Terhességi hányinger és hányás lelki okai

Az orvosok azzal szokták a kismamákat vigasztalni, a hányinger, hányás természetes dolog, a 16. héttől általában elmúlik.
A terhességnek nem természetes velejárója a hányinger, és a hányás! Ez utal valamire, jelez valamit!

Mi a hányás lelki szimbolikája?
Valamit kiadni, kidobni magunkból. Nem vagyunk képesek megemészteni a látottakat, történteket, ezért meg akarunk tőle szabadulni. Ha szerettünk volna babát, ha nem, lappang bennünk valami, ami nem ért egyet a várandósággal. A terhességi hányás lelki oka több rétegű lehet.

Ezek elehetnek:
§ Múlt életbeli átélt rossz születésélmény gyermekként
§ Múlt életbeli átélt rossz szülésélmény anyaként
Származhat a múltból, előző életből. Problémás születésből vagy szülésből. Amennyiben visszatérő, rossz születéses, szüléses álmunk van, érdemes felkeresni olyan embert, /lásd Spirituális élet lap/, aki ilyenekkel foglalkozik. Feltárja a múltbeli, előző életbeli eseményeket, melyek ily módon tudomásunkra, felszínre jutnak, és melyek különböző technikákkal fel oldhatóak. Erre jó például a csodálatos energiakör. Amennyiben a felfedezett gyökerek felszínre jutnak, már nem okoznak bennünk ellenállást a várandósággal kapcsolatban.

§ Saját magzati létünkből átélt anyai elutasításunk
Származhat a jelenlegi életünk kezdetéből. Hogyan reagált ránk édesanyánk, amikor megsejtette, majd bizonyossá vált számára, hogy várandós velünk? Amennyiben ez nem volt számára teljesen, vagy egyáltalán örömteljes, úgy őrizzük ezt a mély, elfeledett fájó sebet, amit akkor éltünk meg édesanyánk pocakjában, és ami miatt talán ma sem felhőtlen a kapcsolatunk vele.
Igenis befolyásolja a terhességünket a saját, magzati korunkban átélt élményünk, érzésünk. Ha elvégezzük ennek tudatos feloldást, akkor nagy esélyünk lesz arra, hogy csökken, vagy teljes mértékben megszűnik a hányingerünk.
Ajánlatos egy gyertyát gyújtani. Idézze fel édesanyja arcát, és mondja ki: „Noha nem tudom milyen körülmények közt éltél édesanyám akkor, de elfogadom, hogy úgy reagáltál arra akkor, ahogyan, amikor én megfogantam. Ezennel tudatosan feloldom magamban ezt a kötést, mely egész életemre rányomja a bélyegét, hogy nem örültél nekem azonnal.” Érezze át a kijelentését, és higgye el, hogy ez megvalósul.Ugyanis a baba már a beágyazódástól kezdve érzi, hallja, tudja anyja minden érzését, gondolatát, és hallja, tudja közvetlen környezetének minden gondolatát, s főleg azt, ami rá vonatkozik. Amennyiben nem örülnek jöttének, ez a szívszorító érzés meghatározó lesz egész életére nézve. Kisebb lehet az önbizalma, kevésbé becsüli magát, mint azon társai, akiket rögtön örömmel vártak.

§ Nőiségünkkel kapcsolatos ellenállás, tiltakozás
Ha korábban is gondunk volt saját nőiségünkkel, ez a baba várás kapcsán felerősödhet.
Melyek lehetnek ezek?
Ø Nőként nem fogadtak el, ezért határozottan léptünk fel olyan területeken, ahol a férfiakat kellett volna hagynunk érvényesülni
Ø Nem vagyunk kibékülve testalkatunkkal. Amennyiben a modern karcsú, fiús szépségideált vesszük alapul, akkor ebben az esetben az elménk számára roppantul irritálható lehet a gondolat, hogy a 9 hónap alatt meghízunk, és elveszítjük leány alakunkat. Ez is okozhat hányást, vagy hányingert. Ekkor a várandósággal járó plusz kilókat hányjuk ki képletesen.
Ø Elképzelhető, hogy Artemisz az archetípusunk

Javaslat: válasszuk ki, melyik archetípusba tartozunk eredetileg, és azt is, jelenleg melyikben vagyunk. Gondoljuk végig, a hónapok alatt hogyan változhat meg a testünk, és tegyünk kísérletet annak elfogadására, hogy tinédzser alakunkkal nem vagyunk képesek gyermeket kihordani, szülni, majd szoptatni.
A terhességi hányinger, hányás összes lehetséges okára az vonatkozik, hogy ha elmélyülünk magunkba, és megvizsgáljuk vajon melyik vonatkozhat ránk, ráismerünk, s tudatosan felszínre hozzuk a leleplezett gond gyökerét, akkor már nincs szüksége a testünknek a jelzésre, megszűnik a hányinger és a hányás.

Hogy kinek mitől lett hányingere, ki mitől hány a 9 hónap alatt:
Amennyiben nem jutunk előre, kérjünk olyan embertől segítséget, aki meglátja azt.

Írta: Kemény Veronika

Ajánlott irodalom: Rüdiger & Margit Dahlke, Volker Zahn: Út az életbe, a születés teljessége, Holistic Kiadó 2010.

A jelen pillanat tudatos átélése

Néha eltöprengek azon, milyen jó volna, ha most a lányom helyében lehetnék, és átélhetném mindazt a szépet, s jót, amit ő átél. De ekkor visszalépek a jelenbe, és örülök annak, ami neki jut. Elgondolom, hogy harminc valahány évvel ezelőtt az én időmben még sok minden nem volt, ami most 2010 környékén van, vagy kapható. Méltatlankodás helyett beleképzelem magamat az ő helyébe, és örülök az ő boldogságának. Belecsimpaszkodom a pillanatokba, és teljesen átélem a most pillanatát. Tudatosan koncentrálok arra, hogy minél több szép pillanatot éljünk át vele ketten és kiterjesztve az egész családdal. Ehhez az kell, hogy nap mint nap tudatosan kell koncentrálnom, hogy nem veszekszem, nem idegeskedem. Ezek fordítottjait keresem. Békesség van a szívemben, elfogadom a történéseket. Persze ezt a tudatosságot nem sikerül mindig fenn tartani. Azért is élünk itt a földön, hogy ha nem is sikerül mindig nyugodtnak maradnunk, de egyre többször és hosszabban tudjuk azt megtartani.
Olykor-olykor én is kiakadok, kiabálok, és kitörök. De ezzel nincs is baj, amennyiben hamarosan újra visszanyerem nyugalmamat.

A tudatos életben pont az a tudatosság, hogy ha ki is billenünk lelki békénkből, hamar visszaállunk, és később egyre ritkábban, és rövidebb ideig tart a kibillent állapotunk. S nem kényszerből törekszünk a tudatosságra, mert ez a divat, vagy mert mások elvárják tőlünk, hanem mert belső igényünk és késztetésünk van erre.

Mindennek örülök, elégedett vagyok magammal, családommal, az életemmel. Kiteljesedem abban, azzal, amit most teszek, és ami vagyok. Ehhez természetesen jókora tudatosság szükséges. Tudom, hogy honnan jöttem, hova tartok, mi a célom. Amíg kereső vagyok, és össze-vissza csámborgok, addig semmibe sem lehetek, vagy vagyok biztos. Felmerülnek bennem a kérdések: biztos, hogy jó helyen vagyok, ez az életcélom? Kérdések tömkelegével állok szemben. De ha már nem keresek, lehorgonyoztam, és a helyemen vagyok, sok mindenre tudom a választ.

Gondolatok a pozitív gondolkodásról…

Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de a pozitív gondolkodás az egyik legegyszerűbb és legtisztább módja az életnek. Az ember mégis a félelmet, a betegséget, és a fájdalmat választja.


Mintha félne a boldogságtól és a szabadságtól.


Mindannyiunkban benne lakik az Isten, aki tudja a válaszokat mindenre. Azt is tudja, hogy boldogságra lettünk teremtve.


Egyszerű törvény az is, hogy amit kisugárzunk, az hat, ezért nem mindegy, hogy mit mutatunk környezetünk felé. Ha pozitívumot, szeretetet, erőt, békét, harmóniát, akkor ezt fogjuk továbbadni, és visszakapni. Ha ellenben félelmet, kételyeket, kétségbeesést, akkor ezt adjuk tovább, és ez száll vissza ránk.


Az egész pozitív gondolkodás csak egy egyszerű átállás kérdése. Ezt az ember belülről dönti el, hogy akarja e vagy sem. Aki akarja, annak menni fog, és nem lesznek többé kifogások. Az életben minden pofonegyszerű lesz. A valódi döntésünktől kezdve hirtelen megnyílnak előttünk a kapuk. Ha nyitottá válunk ugyanis, és megengedjük a pozitív gondolkodást, beengedjük önmagunkba a hitet, akkor másokat is erre ösztönzünk, és ezáltal egyre több és több segítséget kapunk. Így terjed majd a jó, és egyre többen fogják azt érezni, hogy segíteni kell, és segíteni lehet, egyre jobban összekovácsolja az emberiséget a tény, hogy rádöbbenünk teremtőerőnkre.


Ennek a megértése magával hoz egy megengedő mentalitást is. Ha tudjuk, hogy mi mindent megtettünk, békésebbek lehetünk, és a többit rábízhatjuk az Univerzumra. Az Univerzum, csakúgy, mint környezetünk, egy nagy tükör. Tehát egy biztos. Ha mi is segítünk, soha nem maradunk segítség nélkül.


Végül talán annak a megértése a legnehezebb, hogy minden félelmünk alapja a halálfélelem. Aki tudja, hogy nincs halál, annak már ettől sem kell tartania.


Amit mi halálnak nevezünk, csak egy állapotváltozás, ám nem a végső megszűnés. Aki ebből a világból, erről a létsíkról eltávozik, az továbbél egy másik dimenzióban, máshogyan. Nincs mitől félni tehát. Akárhogyan is, mindenképpen pozitív a végkifejlet, hiszen sosem szűnünk meg, és mindannyian össze vagyunk kötve. Mindenki mindenkinek testvére, gyermeke, anyja, barátja. Így alkotunk egységet.


A legfontosabb ebben a mátrixban, a szeretet törvénye. Szeretni, mindenáron, mindenhogyan. A szeretet ugyanis egy olyan energia, amely azzal, hogy adsz belőle nem fogy el, hanem egyre csak növekszik benned. Boldogságod alapja tehát a szeretetet. A boldogság, a pozitív gondolkodás és a szeretet szorosan összefügg, mondhatni egyek. Szeress tehát, és szeretve leszel mindig.


Mi is az élet értelme, ha nem ez?

Petschnigné Hirth Edina