyományokhoz, mint a kisebbek. Előfordul, hogy nem alapít családot, mert felelősnek érzi magát a szüleiért, mellettük marad, gondoskodik róluk. A gondoskodás kiskora óta jellemző rá, hiszen sokszor kellett testvérére vigyáznia, segítenie körülötte. Ebbe a helyzetbe legtöbbször az elsőszülött lányok kerülnek, hiszen még mindig az az elfogadott munkamegosztás, hogy a nő gondozza a rászorulókat, ő adja föl a karrierjét a családért.

Kicsiből nagy
Talán az egyik legkacifántosabb időszak a kistestvér érkezése. Ha egy évnél nagyobb a korkülönbség, szinte biztos, hogy az idősebb gyerek valamilyen módon kifejezi: nem veszi jó néven, hogy osztoznia kell szülei ölelésén, gondoskodásán, figyelmén. Sokan keresik az ideális korkülönbséget, de valójában még senkinek sem sikerült rátalálnia. Ha mindketten picik, fizikailag nehéz őket ellátni. Ha nagy a különbség köztük, kicsi az esély, hogy valódi testvérként érezzenek, viselkedjenek, együtt játsszanak. Akinek ötéves kora után lesz testvére, az gyakorlatilag egykeként nő fel, annak hátrányaitól sújtva és kétségtelen előnyeivel megáldva.

Mire figyelj?

Ő is kicsi!
Bármennyire is hatalmasnak tűnik pirinyó testvére mellett, próbáld valódi korának megfelelően kezelni. A háromévestől „nem ér” elvárni, hogy legyen okosabb, mint másfél éves testvére, és adja oda neki a játékát, vagy viselje el, hogy az öccse lerombolja a kockatornyát, hiszen még ő is kicsi.

Nem szülőpótlék
Az elsőszülöttnek nem feladata, hogy a kicsit pesztrálja, hogy megmentse a nehezebb helyzetekből, és ügyeljen arra, hogy ne egye meg a homokot a játszótéren. A nagyobb gyerek magától is hajlamos arra, hogy felelősséget vállaljon a kicsiért, de jobb, ha ezt nem használjuk ki. Neki is jár a gyerekkor!

A tesót nem kötelező szeretni
Ne várd el tőle, hogy szeresse a testvérét! Hidd el, hogy az első időszak roppant nehéz, nemcsak a szülők teljes figyelmét, gondoskodását veszíti el, hanem kibillen a megszokott napirendjéből, sőt, a környezete is megváltozik. Ha saját testvéred nincs is, hidd el, hogy a testvérkapcsolat általában változó: hol nagyobb az érzelmi távolság a két gyerek között, hol szinte összenőnek. Azt persze tudjuk, hogy szülőként nehéz mindezt türelmesen elviselni.

Legyen külön ideje
Alakítsátok úgy a mindennapokat, hogy az elsőszülöttre is jusson időnként teljes figyelem. Keressetek olyan programokat, amelyek számára is érdekesek, ne legyen pusztán a kicsi kísérője. Ha ő már kinőtt a zenebölcsiből, vigyétek játszóházba, bábszínházba. Ha a bábszínházból is, keressetek neki való mozit, kalandparkot, színházi előadást. Olvass az ő életkorának megfelelő esti mesét is, lehet, hogy a Mazsola és Tádé már a könyökén jön ki, noha a kicsi odavan érte."

Sződy Judit, Kismama magazin2010. 01. 25.

Az ősökkel való kapcsolódás

Fontos dolognak tartom az ún. „nagymamákkal” való összekapcsolódást. Ezek az őseink, a nagymamáink, azok nagymamái és így tovább. Elég csak rájuk gondolni, érezni a kapcsolatot velük, de létezik egy meditáció is, ami elősegíti a velük való kapcsolatot. A szövegnek a rövidített verziója: Egy barlangba mész, annak a közepén leülsz, és ott van 3 idős bölcs nő. Széttárják lábukat és úgy hintáznak, te is csatlakozol hozzájuk. Üzenetük van feléd. Sajnos nem tudom már a teljes verziót, de ennek a meditációnak elég erős hatása van. A meditáció lehet spontán, azt is el lehet képzelni, hogy nem a barlangban (ami az anyaméh szimbóluma), hanem csak úgy egy tábortűz körül ülsz a többi őssel és együtt ünnepeltek. Kapcsolódni lehet hozzájuk az ősi helyeken is, pl. Anglia tele van ilyen helyekkel, most főleg a temetkezési helyekre, a barrow-kra gondolok. Az ausztrál őslakosok mindig ugyanazokat az útvonalakat bejárva kapcsolódtak őseikhez, de lehet az álmon keresztül is kapcsolódni. Én is mindig ugyanazokat a földes-utakat jártam be, amin a falu lakói, a családom ősei mindig is munkába vagy a határban levő szent helyekre (pl. egy kápolna amit Szűz-Mária jelenés következtében építettek) jártak régen. Én tudatosan így kapcsolódtam hozzájuk, bár igazából nem kell ez az egész hozzá. Szerintem ott és akkor kapcsolódsz hozzájuk, amikor akarsz. Csak képzeld el a velük való kapcsolatot és figyelj, hogy mire tanítanak, mi az az ősi bölcsesség, amit megosztanak veled. Fontos a saját anyánkkal, nagymamánkkal való kapcsolatunk és annak a gyógyítása. Lehet, valami elcsúszott az évek során, de igazából ők is csak azt adták, amit tudtak, a legjobb tudásuk szerint neveltek minket. A kellő nyitottság és őszinte beszélgetések, ahol megpróbáljuk megérteni egymást sokat segíthet. Már az is segítség, ha végighallgatjuk az ő nőiség-történetüket, mert azáltal sok mindent megértünk és sokat tanulhatunk. Leginkább a nők azok, akik éltetik a családi hagyományokat, mítoszokat, legendákat és adják tovább ezeket. Nekem nagyon sok családtörténetet meséltek el, leginkább a nagymamáim és ezért hálás vagyok. Majd nekünk is tovább kell adnunk ezeket a történeteket és a sajátjainkat gyerekeinknek, unokáinknak, akik majd szintén továbbadják őket… erősítve azt az ősi egységet, aminek mindig is részei voltunk.
Írta: Rita

Felnőtté válás útja – a kamaszkor

Gyermekeink nem maradnak örökké a mi pici babáink – felnőnek. Ez már csak az élet rendje.
Eljön a kamaszkor időszaka. Ez az időszak merőben más, mint az azt megelőző „békés” évek voltak. És ez mindkét fél szemszögéből igaz. Be kell vallanunk, hogy ezek nem könnyű évek. Megpróbáltatásokkal teli nagy kihívás a szülő és a gyermeke számára egyaránt, ami időnként viharossá is válhat.
Lássuk csak: Amíg a kisgyermekeinket elnéző jóindulattal támogatjuk, mikor esetlen próbálkozásokat tesznek a fejlődés útján, a kamaszokkal gyakran esünk a türelmetlenség, ingerültség hibájába. Pedig ők „csak” a felnőtté válás útján csetlenek, botlanak.
Amit a kamasznál nyilvánvalóan látunk, az a hihetetlen testi változás. De tudnunk kell, hogy belső lényük is ugyanilyen nagy mértékű változáson, átalakuláson megy keresztül. És ha ebbe igazán belegondolunk, bizony nagyon nehéz dolga van egy kamasznak.
A kamaszkorban megjelenik az absztrakt gondolkodás. Elképzelik, hogyan cselekednének adott helyzetekben. Egyre kevésbé fogadják el a készen kapott magyarázatokat, önálló megoldásokat keresnek. A saját fejük után szeretnének menni.
A serdülőkorban az egyik legfontosabb kérdés a „ki vagyok én?” kérdése. A kamasz már önmaga szeretne lenni. Olyan személy, aki keresi a helyét a világban, megtalálja és irányítja önmagát és az életét.
A kamaszkor nagy kérdése: Hogyan tudunk abban egyezségre jutni gyermekünkkel, hogy milyen mértékig vonja ki magát a mi irányításunk alól. Érezhetjük magunkat ettől trónfosztottnak, de felesleges. Nem marad ez örökké így. De muszáj minden gyermeknek megtalálnia a maga útját. És nekünk az a dolgunk, hogy ebben segítsünk nekik. Megérzéseinkre hallgatva, gyermekünk igényeire figyelve meg kell találnunk az egyensúlyt ebben a „húzd meg- ereszd meg” játékban.
Persze ettől még nagy kihívás ez az időszak számunkra is. Gyakran érezzük azt, hogy csődbe jutottunk nevelésügyileg, a gyerek kicsúszott a kezünkből. Ekkor jó módszer, ha visszaidézzük saját kamaszkorunkat. Ha kellő humorérzékkel fogadjuk gyermekünk dolgait, könnyebben tudunk hatni rá.
Amikor azt gondoljuk, hogy őrült a frizurája, botrányos az öltözködése, túl korán akar nemi életet élni, akkor jusson eszünkbe, hogy minket is ezzel vádoltak, mi is ilyenek voltunk. Gondoljunk erre, amikor kritizáljuk és a saját képünkre akarjuk formálni. Jusson eszünkbe: mindenkinek joga van elkövetni a saját tévedéseit, tapasztalatokat gyűjteni. Nekünk csak az a dolgunk, hogy ezeket a tévedéseket bizonyos határokon belül tartsuk. És be kell vallanunk magunknak, hogy ahhoz, hogy jó szülő módjára tudjunk segíteni kamasz gyermekünknek gyakran saját zavarunkat és gátlásainkat kell legyőznünk.
Legyünk gyermekünk számára elérhetőek, megbízhatóak. Ne akarjuk kioktatni, faggatni. Akkor legyünk ott, amikor ő szeretne beszélgetni. Hallgassuk őt figyelmesen.
Ne gondoljuk, hogy a „tüskés sündisznó” kamasznak nincs szüksége ránk. Bizony, hogy igénylik a beszélgetést, a dicsérő szót. Magyarázzuk el nekik döntéseinket és hallgassuk meg a véleményüket.
Érezzék mindig, hogy otthon biztonságban vannak, számíthatnak ránk, hogy a szülei minden helyzetben mögötte állnak.
Írta: Anna

A tágabb család fontossága

Miért fontos a tágabb családi kötelék gyermekünk életében?
Tágabb családunk tagjainak nagy szerepe van. Az unokatestvérektől gyermekünk sok fontos szociális készséget tanul meg, és különleges szerepet játszanak az életébe, még akkor is, ha csak ritkán látják egymást. Ha tehetjük, többször adjunk lehetőséget a társulásra. A találkozások során új ötletet, viselkedési formát vesz át tőlük. A családi kötelék miatt az unokatestvérek erősíthetik az önbizalmát, társaságukban nem kell csemeténknek megvédenie magát, ezáltal kitárulkozhat, nem kell szerepet játszania. A családi kötelék ténye miatt nem kell megküzdenie a csoportba kerülés lépéseivel, pl. magát elfogadtatni stb.
Amennyiben mi magunk is felszabadultak vagyunk testvérünk társaságában, így biztosíthatjuk fiúknak, lányunknak az oldott légkört unokatestvérei között. Persze a fent leírtak nehezen valósíthatók meg akkor, ha haragban vagyunk testvérünkkel, és gyermekünk csak „kötelező”családi összejöveteleken látják viszont egymást. Ekkor ne várjuk el tőlük, hogy oldott barátság alakuljon ki közöttük.
Sok tágabb családban szoros kapcsolat alakul ki gyermekünk nagybácsija és nagynénije között. Előfordulhat, hogy szülöttünk szívesebben fogad el egy-egy segítő megjegyzést, kritikát tőlük, mint saját szülőjétől. Ennek oka, hogy a viszonyok mások, és nem él velük együtt.
Aztán ott vannak még a nagyszülők. Általában jellemző rájuk, hogy sokkal türelmesebbek, engedékenyebbek, sok időt szánnak unokáikra. Annak ellenére, hogy esetenként nagyon markáns véleményük lehet bizonyos dolgokról, mely esetleg alááshatja szülői tekintélyünket, gyermekünknek azt kell látnia, hogy tiszteljük szüleinket. Ha netán összetűzésbe kerülnénk velük, próbáljuk meg mihamarabb rendezni vitáinkat, mert szülöttünket nagyon felkavarja, és kedvezőtlenül befolyásolja a hosszú haragtartás a családban. A nagyszülők nagyon fontos szerepet játszanak gyermekünk életében a kezdetektől egészen a felnőtt korig. Egyfajta folytonosságot is jelentenek gyermekünk számára. Hagyományt és családtörténetet. Arról az időről mesélnek gyerekünknek, amikor mi szülők is kicsik voltunk. Sok öröm és ismeretforrás lehet számára, emellett elősegíti a generációk közötti kötődések megerősödést is.
Mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy gyermekünk fejlődésében a család szerepe a legfontosabb, bármilyen változások történjenek is a szélesebb társadalomban.