Gyermekeink nem maradnak örökké a mi pici babáink – felnőnek. Ez már csak az élet rendje.
Eljön a kamaszkor időszaka. Ez az időszak merőben más, mint az azt megelőző „békés” évek voltak. És ez mindkét fél szemszögéből igaz. Be kell vallanunk, hogy ezek nem könnyű évek. Megpróbáltatásokkal teli nagy kihívás a szülő és a gyermeke számára egyaránt, ami időnként viharossá is válhat.
Lássuk csak: Amíg a kisgyermekeinket elnéző jóindulattal támogatjuk, mikor esetlen próbálkozásokat tesznek a fejlődés útján, a kamaszokkal gyakran esünk a türelmetlenség, ingerültség hibájába. Pedig ők „csak” a felnőtté válás útján csetlenek, botlanak.
Amit a kamasznál nyilvánvalóan látunk, az a hihetetlen testi változás. De tudnunk kell, hogy belső lényük is ugyanilyen nagy mértékű változáson, átalakuláson megy keresztül. És ha ebbe igazán belegondolunk, bizony nagyon nehéz dolga van egy kamasznak.
A kamaszkorban megjelenik az absztrakt gondolkodás. Elképzelik, hogyan cselekednének adott helyzetekben. Egyre kevésbé fogadják el a készen kapott magyarázatokat, önálló megoldásokat keresnek. A saját fejük után szeretnének menni.
A serdülőkorban az egyik legfontosabb kérdés a „ki vagyok én?” kérdése. A kamasz már önmaga szeretne lenni. Olyan személy, aki keresi a helyét a világban, megtalálja és irányítja önmagát és az életét.
A kamaszkor nagy kérdése: Hogyan tudunk abban egyezségre jutni gyermekünkkel, hogy milyen mértékig vonja ki magát a mi irányításunk alól. Érezhetjük magunkat ettől trónfosztottnak, de felesleges. Nem marad ez örökké így. De muszáj minden gyermeknek megtalálnia a maga útját. És nekünk az a dolgunk, hogy ebben segítsünk nekik. Megérzéseinkre hallgatva, gyermekünk igényeire figyelve meg kell találnunk az egyensúlyt ebben a „húzd meg- ereszd meg” játékban.
Persze ettől még nagy kihívás ez az időszak számunkra is. Gyakran érezzük azt, hogy csődbe jutottunk nevelésügyileg, a gyerek kicsúszott a kezünkből. Ekkor jó módszer, ha visszaidézzük saját kamaszkorunkat. Ha kellő humorérzékkel fogadjuk gyermekünk dolgait, könnyebben tudunk hatni rá.
Amikor azt gondoljuk, hogy őrült a frizurája, botrányos az öltözködése, túl korán akar nemi életet élni, akkor jusson eszünkbe, hogy minket is ezzel vádoltak, mi is ilyenek voltunk. Gondoljunk erre, amikor kritizáljuk és a saját képünkre akarjuk formálni. Jusson eszünkbe: mindenkinek joga van elkövetni a saját tévedéseit, tapasztalatokat gyűjteni. Nekünk csak az a dolgunk, hogy ezeket a tévedéseket bizonyos határokon belül tartsuk. És be kell vallanunk magunknak, hogy ahhoz, hogy jó szülő módjára tudjunk segíteni kamasz gyermekünknek gyakran saját zavarunkat és gátlásainkat kell legyőznünk.
Legyünk gyermekünk számára elérhetőek, megbízhatóak. Ne akarjuk kioktatni, faggatni. Akkor legyünk ott, amikor ő szeretne beszélgetni. Hallgassuk őt figyelmesen.
Ne gondoljuk, hogy a „tüskés sündisznó” kamasznak nincs szüksége ránk. Bizony, hogy igénylik a beszélgetést, a dicsérő szót. Magyarázzuk el nekik döntéseinket és hallgassuk meg a véleményüket.
Érezzék mindig, hogy otthon biztonságban vannak, számíthatnak ránk, hogy a szülei minden helyzetben mögötte állnak.
