Ahogy születsz, úgy élsz!

Kedves Anyák! 
Ezt az előadást ne csak a gyermekeikre gondolva hallgassák, hanem elsősorban a saját életükre nézve. Ugyanis mindenkinek először a saját születésélményét kell megismernie, átélnie, majd feldolgoznia.

Foganhat a baba: 
szeretetteljesen készülnek rá, várnak rá. Jöhet hamar, 
de évekkel később is, amit segíthet a művi beavatkozás. Vagy véletlenül – „becsúszottan” is érkezhet. 

Bárhogy is történik a lényeg, hogy megérkezett. 
.
Ha csak úgy jött a baba, és nem volt ideje az anyának rákészülni a fogadására, akkor valamiféle áldozat hozatal érzéssel járhat a gyermek fogadása, ami felerősíti a várandósági hányást, émelygést, szédülést. Minden betegségnek lelki oka van, hisz az ember lelke szeretne ezáltal valamire rámutatni. Ha elfogadjuk ezt a szemléletet, akkor megérthetjük a terhesség alatt kialakult gondokat, betegségeket, melyeket segítővel fel is oldhatunk. 

Sajnos nem várt terhességnél óriási teher egy babának az első 12 hét. Ezt az időszakot végig izgulhatja, mi lesz, ha felfedezik jöttét, és mit döntenek sorsa felől. Örülnek-e neki, vagy sem, megtartják-e vagy sem. De, miért lenne ez teher a babának, kérdezhetnénk? Számtalan tulajdonság, viselkedés gyökere a magzati korra nyúlik vissza, amennyiben a későbbiekben, a gyerekkorban sem változik a gyermekhez való hozzáállás. Ebben az esetben sérülhet gyerekként is, felnőttként is a megfelelő önbizalma kialakulása. 
A magzat sajnos meg is gondolhatja magát és az első 12 hétben el is mehet. Ilyenkor spontán, korai vetélés lehet. Ez történhet úgy is, hogy észre sem veszik jöttét-majd mentét, de úgy is, hogy 6.- 12. hétben megy el. Sokszor fordul elő az is, hogy miután elment, megsiratják annak ellenére, hogy nem várták. Függetlenül attól mennyire számítottak a baba érkezésére, tervezett volt, vagy csak jött, a vetélés nagy fájdalmat jelenthet apának is anyának is. 

A tervezett magzatok is ugyanúgy meggondolhatják magukat, mint a becsúszottak. A tervezett magzat nem  szeretne úgymond "kibabrálni" a szüleivel, vagy fájdalmat okozni nekik. A vetélés mindig fel akarja valamire hívni a figyelmet. Vajon mi nem tetszik a babának? Min szeretné, hogy a szülei változtassanak? Minél előrehaladottabb a várandósság, annál nagyobb a visszafordult baba után maradt űr. 

A hosszú várakozás a babára sem történik véletlenül a tapasztalataim alapján. Vajon miért várakozik a foganással a baba? Mibe szeretné, hogy a szülei változtassanak önmagukon, gondolkodásukon, esetleges szülői mintázatukon?

Vajon miért nem tud anya kellően befogadóvá válni - apára, leendő anyaságra?

Bárhogyan is fogant valaki, a lényeg, hogy megszületett. Anyának mindig ott van az esély önmagát, aktuális tervét, célját felülírni, és szeretettel fogadni a jövevényt! Amennyiben megadatik a gyermek, legjobb szívből elfogadni!

"Nem mi teszünk szívességet a gyermeknek, azzal, hogy fogadjuk őt, hanem ő tesz nekünk, azzal, hogy minket választ, és megszületik." (Petre Veronika)

Már az első perctől kezdve átélheti az anyjával való egységet. Minden ember első ősbizalom érzése ebből az egységből fakad. Mire jó az ősbizalom? Ez azt szolgálja, hogy az ember, amikor bajba jut, vagy akár kisebb problémával találja szembe magát, akkor tudatos morfondírozás nélkül szinte automatikusan bízik magában, az életben, a világban. De! Ha az ősbizalom teljes átélése sérül a magzati korban, akkor hiányozni fognak neki az egészséges öntudatú ember talpraesett ötletei. Ifjú és felnőtt korában a környezetétől hajlamosabb inkább a negatívat várni.

Viszont, ha a baba valamennyire élvezheti az ősbizalmat, úgy boldogabb lehet. Az ősbizalomról bővebben itt.

A magzat mindent lát, hall, tud. Olyan, mintha nem csak a magzatvízben, hanem anyja érzéseiben fürödne. Nehezen titkolózhat előtte, mert még a szűk környezet gondolatait is érzi, főleg azokat, ami őrá vonatkoznak. Ebből kifolyólag nagyon könnyű dolgunk van a vele való kommunikációban. Mindenki tud a saját babájával beszélgetni, és kis gyakorlással azt is meghallja, amit ő szeretne mondani, ehhez nyújt segítséget a magzat kommunikáció lehetősége.
Az anya is, a baba is befolyásolják egymást. Ahogyan a baba vágya befolyásolja az anyát, ha savanyút enne, az anya azt kíván, úgy az anya vágyai is hatással vannak a magzatra. Amit az anya szeretet, azt későbbiekben viszont láthatjuk a gyermek kedvenc játékai, tevékenységében is. Az is fontos, amennyire tudatosan avatja be a csöppséget a kismama a közös életükbe, hiszen a magzat teljesen egynek gondolja és érzi magát vele. Az a nő, aki fittyet hány a várandósságára, éli tovább a megszokott életét, anélkül, hogy a gondolatai többször a baba körül forognának, az kirekeszti a saját gyermekét az életéből. Azok a babák, akik így járnak, kirekesztettnek érzik magukat, és frusztráltak lehetnek majd.

Minden születési variációnak lelki értelmezése van. Az a módszer, ahogyan készül a baba a kibújásra, és ahogyan kiér, meghatározza az egész életét. Az élet minden egyes nehezebb percében önkéntelenül is ahhoz a módhoz fog folyamodni, ahogyan élete első akadályát megoldotta. A születés mikéntje az első problémamegoldó módszer. Ennek értelmében olvasható az "Ahogy születsz - úgy élsz!" cím. 

Stanislav Grof a születést 4 szakaszra bontotta. E szakaszok segítenek felismerni azokat a szituációkat, amelyek megmagyarázzák személyes problémáinkat, és útmutatót adnak a fejlődési lehetőségekre.
1. szakasz – a méhen belüli szakasz
Az egység, az ősbizalom kibontakozásának helye és lehetősége.

2. szakasz – tágulási szakasz
A határtalan, szabad lebegést egyre kevésbé élheti át növekedésével párhuzamban a baba. Minél nagyobb lesz, annál kisebb a hely, és ez csak fokozódik mindaddig, amíg megérkeznek az első méhösszehúzódások. Az óriási nyomás hatására összenyomódnak a magzatot ellátó vérerek, és ez hideg- és fulladásérzést vált ki belőle. Főként azokra van erős hatással, akiket előtte nem készítették fel a megszületésre. Úgy érezheti, csapdába került. Előrefelé fél menni, mert nem látja az út végén lévő világosságot, még zárt a méhszáj, visszafelé meg már nem tud. Az az ember, aki a tudatát illetően ebben a szakaszban ragadt meg, ha nagy nyomás közeledik, akkor megreked. Képtelen tovább lépni, sokszor mindent értelmetlennek lát. Nehezen hoz döntést, sokat rágódik, halogat. Félelmek blokkolja le őt, melyek újra és újra felszínre törnek nehéz helyzetekben. Elsődleges reakciója visszatérni a paradicsomi állapotba, az első szakaszba.
Annak ellenére, hogy fájdalommal jár a nyomás, - ami a magzatra irányul – mégis ez hozza meg a megoldást, ugyanis kinyílik a méhszáj, és ennek segítségével jut át a következő szakaszba. Ahogyan az életben is a nehézség hatására nyílnak meg a kapuk. Az itt megragadt ember hajlamos az utolsó vizsga előtt otthagyni az iskolát, a párkapcsolatban az eljegyzés vagy az esküvő előtt szakítani. Mely után hosszú ideig nem kezd új kapcsolatba, gyászolja a régit, az elvarratlan szálakat.

3. szakasz – születési harc
A nyomásnak ellenállni nem érdemes, hisz ennek hatására nyílik ki a méhszáj. Amint a gyermek meglátja a fényt, új erőre kap. A szülőcsatornán való áthaladás pillanataiban szorongatottság és beszorultság félelmét éli át. Aki itt ragadt meg, az fáradhatatlan, rajong a változásokért, nyughatatlanság jellemzi az életét. Mindig új kihívásokat keres azt remélve, hogy ha keresi a félelmet és a fájdalomküszöb határait próbálgató tevékenységeket, akkor egyszer csak elnyeri a megváltást.Például amit a fiatalok találnak ki:
- autók versenyeztetése,
- hegymászás szükséges felszereltség nélkül,
- gyorsan haladó vonat tetejéről lebukni a kábelek előtt stb.
Az így járt felnőttnek azt kell megtanulnia, hogy nyugodjon meg, érkezzen célba, majd lazuljon el.
Ez a szakasz a négy közül a legveszélyesebb, és ekkor adódhat a legtöbb komplikáció.

A gyermek számára ez az első alkalom, amikor anyjával közösen dolgozhat együtt. Amennyiben az anya bódult, vagy érzéstelenítve van, és nem érzi, ahogyan a gyermek áthalad a szülőcsatornán, úgy a gyermek magára hagyatva is érezheti magát. Viszont az anya fájdalomreceptorai a narkózistól függetlenül működnek, de nincs, aki a jelzéseket fogná. Ebben a vészhelyzetben ez még inkább fokozza a baba magára hagyottság érzését, ugyanis baba-mama szellemi kapcsolata folyamatosan fennáll. Továbbá a nő kimaradhat saját szülésélményéből, és így számára nem sikerül a beavatás.

4. szakasz – megszületés
Minden nehézséget leküzdött a baba, itt volna a lehetőség, hogy élvezze az új, tágas teret. Frédérick Leboyer hívta fel a figyelmet arra, milyen fontosak az első benyomásai az életben a gyermeknek. Sajnos a mai felnőttek nagy része nem születhetett erőszakmentesen. Érkezésükkor vakító fénnyel üdvözölték őket, rögtön elvágták a köldökzsinórt, így az első lélegzetkor fulladást éreztek. Ennek hatására nem csoda, hogy e felnőttek nem élnek az élet által nyújtott szabadsággal, és kibontakozási lehetőségekkel.
Ideális esetben az ember a negyedik szakaszban valósítja meg a tényleges áttörést, elkezdheti a hálótervét élni. Minden nagy áttörésben megtalálható a negyedik szakasz jellemző jegyei.

Ruediger Dahlke évtizedeken keresztül dolgozott orvosként és pszichoterapeutaként a betegségek, tünetek, kórképek szimbólumain. Nőgyógyászokkal közösen értelmezte az alábbiakat.
Lássuk hány féle születés létezik, és mi a jelentésük. Az itt szereplő értelmezések lehet, hogy erősnek hatnak, de most tekintsünk a szülési képekre máz nélkül. Máz nélkül úgy, hogy közben senki sincs hibáztatva.

Felsorolás a teljesség igénye nélkül:
Amiről manapság minden tudatosan gondolkodó nő álmodik: a gyermekem természetes úton, a kiírt időpont előtti 1-2 hétben szülessen meg, ne legyenek szükségtelen beavatkozások pl. burokrepesztés, oxitocin adása, gátmetszés, fájdalomcsillapító stb., fejjel előre, viszonylag gyorsan haladjon előre a baba.

Idő előtti fájások
Kicsit hasonlít a koraszülésre. Előfordulhat, hogy még az asszony számára sem tudatos, de teher neki a gyermek, ezért azt el akarja hajtani.

Koraszülés
Általában akkor áll elő, ha az asszony nem tudott felkészülni a várandósságra, nem éli meg a babával az egységet. Esetleg nem örül a jöttének. Tudat alatt mihamarabb szabadulni szeretne terhétől. Sokszor nem is önmaga miatt, hanem a körülmények olyan nehezek, hogy nem meri felvállalni őszinte szívvel gyermekét. Pl. háborúban, rossz szociális körülmények között, vagy ha alkalmi kapcsolatban fogan, és az apa nem vállalja a gyermeket vagy ezek után a nőt.
De kora szülés akkor is előfordulhat, ha a gyermek türelmetlen. Sajnos nem éri el vele a célját, mert ha túl korán érkezik, akkor az inkubátorba landol.

Képzeljük el, amint több méter magasságban állunk egy ugródeszkán, és azt kérik tőlünk, ugorjunk fejest a vízbe. Lehet, hogy latolgatni kezdjük, miért nem inkább talpast, vagy hasast ugorjunk?
Lábbal előre születés
Fél a fejes ugrástól.

Farfekvés
Minél kevésbé lett felkészítve a magzat a születésre, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem mer fejest ugrani. Inkább meggondolja magát, és maradni szeretne. A popóját mutatja. Első ránézésre jól járt ezzel a lázadással, hiszen mindene simán kifért, de amikor a fej eléri a nyílást, megakadhat, hisz elzárja azt. Nehéz esetekben még a köldökzsinór is bonyolítja a helyzetet. Az oxigén ellátás lelassul, ami halálfélelmet, fulladásos pánikot okoz neki. Pont a nehézséget szerette volna elkerülni. Ez a megtapasztalás tanulsága lesz egész életére. Az így született felnőtt akkor is keresztülviszi az akaratát, ha az látszik, hogy értelmetlen. Aki így születik, az már az élete első szakaszában az aggódásra kényszeríti környezetét.

Keresztbe - Haránt fekvés
Nem akar együttműködni, sem dolgozni. Megoldás az, ha beszélnek vele, és megkérik, legyen kedves megfordulni, vagy megpróbálják megfordítani. De ugyanakkor meg kell tudni az okát annak, mi zavarja, mi esik rosszul neki, miért nem szeretne együtt működni? Ha nem fordul meg, akkor császármetszés lesz. A gyermek szemszögéből nézve az életmentő császár az győzelem, még fáradnia sem kellet semmit. Csak kiemelték és kész, ami az életére nézve már nem ilyen előnyös.

Császármetszés
A gondok már a stresszhormonok hiánya miatt kezdenek előtérbe nyomulni. Ugyanis a születés élményéből kimarad a beavatás, és a bizalmi kapcsolat sem jön úgy létre az anyjával. Kísérletekből tudhatjuk, hogy a 4-5 éves nagy gyerekeknél is óriás félelem él, anyjuk távolmaradása miatt. Ezért makacsan ragaszkodnak hozzájuk.
A császáros felnőtt általában kitér, nem meri a hálótervét élni. Hiszen aki nem tanulta meg hogyan haladjon át szükségen és félelmen, az retteghet a nehéz helyzetektől, és inkább nem vág bele. Megmarad a feladatok, nehézségek elhárításánál, és így idős korában is félős, lépni nem merő kisgyerek marad. „Majd elintézi anya, az apa, az állam, vagy a társadalom, vagy mindegy, hogy ki.”
     
Túlhordás
Ha a magzat még igényli az ősbizalom átélést, akkor még nem tudja, akarja elhagyni a méhet. Ők születnek meg csak a kiírt időpont után.

Köldökzsinór a nyak körül
Ez egy nagyon nehéz kép, mert arra utalhat, hogy megfojtaná magát a baba, vagy ezzel fenyeget. Önmaga ellen irányított agressziót mutat a magzat. Nagyon fontos lenne, ha mihamarabb megtalálnák a szülők az okot, akkor is, ha már rég megszületett a gyermek, illetve ez felnőtteknél egy elvégzett születésélmény foglalkozással feloldható. Amennyiben gyermekkorban az ok feloldásra kerül, úgy könnyebben válhat kezelhetővé az úgy nevezett problémás gyermek, s kiderülhet, hogy nem is problémás, csak valamiért dühös a szüleire... 

