Egy kis malac, röf-röf-röf-röf,
trombitálgat, töf-töf-töf,
Trombitája, vígormánya,
Földet túrja böf-döf döf.
Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
rajta fiam, röf-röf-röf-röf,
apád is így csinálja!
Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek.
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
ezek ám a legények!
Ez a malac piacra megy,
Ez itthon marad,
Ez kap finom pecsenyét,
Ez semmit se kap,
S ez a kicsi visít nagyot:
„Uí-uí! Éhes vagyok!”
Kását főz a kisegér,
Minden tálat telemér,
Ennek ad egy kicsi tállal,
Annak ad egy nagy kanállal,
Csak a kicsinynek nem adott,
A kismalac haragudott,
Röf, röf, röf!
Falusi hangverseny
Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,
Hű de éhes, hű de szomjas ez a társaság.
Bú, bú, bú, boci szomorú,
Dehogy fekszik tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, orra sárba döf,
Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.
Bú, röf, háp, sípok, trombiták,
Hangos szóval így köszönt e díszes társaság.
Van nekem egy kis malacom,
Debreceni fajta,
éppen olyan tarkabarka,
mint az édesanyja.
Mondja, mondja: röf, röf, röf,
Futok hozzád töf, töf, töf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése