Téli mondókák, versek, dalok

Ezen az oldalon találod a többi mondókát: altatós, bárányos, bocis, cicás, cocás, csigás, döcögtetős, egeres, foglalkozásos, főzős, kakasos, kecskés, kocsis, kutyás, lépegetős, macis, madaras, napocskás, nyuszis, pacis, rókás, sünis, tapsoltató, tavaszi, téli, vonatos.

Pattanj pajtás, pattanj Palkó,
nézd, már nyílik ám az ajtó,
Kinn pelyhekben hull a hó,
s itt van, itt a télapó.
Meg-megrázza ősz szakállát,
puttony nyomja széles vállát,
Benne dió, mogyoró,
itt van, itt a télapó.
Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy télapó.

Hó, hó, hó,Fehér csillag-takaró.

Kucsma ül a lámpán,
Bunda házak hátán,
Lepedő a réten,
Köpönyeg a kerítésen,
Foszlik, porzik,
Kavarog a szélben.

Hó, hó, hó,
Fehér csillag-takaró.

Weöres Sándor
Csipp, csepp, egy csepp,
Öt csepp, meg tíz:
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

Tordon Ákos
Tél
Teli a kamra
dióval, almával,
Lombjavesztett erdő,
álmodik a nyárról.

Pálfalvi Nándor
Esik a hó
Napreggeltől napestig,
hulldogálva hó esik.
Szempilládra mint a toll,
rászállott egy hó csokor.
jaj de buta ez a Bodri,
hópelyheket akar fogni.
Ott a bácsi kalapja,
hóval van már kirakva.
A háztetők úgy fáznak,
paplan alatt pipáznak.

Károlyi Amy
Téli domb
A csacsi-dombtélen hegy,
fel is, le ismeredek.
Hol tavasszalszellő száll,
télen csípősszél dudál.
Ahol nyáronfű rezeg,
szánkóznak agyerekek.
Így is jó, megúgy is jó:
nyáron fű értélen hó.

Jancsik Pál
Itt van a tél
Reggelre nagy csend lett.
Felhős az ég.
Szállanak, billennekpuha pihék.

Egy hang se hallható.
Fehér az út.
A ház is takaró
alatt aludt.

Ki hozta a csendet?
Talán a szél?
Hópelyhek libbennek.
Itt van a tél.

Szalai Borbála
Fehér lesz minden
Hópihe
libben,
hópihe
lebben:
táncolva
szállong
egyre sűrűbben..

Fehér lesz
minden,
fehér lesz
menten!..
Nézd, már az
ösvény
eltűnt a kertben...

Kiss Dénes
Mondóka
Tél, tél, tél, tél,
Honnan jöttél?
Tereld el a szeleket
Ne fújjanak hideget.

Nyár, nyár, nyár, nyár,
Messze jársz már?
Mondd meg, hogy a napocska
Repüljön fel magosra.

Nyár, nyár, nyár, nyár,
Sose várjál.
Tél, tél, tél, tél,
Mindig késsél.

Kiss Dénes
Jön a fagy,
Jön a fagy,
Jégpatlós
Lovakon.

Jár a fagy,
Kopogóst,
Kipi-kopp
Ropogóst.

Ember is
Didereg,
Toporog,
Táncot rop.

Jár a fagy,
Kipi-kopp,
Deresen
Bekocog.

Lova csönd,
Lova köd.
Nyomában
Jég ropog.

Osváth Erzsébet
Krikszkraksz
Szorgos pelyhek
fonnak, szőnek.
Készül hóbóla hószőnyeg.

Rigó repül
rá a fáról:
- Jó puha-e?
Kipróbálom!
Csupa krikszkraksz
lett a szőnyeg,
amit szorgos
pelyhek szőttek.

Drégely László
Jön a tél (részlet)
Három nap
Három éj
Hideget
Fúj a szél.
Tó vizén
Jégtükör,
Csillagfény
Tündököl.
Faágon
Ül a dér.
Reggelre
Itt a tél.
Rigó, varjú,
csóka lába
kihímezte,
kicifrázta.

Weöres Sándor:

Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.

Kutyás mondókák, versek, dalok

Weöres Sándor: A kutyatár
Harap-utca három alattmegnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitottaKutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,t
ízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintértkapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Kicsi kutya, vekk vekk vekk,
Csihöl-csahol, bereked.

Öreg kutya, vakk vakk vakk,
Ha nem muszáj, nem ugat.

Kőkerítés szélinél
Tarka macska üldögél,
Észreveszi a kutyát,
Megmássza a szilvafát.

Ess, eső ess!
Anyóka répáját,
Apóka búzáját,
Lányok lenvirágát,
Eső, fürösztgesd!
Bodri kutya sétál,
Füle-farka szétáll.
Itatója kicsi tál/mázas bögre,
Etetője mély tál.

Osvát Erzsébet
BalambérVan egy kutyám, Balambér.
Elcserélem galambér’.
Vagy eladom jó áron vasárnap a vásáron.
Akkor aztán vehetek hat galambot vagy hetet.
De hát mivel etetem?
Tiszta búzám nincs nekem. Balambérnak jó a csont.
A kosztjára semmi gond!Balambér a barátom.
Ha eladom, nem látom.
Nem adom én Balambértsem pénzért sem galambért!

Fáj a kutyámnak a lába
Fáj a kutyámnak a lába,
Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mért bántotta kutyám lábát!

Kutyát kérek
Kutyát kérek, kiskutyát,
Okosat és nem butát,
Lehet kis, vagy nagy fülű,
Hosszúkás, vagy gömbölyű,
Lehet rajta bármi jel,
Lehet tacskó, spániel.

Kutyát kérek, kiskutyát,
Okosat és nem butát,Aki hozzám hű marad,
Nekem mindig szót fogad,
Tedd le, hozd el, fekszik, ül,
Sose lennék egyedül.

Cirmos cica dorombol,
Hallgatja egy komondor.
Azt gondolja magába',
hogy szebb az Õ nótája.
Rá is kezdi, vau-vau,
Fut a cica, nyau-nyau.

Mese, mese, meskete
Volt egy kutyus, fekete.
Meg egy icur-picurka
Fehér lábú cicuska.

Korpát eszik a kutyám,
Uszítanám, ha tudnám,
De nem fogadja a szót,
Mert nem eszik sose jót.

Drégely László
Bohó álomKert alatt,
Rét alatt
Bundás kutya
elszaladt.
Tarka volt,
Farka volt,
Hátán macskalovagolt!

Locsolóvers, locsolkodós mondókák, versek, dalok

Ákom-bákom berkenye,

Szagos húsvét reggele!

Leöntjük a virágot,

Visszük már a kalácsot.

Zöld erdőben jártam,

Kék ibolyát láttam.

El akart hervadni,

Szabad-e locsolni?

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,

Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam

Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.

Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,

Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Árulkodó Júdás! Kell-e piros tojás? Nem kell neki piros tojás, Csak az árulkodás.

Rózsa, rózsa szép virágszál,

Szálló szélben hajladozzál.

Napsütésben nyiladozzál,

Meglocsollak, illatozzál.

Tapsifüles nyuszikának

Nagyon sok a dolga,

Piros tojást, hímes tojást

Szerteszéjjel hordja.

Hordjad, hordjad, kis nyuszikám,

Kéket is, tarkát is,

Nekem is van egy tarisznyám,

Belefér még száz is.

kép forrása internet

Húsvéti, húsvétos mondókák, versek, dalok

Végh György: Kleofás a didergő kis tojás

Volt egyszer egy kis tojás

Úgy hívták, hogy Kleofás

Bimm-bamm, dáridom!

Megvette egy nyuszika

Nyuszi lány volt Zsuzsika

Bimm-bamm, dáridom!

Megkérdezte Zsuzsika:

"Kell-e Neked szép ruha?"

Bimm-bamm, dáridom!"

Persze, mondta a tojás-

fázik ám a Kleofás!

"Bimm-bamm, dáridom!

Befestette Zsuzsika

A húsvéti nyuszika

Bimm-bamm, dáridom!

Nem fázik már a tojás:

A zöldbundás Kleofás!

Bimm-bamm, dáridom!

Sarkadi Sándor: Húsvéti mondókák

Birka, barka, berkenye,

Eljött húsvét reggele:

Rózsavizet Erzsónak,

Piros tojást Ferkónak!

Harangoznak Húsvétra,

Leszakadt a tyúklétra:

Kezdődik a locsolás

Nekem is jut egy tojás.

Locsolózni járok,

Piros tojást várok:

Ákombákom, mákom

A húszast se bánom!

Szabad-e locsolni?

Én kicsike vagyok,

A fogaim nagyok.

Adjanak egy kalácsot,

hogy harapjak nagyot!

Ma jöttem egy tojásért,

Holnap jövök leányért.

Ha nem adnak tojáskát,

Ülü vigye tyúkocskát!

Devecsery László: Húsvéti hímes Szellő fut, szellő száll,

csókot ad szellő-lány.

Nap melenget, fény mesél,

mikor a tél véget ér.

Néked int a hóvirág,

s barka bontja bársonyát.

Itt a tavasz: kikelet,

s a HÚSVÉT is közeleg.

Tavasz, tavaszváró, tavaszhívogató, március versek, mondókák, dalok

Ezen az oldalon találod a többi mondókát, verset: állatos, altatós, bárányos, bocis, cicás, cocás, csigás, döcögtetős, egeres, foglalkozásos, főzős, kakasos, kecskés, kocsis, kutyás, lépegetős, macis, madaras, napocskás, nyuszis, pacis, rókás, sünis, tapsoltató, tavaszi, téli, mikulás, farsangi, vonatos.

Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp,
Meg tíz:
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.

Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.

Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.

Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő
Ébredj új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat lombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján
megszakad a tél,
József napján
eltűnik a szél.

Zsákban Benedek,
hoz majd meleget,
nincs több fázás,
boldog aki él.

Már közhírré
szétdoboltatik,
minden kislány
férjhez adatik.

Szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák
és a maradék.

Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

"Jó reggelt, Nap, ég,
hegyek,aludtunk egy éven át..
"Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.

"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.

"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"

"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Donászy Magda: Hóvirág
- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!

Juhász Ferenc. Tavasz-elő

Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz fa
árnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.

A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.

Osvát Erzsébet: Három cimbora
Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.

Somlyó Zoltán: Hóvirág

Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!

Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.

Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.

Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés:
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.

Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.

Bars Sári: Tavaszköszöntő
Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!

Vidor Miklós: Tavaszvárók

A fázó széncinkék között
egy csöpp kéksapkás is akadt,
apróbb, fürgébb a többinél,
ki csipegette a vajat:
ablakomban az a falat volt
a reggeli csalogató,
mert odakünn dérlepte fákra
szitált a márciusi hó.

Elsőnek a csöpp cinke jött,
meg nem előzte senki más.
Az üvegen túl leste már,
fölébredt-e az óriás,
ki itt lakik,s elébük rakja,
ami néki csak egy falat.
A kéksapkás vitte a hírt, és
gyűltek rajban a madarak.

Csipegették egymás elől,
olykor össze is kapva rajt,
mert önző lesz, vad és cudar,
akit a tél ínsége hajt.
Akadt szemfülesebb, mulyább, de
a legkisebbik - az enyém! -
úgy ugrált a sok közt, hogy mindig
kibújjon a boly közepén.

Érte szurkoltam messziről,
kívántam, jusson néki több:
ahogy a hírnöknek kijár
tucatnyi csőrtátó között.
Ügyes volt! Megfigyeltem olykor:
míg ketten egymást tépkedik,
jó pillanatban ott terem,
s ő a nevető harmadik.

S ma reggel - dől még kint a hó,
szelektől didereg a kert -
a búcsúfalatot teszem ki:
cinkék, az én időm kitelt!
Nem sikerült együtt kivárnunk,
késik még a tavaszi nap.
Holnap reggel, ha ideszálltok,
csak az üres párkány fogad.

Eltűnt, sehol az óriás.
Kis, kéksapkás hírnök, te tán
jobban tudod: egy hét-e, kettő,
s már be sem kémlelsz ablakán!
Fölragyog a világ, a fákon
kipattognak mind a rügyek,
cinkeszó csattan a sövényen,
választ rá rigó füttyöget.

Dal fogadja itt a tavaszt,
kitáruló, kék szárny az ég,
trillázva, küllős napsugárba
ezernyi hang kiáltja szét,
hogy sosem halnak ki a cinkék,
sem egy-egy óriás barát,
hogy segítsen néktek kivárni
a fényt, a fényt, mely visszaszállt!

Vidor Miklós: Virághívogató

Ibolya, ibolya,
vén erdőnek fiatal
mosolya!

Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!

Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!

Donkó László: Tavasz éke
Barka
bontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.

Osváth Erzsébet: Itt a tavasz!
Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!

Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.

Szabó Lőrinc: Nyitnikék
Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék!
- fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék
- Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

Simai Mihály: Tavaszi dúdoló

Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda.

Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.

Andók Veronika: Tavasz van
Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.

Pósa Lajos: Tavaszkor

Itt a tavasz, itt van itt!
Mesélek hát valamit.

Méhe mondja: "Züm, züm, züm,
Teljél, teljél, kis köpüm!"

Kutya mondja: " Ham, ham ,ham,
Dongó ne bántsd a farkam!"

Macska mondja: "Mióka,
Biz a tejföl jó vóna!"

Tehén mondja: "Mú, mú, mú,
Szopjál, szopjál kis borjú!"

Csikó mondja: "Nyehehe,
Kizöldellt már a here!"

Tyúk azt mondja: "Kot, kot, kot,
Ide csirkék, jót kaptok!"

Csirke mondja: "Csip, csip, csip,
Aki fürgébb, többet csíp!"

Pulyka mondja: "Rut, rut, rut,
Juj, a méreg hogy elfut!"

Liba mondja: Gigágá,
Pásztorleány, vigyázz rá!"

Kecske mondja: "Mek, mek, mek,
Nem ugrálok én kendnek!"

Kacsa mondja: "Tas, tas, tas,
Kis tavacskám, csak ringass!"

Kis fürj mondja: "Pitypalatty,
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!"

Gyerek mondja: "Ott kinn jobb,
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!"

Majtényi Erik: A tavasz
Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy
almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.

A. A. Milne: Kicsi sárga nárcisz

Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
"Meghal a tél."

Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntő
Lehullt a jégbilincs,
Selymet bont a barka.
Tág, tavaszi széllel
Beszélget egy szarka.

Csengettyűs hóvirág
Levélházikóból,
Legényes tavasznak
Csilingelve bókol.

Violakék selyem
Az ég takarója,
Zöld rét felett lassan
Körözget egy gólya.

Ezüst tükrű a tó.
Döngicsél a dongó
Köszöntlek friss tavasz,
Rügyet, bimbót bontó!

Székely Dezső: Tavaszváró
Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!

Kiss Béla: Nyitnikék
Szőlővessző venyige,
rászállott egy cinege
Egy icinke-picinke
dalos csőrű kis cinke.

Dalrafakadt nyitnikék
Nyitni kéne, nyitni már
legyen szép zöld, piros,
kékErdő-mező rét határ.

Csanádi Imre: Ibolyászó

Erdőn,
tar erdőn,
ibolya nyílik
kékellőn.

Hegy, völgy,
domboldal,
éled édes illattal.

Illattal
édessel,
szívig szerelmetessel.

Lányok
nevetnek:
ibolyászni mehetnek;
legényekre lelehetnek.

Móra Ferenc: Megjöttek a fecskék
Ftyfiritty-fityfiritty,
Kikelet, kivirít,
Ferike gyereki,
Ferike gyereki,
Csicseri, csicseri.

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük,
várjuka csicsergő fecskét.

Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
-jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
-Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!

Szabó Lőrinc: Tavasz

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.

Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen
,bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

Osvát Erzsébet: Hóvirágos zöld szoknyában
Sarkig érő
aranyhajjal,
kék kökörcsin
koszorúval,
hóvirágos
zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.
Elámultam
és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
- Szólj, hát ki vagy?
-kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém
-Megszólalt
a szépek szépe:
- Nap bújtatott
köpenyébe,
fürge szellő
szárnyára vett,
cinke dalolt
fejem felett.
Vidd el a hírt
nem titok már.
A tavasszal találkoztál.

Gazdag Erzsi: Tavaszt hirdető pipitér

„Jön a tavasz! Jön bizony!
Itt lépked a pázsiton.”
Ezt mondja a kis pipitér,
Kinek szava is százat ér.

Nézd, hogy virít, hogy integet!
Neked beszél, csakis neked.
Százszorszép szemét rád veti…
Higgyél neki! Higgyél neki!

Még minden bokor alszik itt,
Csupán a százszorszép virít.
A dermedt parknak gyér füvén
A tavaszt hirdeti szegény.

A tavaszt hirdeti szegény,
Gyenge kis árva pipitér.
Mindaddig mondja, hirdeti,
Míg a tavasz is hisz neki,

S kibontva napsugár-haját
Kacagva jön a parkon át.
A pipitér megöleli,
Öle virággal lesz teli.

Mentovics Éva: Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában
már ott virít a kikelet.

Zsadányi Lajos: Kipp-kopp

Kipp-kopp
Mogyoró.
Tavaszt hív már
a rigó.

Kipp-kopp
Kalapács.
Jókedvű már
A kovács.

Kipp-kopp
kert alatt.
Róka viszi
A ludat.

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.

Gazdag Erzsi: Fecskenóta

Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit- csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Ittvan, itt!

Meg van még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik,
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Itt van, itt!

Hajnal Anna - Március

I. Olvadás
Óriás langyos szá
jlenyelte a holdat,
csobogva cseng a hó,
csobogva, csengve olvad.
Fehér az éjszaka,
meleg lehelet járja,
fújja egy óriás
holddal derengő szája.
Alszik dunnák megett,
fújja a kását, fújja,
csobogva cseng a hó,
csengve csobog, míg megunja.

II. Olvad? Reggel?
Piliu, piliu, piliuliú!
kiált egy víg rigófiú:
szívünk körül a fagymarok,
a jégbilincs feloldatott,
édes remény,
szép igazad
jöjjön el, enyhe
ég alatt!
Piliu, piliu, piliuliú!
kiált egy víg rigófiú.

III. Esik?
Eső a felhő
nagy változása
égnek és földnek
találkozása.

Fodor József: Tavaszi dal
A tiszta rétben kis bogár,
a szárnya arany és sugár,
ahogy megy, látni száz színét,
amerre jár.

S ha felszáll, hallasz züm-zenét,
mint pici szárnyát bontja szét;
arany-öröm, arany-bogár,
mert jön a nyár.

Farsangi, farsangos mondókák, dalok, versek

Farsang az oviban
Ma van az óvodában
a farsangi bál napja.
Édesanyám jelmezemet
két kezével varrta.

Mókázunk és táncolunk
az összes bút feledve,
bárcsak az év minden napja
ily vidáman telne!

Csoóri Sándor:

Esti párbeszéd

Jó estét, hársfa!

Hová készülsz?

- Bálba!Hová, milyen bálba?

- Hold udvarába

sárgarigó-bálba.

Mit csinálsz te ott?

- Gyere velem majd meglátod,

ághegedűn muzsikálok,

rigóknak dalolok.

Sarkady Sándor:

Kikiáltó

Maskarások, bolondok

Rázzátok a kolompot

Takarodjon el a tél

Örvendezzen aki él.

Markó Béla:

Farsang

Végre mindenki hős lehet.
Végre mindenki bátor,
Oroszlán lesz a nyusziból,
S tündér a boszorkányból.

A veréb sasnak öltözik,
a hangya elefántnak,
a bárány farkasbőrt visel,
és a csigák táncot járnak.

Az egér macskaként oson,

és egyfolytában nyávog,

míg halálra ijesztgeti

az egész rokonságot.

Igen ám, de a macska is

ma este többre vágyik,

álarcot ölt, s a nép között

most kutyaként szaglászik.

A macskává lett cincogó

rémülten lyukba bújik,

kutyánk ugatni elfelejt,

s az egér után ugrik.

Dugába dől a karnevál,

és elmúlik a farsang,

egérből macska sose lesz,

hiába minden furfang!

Farsangi mulatságra

Sárga murok, zöld uborka,

Szökjünk, mint a kecskebéka!

- Hó te Gyurka, hó te hó!

Ne szökjél úgy, mint a ló.

- Hogyha hívnak, fogadd el!

Ha kergetnek, szaladj el!

- Tágasságot nekünk is,

Ha kicsikék vagyunk is!

Kiss Anna:

Bögre-bál

Bödön ledübben

Réztál lecsattan

Fazéknak lángon

Tejhabja lobban

Rebben a lámpa

Daráló járja

Egerek jönnek

A bögre-bálba

Kemence döngi

Vastepsi zengi

Fütyül a kulcsluk

Nincs itthon senki.

Elmúlt farsang el, el, el

Kinek használt, kinek nem.

Nekem használt, neked nem

Én táncoltam, te meg nem.

Vidor Miklós:

Bolond-bál

Bolond bálban jártam

az este,

a szamárral táncolt

a kecske.

Három majom húzta

a nótát,

vasvillával ettek

szamócát.

Be is csípett egy-két

legényke,

lisztes zsákot húztaka pékre.

Hordón lovagolt egy

bohóc ott,

kék füles dinnyével

golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt

a róka,

fején árvalányhaj

paróka,

víg paprikajancsi

dobolt rám!

Ilyen volt a híres

bolond-bál!

Gyárfás Endre:

Varjúfarsang-Kárkarnevál

Szól a Csóka:

-Varjú Vendel!

Holnap bál lesz,

ne feledd el!

Diszkógöncben

vagy frakkban,

légy ott, hiszen

farsang van;

fürge szárnyán

mókát szállít

január.

Ám a Varjú

ennyit mond csak:

-Kár, kár, kár.

Végül persze

elmegy Vendel,

polkázik a

verebekkel,

tangózik a

sirállyal,

mulatatja

vidám dal.

S mikor farsang

farkát húzza

február

így szól Vendel:

-Kár, hogy elmúlt,

kár, kár, kár!

Gazdag Erzsébet:

A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc

a nevem

Cintányér a

tenyerem.

Orrom krumpli,

szemem szén,

Szeretném ha

szeretnél!

Velem nevetsz,

ha szeretsz,

Ha nem szeretsz

elmehetsz!

Szívem, mint a

cégtábla,

ruhámra van

mintázva.

Kezdődik

a nevetés,

Tíz forint a

fizetés.

Ha nincs pénzed,

ne nevess.

Azt nézd innen

elmehess!

Fenyves Mária:

Cirkuszban

Bohóc vagyok nem tagadom,

csörgő sipkám neked adom!

Cintányérom összeverem,

bukfencezek a fejemen.

Jókedvemet nem tagadom,

viccet mondok, ingyen adom.

Tapsra is kész a kezem,

piros kesztyű kezemen.

Ha produkciómnak vége,

futok a közönség elébe.

Szepesi Attila:

A bohóc

Vidám legény a bohóc,

piros haja csupa kóc,

idelép, odalép,

a zubbonya búzakék.

Lengő inge pepita,

lobog rajta pántlika.

Viháncol, nótázik,

karikákkal mókázik.

Csupa fintor, csupa folt,

csupa masli, csupa gomb,

csupa csengő, csupa szín,

csupa csuda karmazsin.

Osváth Erzsébet:

Sül a fánk

Serceg a zsír,

sül a fánk.

Fényessárga serpenyőből

ragyog ránk.

Illatozik,

nő, dagad,

az orrunkat csiklandozó

jó falat.

Már a tálon

a sok fánk,

Fehér cukor

felhő alól

nevet ránk.

Ránk nevet

és integet.

Itt a farsang, vidám farsang,

gyerekek.

Csoóri Sándor:

Farsang napi kutyabál

De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsang napján

minden kutyabálba kutyagolna.

Nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp még a bolha is.

Komondor kényelmes,

lassú táncot ropta,

Puli Pali csárdást,

ahogy meg van írva;

sötét szőre, bozontja

a szemébe lógna.

Csau csacsacsázna,

a foxi bokázna,

a többi vén kutya megleülne a hóba.

Kanizsa József:

Farsangi maszkabál

Maszkabálba

készül az utca,

A talpalávalót

Pőce Gyula húzza.

Ringyes rongyos maskarák,

Szalma, megkukorica figurák,

Fura táncukfürgén ropták.

Szólt a nóta

táncolt a láb,

Nevettük a

sok maskarát.

Drégely László:

Farsangi bál

A zenészek

Muzsikálnak,

Fürge lábak

Táncot járnak,

Járja Sára,

Meg a párja,

Víg a kedvük

Itt a bálba'

Táncol a bohóc,

Huszár, medve,

Sanyi manó

Mek-mek kecske,

Mazsola is

Vígan járja,

Böbe baba

Lett a párja,

Sürög-forog

A sok népség,

Reggelig tart

A vendégség.

Lévay Erzsébet:

Farsang napján

Farsang napja eljött már,

kezdődik a jelmezbál,

zeneszóra vígan lép,

ring a tarka báli nép.

Nagy mulatság van itt ma,

ezerféle maskara

perdül-fordul, integet,

búcsúztatja a telet.

Mentovics Éva:

Tél kergető

Itt van a farsang,

készül a fánk.

Hatalmas móka

vár itt ma ránk.

Pattog a tűz, és

serceg a zsír,

mindenki ehet,

amennyit bír.

Tűnjön el innen végre a tél,

ropja a táncot aki csak él!

Jöjjön a napfény, süssön le ránk!

Addig is együnk, fogyjon a fánk!

Mentovics Éva:

Tél kergető

Itt van a farsang,

készül a fánk.

Hatalmas móka

vár itt ma ránk.

Pattog a tűz, és

serceg a zsír,

mindenki ehet,

amennyit bír.

Tűnjön el innen

végre a tél,

ropja a táncot

aki csak él!

Jöjjön a napfény,

süssön le ránk!

Addig is együnk,

fogyjon a fánk!

Nyulász Péter:

Farsang

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,

lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.

Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,

fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.

Pille nem jó, hanem cica!

Elég lesz egy csíkos ruha,cérna bajusz, hosszú farok,

láthatnák, hogy macska vagyok.

Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,

esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.

Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez

Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:

ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.

Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

Sarkady Sándor:

Farsang

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
járják a bolondját:
dínom- dánom, vigalom,
nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,
rázzátok a kolompot,
takarodjon el a tél,
örvendezzen aki él!

Garai Gábor:

Táncdal

Citera pengi: körbe, járjad,

Katica, Böske, szedd a lábad!

Lobog a rózsa, rezeda bokra,

tavaszi lázban rezeg a szoknya.

Donkó Sándor:

Bohóc

Ez a krumpli nem az orrom,

bár most az orromon hordom,

farsang van, jó tréfa az,

ha a zsűri rám szavaz.

Bohóc vagyok én a bálon,

a táncot is megpróbálom,

ha nagy cipőm fenn akad,

a publikum rám kacag...

A fődíj egy dobostorta,

bohócnak való az volna,

hogyha talán megnyerem,

lisztes számmal elnyelem...

Czeglédy Gabriella:

Áll a bál

Farsangi fánk,
pufóka,
teremben áll
a móka.

Kéményseprő,
Piroska,
a szakács meg
a kukta

ropják együtt
a táncot,
mind megeszik
a fánkot.

Lévay Erzsébet:

Farsangi fánk

Fánkom, fánkom,
szalagos fánkom,
de jólesik
tégedet látnom!
Hát még, hogyha
illatod érzem,
bolondulok
érted egészen!
Szép vagy, jó vagy,
ó, de szeretlek-
éppen ezértmenten megeszlek.

Pálfalvi Nándor:

Farsang

Táncra, táncra kislányok,
daloljatok kisfiúk.
Itt a farsang, haja- huj,
ne lássunk most szomorút.

Mert a farsang februárban
nagy örömöt ünnepel:
múlik a tél, haja- huj,
s a tavasznak jönni kell.

Galambos Bernadett:

Farsangi fánk

Szalagos a csoda fánk,
nekünk süti nagymamánk.
Alig győzi, alig bírja,
minden lurkó elkapkodja.

Csuda jó az illata,
kerek szalag takarja,
lekvárt rakjunk a közepébe,
hadd kerüljön a bendőnkbe!

Újévi mondókák, versek, dalok

Farkas Árpád
Újév köszöntő

Szép vagy, mint a fehér fenyő,

hótól tiszta, fátyolos,

szép menyasszony, újesztendő,

békét, békességet hozz.

Kicsi vagyok, székre szállok,

onnét nagyot kiáltok,

hogy mindnyájan meghalljátok.

Boldog új évet kívánok!

Káldi János

Újévi dal
"Csend a Világ

mint a csengő,

itt van már az

újesztendő.

Dér fogadja,

jég fogadja,

szél-dallal a

patak partja.

A hóesés

őt köszöntő

álom-finom

fehér kendő.

Hódol neki

harangének,

üdvözlik a

gyárkémények.

Éljenzik

fiúk, lányok;

kérik: hozzon

boldogságot.

Hozzon eget,

napost, kéket,

a Világnak

békességet!"

Gazdag Erzsi

Új év
Köszöntlek, új év
új világa!
Hozz békességet
a világra!

Terülj, terülj ki,
tarka kendő!
Add elő kincsed,
új esztendő!

Ha új esztendő
én lehetnék,
minden gyermeket
úgy szeretnék,

mintha tulajdon
enyém lenne;
a jövendőmet
látnám benne.
Minden gyermekszív
rubin-láda,
s egy-egy új év van
abba zárva.

Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!

Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon.

Ki barát volt, az maradjon,

- ki elindult, az haladjon.

(Népi mondóka)

Szalai Borbála
Tiktakolva

jár az óra

-pergeti a perceket,

mutatója

nesztelenül

éjfél felé lépeget.

Útra készen

áll az óév:

vállra vette batyuját,

szolgálatát

hamarosan

új esztendő veszi át.

Újévköszöntők
Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Jobb üdőt, mint tavaly volt,

Ez új esztendőben;

Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,

Jó termést és jó vásárt

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Zsíros esőt, kövér hót,

Ez új esztendőben;

Bő aratást, szüretet, Egészséget, jó kedvet

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Drága jó bort, olcsó sót

Ez új esztendőben;

Jó kenyeret, szalonnát

Tizenkét hónapon át

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Vegye el mind a nem jót,

Ez új esztendőben;

Mitől félünk, mentsen meg,

Amit várunk, legyen meg

Ez új esztendőben!

(szlovákiai magyar népköltés)

Tél, havas mondókák, versek, dalok

Kányádi Sándor
Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején,
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.

Drégely László
Kiszámoló
Egy, három, öt,
Sárga a tök.
Kettő, négy, hat.
Jön már a fagy.
Ereszek alatt
Fázó madarak…
Egyet, hármat, ötöt,
Leszedtük a tököt.
Kettőt, négyet, hatot,
Kibírjuk a fagyot.

Hull a dér, jön a tél,
Daru, gólya útra kél.

Liccs-loccs, locsogó,
Esik eső, hull a hó.

Minden ember jó ember,
A legrosszabb december.

Hull a hó, hull a hó,
Hólabdázni jaj de jó.

Hull a hó, hull a hó
Lesz belőle hógolyó.

Erdő, mező megáldja,
Lesz egy derék bundája.

Hull a hó, hull a hó,
Puha fehér takaró.

Hull a hó, hull a hó,
Van már búzatakaró.

Hull a hó, hull a hó,
Hógolyózni, jaj, de jó.

Ha-ha-ha, havazik,
He-he-he, hetekig.

Hu-hu-hu-, hull a hó,
Hi-hi-hi, jaj, de jó.

Varjú károg, fúj a szél,
Esik a hó, itt a tél.

Tél van most, nem nyár,
A pillangó sem jár.

Hull a hó, hull a hó,
Lesz belőle hógolyó.

Hull a hó, hull a hó,
Nem vagyok én mindig jó.

Tél az idő, nem nyár,
Cserebogár nem jár.

Hull a hó, hull a hó,
Szánkózik a kis Kató.

Hej, ti pacsirták /orosz népköltés/
A szalmaszálon!
Mind ide szálljon!
Hozzátok el nekünk
A fényes nyaracskát,
Ekét, boronával!
Vigyétek el tőlünk
A hideg telecskét,
Gerebent, rokkával!
Komisz a telecske,
Kenyerünk megette.

Weöres Sándor

Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló- kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -tél öblén távol ring.

Weöres Sándor

Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkél most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,

Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,

Cseng a fürge száncsengő.

Weöres Sándor

Nő a dér, álom jár
Nő a dér, álom jár,

Hó kering az ág közt.

Karácsony ünnepe

Lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,

Hóban lépegetnék,

Ha a jeges táj fölött

Karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt

Nagy könyvből dalolnék

Fehér ingben, mezítláb

Ha karácsony volnék.

Weöres Sándor

Szép a fenyő

Szép a fenyő télen, nyáron

Sose lepi dermedt álom

Míg az ágán jég szikrázik

Üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,

Érkezik az új esztendő

míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik.

Hej, tél,

Hej, tél, hideg tél, hóval-

jéggel megjöttél, mindent

hóba temettél! Besöpörtél

utat, ösvényt -

kedvesemhez hogy jutok?

Utcán átalmegyek

vadruca képében, sáron is

átrebbenek fürjecske

képében, szobájába

röppenek hajadon

képében.

Tavasz mondókák, tavaszköszöntő mondókák, versek, dalok

Ezen az oldalon találod a többi mondókát: altatós, bárányos, bocis, cicás, cocás, csigás, döcögtetős, egeres, foglalkozásos, főzős, kakasos, kecskés, kocsis, kutyás, lépegetős, macis, madaras, napocskás, nyuszis, pacis, rókás, sünis, tapsoltató, tavaszi, téli, vonatos. 

Tavaszi szél vizet áraszt Virágom, virágom. Minden madár társat választ, Virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, Virágom, virágom. Te engemet, s én Tégedet Virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyű gúnya, Virágom, virágom. De azt a bú földig nyomja, Virágom, virágom. 

 Beney Zsuzsa Tavasz Gyere kicsi lepke, Szállj le az ágra, Ragyogj föl, csillag, Világíts az ágra – Hadd dajkáljon száz kis bimbót Hajnal hasadtára. 

Azt mondják a cinegék, itt a tavasz, nyitni kék. Kék ibolya, gyöngyvirág, csupa öröm a világ!

Kocsis, vonatos mondókák, versek, dalok

Ezen az oldalon találod a többi mondókát: altatós, bárányos, bocis, cicás, cocás, csigás, döcögtetős, egeres, foglalkozásos, főzős, kakasos, kecskés, kocsis, kutyás, lépegetős, macis, madaras, napocskás, nyuszis, pacis, rókás, sünis, tapsoltató, tavaszi, téli, vonatos.

Megy a gőzös,
megy a gőzös Kanizsára.
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elöl ül a masiniszta,
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.

Weöres Sándor
Jön a kocsi, fut a kocsi,
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat
Zúgó robogás.

Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át.
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön-hegyen át.

Csacsi húz kicsi kocsit,
Kicsi kocsi nyekereg.
Hej, te gazda, lusta gazda,
Zsírozd meg a kereket!

Zireg-zörög, nyikorog,
Országúton mi forog?
Kicsi kocsi megy a kútra,
Csak egy kicsi csacsi húzza.

Megy a vonat, zakatol, zakatol,
Várnak reád valahol, valahol.
Fut a kerék, dübörög, dübörög,
Lesz még mára örömöd, örömöd!
Futó felhő elmarad, elmarad,
Elhagytuk a madarat, madarat.
Meg sem állunk hazáig, hazáig,
Kicsi falunk tornyáig, tornyáig!

Megy a gőzös lefelé,
Bodor füstje felfelé,
Megy a vonat kereke,
Felfele, meg lefele.

Nyikorog és nyekereg,
Örülnek a gyerekek.
Vizet iszik, meg is áll,
Míg a Marci fel nem száll.

Drégely László
Játékvonat
Körbe-körbe,
asztal alatt,
székek között
megy a vonat.
Elől-hátul
ég a lámpa,
ha beér az
állomásra.

Keljfeljancsi,
ólomhuszár,
gumibaba
gyorsan beszáll.
Szól a füttyszó,
kerék kattog -
késő estig utazhattok!

Mesterségek mondókák, versek, dalok

Ezen az oldalon találod a többi mondókát: altatós, bárányos, bocis, cicás, cocás, csigás, döcögtetős, egeres, foglalkozásos, főzős, kakasos, kecskés, kocsis, kutyás, lépegetős, macis, madaras, napocskás, nyuszis, pacis, rókás, sünis, tapsoltató, tavaszi, téli, vonatos. Kipp-kopp, kalapács Kicsi kovács, mit csinálsz? Sárga lovat patkolok, Aranyszeggel szegelek. Uccu, pajtás kapj fel rája, Úgyis te vagy a gazdája! Muzsikál a kalapács, Ha az üllőt csapja, Muzsikál a kiscica, Ha szorul a farka. Én vagyok a fűrész, Addig vágok, nyiszitelek, Míg egyből lesz két rész. Én vagyok a fejsze, Amire csak rásuhintok, Ketté is van szelve. Az én apám vízimolnár, Mit őröl a vízimolnár? Ő-röl bú-zát, Ő-röl ár-pát, Ő-röl rozsot is, Kukoricát, kukoricát…. Kaszálj Pista, kalapálj, Holnap délig meg se állj!

Altatós mondókák, versek, dalok

Ezen az oldalon találod a többi mondókát: altatós, bárányos, bocis, cicás, cocás, csigás, döcögtetős, egeres, foglalkozásos, főzős, kakasos, kecskés, kocsis, kutyás, lépegetős, macis, madaras, napocskás, nyuszis, pacis, rókás, sünis, tapsoltató, tavaszi, téli, vonatos. 

Tente baba, tente, 

A szemedet hunyd be, 

Aludj,ringóbingó 

Pici rózsabimbó. 

Alszik az ibolya, 

Csicsija, bubuja. 

Tente, baba, párnára, 

Kicsi kutya szalmára, 

Tente, baba, tente, 

Aludj szívem csendbe! 

Este van már, alkonyul, 

Nyuszi füle lekonyul. 

Dorombol a kiscica, 

Aludj te is kicsi baba. 

Weöres Sándor 

Takaród hadd igazítsam, 

Puha párnád kisimítsam, 

Legyen álmod kerek erdő, 

Madaras rét, bokor – ernyő. 

Ez esett a kútba /német népköltés/ 

Jött ez, és kihúzta, 

Ez az ágyba lefektette, 

ez takarta, elaltatta, 

hát ez a kis huncut-fajta nem felébresztette? 

 Ha vége a vacsorának /angol népköltés/ 

Ágyba tér az első, arany bárányfelhő. 

Ágyba tér a második, arany csengő, gin-gi-ling. 

Ágyba tér a harmadik, libbenő arany ing.

Mindenféle állatos mondókák, versek, dalok

Ezen az oldalon találod a többi mondókát: altatós, bárányos, bocis, cicás, cocás, csigás, döcögtetős, egeres, foglalkozásos, főzős, kakasos, kecskés, kocsis, kutyás, lépegetős, macis, madaras, napocskás, nyuszis, pacis, rókás, sünis, tapsoltató, tavaszi, téli, vonatos.

A part alatt,
a part alatt
Három varjú kaszál,
három varjú kaszál.

Róka gyűjti,
róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti,
szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik,
bolha ugrik,
Hányja a szekérre,
hányja a szekérre.

Mén a szekér,
mén a szekér,
Majd a malomba ér,
majd a malomba ér.

A malomba,
a malomba
Három tarka macska,
három tarka macska.

Egyik szitál,
másik rostál,
Harmadik követ vág,
harmadik követ vág.

Szürke szamár
vizet hoz már,
Tekenőbe tölti,
tekenőbe tölti.

Tehén dagaszt,
tehén dagaszt,
Kemencébe rakja,
kemencébe rakja.

Medve várja,
medve várja,
Kisült-e a cipó,
kisült-e a cipó.

Tyúk a cipót
csipegeti,
Hangya morzsát szedi,
hangya morzsát szedi.

Pákolitz István
Hangya
Kenyérmorzsát visz a hangya,
segít neki apja anyja,
sietnek mert fúj a szél,
fúvó szélből eső kél.

Ha én fúvó szél lehetnék,
felhő elé kerülhetnék
Szétfújnám a tájon,
hogy a hangya meg ne ázzon.

Zelk Zoltán
Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
Kis őzike hova mégy?
– Elég, hogy ha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,
Te kis nyuszi hova mégy?
– Se erdőbe, se rétre:
A szép tavasz elébe!

Egy, kettő, három, négy,
Te kis madár vígan légy:
Olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!

Aj, méhecske
Tavaszi méhecske!
Tengeren túlra repülj,
Hozzad el a kulcsokat,
arany kulcsokat.
Zárd be a telecskét,
a fagyos telecskét!
Nyisd ki a nyaracskát,
Ékes víg nyaracskát,
Az árpa növelőt!

Bárányos, birkás mondókák, versek, dalok

Weöres Sándor
A birka-iskola
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt a iskola.

-Bee, bari fekete,
Van-e puha gyapjad?
-Van uram, van uram!
Három zsákkal adjak?
-Egyet a gazdámnak,
egyet asszonyának,
egyet meg a kisfiúnak,
ki itt járt vasárnap.

Kiskakasos, kakasos mondókák, versek, dalok

Ho Si Minh
Kukorékolás
Közönséges kiskakas,
hangod hajnalkor magas!
Te ébreszted népedet,
nem csekély az érdemed!

Kukurikú, jó reggelt
Mondja a kakas, ha felkelt.

Szállj le, kakas, az ülőről,
Igyál egyet a vederből.

Kukurikú, ki ,ki, ki,
Gazdasszonyka gyere ki.

Kukorékol, váltig nyakas,
Szemétdombján ez a kakas.

Hess, kakas, ne matass,
Egyen meg a fazekas.

Kocsmárosné kakasa,
Fölszállott a kapura,
Csak azt kukorékolta,
Bort ivott az asszonya!

Két kis kakas összeveszett,
Azt sem tudta, mit evett,
Tücsköt, bogarat,
Mindenféle madarat.
Hess, hess, hess!

Végh György
Kakasom, kakasom,
udvari kakasom,
nincs kosaram, se kasom,
nem tudlak eladni a piacon,
Minek vagy akkor kakasom:
Udvari kakasom?

Gazdag Erzsébet
A kiskakas rézgarasa
Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.

De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"

Kis kakas a piacon búzát
vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.

Tamkó Sirató Károly
A kis kakas
Kukurikú…
Megszólalt a kis kakas
Tarkatollú, tarajas:
Kukurikú…
A diófa de magas!
Az én hangom magasabb…
Oda száll föl
Kukurikú…
Ahol jár a piros nap!

Főzős, sütős, edényes mondókák, versek, dalok

Borsót főztem,
Jól megsóztam,
Meg is paprikáztam.
Ábele, bábele, huss!

Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit!
Lisztes legyen, kerekes,
Töltelékes, jó édes!
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
Csigabiga rétes,
kerekes és édes!

Cicuska, macuska,
Mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
Sütöttem pampuskát.
Ideraktam, odaraktam,
Utoljára jól bekaptam,
Hamm, hamm!

Szita, szita, sűrű szita,
Ma szitálok, holnap sütök.
Hófehér kis cipót sütök.
Megvajazom, megzsírozom,
Mégis, mégis neked adom.

Keringeli borsó/ Kering a kis orsó,
Eltört a kis korsó/ Eltörött a korsó,
Másikat kell venni,
Azt is el kell törni.
Bizony!

Töröm, töröm a mákot,
Sütök vele kalácsot,
Megcukrozom, megvajazom,
Tessék, neked odaadom.

Bocis, tehenes mondókák, versek, dalok

Boci-boci tarka
Boci-boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Boci, boci, megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felvenni,
Ágyba kellett fektetni.

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.

Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.

Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:

fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Falusi hangverseny
Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,
Hű de éhes, hű de szomjas ez a társaság.
Bú, bú, bú, boci szomorú,
Dehogy fekszik tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, orra sárba döf,
Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.
Bú, röf, háp, sípok, trombiták,
Hangos szóval így köszönt e díszes társaság

Dönci bácsi, me-e-e,
Van-e neki tehene?
Van bizony, fekete,
Mégis fehér a teje.

Áll a mezőn a tehén,
Nézegetjük te meg én.
Ez a tehén tejet ád,
Egy csuporral juthat rád.

Fejőnóta
Édes tehénkém, adj finom tejet,
Cifra kabátkát csinálok neked.
Róka a gallérja, ezüst lesz a csatja,
Csak a tejecskét, hamar, hamar adjad!
/angol népköltés/

Cocás, röfis, malacos mondókák, versek, dalok

Egy kis malac, röf-röf-röf-röf,
trombitálgat, töf-töf-töf,
Trombitája, vígormánya,
Földet túrja böf-döf döf.

Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
rajta fiam, röf-röf-röf-röf,
apád is így csinálja!
Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek.
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
ezek ám a legények!

Ez a malac piacra megy,
Ez itthon marad,
Ez kap finom pecsenyét,
Ez semmit se kap,
S ez a kicsi visít nagyot:
„Uí-uí! Éhes vagyok!”

Kását főz a kisegér,
Minden tálat telemér,
Ennek ad egy kicsi tállal,
Annak ad egy nagy kanállal,
Csak a kicsinynek nem adott,
A kismalac haragudott,
Röf, röf, röf!

Falusi hangverseny
Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,
Hű de éhes, hű de szomjas ez a társaság.
Bú, bú, bú, boci szomorú,
Dehogy fekszik tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, orra sárba döf,
Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.
Bú, röf, háp, sípok, trombiták,
Hangos szóval így köszönt e díszes társaság.

Van nekem egy kis malacom,
Debreceni fajta,
éppen olyan tarkabarka,
mint az édesanyja.
Mondja, mondja: röf, röf, röf,
Futok hozzád töf, töf, töf.

Rókás mondókák, versek, dalok

Vigye el a róka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam,
jó tojó,elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!

Weöres Sándor
Róka rege róka
Három görbe legényke, róka
rege róka,
tojást lopott ebédre, róka
rege róka,
lett belőle rántotta, róka
rege róka,
a kutya lerántotta, róka
rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka
rege róka,
másik meg a fajtáját, róka
rege róka,
harmadik az ükapját, róka
rege róka,
hozzávágta kalapját, róka
rege róka.

Éhes volt a róka,
bement a tyúkólba,
megadta az árát,
elverték a lábát.

Kis kertemben uborka,
Reákapott a róka,
Várj meg róka, megleslek,
Komáromba vitetlek.

Nyuszis, nyulas mondókák, versek, dalok

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám!
Van ám nékem egyebem:
Zöld káposztalevelem.

Parton ül a két nyúl,
Kis nyúl, nagy nyúl,
Ugrabugrál, lyukba bujkál,
Bukfencet hány, fűbe turkál,
Itt nyúl, ott nyúl,
Kis nyúl, nagy nyúl.

Tapsi füle szétáll, vígan sétál,
Tapsi füle szétáll, vígan sétál.
Ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál,
Erdőn réten, vígan sétál.

Nyuszi fülét hegyezi,
Nagy bajuszát pödöri,
Répát eszik, ropp, ropp, ropp,
Nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp!

Hová mégy te kis nyulacska?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliberaz erdőbe.
Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:kertecskének,
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:Jó anyámnak.

Szürke bundás kicsi nyúl,
Tapsi füle lekonyul,
Meglapul a szénába',
Meg se mozdul négy lába.

Hol tanyázol kis nyúl?
A nyárfa tövében.
Nem fázik a füled
Ebben az időben?
Bizony a nyúl fázik,
Ha a fűben ázik.

Felmászott a nyúl a fára,
Csizmát húzott a lábára.
Kalapot tett a fejére,
Ne süssön a nap szemébe.
Zengenek az erdők és a havasok,
keresik a rejteket a szép szarvasok,
futnak a kisnyulak sebesen,
morognak a medvék dühösen,
bimbom, bimbom, bimbom.

Nyuszi ül a fűben,
Ülve szundikálva,
Nyuszi talán beteg vagy,
Hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet elkapott!

Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyanyó,
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog,
Kérlek, segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban.
Gyere nyuszi, sose félj!
Megleszünk mi kettecskén.

Kerekecske dombocska,
Ott szalad a nyulacska,
Erre szalad, itt megáll,
Ott egy körutat csinál,
Ide bújik ide be,
Kicsi gyerek kezébe.

Egy nyuszi a réten,
hoppeli-hopp,
Zellert szedett éppen,
hoppeli-hopp,
Szedett hozzá répát,
hoppeli-hopp,
Meg egy kis káposztát,
hoppeli-hopp,
Örömében ugrott,
hoppeli-hopp,
Meg egyet szaltozott,
hoppeli-hopp.

Tapsi a kis tekergő
Nyuszi család népes hada,
Négy kis lurkó, s papa, mama,
Erdő szélén, bokor alatt,
Éldegél a vidám csapat.

De szép vagy te sárga lepke!
Mondd csak; veled repülhet-e,
Magamfajta Tapsi nyuszi,
Erdőszéli ugri-bugri?

Ám a lepke gyorsan elszáll.
De a tücsök biztos megvár!
Ugrani azt én is tudok,
Gyorsabb vagyok,
messzebb jutok.

Este lett már, elfáradtam,
Vacsorára almát kaptam.
Süni apó őrzi álmom,
Ő a legújabb barátom.

Hajnali nap fénysugára,
Tapsit már ébren találja.
Kismadarak őt üdvözlik,
Friss harmatban jól megfürdik.

Hogyan jutok innen haza?
Vár engem a nyuszi mama!
Útitársam a sok gomba,
Így utazni de jó móka!

Friss zöldséggel megetetik,
Ám ő mégis szomorkodik.
Kitalálják gondolatát,
Megkeresik a családját.

Nyuszi fülét hegyezi
nagy bajuszát pederi
répát eszik ropp-ropp-ropp
nagyot ugrik hop-hop-hop.

Zengenek az erdők
És a havasok
Keresik a rejteket
A szép szarvasok.
Futnak a kis nyulak
Sebesen,
Morognak a medvék
Dühösen,
Bimbom, bimbom, bimbom.

Csikmak
Csikamaka, csikamaka,
Itt kerekedett egy kis kút,
Abban ivott egy kis nyúl,
Csak ballag, csak ballag,
Csikmakmak, csikmakmak…