Az anya részéről ez a szimbólum úgy értelmezhető, mint egy kígyó. A köldökzsinór fojtogató kígyóvá válik, és az is előfordulhat, hogy megfojtja. Később az overprotectiv, a túl óvó, gondoskodó anya a túlzott szeretetével veheti körül a gyermeket, ami a gyermek számára túl sok lehet.

A szülést az is befolyásolja, hogy az édesanya a szülés pillanatáig mennyire dolgozta meg saját gyermekkorát, szüleivel való kapcsolatát, nővé válását stb. Ezek hiányában szintén előfordulhatnak a fent említett elakadások.

Amennyiben kiderülnek az okok és a miértekre válasz érkezik 
- a hosszú ideig nem érkező baba elmaradására,
- a vetélésre 
- a várandóssági tünetekre, 
- a szülésre, 
- a megszületésre 
- a későbbiekben a szoptatási nehézségekre, 
- a nem alvásra
úgy az anya megkönnyebbül, a problémák pedig megoldódhatnak. S a léleknek nem lesz szüksége arra, hogy a tünetek tovább folytatódjanak 
- a gyermek későbbi időszakában pl. az éjszakai nem alvásban, a széklet visszatartásban vagy az evés elutasításával stb. 

Kérdések magunkhoz:
Hogyan kezdem a napot? Könnyen pattanok ki az ágyból? Félek-e, húzódozok-e az új nap feladataitól? Szeretem-e a napfelkeltét? Mikor éltem át utoljára? Átélem, vagy átaluszom-e a nap kezdetét és az életet?

Felhasznált irodalom: Ruediger Dahlke, Margit Dahlke, Volker Zahn: Út az életbe, Várandósságról és születésről holisztikus szemmel, Holistic Kiadó
Ruediger Dahlke: Sorsfordulók, Officina Nova

A cikk jó lehetőséget ad arra, hogy elgondolkozzunk saját születésünkön, szülésünkön, de nem minden esetben elégséges ahhoz, hogy teljes körűen választ kaphassunk a miértekre. 

Ezt az írást eddig 447.000-en olvasták el, és rengeteg levelet, kérdést kaptam. Ebből arra következtetek, hogy mára egyre több embert érint meg a saját születésének és szülésélményének a témája, egyre többen kíváncsiak az akár évek óta cipelt kérdéseiknek (a miérteknek) a megválaszolására. 

2011 óta aktív tanácsadó vagyok. Perinatális (szülés körüli) szaktanácsadóként segítek 

- a szülésélmény 

- a megszületett gyermek születési mintázatának

- és a saját születésélmény értelemzésében. 

Ha szeretnéd megérteni Nálad mi, miért úgy alakult, akkor várlak egyszeri online szóbeli órára, ahol válaszokat kaphatsz és ráláthatsz az ok-okozati összefüggésre és mellette segítséget nyújthatsz gyermekednek a szükséges feldolgozásban. 

Időpont foglalás egyéni órára itt. 

Írta: Petre Veronika

Elhangzott: 2011.Születés Hete, Kozármisleny 

Ősbizalom jelentősége és kialakulása

Amikor megfogan egy magzat, életének legelső tapasztalatai az anyaméh világához kötődnek. A várandósság alatti időszakban már formálódhatnak azok a nagyon korai biztonságélmények, amelyek később az ősbizalom alapjaihoz kapcsolódhatnak. Attól függően, hogy hogyan érzi magát az anyaméhben, milyen testi-lelki közegben fejlődik, és mennyi nyugalmat, kapcsolódást, szeretetteljes figyelmet tapasztalhat az anya felől, kialakulhat nála az ősbizalom legelső, finom alapja.

Amennyiben várt gyermekről van szó – főként, a szülők már a fogantatás előtt vagy a várandósság elején szeretettel gondoltak rá, hívták, várták, helyet készítettek neki a lelkükben –, úgy a magzat könnyebben tapasztalhatja meg azt a belső üzenetet, hogy jó helyre érkezik, várják őt, és van helye ebben a családban. Ilyenkor a kismama számára is természetesebbé válhat a babára hangolódás, a vele való belső kapcsolat, és ez a kapcsolódás a magzat számára is a biztonság egyik korai forrása lehet. 

Az anyaméh védett, ringató világában a baba az egység és a megtartottság legkorábbi élményeit tapasztalhatja meg. Az anyaméh vízi világában örömteli boldogságot okozhat neki e megtartó egység átélése. Az ember az anyaméhben, megélheti a szabad lebegést, abban a végtelennek, mondhatni óceánnak tűnő vízben. Illetve megélheti szimbolikusan a lélek hazájában tapasztalt határtalanságnak az emlékét. Ez jó esetben egész életében elkíséri. A magzatban lépésről lépésre formálódhat az egység és a bizalom érzése.

Anélkül, hogy kérnie, vagy tennie kellene valamit, elegendő mennyiségben érkezik a táplálék, és minden, ami a fejlődéséhez szükséges. Ez az anyaméh egyik mély lelki üzenete is lehet: van egy tér, ahol a fejlődéshez szükséges feltételek megérkeznek, ahol nem kell teljesíteni ahhoz, hogy létezni lehessen. Az ősbizalom egyik alapja is ehhez kapcsolódik: az ember mélyen belül megtapasztalhatja, hogy számít, helye van, és a szükségleteire válasz érkezhet.

Fontos azonban óvatosan fogalmazni: ha valaki ebben a nagyon korai időszakban nem kapott elég nyugalmat, biztonságot vagy szeretetteljes kapcsolódást, abból nem következik egyenes úton, hogy később rosszul fog működni az életben. Az ősbizalom nem egyetlen magzati élményből és nem hibátlan várandósságból alakul ki, hanem sok ismétlődő testi, lelki és kapcsolati tapasztalatból. Mégis előfordulhat, hogy aki belül hiányként hordozza a megtartottság, az elfogadás vagy az egység élményét, felnőttként is erősen keresi azt: kapcsolatokban, anyagi biztonságban, teljesítményben, elismerésben stb. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy ítélkezzünk felette, hanem az, hogy megértsük: milyen mély belső biztonságélményt keres valójában.

Maga az ősbizalom, az egységben átélt élmények arra ösztönzik a már megszületettet, hogy élete folyamán keresse, és valamiképpen térjen vissza a polaritásból az egységbe. Aki már megtapasztalta az egységet, mindig emlékezni, és vágyakozni fog rá. Ez a vágy megvalósulhat a spirituális útkeresés, fejlődni vágyakozás formájában, vagy abban a kutatásban, hogy a létezés értelmét megtalálja. Ez a kutatás önmagában értékes és előrevivő lehet, amíg a valódi kapcsolódást, belső fejlődést, önismeretet és szeretetet szolgálja.

Az egység, a biztonság és a megtartottság élményét később is keressük az életünkben. Nem azért, mert vissza akarunk térni a múltba, hanem mert mélyen bennünk él a vágy arra, hogy kapcsolódjunk, megpihenjünk, és újra átéljük: nem vagyunk egyedül.

Az ember mélyebb célja talán nem az, hogy újra szó szerint visszatérjen az anyaméh egységébe, hanem hogy az életében megtalálja annak felnőtt formáját: a kapcsolódást, a belső biztonságot, a szeretetet, a hitet, az önmagával és másokkal való békésebb viszonyt.

Az ősbizalom lényege végső soron nem az, hogy soha ne féljünk, soha ne bizonytalanodjunk el, vagy mindig tökéletes nyugalomban legyünk. Hanem az, hogy a mélyben mégis legyen egy belső mondatunk: van helyem a világban, számítok, kapcsolódhatok, és a holnap hordozhat jót is.

A következő írásokban külön is megnézzük, hogyan erősíthető az ősbizalom a várandósság alatt, csecsemő- és kisgyermekkorban, valamint felnőttként.

Frissítve: 2026. 07. 30.

Felhasznált irodalom: Ruediger, Margit Dahlke, V. Zahn: Út az életbe, Holistic Kiadó 2010.

