Női archetípusok (benned lévő Istennők) az anyaságra nézve - Artemisz

Az archetípus vagy az őselv kifejezés egy ősi típus tanra vonatkozik, mely elveszett a régi múltban, és nem sikerült gyökerét föllelni. A C. G. Jungi pszichológia szerint már eleve léteztek, nem az ember találta ki. E neves pszichológus óta nevezik archetípusoknak azokat a viselkedésmintákat, melyeket az emberi testbe születő lélek választ.
Míg a Jungi pszichológia archetípusok sokaságából indul ki, a hermetikus őselvek tana még mélyebbre ás, s hét őselvet fogad el, amelyet az ókor 7 planétájáról neveztek el. Ma 10 ismert planéta van, ebből indulunk ki. Ezeknek csak annyiban van köze az asztrológiához, hogy ugyanazokat a típusokat használja. Ha az őselvek nem volnának jelen mindenhol, akkor nem volnának őstémák.

Mire jók az archetípusok?Aki ismeri a saját archetípusát, az könnyebben birkózik meg életével. Ha egy nő arra törekszik, hogy megoldja születése előtt elkészített hálótervét, feladatait, akkor azok nem jelennek meg megoldatlan problémaként, testi tünetként, betegségként. Ez nagyon sok szenvedést takarít meg. Ha még azt is tudja az illető, melyik típusba tartozik, akkor látja adottságait, lehetőségeit, s könnyebben halad élete útján. Életkorszakokhoz kötve tudatosan figyelemmel követheti, hogyan lép át egyik típusból a másikba. Ezáltal felkészülhet, előre tudhatja, mire számíthat. Könnyebb lesz az élete, mint annak, aki nem tudja előre, csak a saját tapasztalatain, kárán, sérelmein tanul.

Artemisz – Diana
Az archetípusok közül Artemisz az önmagához hű maradó nőt képviseli. Ő az, akit soha nem lehet betörni. Úgy gondolja, hogy nincs szüksége férfira, a ható energiára, hisz szerinte ez teljeséggel meg van benne, rajta nem lehet uralkodni.
A mostani időben az ilyen típusú hölgyet arról lehet felismerni, hogy kitartóan és vehemensen képviseli a kitűzött céljait és érdekeit, akár az elveiről, akár egyéb dolgairól van szó. A törekvése közepette gyakran botlik férfiakba, akik miatt megtöbbszöröződik energiája, nagyobb teljesítményre inspirálják őt. Emiatt az élsportolók közül sok az Artemisz típusú nő.
Fontos számára a függetlenség és a szabadság. Ha mégis házasságra adná a fejét, akkor általában gyengébb férfit választ magának, hogy elkerülje a rajta való uralkodási lehetőséget. Általában a férjével eleinte szenvedélyes szerelme lelohad, és inkább testvéri kapcsolatra emlékeztet viszonyuk.

AnyaságA várandósságot, babázást, gyermeknevelést nem neki találták ki. Mivel fontos neki a szabadsága, függetlensége, ezért az anyaságát belül megszenvedheti. Főként az artemiszi típusúak közül kerülnek ki a Gyes-neurózisban szenvedők, akik egyáltalán vagy csak nehezen békülnek ki helyzetükkel. Azok a nők, akik nehezen adják be a derekukat a gyermek fogadására, a karrierjük, a szabadságuk védése miatt, azok folyton lázadhatnak helyzetük ellen. Legtöbbször ez nem is tudatosan mutatkozik meg. Várandósságukat szédülés, émelygés, hányás tarkítja. Szélsőséges esetben ez a leplezett elutasítás akár koraszüléshez is vezethet. A gyermekek szempontjából nem csak a leplezett elutasítás a fájó, hanem az is gondot okozhat, ha a nő nem alkot magzatával egységet, és így a baba nem élheti meg a feltétlen szeretetet, nem alakul ki anyjával az egység, és az ősbizalom. (Az ősbizalom lényegéről bővebben itt)
A típus mértéktelen dühöt érezhet gyermeke iránt. Gyermekeit hamar önállóságra neveli, jobban barátnő, mint tyúkanyó. Viszont óvja, és védi gyermekeit, ha gond van.
Hivatásában azonban sokkal jobban érzi magát, mint a háziasszony –és anyaszerepben. Munkájában odaadó, tévedhetetlenül követi céljait, bármi is legyen az. Gyakran munkáját családja fölé helyezi.
Problémái közé tartozik az érzelmi távolságtartás. Mivel teljes lelkesedéssel végzi munkáját, veti bele magát hivatásába, megfeledkezik környezetéről, s elhanyagolja emberi kapcsolatait. Amennyiben a már említett dühét nem tudja kontrollálni, az elfajulhat, és mély sebeket ejthet környezetén. Szélsőséges esetben a hölgy amazonná válik. Döntenie kell céljai és annak elérési eszközei között. Dühvel fékezhetetlenül viselkedik, vagy szelíden.

Gyakran előforduló nőgyógyászati problémák e típusnál:§ Amenorrhea – kimaradó menstruáció
§ Dysmenorrhea – fájdalmas menstruáció
§ Sterilitás
§ Hirsutismus – férfias szőrzet
§ Anorexia nervosa is utalhat feldolgozatlan témákra


Hogyan lehet jól artemiszi típusú nőként élni?
Annak ellenére, hogy ez idáig főként a típus hátulütői lettek kiemelve, nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú hölgyeknek így kell élniük, viselkedniük. A tudatos gondolkodásban pont az az a lényeg, hogy az artemiszi nő tulajdonságait összeszedve ki kell alakítani azt az életformát, amit ezekkel képes elérni az ember.

Melyek lehetnek ezek?
Nagy adag ható energia, Törekvés, Függetlenség, Szabadság, Testvéri szeretet érzés a férj iránt, Kitartás, Környezet elhanyagolása, Düh.
Anélkül, hogy a környezet, a szűk család rovására menne az élete, úgy is kiteljesedhet a nő, és emellett még odaadó lehet a munkájában. Érdemes törekedni az egyensúlyra a munka vagy hivatás és a családi élet között. Amint erre az egyensúlyra fellép szívében a vágy, a gondolat teremtő erejének köszönhetően már sok minden megváltozik elsősorban az asszonyban, majd környezetében. Ha életfeladatának tekinti az anyaságot, az ettől kezdve nem szenvedéssel jár együtt, hanem örömmé minősül át, úgy a szabadság, és a függetlenség is visszaszökik életébe. Amint nem harcolunk, lázadunk a dolgok ellen, azok rögtön megszelídülnek. Lélekben, testben kiteljesedik az, aki lelke útmutatását követi.
A férj/társ iránt érzett szeretetet is fel lehet időnként frissíteni kikapcsolódással, utazással, közösen eltöltött idővel, vagy akár az esküvő megismétlésével. Évekkel korábban a párunkat választottuk, de vajon a mai fejjel is őt választanánk? Találjunk ki magunknak egy szertartást, amivel még szorosabbá tesszük kapcsolatunkat, kifejezzük egymás iránt érzett szeretetünket. Mintha újra esküvőnkről álmodoznánk. Tervezzük meg hol, mikor, milyen keretek között, miben, kikkel tartjuk. Ezt akár 5-7 évenként megismételhetjük.
Ha az elején lángoló szerelem testvéri szeretetbe ment át, annak nem szükséges így maradnia. Csak tenni kell érte.
A gyerekeket is lehet nagyon-nagyon szeretni, annak ellenére, ha az artemiszi nő nem érzi magát anyatípusnak. A gyermek iránt táplált érzésünk nem függ az archetípustól. A szeretet belülről fakad. Meg is lehet növelni azt. Ha vágy van a szívünkben erre, öleljük át gyermekünket minél többször.
Düh. Különböző módszerek léteznek a felgyülemlő düh levezetésére.

A további típusok hamarosan olvashatók…

Felhasznált irodalom: Ruediger Dahlke, Margret Dahlke,Volker Zahn: Női egész-ség Bioenergetic Kft. 2005

Szerepcserék: férfias nők, nőies férfiak

Nemrégiben egy párkapcsolati elemzésem során azon döbbentem meg, hogy ez már a sokadik alkalom, hogy azt kérdezték tőlem a nők: de hogyan álljak hozzá a partneremhez, mikor ő maga sincs tisztában önmagával, és lénye kaotikus, szerepeit, határait abszolút nem ismerő. Ugyanezt nemcsak nők szájából, hanem férfiaktól is hallottam. Egyik barátom tapasztalata: „Ma már nem érdemes nőzni, mert a nők olyanok lettek mint a férfiak, menőznek, lekezelnek, nem veszik komolyan a dicséretet. Hogyan udvaroljon így az ember? Olyan érzésem van, mintha magamnak beszélnék egy tükörben.”

Előző cikkemben szót ejtettem a prosztata-betegségéről, a prosztatagyulladásról. Írtam a szerv funkciójáról, a probléma lelki hátteréről, s mindezen jelek kézírásban való megjelenéséről. Ebben az írásban, (az előző párjaként) a petefészekgyulladás témáját tárom eléd hasonló vonatkozásban. Szó lesz a nők mai szemléletéről, önmagukhoz való viszonyáról, a leggyakrabban előforduló nőket érintő betegségekről, és azoknak lelki hátteréről, illetve a grafológiai szempontokról. Hogyan jelenik meg az írásban a petefészekgyulladás, és hogyan élhetjük meg helyesen nőiességünket.

Régóta vizsgálom a mai világot férfi és női szemszögből is, és egészen mást látok, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A férfiak lassan elnőiesednek, és összenyomja őket a teljesítménykényszer, míg a nők elférfiasodnak, és kezdik átvenni az irányítást. A nemek között egyfajta szerepcsere jelent meg, mely kihat a családi életre és a társadalmi berendezkedésre is.

A nők mai szemlélete
A nők nagy része karrierközpontú, ( egyre többen tevékenykednek vezető pozícióban.) Vezetési, dominanciaigényük kiélését aztán a családban is folytatják. Képtelenek magukra ölteni a családanya szerepét.

Emellett évről évre későbbre tolódik a gyermekvállalás időpontja, hiszen a mai felfogás szerint előbb karriert építünk, komoly egzisztenciát teremtünk, majd ezek után kerülhet csak szóba, hogy egy újabb lény is belecsöppenjen az életünkbe. (Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy úgy vállaljon valaki családot, hogy nincs megalapozott anyagi háttere, hiszen az is felelőtlenség, hanem, hogy a kettőt akáregyütt is lehet építeni.)

Ez a felfogás, hogy a nők férfiként próbálnak érvényesülni a társadalomban, azonban megbosszulja önmagát. A női belső lényünkkel ellentmondó viselkedésforma ugyanis felborítja szervezetünket, és előbb utóbb betegséghez vezet.

A női teljesség újrafelfedezése
A nő életcéljaNői szerveink, és leginkább méhünk a női őserő, kreativitás, szépség, és újjászületés szimbóluma. Feladata a befogadás,vagyis méhünk az élet melegágya. A női test központja, a női léleknek, szellemnek, és tetteinknek leképezője. Minden gondolatunkat, érzésünket magába szívja, és tárolja, ezért fontos, hogy mit közvetítünk felé. Az ősi kultúrákban mélyen tisztelték a méhet, s a nővé válás folyamatát, még az első menstruációt is megünnepelték. A nők pontosan tudták és követték testük apró rezdüléseit, és egymástsegítették abban, hogy minden társuk megtanulja ezt a tudást. Ez a misztikus beavatás a női lét titkaiba, kellően felkészítette őket az életfeladatukra, az anyává válásra, s a családi tűzhely őrzésére.

TévútMa már sajnos nemcsak, hogy elvesztettük ezt a tudást, hanem még ki is gúnyoljuk, azzal, hogy folyamatosan ledegradáljuk a női testet. A nők maguk is csak egy használati tárgynak tekintik önmagukat, mert felelősség nélkül szedik a fogamzásgátlókat, és egyéb hormonokat, fogyasztószereket. Olyan szépítő eszközöket használnak, melyek ártalmasak a szervezetükre. Ha ennyire nyilvánvalóan elnyomjuk testünk normál működését, azzal, hogy kívülről, erőszakosan ráerőltetjük a mesterséges megoldásokat, akkor az előbb-utóbb lázadni kezd, és különböző civilizációs betegségeket teremt, hogy visszatereljen bennünket a természetes, ősi útra.

Helyreállítás
Ha egy kicsit figyelmesebbek és türelmesebbek lennénk magunkkal, (vagyis hagynánk a természetes testi folyamatoknak kellő időt), akkor meghallanánk azt a belső hangot, az intuíciónkat, hogy pl. mikor vagyunk fogamzóképesek, s mikor nem, mik azok a természetes megoldások, melyek segítenek bennünket hétköznapjaink során.

Amíg a nők nem tudnak visszatérni ősi energiájukhoz, és meglátni valódi önmagukat, addig ezek a betegségek egyre sűrűbben fogják terhelni a női nemet. Egy betegség elterjedésének mértéke mutatja a társadalomban annak a bizonyos embercsoportnak, ( jelen esetben nőknek) az általános tudatszintjét.

Sajnos most még ott tartunk, hogy a nők körében a méhrák az egyik vezető betegség és halálozási ok hazánkban, de ezt a petefészek megbetegedései is szorosan követik.

Ezért kiemelkedően fontos a megelőzés, melynek részei nemcsak testivonatkozásúak, hanemabbanis segítenek a nőknek, hogy visszatérjenek lelki, szellemi önmagukhoz.

Ha megértjük azt, hogy minden betegség lelki eredetű, és a betegségek célja, hogy megmutassák az utat vissza a természethez, akkor valóban harmóniában élhetünk a hétköznapokban.

Az élet bölcsőjének szerepe (a disszharmóniától a megújulásig)A petefészek egy mandula alakú, a heréhez hasonlóan páros szerv. A női nemi hormonok és az érett petesejt termeléséért felelős. (wikipédia)

Mi az a petefészekgyulladás?
A petefészekgyulladás egy kismedencei kórfolyamat, melyben egy vagy mindkét petefészek érintett. A gyulladás hegesedéssel gyógyulhat, illetve ráterjedhet a petevezetékre is. Az ott okozott hegek következménye lehet szűkület, esetleg meddőség. (wikipédia)

A petefészekgyulladás lelki háttereA petefészekgyulladás lelki háttere a termékenységgel kapcsolatos problémára vezethető vissza. Ez a női részünk segélykiáltása a gyermekvállalással, szellemi-lelki kreativitással kapcsolatban.

Mi lehet a megoldás?A probléma megoldása abban rejlik, hogy odaadást, figyelmet kell tanúsítanunk női részünknek, vagyis minden szinten kifejezni a nőiségünket, harcolni a fizikális és lelki termékenységünkért, ötleteinkért, a kreativitásunkért. Saját művet, „gyermeket” világra hozni, minden erőnket, bátorságunkat ennek szolgálatába állítani.

Egy kis betűjátékA petefészket és méhet jelképező betűk a következők:

e: petefészek
g: genitáliák állapota
m: anyaméh

A petefészekgyulladás lelki vonatkozásait a párkapcsolatbetűben: a “gy”-ben, illetve az anyasághoz való hozzáállást tükröző betűben: a “b” betűben keressük, hiszen az alapvető lelki probléma a nemi szerepcserével, a nőiesség kifejezésének képtelenségével, és /vagy a termékenységgel, gyermekvállallással függ össze.


Melyek az elváltozás jelei?A kézírásban lévő pacák és megvastagodások ( melyeket sokan a tollfolyásra fognak) a szervezetünkben lévő gyulladást mutatják.

Amint láthatjuk ez az írás pacákkal telített:tehát eleve feltételezhető a gyulladás a szervezetben, de hogy melyik szervek az érintettek, azt megmutatja a vastagodások előfordulási helye, gyakorisága.

Jelen esetben itt az “e” betűkben látható a legtöbb ilyen jel.

Pl: a második sorban: “mert” szó “e” betűjében látható fent egy paca,

3.sor sorvégi “de” szócskában az “e” betű szintén megvastagított,
6.sorban a “valószínűleg” szó “e” betűje is hasonlóképp.

Az utolsó előtti sor “g” betűben, az “egész” szóban alul ismét egy vastag pont látható. Jelentése: a genitáliák állapota: gyulladt.

Az alsó zónás megvastagodások közül kiemelném az “f” betű alsó szöges hurkának a megvastagodását,

5. sorban “hasfájás” szóban,
illetve 6. sorban “petefészek” szóban,
és 10.sorban “fáj” szóban.

Az írás elemzése lelki szempontból
Az “f”, a kreativitás, fantázia betűje, és az intuícióé is. Ha valaki szinte egy harmonikus 8-ast ír az “f” betűben-(alul is felül is hurokkal,) az a végtelen fantázia és a megélt kreativitás jele.

Ebben az esetben láthatjuk, hogy az alsó hurok ugyan megvan, de szöges formában, vagyis ösztönös intuícióját nem engedi felszínre törni. Ráadásul a szöges forma mellett még pacát is találunk az “f” betűben, vagyis az egyén megakasztja a kreativitás, és alkotás folyamatát az életében.

A “gy” párkapcsolatbetű egy lezárt kapuszimbólum az írásában, mely a párkapcsolatban egy elhidegülést sejtet, a másik lény, a társam számomra csak egy vonal, szinte nem is létezik, így az író nyilván nem tudja megélni az otthon, a család, és odaadás érzését a mindennapokban. (Vagyis nem éli meg nőiségét.)

Az írás hangulata zaklatott, sietős, a szavak dülöngélnek,a sorok általában lefelé vezetnek,-utóbbi azt mutatja, hogy az izom elernyedt. Megmutatkozik ebben az ernyedtségben a nagy mértékű fáradtság, vagy inkább a belefáradtság érzése, a szavak elhúzásában, ki nem írásában a türelmetlenség, a szavak dülöngélésében az érzelmi ingadozás, az érzelmi stabilitás hiánya.

Összességében elmondhatjuk, hogy a párkapcsolati bizonytalanság, elhidegülés egy a női szerepéből kiesett viselkedést eredményezett az alanynál, és ennélfogva borult a lelki állapota, (kifordult önmagából) majd ez testi szinten is leképeződött petefészekgyulladás formájában.

A megoldás, a női beteljesedés lehetősége
A probléma megoldása az ő esetében teret engedni a nőiességnek, rendezni a párkapcsolatot, eldönteni, hogy mit vár a kapcsolattól, és annak megfelelően lezárni, vagy újrateremteni azt. (Hiszen aki magában is bizonytalan, és érzelmei ingadoznak, az legkevésbé sem tud női szerepének megélésére koncentrálni.) A feladat tehát kettős: egyszerre kell megtanulnia kifejezni nőiességét, és ez visszahat a kapcsolatára, illetve el kell döntenie belül, hogy valójában mit szeretne, és ez visszahat a nőiesség kifejeződésére. Amint e két fontos tényezőt egyensúlyba állítja önmagában, úgy válik majd kiegyensúlyozott szelleme által írása is harmonikussá. A belső harmónia pedig a testi folyamatokat is kiegyenlíti, ezáltal megszűnik a gyulladás, visszaáll a rend.

A női öntudat megőrzése, nőiségünk kifejezése a nő életében lévő különböző időszakok, szakaszok és feladatok átívelését, könnyed megoldását segíti elő. Az igazi kihívás, és a legszebb feladat ezek közül talán a családi tűzhely megőrzése, gyermekeink felnevelése, és a boldogság, szeretet kisugárzása.

Egy ehhez kapcsolódó idézettel búcsúzom, és kívánok minden nőtársamnak gyors hazatalálást és hatékony női energiával feltöltött mindennapokat!

“A nő szívének történetével az esküvő után nemigen foglalkozik a költészet. Pedig a nő azután hasonlít legjobban az istenekhez. Azután teremt, azután alkotja meg és őrzi meg a boldogságot, s azután gondoskodik arról, hogy folyton szebb legyen a világ.” Eötvös Károly

Szerinted a női teljesség megvalósítható a hétköznapi női szerepekben? Írd meg vélemyényedet a hozzászólásoknál!

Írta: Hirth Edina, okleveles grafológus

Mothering-tudat

Az anyai szerep – viselkedést világszerte vizsgálják. Hazánkban C. Molnár Emma végzett kutatásokat. Megfigyelte, hogy a mai anyageneráció tagjai, kiket korán bölcsödébe adtak, az anya munkavállalása miatt, mothering-tudatuk kárt szenvedett. Azaz kevésbé türelmesek, önfeláldozóak, az anyaszerep sokak számára inkább nyűg, mint örömforrás, gyakran az önmegvalósítás akadálya. Valószínűleg ez összefüggésbe hozható a mai kor csökkent gyermekvállalási kedvével is.
Felhasznált irodalom: Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Én határok tiszteletben tartása

Minden vágyunk meg van arra, hogy jól érezzük magukat, és minden félét elérjünk az életben. Miközben óhatatlanul a másik életébe belelóg a gondolatunk.

Két külön részre kell osztani a saját vágyainkat a másikétól. Nem biztos, hogy minden jó ő neki is, ami nekünk jó, illetve nem biztos, hogy jó neki, amiről azt gondoljuk, hogy az.
Ha túlzottan azzal vagyunk elfoglalva, hogyan tegyen a másik, akkor azt irányításnak nevezzük. Illetve ha állandóan, feltűnően a másik problémáival vagyunk elfoglalva, akkor azt azért tesszük, hogy ne kelljen foglalkozni a magunkéval.

A legjobb az, ahogyan mi magunk kitaláljuk a vágyainkat, életünket, hagyjuk, hogy a másik is kitalálja a sajátját. Még ha ez számunkra unalmas, hosszadalmas, még nézni is rettenetes, túl lassú, nem az általunk megszokott megoldásokkal teli stb.Elfogadással kell közelítenünk mindenki felé. Főleg ha a saját férjünkről, feleségünkről, anyósunkról, vejünkről, felnőtt gyermekünkről van szó. Ha így cselekszünk, akkor a másik hálás lesz érte, hogy nem szólunk bele az életébe, ugyanakkor tudni fogja, hogy nem a nyakában ülünk, hanem mellette állunk, és bármikor készek vagyunk a segítségnyújtásra.

Pszichoszomatikus betegségek – asztma

Ma már általánosan ismert, elfogadott tény lett, hogy a legtöbb betegség kialakulásáért, fenntartásáért lelki történések is felelősek. Jelentős részük ezeknek vészjelzés, segítségkérés, ami a háttérben meghúzódó többé-kevésbé súlyos lelki zavarra akarja felhívni a figyelmet.
A gyógyászatban fontos szerepet játszik ez a szemléletmód, bár kialakulásáig sok idő telt el.
Pszichoszomatikus reakciókat mindenki tapasztalhat magán különösen erős érzelmeket kiváltó helyzetekben. Pl. baleset elkerülése után heves szívdobogást, gyász esetén étvágytalanságot stb. Ezek természetes reakciók, az aktuális pszichés állapot szomatikus kifejeződései. De a kedvezőtlen pszichés állapot elhúzódása, krónikussá válása megbetegíti a szervezetet, és különféle betegséghez vezet.
Ilyenek pl. az ekcéma, asztma, anorexia, bulimia, a vizeletürítés zavara.

Számos kifejezés utal a magyar nyelvben a légzés és az érzelmi hatások kapcsolatára: „elakad a lélegzete”, „levegőnek nézik” stb.


Leggyakoribb megnyilvánulásai:
§ Köhögés (ez gyakran az ellenkezés kifejezése pl. unalmas előadás alatt a hallgatóság köhögni kezd, vagy ha az időkereten túl nyúlik az óra)
§ Szénanátha – a szervezetnek a stresszhatásokra adott válasza
§ Garatgyűrű gyulladása – a kudarctól való félelemnek a jelzése

A betegség leírása
Az asztma leggyakrabban éjjel jelentkezik, sípoló légzés, szorongás, félelem kíséri. Percekig, órákig, napokig eltarthat. Minden életkorban megjelenhet, de leggyakoribb gyerekkorban, és fiúknál kétszer gyakoribb, mint lányoknál. Az asztmás gyermekek fele a pubertás idején meggyógyul, de sokan egyre súlyosabb formában tovább viszik. A betegség kialakulása, gyógykezelése szempontjából fontos az illető személyiségét és családját megismerni.

Az asztmás betegek személyiségének főbb jellemzői
§ Kiemelkedik a megzavart kora gyermek-anya kapcsolat következménye az érzelmi kifejezés nehézsége
F. Alexander vizsgálataiból megtudhatjuk, hogy a betegekre jellemző az anyában vetett bizalom, és bizalmatlanság kettőssége. De az anya érzései is kettősek: egyrészt túl erősen köti magához gyermekét, másrészt szabadulni, távolodni is szeretne tőle.

Legfőbb személyiségvonások felnőttkorban:
§ Túlzott kötődés az anyához (késői házasodás)
§ A házastársukról mint nem nélküliről beszélnek
§ Ritka házasélet
§ Szigorú morális értékrendszer

Számtalan vizsgálat kimutatta, hogy ebben a betegségben szenvedőknél gyakrabban fordulnak elő önértékelési problémák, depressziós tünetek.

Az anya-gyermek kapcsolat alakulása
Az asztmás gyermek szülő-szülött kapcsolatának vizsgálatára különböző kísérletet végeztek. Általuk kimutatható a szorosabb függőség. A rohamok következtében igen szoros, sajátos szimbiózis alakul ki anya-gyermeke között. „Oxigén anyának” is nevezik az anyát, hisz életmentő lehet a gyermek számára. Elfojtott sírásnak nevezi F. Alexander az asztmát. A sírás az anya hívása. Azonban ezeknél a betegeknél a sírás leblokkolódik, mert (tudattalanul) fél az anya szeretetének elvesztésétől. Szeretetükkel fojtogató anyák: miközben a gyermek védettségre, körülölelésre vágyik, a túlzott közelség súlyos szorongást válthat ki, azaz fullasztólag hathat.

Összességében megállapítható, hogy mind az elszakadástól, mind a közelségtől való félelem egyaránt szerepet játszhat a gyermekkori asztmás rohamok kiváltásában.

Ezek a betegek sokszor képtelenek a sírásra illetve a szívből jövő kacajra.

Az asztmás betege családjának jellemzői
# Túlóvó, korlátozó család
# Önálló kezdeményezést, aktivitást gátol (ennek következménye a függőség, a függő személyiség)
# A gyermekben egzisztenciális szorongás van
# Jellemző a jó, tökéletes családi kép kialakítására való törekvés
# Az apa személyiségtípusa nem írható le egyértelműen, egyes szakértő szerint depresszióra hajlamos
# Általában az apa nem nagyon vesz részt a családi életben, gyakran van távol pl. munkája miatt

Az asztma kezelése
Régen az említett szülői hatások kivédése érdekében a gyermeket átmenetileg a gyógykezelés idejére elválasztották szüleitől. De mostanában, az utóbbi években azonban – felismerve a család szerepét a betegség kialakulásában és fenntartásában – olyan terápiás programokat dolgoztak ki, amelyekben, – a rendszerelméletnek megfelelően – az egész családot bevonják.

A család az asztmás roham megelőzését, családterápiát, életvezetés technikákat, relaxációs – légzéskontroll gyakorlatokat tanul. A túl védő, óvó magatartásuk miatt illetve helyett a rendszeres sportolás – úszás, futás, kerékpározás – fontosságát emelik ki.

Az asztmás betegekre jellemző a fokozott szorongás, a megbirkózási, az un. coping stratégiák hiánya, szűk köre. E betegek öngyilkossági aránya jóval magasabb az egészségeseknél. A terápiához ezért szorosan kapcsolódik a problémamegoldó készség fejlesztése.

Mit tehetnénk, ha olyan asztmás gyermek szülőjével találkoznánk, aki elfogad, vagy kér tőlünk támogatást, ötletet vagy segítséget?
§ Legfontosabb a korai anya-gyermek kapcsolat hangsúlyozása illetve megerősítése
§ A családtagok közötti nyílt, őszinte kommunikáció hangsúlyozása
§ Beszélni az én határok tiszteletbe tartásáról
§ Beszélni az anya és gyermeke között kialakult túlzott szimbiotikus kapcsolat fokozatos feloldásáról, az apa bevonásáról, erről elsősorban az anyát kellene meggyőzni
§ Beszélni az apa a gyermek életében betöltő fontos szerepéről
§ Kisgyermek önállóságát fejlesztő olvasmányok ajánlása
§ Kialakult betegség esetén – amennyiben és ahogyan lehet – a lelki tényezők szerepét is megvilágítani
§ A gyógyszeres kezelés mellett a különböző pszichoterápiás módszerekről, családterápiáról beszélni
§ Családi asztmaprogramra épülő sportegyesület ajánlása pl. Akarat DSE.
§ A szülők a tökéletes családképre törekvése helyett szemléletváltásra, az „Elég jó család” – mint elérhető – megvalósítható modell előnyeire felhívni a figyelmet
§ Javasolni, kihangsúlyozni a rendszeres sportolás szükségességét, mert a szülők túlnyomó többsége a gyermek testnevelés alóli felmentést preferálja.

Felhasznált irodalom: Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Menstruációs panaszok

A betegség tünetekben jelenik meg. A TÜNETEK TUDATUNK ANYAGBA ZUHANT ÁRNYÉKOLDALAI nem tudatosak számunkra.
Amit nem akarunk megélni, azt kell a tünetekben megtapasztalnunk, megvalósítanunk. A tünet őszintévé tesz. Az emberi egyoldalúságot kompenzálja. A betegség rákényszerít, hogy maradjunk az egység felé vezető úton TEHÁT: a betegség ......
-----ÚT A TELJESSÉGHEZ------ /R. DAHLKE/

„A havi vérzés a nőiesség, a termékenység, a fogékonyság kifejezése. A nő kiszolgáltatott ennek a ritmusnak. Engedelmeskednie kell mindannak a korlátozásnak, akadályoztatásnak, amit ez jelent. Ez az engedelmesség a nőiség egyik központi területét érinti: az odaadás képességét. Itt most nőiességről annak az átfogó princípumnak a jegyében beszélünk, mely a női pólust jelenti a világban, amit a kínaiak „Jin”-nek neveznek, az alkimisták a Holddal szimbolizálnak, a mélypszichológia a víz szimbólumán keresztül fejez ki. Ebből a szempontból minden nő csak ennek az archetipikusan nőinek egy megjelenési formája. A női princípiumot befogadóképességként definiálhatnánk. A Ji csing így fogalmaz: „A teremtő út a férfié, a befogadó a nőié.” És másutt: „A befogadó a legodaadóbb a világon.”

Az odaadás képessége a nőiség központi tulajdonsága; minden további női képesség alapja: így a megnyílás, a befogadás, a fogamzás, az önmagába zárás, elrejtés képességéé is. Az odaadás képessége ugyanakkor az aktív cselekvésről való lemondást is jelenti. Vizsgáljuk csak meg a nőiség archetipikus szimbólumait, a Holdat és a Vizet. Mindkettő lemond arról, hogy aktívan sugározzon, kibocsásson valamit, mint ellentétük, a Nap és a Tűz. Ezáltal válnak azonban képessé arra, hogy fényt és meleget vegyenek fel, bocsássanak be magukba, és visszatükrözzék őket. A víz lemond egyéni formai igényéről – felvesz bármely formát. Beilleszkedik, odaadja magát.
A Nap és a Hold, a Tűz és a Víz – a férfi és a nő polaritása mögött nem áll értékelés.
Az értékelés teljességgel értelmetlen lenne, hiszen önmagában mindegyik pólus csak fél és tökéletlen – a tökéletességhez szüksége van ellenpólusára. Ez a tökéletesség azonban csak úgy érhető el, ha mindkét pólus a maga egyediségét teljességgel reprezentálja. Bizonyos emancipációs okfejtések könnyen megfeledkeznek az archetipikus törvényekről. Nagy marhaság, ha a Víz panaszkodik, hogy nem tud égni és világítani, s ebből saját alacsonyabbrendűségére következtet. Éppen azért tud befogadni, mert nem tud égni, a befogadásról viszont a Tűznek kell lemondani. Egyik sem jobb, mint a másik, csak más. A pólusok eme másságából ered az a feszültség, amelyet „Élet”-nek nevezünk. A pólusok nivellálása nem vezet az ellentétek egyesüléséhez. Az a nő, aki teljesen elfogadja, s megéli nőiségét, sosem fogja magát „alacsonyabb rendűnek” érezni.

Általában minden menstruációs zavar, illetve a legtöbb szexuális zavar hátterében az áll, hogy „nem tudunk megbékélni” saját nőiségünkkel. Az odaadás, az egyet-értés mindig nehéz feladat, hiszen le kell mondanunk az én-ezt-akaromról, le kell mondanunk
ego-dominanciánkról. Egónkból kell áldoznunk, egy részünket kell odaadnunk, feláldozunk – a havi vérzés is ezt az odaadást követeli meg a nőtől. A vérveszteséggel a nő életerőt áldoz. A menstruáció egy kis terhesség, egy kis szülés. Amilyen mértékben nem törődik bele ebbe a „szabályozásba”, olyan mértékben lesznek cikluszavarai vagy egyéb menstruációs panaszai. Ezek a zavarok arra utalnak, hogy valamely, a nőben lévő felsőbb instancia (gyakran tudattalanul) nem akarja odaadni magát: a menstruációnak, a szexualitásnak, a férfinak. Éppen ehhez a lázadó „én pedig ezt nem akarom”-hoz fordul céltudatosan a menstruációs intim betétek, tamponok reklámszövege. Ezek a hirdetések azt ígérik a nőnek, hogy a mindenkori termék használata esetén független lesz menstruációjától, s bármit megtehet, amit akar. A hirdetés ezzel ügyesen fordul ahhoz az érzékeny ponthoz, mely a nő számára a tulajdonképpeni konfliktust jelenti: ahhoz, hogy bár nő – nem ért egyet azzal, ami a nőiséggel
jár. Aki fájdalmasan éli meg a menstruációt, az fájdalmasan éli meg a nőiséget is. Így a menstruációs zavarokból mindig szexuális zavarokra is következtethetünk, az az odaadás elleni tiltakozás, amely a menstruációs zavarban mutatkozik meg, a nemi életben is megakadályozza azt, hogy a nő elengedje magát. Aki az orgazmusban képes elengedni magát, az a menstruáció során is el tudja engedni magát. Az orgazmus, mint az elalvás is, egy kis halál. A havi vérzés is egy kis meghalás, hiszen szövetek halnak el, s lökődnek ki a szervezetből. A halál nem más, mint kihívás arra, hogy éngörcseinktől és ezek hatalmi játszmáitól megszabaduljunk, elengedjük magunkat. A halál mindig csak egónkat fenyegeti, sosem az embert magát. Aki ragaszkodik egójához, a halált küzdelemként éli meg. Az orgazmus kis halál, mert megköveteli, hogy megszabaduljunk énünktől. Az orgazmus az Én és a Te eggyé válása, előfeltétele, hogy én-határainkat megnyissuk. Aki ragaszkodik az énjéhez, nem él át orgazmust (ugyanez érvényes az elalvásra). Közös az orgazmusban, a halálban és a havi vérzésben tehát: az odaadás képessége, a készség egónk egy részének feláldozására.

Így érthető, miért nem menstruálnak vagy miért küzdenek menstruációs problémákkal a kóros lesoványodásban szenvedők. Elfojtott dominanciaigényük túl nagy ahhoz, hogy egyetérthessenek. Félnek nőiségüktől, félnek a szexualitástól, a termékenységtől, az anyaságtól. Ismert, hogy különösen félelemkeltő vagy bizonytalan helyzetekben, katasztrófák esetén, börtönben, munka- és koncentrációstáborokban gyakran elmarad a havi vérzés (szekunder amenorrhoea). Mindezek a helyzetek természetszerűleg kevéssé alkalmasak az „odaadásra”, sokkal inkább azt követelik a nőtől, hogy álljon a férje mellé, váljon aktívvá, vigye keresztül akaratát.

Van azonban a menstruációnak még egy vonatkozása, amiről nem szabad megfeledkeznünk: a havi vérzés annak a kifejezése, hogy a nő anyává lehet. A havonta bekövetkező vérzést a nők nagyon különbözően élik meg, attól függően, hogy akarnak-e gyermeket vagy nem. Ha egy nő gyermeket akar, a megjövő menstruáció azt jelenti, hogy „megint nem sikerült”. Ilyen esetben primer rossz hangulat jellemző a menstruáció előtti és alatti időszakra. A vérzést a nő „fájdalmasként” könyveli el. A gyermekre vágyó nők előtérbe helyezik a bizonytalan fogamzásgátló módszereket – ez a kompromisszum a tudattalan gyermek utáni vágy és a védekezés alibije között. Ha azonban a nő nem akar gyermeket, alig várja, hogy megjöjjön a menstruációja, s ezzel maga késleltetheti azt. Ezek után gyakran hosszas vérzés következik, mely bizonyos körülmények között a szexuális élet megakadályozását is szolgálja.
A havi vérzés alapvetően – mint minden tünet – hatalmi eszközként is bevethető, akár a szexuális élet megakadályozására, akár azért, hogy a nő több odafordulást, gyengédséget kapjon.
A menstruációt a női ösztrogén hormon és a férfi gesztagén hormon összjátéka igazgatja. Ez az összjáték a „hormonok szintjén” lejátszódó „szexualitásnak” felel meg. Ha ezt a „hormonszexualitást” megzavarja valami, a havi vérzés is zavarokkal küzd. Az ilyen típusú panaszok igen nehezen gyógyíthatók orvosi úton hormonok szedésével, mert a hormonok csak anyagi reprezentánsai a lélek férfi és női részének.
Gyógyulást csak a nő saját nemi szerepével való megbékélése hozhat, s ez a feltétele annak is, hogy a nő az ellentétes nemi pólust is megvalósíthassa magában.”
Thorwald Dehlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez

Az ősökkel való kapcsolódás

Fontos dolognak tartom az ún. „nagymamákkal” való összekapcsolódást. Ezek az őseink, a nagymamáink, azok nagymamái és így tovább. Elég csak rájuk gondolni, érezni a kapcsolatot velük, de létezik egy meditáció is, ami elősegíti a velük való kapcsolatot. A szövegnek a rövidített verziója: Egy barlangba mész, annak a közepén leülsz, és ott van 3 idős bölcs nő. Széttárják lábukat és úgy hintáznak, te is csatlakozol hozzájuk. Üzenetük van feléd. Sajnos nem tudom már a teljes verziót, de ennek a meditációnak elég erős hatása van. A meditáció lehet spontán, azt is el lehet képzelni, hogy nem a barlangban (ami az anyaméh szimbóluma), hanem csak úgy egy tábortűz körül ülsz a többi őssel és együtt ünnepeltek. Kapcsolódni lehet hozzájuk az ősi helyeken is, pl. Anglia tele van ilyen helyekkel, most főleg a temetkezési helyekre, a barrow-kra gondolok. Az ausztrál őslakosok mindig ugyanazokat az útvonalakat bejárva kapcsolódtak őseikhez, de lehet az álmon keresztül is kapcsolódni. Én is mindig ugyanazokat a földes-utakat jártam be, amin a falu lakói, a családom ősei mindig is munkába vagy a határban levő szent helyekre (pl. egy kápolna amit Szűz-Mária jelenés következtében építettek) jártak régen. Én tudatosan így kapcsolódtam hozzájuk, bár igazából nem kell ez az egész hozzá. Szerintem ott és akkor kapcsolódsz hozzájuk, amikor akarsz. Csak képzeld el a velük való kapcsolatot és figyelj, hogy mire tanítanak, mi az az ősi bölcsesség, amit megosztanak veled. Fontos a saját anyánkkal, nagymamánkkal való kapcsolatunk és annak a gyógyítása. Lehet, valami elcsúszott az évek során, de igazából ők is csak azt adták, amit tudtak, a legjobb tudásuk szerint neveltek minket. A kellő nyitottság és őszinte beszélgetések, ahol megpróbáljuk megérteni egymást sokat segíthet. Már az is segítség, ha végighallgatjuk az ő nőiség-történetüket, mert azáltal sok mindent megértünk és sokat tanulhatunk. Leginkább a nők azok, akik éltetik a családi hagyományokat, mítoszokat, legendákat és adják tovább ezeket. Nekem nagyon sok családtörténetet meséltek el, leginkább a nagymamáim és ezért hálás vagyok. Majd nekünk is tovább kell adnunk ezeket a történeteket és a sajátjainkat gyerekeinknek, unokáinknak, akik majd szintén továbbadják őket… erősítve azt az ősi egységet, aminek mindig is részei voltunk.
Írta: Rita

Milyen szülőtípusba tartozol? (A természetes)

„A szülői szerep az egyik legnagyobb felelősség életünkben, mégis sok ember úgy sodródik bele ebbe a szerepbe, hogy soha nem gondolkodott el arról, milyen szülő is szeretne lenni. Ez nagyon sajnálatos, ugyanis, nem a véletlen műve, hogy milyen szülők leszünk. Tudatosan, vagy tudatalatti módon, de rajtunk áll, hogy milyen szülőkké válunk. Magunk döntjük el, milyen szabályok szerint élünk a családban.
Szülői választásunkat jelentősen befolyásolják tapasztalataink, mintáink, beleértve a saját neveltetésünket, a szüleink által közvetített értékeket, és gondolkodásmódot, valamint konkrét gyermekkori emlékeinket. Ugyancsak hatással vannak ránk az aktuális társadalmi irányzatok és a tömegtájékoztatási eszközök is. Választási lehetőségünk mindig van, rajtunk múlik milyen szülővé válunk – ezért érdemes alaposan átgondolni a dolgot.”
Sokan döntenek úgy, hogy csak olyan nevelésbe ne részesüljön gyermekem, mint amilyenben én részesültem. Ehhez azonban hatalmas nagy tudatosság és önfegyelem szükséges. Ugyanis a családi minta újra és újra visszatér, és felülkerekedik, ha hagyjuk.
Tartozzunk bármilyen szülői típushoz is, ha élvezzük az együtt töltött idő, a gyermekünk is jól érzi majd magát.

"Sorozatunkban a négy leggyakrabban előforduló szülői hozzáállást mutatjuk be. Bármelyikkel boldog lehetsz, ha illik az egyéniségedhez. Olvasd el, mit merít a természeti népek gyakorlatából a természetes anya!

1. Természetes

2. Profi

3. Célirányos

4. Laza

A természetes nevelés hívei úgy vélik, hogy a világon mindenhol ugyanazokkal az igényekkel születik meg a kisbaba: alapvető szükségletei ugyanazok, akár tehetős szülők gyerekeként fejlett civilizált országban, akár a harmadik világban, akár az őserdő mélyén jön a világra, sőt így volt ez az ősember idejében is. Nemcsak csak azért sírhat, mert éhes vagy fázik, esetleg fáj a hasa vagy a füle, hanem mert letették. Ez végzetes volt számára a mostoha körülmények között, és a biztonságérzet alapszükséglete évezredeken keresztül sem tűnt el az embergyerekből. Csak akkor nyugodt, ha érzi a „horda” megtartó erejét, anyja testi közelségét. Nincs más dolgunk, mint hogy a baba alapvető szükségleteit kielégítsük, és ennek elengedhetetlen része, hogy állandó óvó jelenlétünket sugározzuk felé. Ezért a természetes anya nappal gyakran magán hordozza a kisbabát, és éjszakára sem száműzi külön ágyikóba. Így az igény szerinti szoptatás is kényelmes.
Nevelési alapelve: A szülők feladata, hogy „megfejtsék” kisbabájukat – jelzéseiket, szükségleteiket, alaptermészetüket, és ehhez igazodva válaszoljanak neki. Túlélőtippje: Egészen ráhangolódom kisbabám alapszükségleteire. Így eteti a babát: A természet rendje szerint: anyatejet kap, amikor csak igényli, féléves kora után odaülhet a családi asztalhoz, és ha érdeklődést mutat, elé teszek néhány puhára főtt zöldségdarabkát. Nem tolok a szájába semmilyen pürét – amikor már képes lesz szilárd ételt fogyasztani, egyedül megeszi, amit megkíván. Amit először megvesz neki: egy hordozókendőt, hiszen egész nap ezt használjuk majd. Az első szülinapi ajándéka: kis fa babakocsi, benne puha, arc nélküli rongybaba. Ezt hallja majd gyerekétől harminc év múlva: Most is szoros a kapcsolat a szüleimmel, élvezem azt a közelséget, amivel gyerekkoromban megajándékoztak.
Mi a jó ebben?A természetes anya folyamatosan érzi, hogy életet ad. Csodálatosan megélheti a teljes önátadást, érezheti, hogy nélkülözhetetlen a kis lény számára, akit csak ő képes táplálni és megnyugtatni. A természetes nevelést gyakorló család életét nem zavarják a lefekvés és éjjeli felébredés körüli cirkuszok, étkezés és szobatisztaság körüli játszmák, hiszen ezek jellegzetesen a civilizált társadalmak életidegen elvárásaiból fakadnak. Ha a természetes alapigényeket kielégítve élünk, harmóniában maradunk önmagunkkal – vallják a természetes szülők. Élvezik a családi ágy közös fészek jellegét, hagyják, hogy gyerekük saját fejlődési ütemét követve haladjon az elválasztódás és civilizálódás terén. Hogyan hat ez a gyerekre?Számos felmérés bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akik kisbabaként folyamatosan élvezhették természetes igényeik kielégítését, kevesebbet sírtak, kiegyensúlyozottabban fejlődtek, és később különösen önálló személyiséggé váltak. Nem sírtak ok nélkül, és mivel szüleik azonnal válaszoltak nekik, hamar kialakult közöttük az összhang. Nem követelőztek, és nem váltak elkényeztetett zsarnokká. Persze csak akkor alakul ez így, ha közben az anya sem feledkezik el saját természetes szükségleteiről, és nem „áldozza fel magát”. Míg az újszülött jelzéseire azonnal válaszolt, az egy-két éves kisgyerekkel érezteti, hogy nem áll éjjel-nappal egyfolytában rendelkezésére. Hogyan boldogulsz?Ismerd fel helyesen, hogy mi tartozik a gyerek természetes alapszükségletei közé. Az a nyalóka, amiért nagyjelenetet rendez a pénztárnál, biztosan nem! Arra azonban nagy szüksége van, hogy megtapasztalja: anyára mindig számíthatok, de nem én irányítom. Ahogy fejlődik, egyre önállóbb, előbb-utóbb egyedül is elalszik, és nincs szüksége éjjeli táplálékra. A természetes neveléshez a kisebb csalódások, kellemetlen tapasztalatok is hozzátartoznak. Ne kíméld meg a testi-lelki horzsolásoktól, ezek ugyanolyan fontosak a fejlődés terén, mint az anyatej, a gyógyír és a szerető szó."

Felhasznált irodalom: Balányi Klári, Kismama magazin 2009. 09. 24., Dr. Richard C. Woolfson: Szülők kézikönyve Alexandra Kiadó 26. oldal

Az istennő benned

Hiszed vagy nem, de él benned, ott szunnyad benned egy istennő, hiszen nő vagy. Minden nő története összekapcsolódik valahol, minden nőtörténet egybefonódik az univerzumban és minden nő egy kifejeződése az istennőnek. Egy nőben az istennő, a NŐ egy sor aspektusa megtalálható – a lány, a szűz, a szerető, az anya, a bölcs nagymama, a szent, a szajha, az amazon és még sorolhatnám. Minden aspektus szent, mindegyik bennünk van, mindegyiket szabad megélni olyan formában, ami nekünk jól esik. Az istennő része vagy, ő a te részed, egyek vagytok, egyek vagyunk. Teljes egészében ismer, tudja nőiségeddel kapcsolatos minden dolgodat (és a többit is persze) és hozzá mindig mindennel kapcsolatban fordulhatsz – nincs tabu és nincs bűn… Ő valóban megértő és segít. Az istennőnek is van vagy 100 aspektusa. Gondolhatsz csak arra, hogy istennő, az isten női része, a Teremtő női része vagy nevezheted Befogadó Anya világegyetemnek, de gondolhatsz az egykori félistenekre is - úgyis mind a nagy istennő része -, nevezheted Afroditének, Boldogasszonynak, Babbának, Inannának, Ízisznek, Asztarténak, Danunak, Szűz Máriának vagy Mária Magdolnának. Mindegyikük más, mint ahogy mi is mind különbözünk egymástól, de ami összeköt az a nőiségünk, a közös történetünk.
Különböző módokon kapcsolódhatsz az istennőhöz: imával, meditációval, tánccal, énekkel, zenével, rajzzal, természetjárással, vagy egyszerűen csak gondolsz rá és megpróbálod érezni őt, a jelenlétét körülötted és benned, kérheted, hogy érezd a vele való egységet, de a saját szexualitásodon keresztül is kapcsolódhatsz vele, hiszen régen a férfi jelenítette meg az istent, míg a nő az istennőt a szent szex során. A nő az istennő papnője volt és a férfi az istené, lásd pl. Mária Magdolna és Jézus vagy Salamon és Sába királynője. És ha felébred benned az istennő, érezni fogod saját nőiséged erejét, szépségét, és még az is előfordulhat, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érzed, hogy szerelmes vagy saját magadba, mert annyira jól érzed magad a bőrödben és annyira a saját középpontodban vagy.
Írta: Rita

Ízisz tanítása

Mivel Mária és Mária Magdolna Ízisz papnő volt elkezdett foglalkoztatni a téma és vettem egy könyvet róla, amelyben a következőt olvastam: Isis made women to be loved by men. Ízisz azért teremtette a nőt, hogy a férfi szeresse őt. Hangsúlyozom, hogy szeresse, és nem egyebet. És mi nők is szeressük magunkat, mert csodálatos teremtmények vagyunk. Könnyű mondani, igen, de úton vagyok, és az út során felfedezem, és magamhoz ölelem különböző elveszettnek hitt, elnyomott, elutasított részeimet – elfogadom, elengedem, szeretem és ez maga a gyógyulás. Írta: Rita

Önmagad szeretete

Amikor sóvárogsz a szerelemre, ez annak jele, hogy nem kapsz szeretetet és megbecsülést a számodra legfontosabb személytől - saját magadtól.
Írta: Rita

Külsőségek…

Régen nagyon zavart a strand, sosem mertem magam megmutatni fürdőruhában, amíg meg nem szerettem a vizet és magamat és egyszerűen nem érdekelt annak a véleménye, aki megragadt ilyen külsőségekben, hogy más hogy néz ki és ezt esetleg megalázó módon juttatja kifejezésre. Ez ugyanis többet elárul arról, aki mondja, mint rólam. A nyáron körülnéztem a strandon és különféle embereket, testeket láttam. Volt ott minden, és az tűnt fel, hogy nincs is olyan nagy különbség az emberi testek között, nem is értem ezt a felhajtást, ami a jelenlegi világban zajlik a szépség körül. Valahogy mindenki szép volt, elfogadható és szerethető. Egy barátnőm szerint tényleg nincs sok különbség a testek között, csak van, akinek több az önbizalma és van, akinek kevesebb. Azt mondom, ha valaki nem tud elfogadni amilyen vagy, az a kapcsolat nem fog működni. Másra vágyik, és megfelelés helyett hagyni kell elmenni. Persze vannak dolgok, amiken lehet változtatni, de a nagyobb szabású dolgokba, mint pl,. műtét szerintem valaki kedvéért nem szabad belemenni. Önmagunkért, ha nyomatékos okunk van rá igen, de másért nem. Aki nem tud elfogadni, nem tud szeretni, ha nem tud szeretni akkor mit keres mellettem?
Írta: Rita

A lélek tánca a szenvedély

Nagyon szeretem magam különbözőképpen kifejezni, főleg a művészeti stílusokban, pl. tánc, írás, ének, rajz, de pl. az öltözködésben és a munkámban is (tanítok, oda pedig sok mindent be lehet csempészni, amit szeretek). Imádok szenvedélyes lenni, ilyenkor lételemem a mozgás és nem szeretem, amikor engem ebben korlátoznak. Fontos, hogy egy férfi – ha igazán szeret – ebben bíztasson egy nőt, és ne akadályozza azt, mert ilyenkor szárnyakat tud adni a nőnek önmaga felvállalásában, ellenkező esetben viszont a fölbe tudja tiporni anélkül, hogy ezt észrevenné. Amikor szenvedélyes vagyok, tulajdonképpen szerelmes vagyok önmagamba – másképp nem igazán tudnám kifejezni ezt az érzést, azt a tűzet körülöttem, ami ilyenkor körülleng – és ezt a mozgásban, pl. a táncban kitűnően ki tudom fejezni. A tánc a testem imája. Ilyenkor megengedem magamnak, hogy megtapasztaljam, hogy milyen is az igazi életöröm és milyen, amikor szabadon megélhetem önmagam. Amikor minden természetes és minden megengedett.
Írta: Rita

Gondolatok a szépségről

Nem vagyok szép – gondoltam mindig is magamról, gondolja magáról talán sok nő. Ez egyben védekezés is a férfiakkal szemben – így biztos nem bántanak, nem sérülök. Viszont ez nem így van. Ez nem működik védőpajzsként. Így magamat zárom korlátok közé és nem engedek magamhoz közel senkit, nem engedem szeretni magam. Észre kellett vennem, hogy igenis szép vagyok. Egy csodálatos, gyönyörű nő. Amikor jobban elkezdtem foglalkozni magammal, azt kaptam tippként egy barátnőmtől, hogy erősítsem és emeljem ki azt, ami tetszik magamban. Minél inkább kerestem magamban a szépet, annál jobban megtaláltam azt – testileg-lelkileg. Voltak olyan testrészek, amiket mindig eltakartam, mert a megalázástól való félelem oly mélyen gyökerezett bennem – amit anno férfiak okoztak durvaságukkal, figyelmetlenségükkel. S most, épp azokat a testrészeket vállaltam fel, megtanultam őket szeretni és értékelni, így most már szépnek találom őket.
Volt, akinek nem voltam elég szép. Épp azt kritizálta bennem, azt nem tudta elfogadni, amit igazából én sem, ami engem is zavart, mert azt hittem, meg kell felelni a férfiaknak, a társadalomnak, és az a kép, amit nyújtok nem illik bele. Aztán pedig egy virtuális helyen, ahol osztályozni kellett, hogy ki mennyire szép, kaptam egy jó 2,5-ös átlagot az ötből. Persze ez nekem nem tetszett, de elgondolkoztam, hogy ugyan nem azt kapom-e a vissza, amit mindig is gondoltam magamról? Pontosan azt, hogy nem vagyok szép. Egyszerűen ez volt a védelmem az erőszak ellen, ami igenis ott volt és ott van körülöttem, amit férfiak, fiúk követnek el a nőkön, lányokon – még mindig, - de ez nem kell, hogy így legyen! A nőiségem ugyanis épphogy nem a gyengeségem, hanem az erősségem, csak merni kell élni azt! És amióta ezen az úton járok, sok pozitív visszajelzést kaptam.
Írta: Rita

Egy nő hangja

Megtanultam elfojtani a hangom. Elfojtani a sírást, olyannyira, hogy levegőt sem veszek, csak amikor nagyon muszáj nyitom ki a számat egy jó mély levegővételre, a fulladás határán. Fojtsd el hangod, mert a társadalom ezt tanította. Fojtsd el hangod és nincs hatalmad – nem hallanak, nincs veled gond.
Nos, hát tudod mit? Végy egy mély levegőt és hagyd, hogy tested minden része feltöltődjön vele és kitisztítson. A levegő ki-be áramlása mozgás, és a mozgás már önmagában kitakarítja a blokkokat és szabad utat ad az áramlásnak, az életnek. Aztán jó alaposan sírd ki magad, ordíts és adj ki hangokat hozzá, ha úgy van kedved, annál előbb megtisztulsz és adod ki a benned levő mérgező anyagokat, gondolatokat, érzelmeket – azt, ami már túl sok ahhoz, hogy elviselhető legyen. Ereszd ki a hangod…
Persze megtanították, hogy ne hisztizz, és büntetést kaptál érte. Megtanították, hogy ne merd kinyitni a szád, mert úgy sem vagy méltó arra, hogy meghallgassák és kimondott szavaid nem találtak visszhangra. Elhitted, hogy nem lehet igazad, hogy nem vagy méltó arra, hogy kifejezd a benned levő érzelmeket, a vad és zabolátlan nőt, az oroszlánanyát, mert elhitették, hogy ez nőhöz nem méltó. Ha mered vállalni érzelmeid, megtapasztalhatod, hogy nem mindenki hord le és segítő, megértő, téged támogató emberekre találsz – egyre többre és többre. Hiszen őszinte vagy magadhoz és ők is azok, máshoz meg miért akarnál igazodni, aki saját magát sem tiszteli meg őszinteségével és szeretetével.
Írta: Rita