Régen nagyon zavart a strand, sosem mertem magam megmutatni fürdőruhában, amíg meg nem szerettem a vizet és magamat és egyszerűen nem érdekelt annak a véleménye, aki megragadt ilyen külsőségekben, hogy más hogy néz ki és ezt esetleg megalázó módon juttatja kifejezésre. Ez ugyanis többet elárul arról, aki mondja, mint rólam. A nyáron körülnéztem a strandon és különféle embereket, testeket láttam. Volt ott minden, és az tűnt fel, hogy nincs is olyan nagy különbség az emberi testek között, nem is értem ezt a felhajtást, ami a jelenlegi világban zajlik a szépség körül. Valahogy mindenki szép volt, elfogadható és szerethető. Egy barátnőm szerint tényleg nincs sok különbség a testek között, csak van, akinek több az önbizalma és van, akinek kevesebb. Azt mondom, ha valaki nem tud elfogadni amilyen vagy, az a kapcsolat nem fog működni. Másra vágyik, és megfelelés helyett hagyni kell elmenni. Persze vannak dolgok, amiken lehet változtatni, de a nagyobb szabású dolgokba, mint pl,. műtét szerintem valaki kedvéért nem szabad belemenni. Önmagunkért, ha nyomatékos okunk van rá igen, de másért nem. Aki nem tud elfogadni, nem tud szeretni, ha nem tud szeretni akkor mit keres mellettem?
Írta: Rita
Kedves Veronika, rátapintottál a lényegre. Néha olyannyira megszeretnénk felelni másoknak, hogy elfelejtjük feltenni magunknak a lényeges kérdést: mit is keresünk mi egy ennyire külsőséges ember mellett? Mit várunk tőle? Mit várunk magunktól? Tényleg az a legnagyobb vágyunk, hogy porcelánbabaként diszelegjünk egy férfi polcán, csak azért, hogy néha jó esetben letörölje rólunk a port(vagy még azt sem)?
VálaszTörlés