Írta: Petre Veronika

Terhességi hányinger és hányás lelki okai

Az orvosok azzal szokták a kismamákat vigasztalni, a hányinger, hányás természetes dolog, a 16. héttől általában elmúlik.
A terhességnek nem természetes velejárója a hányinger, és a hányás! Ez utal valamire, jelez valamit!

Mi a hányás lelki szimbolikája?
Valamit kiadni, kidobni magunkból. Nem vagyunk képesek megemészteni a látottakat, történteket, ezért meg akarunk tőle szabadulni. Ha szerettünk volna babát, ha nem, lappang bennünk valami, ami nem ért egyet a várandósággal. A terhességi hányás lelki oka több rétegű lehet.

Ezek elehetnek:
§ Múlt életbeli átélt rossz születésélmény gyermekként
§ Múlt életbeli átélt rossz szülésélmény anyaként
Származhat a múltból, előző életből. Problémás születésből vagy szülésből. Amennyiben visszatérő, rossz születéses, szüléses álmunk van, érdemes felkeresni olyan embert, /lásd Spirituális élet lap/, aki ilyenekkel foglalkozik. Feltárja a múltbeli, előző életbeli eseményeket, melyek ily módon tudomásunkra, felszínre jutnak, és melyek különböző technikákkal fel oldhatóak. Erre jó például a csodálatos energiakör. Amennyiben a felfedezett gyökerek felszínre jutnak, már nem okoznak bennünk ellenállást a várandósággal kapcsolatban.

§ Saját magzati létünkből átélt anyai elutasításunk
Származhat a jelenlegi életünk kezdetéből. Hogyan reagált ránk édesanyánk, amikor megsejtette, majd bizonyossá vált számára, hogy várandós velünk? Amennyiben ez nem volt számára teljesen, vagy egyáltalán örömteljes, úgy őrizzük ezt a mély, elfeledett fájó sebet, amit akkor éltünk meg édesanyánk pocakjában, és ami miatt talán ma sem felhőtlen a kapcsolatunk vele.
Igenis befolyásolja a terhességünket a saját, magzati korunkban átélt élményünk, érzésünk. Ha elvégezzük ennek tudatos feloldást, akkor nagy esélyünk lesz arra, hogy csökken, vagy teljes mértékben megszűnik a hányingerünk.
Ajánlatos egy gyertyát gyújtani. Idézze fel édesanyja arcát, és mondja ki: „Noha nem tudom milyen körülmények közt éltél édesanyám akkor, de elfogadom, hogy úgy reagáltál arra akkor, ahogyan, amikor én megfogantam. Ezennel tudatosan feloldom magamban ezt a kötést, mely egész életemre rányomja a bélyegét, hogy nem örültél nekem azonnal.” Érezze át a kijelentését, és higgye el, hogy ez megvalósul.Ugyanis a baba már a beágyazódástól kezdve érzi, hallja, tudja anyja minden érzését, gondolatát, és hallja, tudja közvetlen környezetének minden gondolatát, s főleg azt, ami rá vonatkozik. Amennyiben nem örülnek jöttének, ez a szívszorító érzés meghatározó lesz egész életére nézve. Kisebb lehet az önbizalma, kevésbé becsüli magát, mint azon társai, akiket rögtön örömmel vártak.

§ Nőiségünkkel kapcsolatos ellenállás, tiltakozás
Ha korábban is gondunk volt saját nőiségünkkel, ez a baba várás kapcsán felerősödhet.
Melyek lehetnek ezek?
Ø Nőként nem fogadtak el, ezért határozottan léptünk fel olyan területeken, ahol a férfiakat kellett volna hagynunk érvényesülni
Ø Nem vagyunk kibékülve testalkatunkkal. Amennyiben a modern karcsú, fiús szépségideált vesszük alapul, akkor ebben az esetben az elménk számára roppantul irritálható lehet a gondolat, hogy a 9 hónap alatt meghízunk, és elveszítjük leány alakunkat. Ez is okozhat hányást, vagy hányingert. Ekkor a várandósággal járó plusz kilókat hányjuk ki képletesen.
Ø Elképzelhető, hogy Artemisz az archetípusunk

Javaslat: válasszuk ki, melyik archetípusba tartozunk eredetileg, és azt is, jelenleg melyikben vagyunk. Gondoljuk végig, a hónapok alatt hogyan változhat meg a testünk, és tegyünk kísérletet annak elfogadására, hogy tinédzser alakunkkal nem vagyunk képesek gyermeket kihordani, szülni, majd szoptatni.
A terhességi hányinger, hányás összes lehetséges okára az vonatkozik, hogy ha elmélyülünk magunkba, és megvizsgáljuk vajon melyik vonatkozhat ránk, ráismerünk, s tudatosan felszínre hozzuk a leleplezett gond gyökerét, akkor már nincs szüksége a testünknek a jelzésre, megszűnik a hányinger és a hányás.

Hogy kinek mitől lett hányingere, ki mitől hány a 9 hónap alatt:
Amennyiben nem jutunk előre, kérjünk olyan embertől segítséget, aki meglátja azt.

Írta: Kemény Veronika

Ajánlott irodalom: Rüdiger & Margit Dahlke, Volker Zahn: Út az életbe, a születés teljessége, Holistic Kiadó 2010.

A családi élet buktatói 2. - A gyermeket váró és a csecsemős család

Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az, amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja
2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés


1. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év)

A gyermeket váró család
A várandósság – amennyiben kívánt gyermek várásáról van szó – a nő életének legszebb időszaka, még ha kellemetlen tünetekkel (émelygés, hányás stb.) párosul is. Sajnos az egészségügyi ellátás kihagyja a pszichológiai tényezőket (hacsak nem kóros esetről van szó), pedig sok várandós él át szorongást, félelmet, kételyt ekkor. Vannak nők, akiknek csodálatosan telik el a 9 hónap, de vannak, akik bizonytalanok lesznek és aggódnak.

Gyakran ezek az aggodalmak fordulnak elő:
§ az alak változásából fakadó félelmek, melyek párkapcsolati problémákhoz is vezethetnek (pl. a férjem rám sem tud nézni)
§ rossz emlékek saját szüleiről, főként az anyáról (pl. nem szeretnék én is ilyen lenni)
§ félelem az öröklődő betegségektől
§ félelem magától a szüléstől

Ezek kiküszöbölésére ideálisak a kismamaklubok, ahol a tévhiteket a szakemberek szétoszlathatják.

A szülésmódjának megválasztása (alternatív, hagyományos, apás stb.) már a legtöbb kismamának lehetséges. A szülés menetének ismertetése, a légzőgyakorlatok stb. megtanítása mellett nagyon fontos volna a szülés körüli időszak pszichés változásaival való foglalkozás. A társadalomban még mindig az a hiedelem, hogy az ember spontán válik szülővé. Márpedig ez csak fokozatosan megy végbe.

A csecsemős család (0-1 év)
A szülést követően mindenki azt várja az anyától, hogy mosolyogjon, örömbe ússzon. Természetesen nagyon boldog, de fáradt és kimerült a szülés élménye, a hormonális változások, s a vérveszteség miatt. Lelkileg is megterhelheti az anyát – amennyiben kórházban szül, és amennyiben egy ideális képe volt az első napokról – a nem megfelelő légkör (túlzsúfolt szobák, a munkájukat kelletlenül végzett nővérek), a csecsemő féltése (elcserélik, leejtik, megetetik, elviszik stb.). ehhez még hozzájárulhat a gátseb fájdalma, esetleg aranyér, a mell kisebesedése stb.
Ezeknek köszönhetően alakulhat ki enyhe depresszív állapot már az első napokban, ami a hazatérés után fokozódhat. A lehetséges segítés ellenére az anya egyre fáradtabb, az újszülött gyakran sír, nem tudja megnyugtatni, a szoptatások egybe folynak, alig van idő pihenésre. S emellett mosolyognia kellene, mert ezt várja el a környezete, és ő is saját magától. A napok múlásával az anya egyre rosszabbul érzi magát, ambivalens érzések gyötrik; egyre mérgesebb a folyton bömbölő babára, akit képtelen megnyugtatni, mert ő maga is ideges, ugyanakkor szégyenli ezeket az érzéseit. Úgy érzi ő rossza anya, más sokkal boldogabb csecsemőjével. Ez a szülés utáni depresszió. Hagen kutató szerint a nők 1/6-át érinti a világon. Normális esetben a szülést követően pár nap múlva jelentkező enyhe depressziót elfogadhatónak kell tekinteni. Ha azonban elhúzódik, akkor szakemberhez kell fordulni.

A szülés utáni depressziós (Post Partum Depression) PPD állapot típusai:
§ a 3. napi „baby blues”
§ a szülést követő 4.-6. hét körül jelentkező
§ a 6.-8. hónap táján fellépő

PPD kialakulásának okai lehetnek
§ Személyiségen belüli problémák
§ Nem megfelelő életkörülmények
§ Súlyos párkapcsolati zavarok
§ Sérült/beteg, nem kívánt vagy nem kívánt nemű gyermek születése

A szülésre, babavárásra való felkészüléskor a szülést követő mentális változásokról is kellene hallaniuk a szülőknek, hogy ne érje őket váratlanul. Ha tudnak róla, könnyebben átvészelik.

Amennyiben az anya a szülést követő pár hétben senkivel sem tud beszélni az esetleg jelentkező rossz érzéseiről, félelmeiről, akkor egyre befelé fordul, bűntudatot érez, szorongóvá válik. A szorongás pedig agressziót eredményez.

Az agresszió kivédése érdekében az anya viselkedése így alakulhat:

§ elutasítja a szoptatást
§ kerüli a testi kontaktust az újszülöttel

Hogyan fedezhetők fel ezek?
Az anya rosszkedvű, fásult, önmagát, babáját elhanyagolja, sokat panaszkodik „állandóan síró” csecsemőjére, anyateje minimális, nem ő, hanem más fürdeti, teszi tisztába a gyermeket, mert fél, hogy leejti vagy kárt tesz benne.
Ha ilyet észlelünk a közelünkbe, akkor mit tehetünk?
§ Dicsérni kell mind az anyát, mind az újszülöttet
§ Beszélgetni kell a szülés utáni természetes pszichés változásokról
§ Hangsúlyozni a baba érintésének, szoptatásának szorongást oldó, feszültséget csökkentő hatását
§ Ha szükséges, LLC szoptatási tanácsadót ajánlani. Bővebb információ róluk itt olvasható.
§ A családi szerepek, funkciók megbeszélése. (Ezt jobb lenne a szülés előtt tisztázni). A testi érintés miatt jobb, ha az anya fürdeti a babát, a nagyi más feladatot is el tud látni.
§ A nem múló depressziós állapotot jelezni kell a háziorvosnak. Kezelésben az ösztrogén adása, család-és pszichoterápia együtt vezetnek eredményre.

Az anya saját anyai viselkedését, és a szülés utáni mentális állapotát az határozza meg, hogy milyen emlékeket hordoz magában az anyasággal kapcsolatban. Az anyai szerep – viselkedés (mothering-tudat) azok a gondolkodási és viselkedési megnyilvánulások, amik az anyasággal, annak értékével kapcsolatban fogalmazódnak meg az anyában, és magatartásában kifejezésre jutnak.

Összetevői:
§ Tudattalanul rögzült minták, beállítódások, melyek főleg az anya saját anya-gyermek kapcsolatából származnak
§ Későbbi tapasztalatok, ismeretek

Az anyai szerep – viselkedést világszerte vizsgálják. Hazánkban C. Molnár Emma végzett kutatásokat. Megfigyelte, hogy a mai anyageneráció tagjai, kiket korán bölcsödébe adtak, az anya munkavállalása miatt, mothering-tudatuk kárt szenvedett. Azaz kevésbé türelmesek, önfeláldozóak, az anyaszerep sokak számára inkább nyűg, mint örömforrás, gyakran az önmegvalósítás akadálya. Valószínűleg ez összefüggésbe hozható a mai kor csökkent gyermekvállalási kedvével is.

Az apai szerep– viselkedés lassan, fokozatosan alakul ki. Lassabban, hiszen sokkal kevesebbet van együtt az apa a gyermekével. A fiatal apát emellett ambivalens érzések is gyötörhetik:

§ A gyermek születése következtében a férj elveszítette kizárólagos szerepét felesége életében. Trónfosztottá vált, és a trónbitorló a saját gyermeke.
§ Ezt erősíti, ha az asszony túlzottan csak a babával foglalkozik, kettőjük kapcsolatából kirekeszti a férjet.
§ A feleség gyakran fáradt, kimerült, erre hivatkozva a házaspár nemi élete a háttérbe szorul.

A korai anya-gyermek kapcsolat
A születést követő néhány hónap és annak történései kiemelkedően fontos a gyermek későbbi életére nézve. Ezalatt az idő alatt gyűjti be a baba az első tapasztalásait a világról. Bowlby „ősbizalomnak” nevezte azt az ideális állapotot, ami az édesanya és az újszülött között kialakul.

Az anya körülveszi a gyermeket gondos szeretetével. Felismeri igényeit, s igyekszik azokat kielégíteni. A baba újra és újra azt tapasztalja, hogyha valami baja van, s jelez, akkor melegséggel, szeretettel érkezik a segítség. Így alakul ki az ősbizalom, ami egy egész életen át elkíséri. Azaz érdemes bizakodni, szükség esetén jelezni és kérni, mert a világ alapvetően jó, s valaki mindig segít. Az újszülött-csecsemőkorban megtapasztalt szerető gondoskodás, törődés óriási tőkét jelent. Az így felnövekvő emberek nyíltak, bizakodóak, ezáltal kezdeményezőbbek lesznek.

„A poroszos gyermekgondozási-nevelési módszer: a keménység, a szigor, az időpontok (pl. az etetési) pontos betartása, az elkényeztetéstől, az elpuhulástól való aggodalom nem kedvez az ősbizalom kialakulásának, inkább dacot szül, ami fokozatosan beépül a gyermek személyiségébe. Bizalmatlanná, a külvilágot ellenségeskedőnek, állandó frusztráció forrásának tekintő emberré válhat az ilyen légkörben nevelkedő gyermek.”

Bizonyítékok támasztják alá, hogy neurotikus állapotok kamasz illetve felnőttkorban az anya-gyermek kötődés korai megszakadásából erednek.

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Menstruációs panaszok

A betegség tünetekben jelenik meg. A TÜNETEK TUDATUNK ANYAGBA ZUHANT ÁRNYÉKOLDALAI nem tudatosak számunkra.
Amit nem akarunk megélni, azt kell a tünetekben megtapasztalnunk, megvalósítanunk. A tünet őszintévé tesz. Az emberi egyoldalúságot kompenzálja. A betegség rákényszerít, hogy maradjunk az egység felé vezető úton TEHÁT: a betegség ......
-----ÚT A TELJESSÉGHEZ------ /R. DAHLKE/

„A havi vérzés a nőiesség, a termékenység, a fogékonyság kifejezése. A nő kiszolgáltatott ennek a ritmusnak. Engedelmeskednie kell mindannak a korlátozásnak, akadályoztatásnak, amit ez jelent. Ez az engedelmesség a nőiség egyik központi területét érinti: az odaadás képességét. Itt most nőiességről annak az átfogó princípumnak a jegyében beszélünk, mely a női pólust jelenti a világban, amit a kínaiak „Jin”-nek neveznek, az alkimisták a Holddal szimbolizálnak, a mélypszichológia a víz szimbólumán keresztül fejez ki. Ebből a szempontból minden nő csak ennek az archetipikusan nőinek egy megjelenési formája. A női princípiumot befogadóképességként definiálhatnánk. A Ji csing így fogalmaz: „A teremtő út a férfié, a befogadó a nőié.” És másutt: „A befogadó a legodaadóbb a világon.”

Az odaadás képessége a nőiség központi tulajdonsága; minden további női képesség alapja: így a megnyílás, a befogadás, a fogamzás, az önmagába zárás, elrejtés képességéé is. Az odaadás képessége ugyanakkor az aktív cselekvésről való lemondást is jelenti. Vizsgáljuk csak meg a nőiség archetipikus szimbólumait, a Holdat és a Vizet. Mindkettő lemond arról, hogy aktívan sugározzon, kibocsásson valamit, mint ellentétük, a Nap és a Tűz. Ezáltal válnak azonban képessé arra, hogy fényt és meleget vegyenek fel, bocsássanak be magukba, és visszatükrözzék őket. A víz lemond egyéni formai igényéről – felvesz bármely formát. Beilleszkedik, odaadja magát.
A Nap és a Hold, a Tűz és a Víz – a férfi és a nő polaritása mögött nem áll értékelés.
Az értékelés teljességgel értelmetlen lenne, hiszen önmagában mindegyik pólus csak fél és tökéletlen – a tökéletességhez szüksége van ellenpólusára. Ez a tökéletesség azonban csak úgy érhető el, ha mindkét pólus a maga egyediségét teljességgel reprezentálja. Bizonyos emancipációs okfejtések könnyen megfeledkeznek az archetipikus törvényekről. Nagy marhaság, ha a Víz panaszkodik, hogy nem tud égni és világítani, s ebből saját alacsonyabbrendűségére következtet. Éppen azért tud befogadni, mert nem tud égni, a befogadásról viszont a Tűznek kell lemondani. Egyik sem jobb, mint a másik, csak más. A pólusok eme másságából ered az a feszültség, amelyet „Élet”-nek nevezünk. A pólusok nivellálása nem vezet az ellentétek egyesüléséhez. Az a nő, aki teljesen elfogadja, s megéli nőiségét, sosem fogja magát „alacsonyabb rendűnek” érezni.

Általában minden menstruációs zavar, illetve a legtöbb szexuális zavar hátterében az áll, hogy „nem tudunk megbékélni” saját nőiségünkkel. Az odaadás, az egyet-értés mindig nehéz feladat, hiszen le kell mondanunk az én-ezt-akaromról, le kell mondanunk
ego-dominanciánkról. Egónkból kell áldoznunk, egy részünket kell odaadnunk, feláldozunk – a havi vérzés is ezt az odaadást követeli meg a nőtől. A vérveszteséggel a nő életerőt áldoz. A menstruáció egy kis terhesség, egy kis szülés. Amilyen mértékben nem törődik bele ebbe a „szabályozásba”, olyan mértékben lesznek cikluszavarai vagy egyéb menstruációs panaszai. Ezek a zavarok arra utalnak, hogy valamely, a nőben lévő felsőbb instancia (gyakran tudattalanul) nem akarja odaadni magát: a menstruációnak, a szexualitásnak, a férfinak. Éppen ehhez a lázadó „én pedig ezt nem akarom”-hoz fordul céltudatosan a menstruációs intim betétek, tamponok reklámszövege. Ezek a hirdetések azt ígérik a nőnek, hogy a mindenkori termék használata esetén független lesz menstruációjától, s bármit megtehet, amit akar. A hirdetés ezzel ügyesen fordul ahhoz az érzékeny ponthoz, mely a nő számára a tulajdonképpeni konfliktust jelenti: ahhoz, hogy bár nő – nem ért egyet azzal, ami a nőiséggel
jár. Aki fájdalmasan éli meg a menstruációt, az fájdalmasan éli meg a nőiséget is. Így a menstruációs zavarokból mindig szexuális zavarokra is következtethetünk, az az odaadás elleni tiltakozás, amely a menstruációs zavarban mutatkozik meg, a nemi életben is megakadályozza azt, hogy a nő elengedje magát. Aki az orgazmusban képes elengedni magát, az a menstruáció során is el tudja engedni magát. Az orgazmus, mint az elalvás is, egy kis halál. A havi vérzés is egy kis meghalás, hiszen szövetek halnak el, s lökődnek ki a szervezetből. A halál nem más, mint kihívás arra, hogy éngörcseinktől és ezek hatalmi játszmáitól megszabaduljunk, elengedjük magunkat. A halál mindig csak egónkat fenyegeti, sosem az embert magát. Aki ragaszkodik egójához, a halált küzdelemként éli meg. Az orgazmus kis halál, mert megköveteli, hogy megszabaduljunk énünktől. Az orgazmus az Én és a Te eggyé válása, előfeltétele, hogy én-határainkat megnyissuk. Aki ragaszkodik az énjéhez, nem él át orgazmust (ugyanez érvényes az elalvásra). Közös az orgazmusban, a halálban és a havi vérzésben tehát: az odaadás képessége, a készség egónk egy részének feláldozására.

Így érthető, miért nem menstruálnak vagy miért küzdenek menstruációs problémákkal a kóros lesoványodásban szenvedők. Elfojtott dominanciaigényük túl nagy ahhoz, hogy egyetérthessenek. Félnek nőiségüktől, félnek a szexualitástól, a termékenységtől, az anyaságtól. Ismert, hogy különösen félelemkeltő vagy bizonytalan helyzetekben, katasztrófák esetén, börtönben, munka- és koncentrációstáborokban gyakran elmarad a havi vérzés (szekunder amenorrhoea). Mindezek a helyzetek természetszerűleg kevéssé alkalmasak az „odaadásra”, sokkal inkább azt követelik a nőtől, hogy álljon a férje mellé, váljon aktívvá, vigye keresztül akaratát.

Van azonban a menstruációnak még egy vonatkozása, amiről nem szabad megfeledkeznünk: a havi vérzés annak a kifejezése, hogy a nő anyává lehet. A havonta bekövetkező vérzést a nők nagyon különbözően élik meg, attól függően, hogy akarnak-e gyermeket vagy nem. Ha egy nő gyermeket akar, a megjövő menstruáció azt jelenti, hogy „megint nem sikerült”. Ilyen esetben primer rossz hangulat jellemző a menstruáció előtti és alatti időszakra. A vérzést a nő „fájdalmasként” könyveli el. A gyermekre vágyó nők előtérbe helyezik a bizonytalan fogamzásgátló módszereket – ez a kompromisszum a tudattalan gyermek utáni vágy és a védekezés alibije között. Ha azonban a nő nem akar gyermeket, alig várja, hogy megjöjjön a menstruációja, s ezzel maga késleltetheti azt. Ezek után gyakran hosszas vérzés következik, mely bizonyos körülmények között a szexuális élet megakadályozását is szolgálja.
A havi vérzés alapvetően – mint minden tünet – hatalmi eszközként is bevethető, akár a szexuális élet megakadályozására, akár azért, hogy a nő több odafordulást, gyengédséget kapjon.
A menstruációt a női ösztrogén hormon és a férfi gesztagén hormon összjátéka igazgatja. Ez az összjáték a „hormonok szintjén” lejátszódó „szexualitásnak” felel meg. Ha ezt a „hormonszexualitást” megzavarja valami, a havi vérzés is zavarokkal küzd. Az ilyen típusú panaszok igen nehezen gyógyíthatók orvosi úton hormonok szedésével, mert a hormonok csak anyagi reprezentánsai a lélek férfi és női részének.
Gyógyulást csak a nő saját nemi szerepével való megbékélése hozhat, s ez a feltétele annak is, hogy a nő az ellentétes nemi pólust is megvalósíthassa magában.”
Thorwald Dehlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez

Látásaim a pocaklakóról

Tapasztalásom az, ahogyan növekszik a pocakban a magzat, úgy egyre többet tud. Szellemi szinten egyre több tudás csorog le hozzá. Állapota kettős. Mert van az én-testtudata, amely egyrészt anyja gondolataiból táplálkozik:
* Ha az anya szereti őt, és várja, szépet, jót gondol róla, akkor ő is szépet és jót gondol magáról
* Azonban, ha az anya szorong, félelmet érez helyzete miatt, és nem kedveset illetve kedvesen gondol gyermekéről, akkor így a magzatnak sem lesz pozitív önképe.
Másrészt ő még jóval nyitottabb az Ég felé. Folyamatosan csurog alá az általa foganása előtt megtervezett életcélja, feladata és az erre az életre vonatkozó fontos ismeret.
Emiatt a kettős állapot miatt, annak idején nem tudtam bármikor bármit kérdezni a magzattól. Eleinte csak a testi mivoltáról érdeklődtem. Majd csak a 8.- 9. hónaptól kezdve tettem fel neki spirituális kérdéseket. Pl. az életeivel kapcsolatosan, ami rám is vonatkozott.
Azt is megfigyeltem, hogy a szülés, megszületés témájától nagyon ódzkodnak a pocaklakók. Mert bármennyire is lelkileg kvalifikált lények, ők is csak fizikai testben vannak, és főként magzatként csak azt tudják elképzelni, hogy az anyával egyek, és az elszakadástól tartanak.
Voltam egy meditáción, amiben visszamentem a saját magzati koromban, és mindent láttam, még azt is, hogy anyukámnak akkor milyen haja volt. Megkérdeztem anyut, és azt mondta, hogy akkor tényleg olyan volt. Láttam helyzeteket, történéseket, amikről előtte még nem hallottam. A pocaklakó mindent lát, hal, érez, és hallja a gondolataidat is. Olyan, mintha a pocakban ülve nem választaná el semmi a külvilágtól. Csak ül és tévézik. Annyi különbséggel, hogy mi, ha tévét nézünk, nem szólhatunk bele az előadásba. Ő rúg, és kifejezheti tetszését, illetve nem tetszését. Ha sikeresen ráhangolódunk, mi is átérezhetjük, hogy örül annak, ami velünk történik, vagy nem.
Veronika

Testvérféltékenység

Ez a „szindróma” főként az elsőszülöttet sújtja, hiszen ő az aki, mint „egyetlenke”, a kiemelt státuszát veszíti el a „másik” családba érkezésekor. Nem jelentkezik a probléma akkor, ha a korkülönbség kevés és még az öntudatra ébredés előtt éri a változás, vagy csak egyszerűen beleszületik a kisebb testvér szerepbe.

Mit él át az elsőszülött a kistestvér érkezésekor?

Az addigi kitűntetett figyelem, ami életének minden mozzanatát végigkísérte, jobbik esetben csak megoszlik az új jövevénnyel, rosszabbik esetben meg is szűnik. Gond, hogy a korábbi teljes jelenlét csak az ellátására irányul, vagy arra az időszakra, amíg az új „betolakodó” nem foglalja le a szülőket.
Rengeteg új szabálynak kell megfelelnie, amelyek között sajnos ilyenek is elhangzanak:
· Ne hangoskodj, mert felébreszted,..
· Nem menj a közelébe, mert megfertőzöd,…
· Ne csináld, mert te már nagy vagy,…
· Ne csináld mert, ő még ehhez kicsi, …
· Ne add neki, mert a szájába veszi,…
· Ne vedd el a játékát, (később pedig: Add neki a játékod, ne irigykedj)…és a többi sok-sok nem, amivel a sort folytathatnám.

Korlátozó hitrendszerei lajstromát, ilyenkor jócskán felszaporítják aggodalmaskodó, tudattalanul is hibákat elkövető, bár csak jót-akaró szülei. Egyszóval csupa-csupa frusztráló élménnyé válhat így a testvérke megérkezése.

Az életrevaló gyerek viszont hamar rájön, hogy miként kell több figyelmet kicsikarnia, hogy visszakerüljön a régi jól megszokott középpontba.
Hát mindig valami rosszaságot kell művelnie. Arra garantáltan felkapják a fejüket a felnőttek. Ennél persze rosszabb stratégia is előfordul, amikor kezd felvenni olyan szokásokat, amelyekből már korábban kinőtt. (újra bepisil, v. nyafogóvá, pöszévé válik.)


Mivel is segíthetnénk a gyermekünket, hogy ne alakuljon ki nála a testvérféltékenység?

A legfontosabb, hogy már a kistestvér érkezésére felkészítsük. Tudjon a kis pocaklakóról, és szerettessük meg vele már jó előre az új helyzetét. Ez pedig ne arról szóljon, hogy majd mennyit segédkezhet az új jövevény körül, vagy ő lesz az, aki vigyázhat rá, hiszen erre a szerepkörre nem vágyik.

Jobb, ha olyan dolgokról beszélünk neki, ami megnyugtatja. Tehát inkább a későbbi időszak előnyeiről beszéljünk neki, mert a korai időszak nem ezt fogja tartogatni számára. (Pl.: Már a barátodnak is van tesója, most Neked is lesz, vagy amikor Anya nem ér rá veled játszani, ott lesz neked a testvéred, v. többet jön hozzánk a Nagyi, de folytathatnám a sort az éppen adódó lehetőségekkel, amit egy-egy szituáció kínál fel.

Említsünk meg minden olyan körülményt, amiben az önállóságát dicsérhetjük, ami miatt büszkék vagyunk rá, és amit vele ellentétben még nem tud a kistestvére. (Olyan jó, hogy te már egyedül is tudsz enni, öltözködni, beszélni…. stb.) Természetesen folytatható a sor, az életkornak megfelelő további érdemek elismerésével.

Tudatosíthatjuk benne azt is, hogy majd mindig utánozni fogja őt a kistestvére és tőle fog később sok mindent megtanulni, hiszen mindig ő lesz a nagyobb és okosabb. (Legalább is egy jó ideig) Magyarázzuk el neki, hogy szeretnénk, ha az öccse/húga is ilyen önálló, ügyes gyerek lenne, és jelenleg ezért kell olyan sokat gondoznunk, tanítanunk a csöppséget.

Keressük meg azokat a lehetőségeket, amivel együttműködővé tehetjük. Pl.: ő választhassa ki a babajátékok közül azt, amivel a testvére játszhat, a zoknit v. sapkát azok közül amit ráadhatnánk) Ezzel nem akasztunk felelősséget a nyakába, de döntéshelyzetbe hozhatjuk.

Törekedjünk arra, hogy figyelmünk fókuszát továbbra is főként rajta tartva gondozzuk a kisebbet. Éreztessük vele mennyire fontos a számunkra, és hogy mennyivel könnyebb nekünk, hogy ő már önállóbb a testvérkéjénél. Így ennek a képnek igyekszik majd megfelelni, és lelkesen fogja később tanítgatni és felvenni a gondoskodó nagyobb testvér szerepet.

Amennyiben sikerül ezt megvalósítanunk és nem akarjuk leszabályozni domináns törekvéseit, az önbizalom és a fontosság érzése, nem pedig a mellőzöttség válik benne tudatossá és nem éli meg kedvezőtlenül a változást, ami egyébként is a család minden tagjára kihat.

Legyen számunkra természetes, hogy első gyermekünket továbbra is kiemelten kezeljük, hiszen a családlélek törvényei végett is fontos, hogy fennmaradjon az elsődleges szerepe a testvéri hierarchiában.
Értékeljük azt a tényt is, hogy szülői minőségünkben legnagyobb tanítónkká válik azáltal, hogy szinte minden újat vele élünk át először.

Írta: Györgyi

Babák a kézírásban

1. kép Kattints a képre!


2. kép

3. kép

4. kép

5. kép

6. kép

7. kép

8. kép

Mindenki feszülten várja életében azt a nagy pillanatot, mikor kiderül, hogy valóban várandós-e, vagy csak vágyai játékának árnyékában él. A nők nagy része már a menzesz elmaradása előtt is sejti, érzi, hogy nincs egyedül, mégis bizonytalan. Ekkor veszi kezdetét a találgatás, majd az ebből adódó szorongás, hogy lehetséges-e, avagy mégsem...

A feszültség egyre nagyobb, egyre kíváncsibbá tesz, gondolataink mindig e téma körül forognak. Olyan jó lenne mégis tudni, hogy valódiak-e az érzéseink. Másképp tudnánk élni, ha már a menstruáció elmaradása előtt is tudatosak lennénk az eredményben. Jobban odafigyelnénk magunkra, többet pihennénk, és egyértelművé válna a hangulatváltozások, a gyakrabban előforduló fáradtság érzések oka is. Nyugodt szívvel engednénk meg magunknak többet, mert tudnánk, azért tesszük ezt, hogy gyermekünk harmonikusan fejlődhessen.

A grafológia segítségével könnyedén megállapíthatjuk a várandósságot. A tudatalattink már azelőtt jelez a testünknek, mielőtt tudatossá válnánk róla. S ahogy tudatos szféránkat, úgy a tudatalattit is fel lehet tárni az írásunkból, hiszen a kézírás a pszichikum által irányított mozgás, vagyis az agyunk által közvetített jeleket írjuk le a papírra. (A kézírás tehát agyírás! Az agyunk pedig egyaránt tárolja a tudatos és tudatalatti eseményeket!)

Ahogy megfogan gyermekünk, onnantól kezdve az írásunkban is jelen van. Amíg nem történik meg a beágyazódás, addig az írásban is vándorolnak a "baba jelek". Ez kb. egy hét, mialatt az embrió valóban mozgásban van, ugyanis szabadon leúszik a nő méhkürtjébe, és ott beágyazódik a méh tápláló szövetébe. A kézírásban azonban előfordul, hogy ez a változatosság még pár hétig eltart, mert az írást a pszichés hatások is befolyásolják, így leginkább azoknál fordul elő a "jelek" több betűben való megjelenítése, akik bizonytalanok, és szinte még akkor sem hiszik el, hogy bennük él a gyermek, mikor már teszttel is bizonyították.

Mihelyt az anya biztonságban tudja gyermekét, állandósul az írásban a "baba jelek" helye, amely alapján megállapítható az is, hogy az embrió a méh mely részébe ágyazódott be. Ha rendellenesség lépne fel, akkor már itt, e szakaszban is tetten érhető!

Írásunkban minden egyes betűnek szervi megfelelője van, vagyis minden egyes szervünk párhuzamba állítható egy-egy betűvel, pl:
g, j: petefészek
e., m: anyaméh
b: "baba" betű, a babával kapcsolatos érzésekről, a pszichés háttérről ad felvilágosítást.

A várandósság elején, az első pár napban a g és j betűk alsó részén, a hurkokban jelennek meg az ún. "pacák", melyek az időben előrehaladva egyre nagyobbakká, kifejezőbbé válnak, majd kis hólyagocskák alakulnak belőlük, ahogy növekszik az embrió.

Ilyenkor még más betűk is pacásodhatnak, leggyakrabban az a, az o, a b. Minél több jel igazolja, annál biztosabb a baba jelenléte.

Lásd:2. kép: "közepébe", "olaj"(k, o betűk),

3. kép: "nagyjából, "héjas" (gy, a betűk.)

A pontosabb szemléltetés kedvéért mindenütt feltüntetem ugyanazon személy nem gravid és gravid állapotú írását is, (elsősorban a látványos különbségek miatt,) de egyúttal azt is be szeretném bizonyítani ezzel, hogy mi is képesek vagyunk észrevenni írásunk megváltozását, ha tudatosabban élünk, ha jobban odafigyelünk magunkra. (Így elég csak ránézni, ha felmerül a "gyanú", s máris megállapítható az eredmény!)

1. kép - Nem gravid állapot, az írás tiszta, pacamentes.

2. kép - Ugyanazon személy 3 hetes gravid állapotban.

Ha az írás energikus, hosszú végvonások, nagy kilengések, nagyobb írásméret, felfelé tartó, vagy hullámzó sorok, vagyis egyfajta lendületesség, és erős hangulatiság tapasztalható benne, akkor az a várandósság jele! Lásd a 2. képet

Kb. 1-2 hónap elteltével, már állandósul, biztossá válik a pacák helye az írásban, sőt, itt inkább már hólyagocskákról, hurkokról beszélhetünk!Amint látható az alábbi írásmintán is az e betűket szinte megduplázzák a plusz hurkok.

(6. kép "kedvem, meg, hányingerem, képest, egész" szavakban.)

6. kép - Nem gravid állapot.

7. kép - Ugyanazon személy írása 10 hetes gravid állapotban.

A várandósság végéhez közeledve azonban kezd visszatérni az írás a régibe. Egyre kevesebbszer jelennek meg a hólyagocskák. Lelkileg ugyanis már az "elengedésre" készül az ember, tudatalattijában azzal foglalkozik, hogy hamarosan ismét egyedül lesz, és megszakad gyermekével ez a szoros szimbiózisa.
Nem gravid állapot.

8. kép - Ugyanazon személy 37 hetes gravid állapotban.

A 8. képen közölt írásban is csak néhány helyen jelenik meg (újból) "foltokként" a gyermek szimbóluma.

Pl: "fogni", f betűjében, "támaszkodni" k, o betűkben "bizonytalanság" a betűjében. A lefelé tartó sorok egyfajta szomorúságot és fáradtságot sejtetnek, az utolsó idők nehézségeit. De amint túl esünk a nehézségeken, s megszületik az új élet, valami egészen más veszi kezdetét. Az eddig megfoghatatlan, pici foltocska hirtelen csodálatos valósággá válik...

Petschnigné Hirth Edina okleveles grafológus

http://www.hirthgrafologia.hu/index.php

Gyógyító kövek kismamáknak - Termékenységre

Moldavit

Nyaklánc, vagy karkötő viselése ajánlott.

Felhasznált irodalom:
Elke Lopez: Ezoterikus nemeskőgyógyászat
Sonja Heider: Gyógyító kövek könyve
Judy Hall: Kristálybilblia
Írta: Róth Károlyné Ilona

Leszületésre várás

Amikor egy pár gyermekáldásra vágyik, de hosszabb ideje nem sikerül a fogantatás, gyakran előfordul, hogy a lélek oldaláról már minden készen áll – a baba "sorban áll", jönne, érkezne –, de valami mégis akadályozza a megvalósulást. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy a vágy megvan-e, hanem az, hogy valóban képesek vagyunk-e befogadni őt – testben, lélekben, tudatban.

Ezekben a helyzetekben önmagában nem elég, ha üzenünk a lélek felé: „Gyere, baba!”. Nem mindig elégségesek az alternatív baba-vonzó praktikák, rituálék vagy pozitív megerősítések sem. Ilyenkor mélyebb önismereti és testi-lelki feltáró munka válhat szükségessé.

Ha eltelt az az emlegetett egy év – vagy annál több is – és a baba még mindig nem érkezett meg spontán módon, érdemes elkezdeni feltérképezni az okokat. Fontos lehet a testi háttér alapos orvosi kivizsgálása is. Hiszen lehetnek olyan tényezők – hormonális, anatómiai vagy más egészségügyi okok –, amelyek gátolják a fogantatást, függetlenül attól, hogy mi már rég készen állunk rá lelkileg. Lehet, hogy közben már hőgörbéket vezetünk, ovulációt számolunk, mégsem történik meg a várva várt csoda.

Ha orvosilag találnak eltéréseket, fontos ezekkel foglalkozni – ugyanakkor a testi tünetek mögött sokszor lelki tartalmak is húzódhatnak. Ilyenkor érdemes megvizsgálni azt is: miért nem tudok teljesen megnyílni a baba befogadására? Mi az, ami gátol a párom valódi elfogadásában? Ha a párunknál van orvosi ok, az is lehet rólunk szóló történet, hiszen egy közös rendszer részei vagyunk. Érdemes megnézni, hogyan kapcsolódik ez hozzánk, mit üzen nekünk.

Ezekhez a kérdésekhez és a mélyebb önfeltáráshoz hoztam létre a Vár Rád a Baba programot, amely már több mint 420 kisbaba világra jövetelét segítette elő. A cél, hogy ne csak a test, hanem a lélek is készen álljon – a fogadásra, a kapcsolódásra és az új élet megérkezésére.

Frissített cikk időpontja:

2025. 4.