Testvérféltékenység

Ez a „szindróma” főként az elsőszülöttet sújtja, hiszen ő az aki, mint „egyetlenke”, a kiemelt státuszát veszíti el a „másik” családba érkezésekor. Nem jelentkezik a probléma akkor, ha a korkülönbség kevés és még az öntudatra ébredés előtt éri a változás, vagy csak egyszerűen beleszületik a kisebb testvér szerepbe.

Mit él át az elsőszülött a kistestvér érkezésekor?

Az addigi kitűntetett figyelem, ami életének minden mozzanatát végigkísérte, jobbik esetben csak megoszlik az új jövevénnyel, rosszabbik esetben meg is szűnik. Gond, hogy a korábbi teljes jelenlét csak az ellátására irányul, vagy arra az időszakra, amíg az új „betolakodó” nem foglalja le a szülőket.
Rengeteg új szabálynak kell megfelelnie, amelyek között sajnos ilyenek is elhangzanak:
· Ne hangoskodj, mert felébreszted,..
· Nem menj a közelébe, mert megfertőzöd,…
· Ne csináld, mert te már nagy vagy,…
· Ne csináld mert, ő még ehhez kicsi, …
· Ne add neki, mert a szájába veszi,…
· Ne vedd el a játékát, (később pedig: Add neki a játékod, ne irigykedj)…és a többi sok-sok nem, amivel a sort folytathatnám.

Korlátozó hitrendszerei lajstromát, ilyenkor jócskán felszaporítják aggodalmaskodó, tudattalanul is hibákat elkövető, bár csak jót-akaró szülei. Egyszóval csupa-csupa frusztráló élménnyé válhat így a testvérke megérkezése.

Az életrevaló gyerek viszont hamar rájön, hogy miként kell több figyelmet kicsikarnia, hogy visszakerüljön a régi jól megszokott középpontba.
Hát mindig valami rosszaságot kell művelnie. Arra garantáltan felkapják a fejüket a felnőttek. Ennél persze rosszabb stratégia is előfordul, amikor kezd felvenni olyan szokásokat, amelyekből már korábban kinőtt. (újra bepisil, v. nyafogóvá, pöszévé válik.)


Mivel is segíthetnénk a gyermekünket, hogy ne alakuljon ki nála a testvérféltékenység?

A legfontosabb, hogy már a kistestvér érkezésére felkészítsük. Tudjon a kis pocaklakóról, és szerettessük meg vele már jó előre az új helyzetét. Ez pedig ne arról szóljon, hogy majd mennyit segédkezhet az új jövevény körül, vagy ő lesz az, aki vigyázhat rá, hiszen erre a szerepkörre nem vágyik.

Jobb, ha olyan dolgokról beszélünk neki, ami megnyugtatja. Tehát inkább a későbbi időszak előnyeiről beszéljünk neki, mert a korai időszak nem ezt fogja tartogatni számára. (Pl.: Már a barátodnak is van tesója, most Neked is lesz, vagy amikor Anya nem ér rá veled játszani, ott lesz neked a testvéred, v. többet jön hozzánk a Nagyi, de folytathatnám a sort az éppen adódó lehetőségekkel, amit egy-egy szituáció kínál fel.

Említsünk meg minden olyan körülményt, amiben az önállóságát dicsérhetjük, ami miatt büszkék vagyunk rá, és amit vele ellentétben még nem tud a kistestvére. (Olyan jó, hogy te már egyedül is tudsz enni, öltözködni, beszélni…. stb.) Természetesen folytatható a sor, az életkornak megfelelő további érdemek elismerésével.

Tudatosíthatjuk benne azt is, hogy majd mindig utánozni fogja őt a kistestvére és tőle fog később sok mindent megtanulni, hiszen mindig ő lesz a nagyobb és okosabb. (Legalább is egy jó ideig) Magyarázzuk el neki, hogy szeretnénk, ha az öccse/húga is ilyen önálló, ügyes gyerek lenne, és jelenleg ezért kell olyan sokat gondoznunk, tanítanunk a csöppséget.

Keressük meg azokat a lehetőségeket, amivel együttműködővé tehetjük. Pl.: ő választhassa ki a babajátékok közül azt, amivel a testvére játszhat, a zoknit v. sapkát azok közül amit ráadhatnánk) Ezzel nem akasztunk felelősséget a nyakába, de döntéshelyzetbe hozhatjuk.

Törekedjünk arra, hogy figyelmünk fókuszát továbbra is főként rajta tartva gondozzuk a kisebbet. Éreztessük vele mennyire fontos a számunkra, és hogy mennyivel könnyebb nekünk, hogy ő már önállóbb a testvérkéjénél. Így ennek a képnek igyekszik majd megfelelni, és lelkesen fogja később tanítgatni és felvenni a gondoskodó nagyobb testvér szerepet.

Amennyiben sikerül ezt megvalósítanunk és nem akarjuk leszabályozni domináns törekvéseit, az önbizalom és a fontosság érzése, nem pedig a mellőzöttség válik benne tudatossá és nem éli meg kedvezőtlenül a változást, ami egyébként is a család minden tagjára kihat.

Legyen számunkra természetes, hogy első gyermekünket továbbra is kiemelten kezeljük, hiszen a családlélek törvényei végett is fontos, hogy fennmaradjon az elsődleges szerepe a testvéri hierarchiában.
Értékeljük azt a tényt is, hogy szülői minőségünkben legnagyobb tanítónkká válik azáltal, hogy szinte minden újat vele élünk át először.

Írta: Györgyi