Írta: Anna
Eljön a kamaszkor időszaka. Ez az időszak merőben más, mint az azt megelőző „békés” évek voltak. És ez mindkét fél szemszögéből igaz. Be kell vallanunk, hogy ezek nem könnyű évek. Megpróbáltatásokkal teli nagy kihívás a szülő és a gyermeke számára egyaránt, ami időnként viharossá is válhat.
Lássuk csak: Amíg a kisgyermekeinket elnéző jóindulattal támogatjuk, mikor esetlen próbálkozásokat tesznek a fejlődés útján, a kamaszokkal gyakran esünk a türelmetlenség, ingerültség hibájába. Pedig ők „csak” a felnőtté válás útján csetlenek, botlanak.
Amit a kamasznál nyilvánvalóan látunk, az a hihetetlen testi változás. De tudnunk kell, hogy belső lényük is ugyanilyen nagy mértékű változáson, átalakuláson megy keresztül. És ha ebbe igazán belegondolunk, bizony nagyon nehéz dolga van egy kamasznak.
A kamaszkorban megjelenik az absztrakt gondolkodás. Elképzelik, hogyan cselekednének adott helyzetekben. Egyre kevésbé fogadják el a készen kapott magyarázatokat, önálló megoldásokat keresnek. A saját fejük után szeretnének menni.
A serdülőkorban az egyik legfontosabb kérdés a „ki vagyok én?” kérdése. A kamasz már önmaga szeretne lenni. Olyan személy, aki keresi a helyét a világban, megtalálja és irányítja önmagát és az életét.
A kamaszkor nagy kérdése: Hogyan tudunk abban egyezségre jutni gyermekünkkel, hogy milyen mértékig vonja ki magát a mi irányításunk alól. Érezhetjük magunkat ettől trónfosztottnak, de felesleges. Nem marad ez örökké így. De muszáj minden gyermeknek megtalálnia a maga útját. És nekünk az a dolgunk, hogy ebben segítsünk nekik. Megérzéseinkre hallgatva, gyermekünk igényeire figyelve meg kell találnunk az egyensúlyt ebben a „húzd meg- ereszd meg” játékban.
Persze ettől még nagy kihívás ez az időszak számunkra is. Gyakran érezzük azt, hogy csődbe jutottunk nevelésügyileg, a gyerek kicsúszott a kezünkből. Ekkor jó módszer, ha visszaidézzük saját kamaszkorunkat. Ha kellő humorérzékkel fogadjuk gyermekünk dolgait, könnyebben tudunk hatni rá.
Amikor azt gondoljuk, hogy őrült a frizurája, botrányos az öltözködése, túl korán akar nemi életet élni, akkor jusson eszünkbe, hogy minket is ezzel vádoltak, mi is ilyenek voltunk. Gondoljunk erre, amikor kritizáljuk és a saját képünkre akarjuk formálni. Jusson eszünkbe: mindenkinek joga van elkövetni a saját tévedéseit, tapasztalatokat gyűjteni. Nekünk csak az a dolgunk, hogy ezeket a tévedéseket bizonyos határokon belül tartsuk. És be kell vallanunk magunknak, hogy ahhoz, hogy jó szülő módjára tudjunk segíteni kamasz gyermekünknek gyakran saját zavarunkat és gátlásainkat kell legyőznünk.
Legyünk gyermekünk számára elérhetőek, megbízhatóak. Ne akarjuk kioktatni, faggatni. Akkor legyünk ott, amikor ő szeretne beszélgetni. Hallgassuk őt figyelmesen.
Ne gondoljuk, hogy a „tüskés sündisznó” kamasznak nincs szüksége ránk. Bizony, hogy igénylik a beszélgetést, a dicsérő szót. Magyarázzuk el nekik döntéseinket és hallgassuk meg a véleményüket.
Érezzék mindig, hogy otthon biztonságban vannak, számíthatnak ránk, hogy a szülei minden helyzetben mögötte állnak.
Írta: Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése