Ezen az oldalon találod a többi mondókát, verset: állatos, altatós, bárányos, bocis, cicás, cocás, csigás, döcögtetős, egeres, foglalkozásos, főzős, kakasos, kecskés, kocsis, kutyás, lépegetős, macis, madaras, napocskás, nyuszis, pacis, rókás, sünis, tapsoltató, tavaszi, téli, mikulás, farsangi, vonatos.
Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp,
Meg tíz:
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.
Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.
Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő
Ébredj új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat lombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján
megszakad a tél,
József napján
eltűnik a szél.
Zsákban Benedek,
hoz majd meleget,
nincs több fázás,
boldog aki él.
Már közhírré
szétdoboltatik,
minden kislány
férjhez adatik.
Szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák
és a maradék.
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák
"Jó reggelt, Nap, ég,
hegyek,aludtunk egy éven át..
"Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.
"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.
"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"
"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.
Zelk Zoltán: Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Donászy Magda: Hóvirág
- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!
Juhász Ferenc. Tavasz-elő
Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz fa
árnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.
A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.
Osvát Erzsébet: Három cimbora
Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.
Somlyó Zoltán: Hóvirág
Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!
Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.
Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.
Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés:
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.
Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.
Bars Sári: Tavaszköszöntő
Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!
Vidor Miklós: Tavaszvárók
A fázó széncinkék között
egy csöpp kéksapkás is akadt,
apróbb, fürgébb a többinél,
ki csipegette a vajat:
ablakomban az a falat volt
a reggeli csalogató,
mert odakünn dérlepte fákra
szitált a márciusi hó.
Elsőnek a csöpp cinke jött,
meg nem előzte senki más.
Az üvegen túl leste már,
fölébredt-e az óriás,
ki itt lakik,s elébük rakja,
ami néki csak egy falat.
A kéksapkás vitte a hírt, és
gyűltek rajban a madarak.
Csipegették egymás elől,
olykor össze is kapva rajt,
mert önző lesz, vad és cudar,
akit a tél ínsége hajt.
Akadt szemfülesebb, mulyább, de
a legkisebbik - az enyém! -
úgy ugrált a sok közt, hogy mindig
kibújjon a boly közepén.
Érte szurkoltam messziről,
kívántam, jusson néki több:
ahogy a hírnöknek kijár
tucatnyi csőrtátó között.
Ügyes volt! Megfigyeltem olykor:
míg ketten egymást tépkedik,
jó pillanatban ott terem,
s ő a nevető harmadik.
S ma reggel - dől még kint a hó,
szelektől didereg a kert -
a búcsúfalatot teszem ki:
cinkék, az én időm kitelt!
Nem sikerült együtt kivárnunk,
késik még a tavaszi nap.
Holnap reggel, ha ideszálltok,
csak az üres párkány fogad.
Eltűnt, sehol az óriás.
Kis, kéksapkás hírnök, te tán
jobban tudod: egy hét-e, kettő,
s már be sem kémlelsz ablakán!
Fölragyog a világ, a fákon
kipattognak mind a rügyek,
cinkeszó csattan a sövényen,
választ rá rigó füttyöget.
Dal fogadja itt a tavaszt,
kitáruló, kék szárny az ég,
trillázva, küllős napsugárba
ezernyi hang kiáltja szét,
hogy sosem halnak ki a cinkék,
sem egy-egy óriás barát,
hogy segítsen néktek kivárni
a fényt, a fényt, mely visszaszállt!
Vidor Miklós: Virághívogató
Ibolya, ibolya,
vén erdőnek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
Donkó László: Tavasz éke
Barka
bontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.
Osváth Erzsébet: Itt a tavasz!
Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.
Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!
Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.
Szabó Lőrinc: Nyitnikék
Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,
a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.
Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,
s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,
mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.
Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.
Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:
kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!
Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!
Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.
Nyitni kék!
- fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.
Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,
mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,
akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.
Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.
Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.
Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:
a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék
- Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
Simai Mihály: Tavaszi dúdoló
Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda.
Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,
lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.
Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.
Andók Veronika: Tavasz van
Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.
Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.
Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.
Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.
Pósa Lajos: Tavaszkor
Itt a tavasz, itt van itt!
Mesélek hát valamit.
Méhe mondja: "Züm, züm, züm,
Teljél, teljél, kis köpüm!"
Kutya mondja: " Ham, ham ,ham,
Dongó ne bántsd a farkam!"
Macska mondja: "Mióka,
Biz a tejföl jó vóna!"
Tehén mondja: "Mú, mú, mú,
Szopjál, szopjál kis borjú!"
Csikó mondja: "Nyehehe,
Kizöldellt már a here!"
Tyúk azt mondja: "Kot, kot, kot,
Ide csirkék, jót kaptok!"
Csirke mondja: "Csip, csip, csip,
Aki fürgébb, többet csíp!"
Pulyka mondja: "Rut, rut, rut,
Juj, a méreg hogy elfut!"
Liba mondja: Gigágá,
Pásztorleány, vigyázz rá!"
Kecske mondja: "Mek, mek, mek,
Nem ugrálok én kendnek!"
Kacsa mondja: "Tas, tas, tas,
Kis tavacskám, csak ringass!"
Kis fürj mondja: "Pitypalatty,
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!"
Gyerek mondja: "Ott kinn jobb,
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!"
Majtényi Erik: A tavasz
Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy
almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.
A. A. Milne: Kicsi sárga nárcisz
Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
"Meghal a tél."
Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntő
Lehullt a jégbilincs,
Selymet bont a barka.
Tág, tavaszi széllel
Beszélget egy szarka.
Csengettyűs hóvirág
Levélházikóból,
Legényes tavasznak
Csilingelve bókol.
Violakék selyem
Az ég takarója,
Zöld rét felett lassan
Körözget egy gólya.
Ezüst tükrű a tó.
Döngicsél a dongó
Köszöntlek friss tavasz,
Rügyet, bimbót bontó!
Székely Dezső: Tavaszváró
Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!
Kiss Béla: Nyitnikék
Szőlővessző venyige,
rászállott egy cinege
Egy icinke-picinke
dalos csőrű kis cinke.
Dalrafakadt nyitnikék
Nyitni kéne, nyitni már
legyen szép zöld, piros,
kékErdő-mező rét határ.
Csanádi Imre: Ibolyászó
Erdőn,
tar erdőn,
ibolya nyílik
kékellőn.
Hegy, völgy,
domboldal,
éled édes illattal.
Illattal
édessel,
szívig szerelmetessel.
Lányok
nevetnek:
ibolyászni mehetnek;
legényekre lelehetnek.
Móra Ferenc: Megjöttek a fecskék
Ftyfiritty-fityfiritty,
Kikelet, kivirít,
Ferike gyereki,
Ferike gyereki,
Csicseri, csicseri.
Móra Ferenc: Fecskehívogató
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük,
várjuka csicsergő fecskét.
Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
-jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
-Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Szabó Lőrinc: Tavasz
"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.
"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen
,bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Osvát Erzsébet: Hóvirágos zöld szoknyában
Sarkig érő
aranyhajjal,
kék kökörcsin
koszorúval,
hóvirágos
zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.
Elámultam
és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
- Szólj, hát ki vagy?
-kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém
-Megszólalt
a szépek szépe:
- Nap bújtatott
köpenyébe,
fürge szellő
szárnyára vett,
cinke dalolt
fejem felett.
Vidd el a hírt
nem titok már.
A tavasszal találkoztál.
Gazdag Erzsi: Tavaszt hirdető pipitér
„Jön a tavasz! Jön bizony!
Itt lépked a pázsiton.”
Ezt mondja a kis pipitér,
Kinek szava is százat ér.
Nézd, hogy virít, hogy integet!
Neked beszél, csakis neked.
Százszorszép szemét rád veti…
Higgyél neki! Higgyél neki!
Még minden bokor alszik itt,
Csupán a százszorszép virít.
A dermedt parknak gyér füvén
A tavaszt hirdeti szegény.
A tavaszt hirdeti szegény,
Gyenge kis árva pipitér.
Mindaddig mondja, hirdeti,
Míg a tavasz is hisz neki,
S kibontva napsugár-haját
Kacagva jön a parkon át.
A pipitér megöleli,
Öle virággal lesz teli.
Mentovics Éva: Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában
már ott virít a kikelet.
Zsadányi Lajos: Kipp-kopp
Kipp-kopp
Mogyoró.
Tavaszt hív már
a rigó.
Kipp-kopp
Kalapács.
Jókedvű már
A kovács.
Kipp-kopp
kert alatt.
Róka viszi
A ludat.
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.
Gazdag Erzsi: Fecskenóta
Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit- csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Ittvan, itt!
Meg van még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik,
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Itt van, itt!
Hajnal Anna - Március
I. Olvadás
Óriás langyos szá
jlenyelte a holdat,
csobogva cseng a hó,
csobogva, csengve olvad.
Fehér az éjszaka,
meleg lehelet járja,
fújja egy óriás
holddal derengő szája.
Alszik dunnák megett,
fújja a kását, fújja,
csobogva cseng a hó,
csengve csobog, míg megunja.
II. Olvad? Reggel?
Piliu, piliu, piliuliú!
kiált egy víg rigófiú:
szívünk körül a fagymarok,
a jégbilincs feloldatott,
édes remény,
szép igazad
jöjjön el, enyhe
ég alatt!
Piliu, piliu, piliuliú!
kiált egy víg rigófiú.
III. Esik?
Eső a felhő
nagy változása
égnek és földnek
találkozása.
Fodor József: Tavaszi dal
A tiszta rétben kis bogár,
a szárnya arany és sugár,
ahogy megy, látni száz színét,
amerre jár.
S ha felszáll, hallasz züm-zenét,
mint pici szárnyát bontja szét;
arany-öröm, arany-bogár,
mert jön a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése