Kodály Zoltántól származnak a következő gondolatok: "A zene hatása olyan emberformáló erő, amely kihat az egész személyiségre. Az értékes zene fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, formálja ízlését és emberi magatartását".
Nem is gondolunk bele, hogy a zenének, dalnak milyen személyiségformáló ereje van. A zenével, dallal, mondókákkal való ismerkedést, már születéstől kell kezdeni, de akár már az anya pocakjában is. Tudjuk, hogy a magzat már a 20. héttől hallja, hogy mi történik a pocakon kívül, és meg is tudja különböztetni a különféle hangokat, pl.: az édesanyja, édesapja hangját.
Az énekhang mindenkinél kéznél van,a legtermészetesebb módja a zenélésnek. Minden kisbabának, gyermeknek a saját édesanyja hangja a legmegnyugtatóbb. Bátran énekeljünk, dúdoljunk a csemeténknek. Már egészen pici korban - ha nem is érti a szöveget, átérzi a dallam hangulatát - a zene közvetlenül váltja ki az érzelmeket. Hiszen mindenre befogadóak még. A dalok éneklése vagy meghallgatása fejleszti a gyermek érzékenységét, fogékonyságát, színessé teszi érzelemvilágát.
A zene hat a gyermek értelmére: fejlődik a gondolkodása, emlékezete, képzelete. Még a testi fejlődésre is hat, hiszen a zene lüktetése hat a koordinált mozgásra. Rengeteg dolgot fel lehetne még sorolni, hogy miért fontos, hogy szeresse a baba, a gyermek a dalt, a zenét, de szülőként elsősorban az a feladatunk, hogy a zene szeretetét próbáljuk meg átadni. Énekeljünk, mondókázzunk, hallgassunk zenét, de ez mind a saját és gyermekünk szórakoztatására történjen, ne pedig kötelezően. Biztos, hogy találunk olyan mondókákat, gyermekdalokat, zenét, amit mi magunk is szívesen énekelünk, hallgatunk. A majdani zenei nevelés az óvoda, iskola feladata lesz, mi szülőként "elvethetjük a magokat", "előkészíthetjük a terepet".
Írta: Ivett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése