Ma már általánosan ismert, elfogadott tény lett, hogy a legtöbb betegség kialakulásáért, fenntartásáért lelki történések is felelősek. Jelentős részük ezeknek vészjelzés, segítségkérés, ami a háttérben meghúzódó többé-kevésbé súlyos lelki zavarra akarja felhívni a figyelmet.
A gyógyászatban fontos szerepet játszik ez a szemléletmód, bár kialakulásáig sok idő telt el.
Pszichoszomatikus reakciókat mindenki tapasztalhat magán különösen erős érzelmeket kiváltó helyzetekben. Pl. baleset elkerülése után heves szívdobogást, gyász esetén étvágytalanságot stb. Ezek természetes reakciók, az aktuális pszichés állapot szomatikus kifejeződései. De a kedvezőtlen pszichés állapot elhúzódása, krónikussá válása megbetegíti a szervezetet, és különféle betegséghez vezet.
Ilyenek pl. az ekcéma, asztma, anorexia, bulimia, a vizeletürítés zavara.
Számos kifejezés utal a magyar nyelvben a légzés és az érzelmi hatások kapcsolatára: „elakad a lélegzete”, „levegőnek nézik” stb.
Leggyakoribb megnyilvánulásai:
§ Köhögés (ez gyakran az ellenkezés kifejezése pl. unalmas előadás alatt a hallgatóság köhögni kezd, vagy ha az időkereten túl nyúlik az óra)
§ Szénanátha – a szervezetnek a stresszhatásokra adott válasza
§ Garatgyűrű gyulladása – a kudarctól való félelemnek a jelzése
A betegség leírása
Az asztma leggyakrabban éjjel jelentkezik, sípoló légzés, szorongás, félelem kíséri. Percekig, órákig, napokig eltarthat. Minden életkorban megjelenhet, de leggyakoribb gyerekkorban, és fiúknál kétszer gyakoribb, mint lányoknál. Az asztmás gyermekek fele a pubertás idején meggyógyul, de sokan egyre súlyosabb formában tovább viszik. A betegség kialakulása, gyógykezelése szempontjából fontos az illető személyiségét és családját megismerni.
Az asztmás betegek személyiségének főbb jellemzői
§ Kiemelkedik a megzavart kora gyermek-anya kapcsolat következménye az érzelmi kifejezés nehézsége
F. Alexander vizsgálataiból megtudhatjuk, hogy a betegekre jellemző az anyában vetett bizalom, és bizalmatlanság kettőssége. De az anya érzései is kettősek: egyrészt túl erősen köti magához gyermekét, másrészt szabadulni, távolodni is szeretne tőle.
Legfőbb személyiségvonások felnőttkorban:
§ Túlzott kötődés az anyához (késői házasodás)
§ A házastársukról mint nem nélküliről beszélnek
§ Ritka házasélet
§ Szigorú morális értékrendszer
Számtalan vizsgálat kimutatta, hogy ebben a betegségben szenvedőknél gyakrabban fordulnak elő önértékelési problémák, depressziós tünetek.
Az anya-gyermek kapcsolat alakulása
Az asztmás gyermek szülő-szülött kapcsolatának vizsgálatára különböző kísérletet végeztek. Általuk kimutatható a szorosabb függőség. A rohamok következtében igen szoros, sajátos szimbiózis alakul ki anya-gyermeke között. „Oxigén anyának” is nevezik az anyát, hisz életmentő lehet a gyermek számára. Elfojtott sírásnak nevezi F. Alexander az asztmát. A sírás az anya hívása. Azonban ezeknél a betegeknél a sírás leblokkolódik, mert (tudattalanul) fél az anya szeretetének elvesztésétől. Szeretetükkel fojtogató anyák: miközben a gyermek védettségre, körülölelésre vágyik, a túlzott közelség súlyos szorongást válthat ki, azaz fullasztólag hathat.
Összességében megállapítható, hogy mind az elszakadástól, mind a közelségtől való félelem egyaránt szerepet játszhat a gyermekkori asztmás rohamok kiváltásában.
Ezek a betegek sokszor képtelenek a sírásra illetve a szívből jövő kacajra.
Az asztmás betege családjának jellemzői
# Túlóvó, korlátozó család
# Önálló kezdeményezést, aktivitást gátol (ennek következménye a függőség, a függő személyiség)
# A gyermekben egzisztenciális szorongás van
# Jellemző a jó, tökéletes családi kép kialakítására való törekvés
# Az apa személyiségtípusa nem írható le egyértelműen, egyes szakértő szerint depresszióra hajlamos
# Általában az apa nem nagyon vesz részt a családi életben, gyakran van távol pl. munkája miatt
Az asztma kezelése
Régen az említett szülői hatások kivédése érdekében a gyermeket átmenetileg a gyógykezelés idejére elválasztották szüleitől. De mostanában, az utóbbi években azonban – felismerve a család szerepét a betegség kialakulásában és fenntartásában – olyan terápiás programokat dolgoztak ki, amelyekben, – a rendszerelméletnek megfelelően – az egész családot bevonják.
A család az asztmás roham megelőzését, családterápiát, életvezetés technikákat, relaxációs – légzéskontroll gyakorlatokat tanul. A túl védő, óvó magatartásuk miatt illetve helyett a rendszeres sportolás – úszás, futás, kerékpározás – fontosságát emelik ki.
Az asztmás betegekre jellemző a fokozott szorongás, a megbirkózási, az un. coping stratégiák hiánya, szűk köre. E betegek öngyilkossági aránya jóval magasabb az egészségeseknél. A terápiához ezért szorosan kapcsolódik a problémamegoldó készség fejlesztése.
Mit tehetnénk, ha olyan asztmás gyermek szülőjével találkoznánk, aki elfogad, vagy kér tőlünk támogatást, ötletet vagy segítséget?
§ Legfontosabb a korai anya-gyermek kapcsolat hangsúlyozása illetve megerősítése
§ A családtagok közötti nyílt, őszinte kommunikáció hangsúlyozása
§ Beszélni az én határok tiszteletbe tartásáról
§ Beszélni az anya és gyermeke között kialakult túlzott szimbiotikus kapcsolat fokozatos feloldásáról, az apa bevonásáról, erről elsősorban az anyát kellene meggyőzni
§ Beszélni az apa a gyermek életében betöltő fontos szerepéről
§ Kisgyermek önállóságát fejlesztő olvasmányok ajánlása
§ Kialakult betegség esetén – amennyiben és ahogyan lehet – a lelki tényezők szerepét is megvilágítani
§ A gyógyszeres kezelés mellett a különböző pszichoterápiás módszerekről, családterápiáról beszélni
§ Családi asztmaprogramra épülő sportegyesület ajánlása pl. Akarat DSE.
§ A szülők a tökéletes családképre törekvése helyett szemléletváltásra, az „Elég jó család” – mint elérhető – megvalósítható modell előnyeire felhívni a figyelmet
§ Javasolni, kihangsúlyozni a rendszeres sportolás szükségességét, mert a szülők túlnyomó többsége a gyermek testnevelés alóli felmentést preferálja.
Felhasznált irodalom: Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése