Minden vágyunk meg van arra, hogy jól érezzük magukat, és minden félét elérjünk az életben. Miközben óhatatlanul a másik életébe belelóg a gondolatunk.
Két külön részre kell osztani a saját vágyainkat a másikétól. Nem biztos, hogy minden jó ő neki is, ami nekünk jó, illetve nem biztos, hogy jó neki, amiről azt gondoljuk, hogy az.
Ha túlzottan azzal vagyunk elfoglalva, hogyan tegyen a másik, akkor azt irányításnak nevezzük. Illetve ha állandóan, feltűnően a másik problémáival vagyunk elfoglalva, akkor azt azért tesszük, hogy ne kelljen foglalkozni a magunkéval.
A legjobb az, ahogyan mi magunk kitaláljuk a vágyainkat, életünket, hagyjuk, hogy a másik is kitalálja a sajátját. Még ha ez számunkra unalmas, hosszadalmas, még nézni is rettenetes, túl lassú, nem az általunk megszokott megoldásokkal teli stb.Elfogadással kell közelítenünk mindenki felé. Főleg ha a saját férjünkről, feleségünkről, anyósunkról, vejünkről, felnőtt gyermekünkről van szó. Ha így cselekszünk, akkor a másik hálás lesz érte, hogy nem szólunk bele az életébe, ugyanakkor tudni fogja, hogy nem a nyakában ülünk, hanem mellette állunk, és bármikor készek vagyunk a segítségnyújtásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése