Amikor mi szülők visszagondolunk gyermekkorunk kedves meséire (pl. Grimm mesék) megállapíthatjuk, hogy bennük mind a gonoszság, mind a jóság és erény jelen van. A szereplők egy része jó, másik része rossz, mint az a való életben, az emberekben is tapasztalható. Ez olyan erkölcsi probléma, melyet meg kell oldani.
A gonoszságot szimbolizáló szereplők a történetekben eleinte vonzerővel rendelkeznek pld. óriás, sárkány, varázsló, trónbitorló, de végül is elbuknak és elnyerik méltó büntetésüket. A mesékben mindig a negatív szereplők „húzzák a rövidebbet”, mivel –mint az életben- az a meggyőződés riasztja el a szereplőket, hogy nem éri meg rossznak lenni. Nagy erkölcsi szerepe van a pozitív hősnek, akivel a gyermek azonosulni tud, követi sorsát és küzdelmeit, harcai tanulságosak, amíg a jó el nem nyeri méltó jutalmát.
A gyermek gondolkodását szélsőségesség uralja vagy jók, vagy rosszak a mesealakok, nincs átmenet. A történetekben a testvérek egyike általában buta, a másik okos, szép illetve csúnya stb. Az ellentétes jellemek példáján keresztül tudja a gyermek megérteni a jó és a rossz közötti különbséget. Egy idő után már kialakul a stabil személyiség, amikor majd megérti a kis-ember, hogy választania kell, milyen akar lenni. Ezt a választást könnyíti meg a mesék jellemeinek polarizáltsága.
Fontos, hogy ki kelt a gyerekben rokonszenvet vagy ellenszenvet. Melyik szereplő érthető a számára, ki vonzza be őt, hisz általában azzal tud azonosulni, bele éli magát valamelyik hős szerepébe és olyan akar lenni, mint ő.
Írta: Zsu
Felhasznált irodalom: Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó
A gonoszságot szimbolizáló szereplők a történetekben eleinte vonzerővel rendelkeznek pld. óriás, sárkány, varázsló, trónbitorló, de végül is elbuknak és elnyerik méltó büntetésüket. A mesékben mindig a negatív szereplők „húzzák a rövidebbet”, mivel –mint az életben- az a meggyőződés riasztja el a szereplőket, hogy nem éri meg rossznak lenni. Nagy erkölcsi szerepe van a pozitív hősnek, akivel a gyermek azonosulni tud, követi sorsát és küzdelmeit, harcai tanulságosak, amíg a jó el nem nyeri méltó jutalmát.
A gyermek gondolkodását szélsőségesség uralja vagy jók, vagy rosszak a mesealakok, nincs átmenet. A történetekben a testvérek egyike általában buta, a másik okos, szép illetve csúnya stb. Az ellentétes jellemek példáján keresztül tudja a gyermek megérteni a jó és a rossz közötti különbséget. Egy idő után már kialakul a stabil személyiség, amikor majd megérti a kis-ember, hogy választania kell, milyen akar lenni. Ezt a választást könnyíti meg a mesék jellemeinek polarizáltsága.
Fontos, hogy ki kelt a gyerekben rokonszenvet vagy ellenszenvet. Melyik szereplő érthető a számára, ki vonzza be őt, hisz általában azzal tud azonosulni, bele éli magát valamelyik hős szerepébe és olyan akar lenni, mint ő.
Írta: Zsu
Felhasznált irodalom: Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése