Rendszerelmélet

A rendszert egymáshoz kapcsolódó részek hozzák létre, melyek állandó kölcsönhatásban vannak, közöttük akció, reakció, interakció jelenik meg. A rendszernek van egy rendje. A részeket külön vizsgálva nem lehet megérteni a rendszert, csak egészbe nézve. Ilyen a család is. Ha meg szeretnénk tudni, hogy milyen gond lehet, akkor nem szabad csak egy családtagra koncentrálni, hanem arra, amit a család közösen létrehoz. Ezzel eredményesebben lehet segíteni a család egészének úgy, mint a tagoknak. A család nem megfelelő működése esetén előbb vagy utóbb legalább egyik tagján valamilyen „tünet” jön létre. Pl. magatartászavar a gyerkőcnél, szenvedélybetegség a szülőnél, deviancia, pszichoszomatikus betegség stb. Akinél ez kialakult, ő csak tünethordozó, és ha egyéni kezeléssel javul is az állapota, a család nem jó működése miatt hamarosan egy másik családtag fog tüneteket mutatni.
Ennek az elméletnek egy fontos másik eleme az adott családra vonatkozó viselkedésminták felismerése. Pl. ki kinek mit mond, és hogyan, arra a másik hogyan és mit reagál, és ennek hatására mi történik náluk. A családok újra és újra ugyanazokat a begyakorolt viselkedési mintákat alkalmazzák.

A családnak, mint rendszernek a legmeghatározóbb jegyei:
* Kölcsönösen hatnak egymásra a családtagok
* Minden tagjának cselekedet hat, és kapcsolódik a többiekéhez
* Az ismétlődő minták jellemzőek a viselkedésben és a kapcsolatokban
* A család tagjainak hasonló az identitástudata és a meggyőződése
* Nagyon fontosak a szabályok, szerepek, a szervezői struktúrák, és a családra vonatkozó egyéni rítusok, rituálék

Működő rendszerek részei:
1. Eszközök, melyek révén létrejön a rendszer – pl. házasság
2. Cél – gyerekeke nevelése, kommunikáció, problémamegoldás, érzelmi támogatás
3. Alapvető részek, szerepek – férfi-nő, felnőtt- gyerek
4. Részek működésmódja – család kommunikációja, szabályrendszere
5. Erő, amely fenntartja a rendszer energiáját, hogy működjenek a rendszerek – élelem, otthon, közös hitek-érzelmi, fizikai, intellektuális, szociális, spirituális
6. Külvilággal való interakció módja – változáshoz való viszonyulás

A rendszernek két típusa van, zárt és nyílt. A különbség abban rejlik, hogy milyen reakciót adnak a változásokra, melyek kívülről és belülről is jöhetnek. Mindkét rendszer szélsőséges.


Zárt rendszerű családok:
Elzárkóznak a környezettől, nem vesznek róla tudomást. Azt gondolják az emberekről, hogy rosszak, gonoszak, távol kell tartani tőlük magukat, illetve szerintük a külvilág veszélyes. Összekötő a család arra vonatkozóan, hogy rajtuk kívül mindenki veszélyes. A rendszer határai szorosan bezártak, nem átjárhatóak. Befelé élnek, szinte csak egymásnak. Nehéz a bizalmunkat elnyerni, hozzájuk férkőzni. A részek nehezen kapcsolódnak egymáshoz, vagy teljesen elkülönülnek, így az információ nem áramlik közöttük, illetve a család és a külvilág között. A családon belül is tartani kell a többiektől, csak egy helyes út van, és azt a család vezetője ismeri. A családon kívüli életben kiszolgáltatott, irányításra váró emberek lesznek. A gyerekek később sokszor még saját családot sem alapítanak, felnőttkorukra is otthon maradnak. A szabályok merevek, idejétmúltak, szigorúan rögzítettek. A tagok szükségleteit kell megváltoztatniuk, hogy igazodjanak a szabályhoz. A kimenetele, következménye a dolgoknak rendszerint kaotikus. A kommunikáció stílus vádló, okoskodó, engesztelő, mellébeszélő. Ezért nem találják a közös hangot. Az emberek idegenek, elviselhetetlenek lesznek. A zárt rendszerben nehezen lehet fejlődni, mert nincs kívülről jövő kritika, információ, jövőhatás. A változást elutasítják. Ezért általában történik valami, ami családi krízishez vezet, ami majd elindítja a változást. Meg vannak a fokozatok a normális, de ilyen típusú családtól a pszichopatológiai esetig.

Nyílt rendszerű családok:
A rendszerek összekapcsolódnak, reagálnak egymásra. Információáramlás történik egymás, illetve a külvilág között. Elsődleges az önértékelés. A hatalom és a teljesítmény csak ezután jön.
Felismerik, hogy az emberekben van jóság és gonoszság is, és ezt ehhez mérten kezelik. A cselekedetek az ember döntéseit tükrözik. A döntéseket közösen hozzák, a meggyőzés nem erőszakos. Kevésbé büntet. A változások előtt nyitottak. Összhang van a szabályok és a szerepek között. Egészséges a kommunikációs stílus, amely direkt és tiszta. A „Miért” kérdés, ami hibáztatást és okolást eredményez „Hogyanra” vált át, amikor a család arról tanácskozik, hogyan lehet valamit megoldani, illetve hogyan lehet tovább fejlődni. Örülnek a változásnak, sőt kívánatosnak tartják.
Abszolútan átjárhatóak a határok. Nagy a mozgás a családi élet színterén, barátok, ismerősök jönnek, mennek. Valamikor nem lehet megállapítani, hogy kik tartoznak a családhoz, mert annyian vannak.

Legkedvezőbb a strukturált, egészséges család, melyek egyensúlyban működnek. Folyamatosan megengedi, hogy hatás érje, és meg is szűri azt.

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó