Játék foglalkozások nagyoknak - Van egy kiskutyám

Semmilyen eszközre nem lesz szükségünk.
A játékosok körben állnak, befelé fordulnak, ugyanakkor kezüket egymásba téve hátuk mögé teszik. Az egyik játékos kívül körbejár, és sorban megérinti a játékosok tenyerét. Mindenkinek mond valamit. Először azt mondja: van egy kiskutyám. Téged nem harap meg – mondja valakinek, és megsimogatja a tenyerét. A másikat is megsimogatja, és azt mondja: téged sem harap meg. És így tovább. Végül valakinek azt mondja: téged megharap! Ennek a játékosnak rácsap a tenyerére, majd futni kezd körbe, a kiválasztott játékos pedig üldözni kezdi. Ha a „megharapott” játékos elkapja társát, akkor az illetőnek tovább kell mennie, és a „megharapott” visszaállhat a helyére. Ha viszont az üldözött egérutat nyer, és egy kör megtétele után beáll az üldöző üresen hagyott helyére, akkor az üldözött folytatja a játékot, és kezdi a mondókát: van egy kutyám…

Figyelmeztetni kell a játékosokat, hogy egymást ne ragadják meg a ruhájuknál.
Variációk: Ne nézz hátra, jön a farkas ismert gyerekjáték. A körbe sétáló kezében egy zsebkendő van. A kiválasztott játékos háta mögé ledobja a zsebkendőt, majd szaladni kezd. A továbbiakban ugyanúgy alakul a játék, mint a Van egy kiskutyámban.
Ugyanez a játék azzal az eltéréssel, hogy a sétáló játékos a zsebkendőt behajítja a kiválasztott játékos lábai között a körbe. Annak fel kell kapnia a zsebkendőt, és úgy veszi társát üldözőbe.

Alapélmény: mint minden fogócska jellegű játékban, a veszélykeresés, menekülés és oltalomkeresés váltakozása. Ezt az élményt színezi egy másik, melyet a sétáló játékos simogatása vagy csapása, azaz „megharapása” vált ki. A várakozási feszültsége, mely minden játékosban megvan, vagy simogatásba oldódik, vagy üldözőversenyben az elfogadás, illetve elutasítás reakciójaképpen.
Benedek László: Játék és pszichoterápia KönyvFakasztó Kiadó, 2005