A játszás módja

1. A magányos játék a kicsi gyerek játékformája. A játékszerrel való bánásmód olyan nagymértékben köti le, hogy a másik gyerekre nem is tud, és nem is akar figyelni. Minden figyelmét a saját cselekvésére összpontosítja: ezt kell először birtokolnia, ebben kell biztonságot szereznie, a társ még csak zavaró tényező. A bölcsődei csoportban a kicsik gyakran elkülönülve, többnyire még egymásnak hátat fordítva játszanak.

2. A szemlélődő játék a következő fejlődési szakasz. A gyermek számára már nem csak a saját tevékenysége a fontos, már érdekli a társ is. Abbahagyja a játékát azért, hogy figyelje, mit csinál a másik. Ha csak, mint kívülálló szemlélő is, de már részt vesz a másik gyermek játékában.

3. A párhuzamos játékban a társas kapcsolatoknak egy újabb formája jelentkezik. Keresi a társ közelségét, a másik gyerek mellett hasonló játékszerrel vagy ugyanolyan eszközzel játszik, de nem működnek együtt. A saját játékbirodalom láthatatlan határa még szét is választja őket.

4. A kapcsolódó játékformát is ez jellemzi, hogy még mindig csak egymás közelében, de nem együtt játszanak. Ekkor azonban már átveszik a játékeszközöket egymástól, utánozzák egymás cselekedeteit.

A játékszerek közös használata és a közösen kedvelt játékok alapján alakulnak ki a kezdeti társas kapcsolatok. Ebben a játékfajtában már kicserélhetik egymás között a játékszereket, beszélnek is egymáshoz, de az igazi együttműködést, a játék közös tervezését itt még nem találjuk meg.

5. Az együttműködő játék a társakkal végzett játék legfejlettebb formája. Több gyerek közös játéka, a tevékenység egy cél érdekében történő összeszerveződése, és a gyerekek szerep-, valamint tevékenység-megosztáson alapuló együttműködése csak később alakul ki.
Főiskolai jegyzetből