„A mesehős olyan testi adottságokkal rendelkezik, melyek segítségével csodálatos tetteket vihet végbe. A vele való azonosulás képzeletben bármelyik gyermeknek kárpótlást nyújthat a vélt, vagy valóságos testi fogyatékosságokért. A gyermek elábrándozhat arról, hogy a hőshöz hasonlóan felmászik az égbe, legyőzi az óriásokat, megváltoztatja a külsejét, ő lesz a leghatalmasabb vagy a legszebb ember – röviden: azt csinál a testével, amit csak akar. Ha a legnagyratörőbb vágyait képzeletben ezen a módon kielégítheti, könnyebben kibékül saját, valóságos testével. A mese még sugallja is a gyermeknek a valóságnak ezt a fajta elfogadását, hiszen bármilyen testi változásokon esik is át a mese hőse, a történet végén újra egyszerű halandó lesz belőle. Amikor a mese véget ér, már szó sincs a hős földöntúli szépségéről vagy erejéről. Ha a mese hőse a történet végére megszerzi magának az igazi identitást (és ezzel együtt a belső biztonságot önmagával, testével, életével, társadalmi helyzetével kapcsolatban), boldogan belenyugszik sorsába, és azontúl már nincs benne semmi rendkívüli.”
Forrás: Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó 59. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése