2010/07/12

A családi élet buktatói 2. - A gyermeket váró és a csecsemős család


Annak érdekében, hogy felkészülhessünk a párkapcsolati és a családi élet buktatóira, leírom azokat az időszakokat, amelyekben ez lehetséges. Úgy gondolom, ha tudunk a lehetséges buktatókról, akkor felkészülhetünk rá, és nem esünk olyan könnyen bele, vagy legalább is megállapíthatjuk, hogy ez az, amiről olvastam, és nem vagyok vele egyedül. Már más is átélte ezt, valószínűleg nekem is sikerül jól kikerülni belőle.

A Hill-féle normál krízisek:

1. Az újonnan házasodott pár családja
2. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év) 2/2. A kisgyermekes család (1-3 év)
3. A kisgyermekes család (3-6 év)
4. Az iskolás gyermeket nevelő család
5. A serdülőt nevelő család
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. A magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Az inaktív, idős házaspár családja

A család minden életciklusának jellegzetes problémái vannak. De a felsorolt normál krízisektől függetlenül léteznek olyanok, amelyek folyamatosan jelen vannak, vagy csak időnként fordulnak elő.
Ilyenek pl.
A családtagok egyéni pszichés problémái: kisebbrendűségi érzés, szorongás, bűntudat, függőség, személyiségzavarok stb.
Aktuális konfliktusok: házastársak között, szülő-gyermek között
Anyós, sógornő kapcsolati zavarok
Társadalmi döntések, intézkedések családi szinten problémákat okozhatnak. Pl. munkanélkülivé válás, elszegényedés


1. A gyermeket váró és a csecsemős család (0-1 év)

A gyermeket váró család
A várandósság – amennyiben kívánt gyermek várásáról van szó – a nő életének legszebb időszaka, még ha kellemetlen tünetekkel (émelygés, hányás stb.) párosul is. Sajnos az egészségügyi ellátás kihagyja a pszichológiai tényezőket (hacsak nem kóros esetről van szó), pedig sok várandós él át szorongást, félelmet, kételyt ekkor. Vannak nők, akiknek csodálatosan telik el a 9 hónap, de vannak, akik bizonytalanok lesznek és aggódnak.

Gyakran ezek az aggodalmak fordulnak elő:
§ az alak változásából fakadó félelmek, melyek párkapcsolati problémákhoz is vezethetnek (pl. a férjem rám sem tud nézni)
§ rossz emlékek saját szüleiről, főként az anyáról (pl. nem szeretnék én is ilyen lenni)
§ félelem az öröklődő betegségektől
§ félelem magától a szüléstől

Ezek kiküszöbölésére ideálisak a kismamaklubok, ahol a tévhiteket a szakemberek szétoszlathatják.

A szülésmódjának megválasztása (alternatív, hagyományos, apás stb.) már a legtöbb kismamának lehetséges. A szülés menetének ismertetése, a légzőgyakorlatok stb. megtanítása mellett nagyon fontos volna a szülés körüli időszak pszichés változásaival való foglalkozás. A társadalomban még mindig az a hiedelem, hogy az ember spontán válik szülővé. Márpedig ez csak fokozatosan megy végbe.

A csecsemős család (0-1 év)
A szülést követően mindenki azt várja az anyától, hogy mosolyogjon, örömbe ússzon. Természetesen nagyon boldog, de fáradt és kimerült a szülés élménye, a hormonális változások, s a vérveszteség miatt. Lelkileg is megterhelheti az anyát – amennyiben kórházban szül, és amennyiben egy ideális képe volt az első napokról – a nem megfelelő légkör (túlzsúfolt szobák, a munkájukat kelletlenül végzett nővérek), a csecsemő féltése (elcserélik, leejtik, megetetik, elviszik stb.). ehhez még hozzájárulhat a gátseb fájdalma, esetleg aranyér, a mell kisebesedése stb.
Ezeknek köszönhetően alakulhat ki enyhe depresszív állapot már az első napokban, ami a hazatérés után fokozódhat. A lehetséges segítés ellenére az anya egyre fáradtabb, az újszülött gyakran sír, nem tudja megnyugtatni, a szoptatások egybe folynak, alig van idő pihenésre. S emellett mosolyognia kellene, mert ezt várja el a környezete, és ő is saját magától. A napok múlásával az anya egyre rosszabbul érzi magát, ambivalens érzések gyötrik; egyre mérgesebb a folyton bömbölő babára, akit képtelen megnyugtatni, mert ő maga is ideges, ugyanakkor szégyenli ezeket az érzéseit. Úgy érzi ő rossza anya, más sokkal boldogabb csecsemőjével. Ez a szülés utáni depresszió. Hagen kutató szerint a nők 1/6-át érinti a világon. Normális esetben a szülést követően pár nap múlva jelentkező enyhe depressziót elfogadhatónak kell tekinteni. Ha azonban elhúzódik, akkor szakemberhez kell fordulni.

A szülés utáni depressziós (Post Partum Depression) PPD állapot típusai:
§ a 3. napi „baby blues”
§ a szülést követő 4.-6. hét körül jelentkező
§ a 6.-8. hónap táján fellépő

PPD kialakulásának okai lehetnek
§ Személyiségen belüli problémák
§ Nem megfelelő életkörülmények
§ Súlyos párkapcsolati zavarok
§ Sérült/beteg, nem kívánt vagy nem kívánt nemű gyermek születése

A szülésre, babavárásra való felkészüléskor a szülést követő mentális változásokról is kellene hallaniuk a szülőknek, hogy ne érje őket váratlanul. Ha tudnak róla, könnyebben átvészelik.

Amennyiben az anya a szülést követő pár hétben senkivel sem tud beszélni az esetleg jelentkező rossz érzéseiről, félelmeiről, akkor egyre befelé fordul, bűntudatot érez, szorongóvá válik. A szorongás pedig agressziót eredményez.

Az agresszió kivédése érdekében az anya viselkedése így alakulhat:

§ elutasítja a szoptatást
§ kerüli a testi kontaktust az újszülöttel

Hogyan fedezhetők fel ezek?
Az anya rosszkedvű, fásult, önmagát, babáját elhanyagolja, sokat panaszkodik „állandóan síró” csecsemőjére, anyateje minimális, nem ő, hanem más fürdeti, teszi tisztába a gyermeket, mert fél, hogy leejti vagy kárt tesz benne.
Ha ilyet észlelünk a közelünkbe, akkor mit tehetünk?
§ Dicsérni kell mind az anyát, mind az újszülöttet
§ Beszélgetni kell a szülés utáni természetes pszichés változásokról
§ Hangsúlyozni a baba érintésének, szoptatásának szorongást oldó, feszültséget csökkentő hatását
§ Ha szükséges, LLC szoptatási tanácsadót ajánlani. Bővebb információ róluk itt olvasható.
§ A családi szerepek, funkciók megbeszélése. (Ezt jobb lenne a szülés előtt tisztázni). A testi érintés miatt jobb, ha az anya fürdeti a babát, a nagyi más feladatot is el tud látni.
§ A nem múló depressziós állapotot jelezni kell a háziorvosnak. Kezelésben az ösztrogén adása, család-és pszichoterápia együtt vezetnek eredményre.

Az anya saját anyai viselkedését, és a szülés utáni mentális állapotát az határozza meg, hogy milyen emlékeket hordoz magában az anyasággal kapcsolatban. Az anyai szerep – viselkedés (mothering-tudat) azok a gondolkodási és viselkedési megnyilvánulások, amik az anyasággal, annak értékével kapcsolatban fogalmazódnak meg az anyában, és magatartásában kifejezésre jutnak.

Összetevői:
§ Tudattalanul rögzült minták, beállítódások, melyek főleg az anya saját anya-gyermek kapcsolatából származnak
§ Későbbi tapasztalatok, ismeretek

Az anyai szerep – viselkedést világszerte vizsgálják. Hazánkban C. Molnár Emma végzett kutatásokat. Megfigyelte, hogy a mai anyageneráció tagjai, kiket korán bölcsödébe adtak, az anya munkavállalása miatt, mothering-tudatuk kárt szenvedett. Azaz kevésbé türelmesek, önfeláldozóak, az anyaszerep sokak számára inkább nyűg, mint örömforrás, gyakran az önmegvalósítás akadálya. Valószínűleg ez összefüggésbe hozható a mai kor csökkent gyermekvállalási kedvével is.

Az apai szerep– viselkedés lassan, fokozatosan alakul ki. Lassabban, hiszen sokkal kevesebbet van együtt az apa a gyermekével. A fiatal apát emellett ambivalens érzések is gyötörhetik:

§ A gyermek születése következtében a férj elveszítette kizárólagos szerepét felesége életében. Trónfosztottá vált, és a trónbitorló a saját gyermeke.
§ Ezt erősíti, ha az asszony túlzottan csak a babával foglalkozik, kettőjük kapcsolatából kirekeszti a férjet.
§ A feleség gyakran fáradt, kimerült, erre hivatkozva a házaspár nemi élete a háttérbe szorul.

A korai anya-gyermek kapcsolat
A születést követő néhány hónap és annak történései kiemelkedően fontos a gyermek későbbi életére nézve. Ezalatt az idő alatt gyűjti be a baba az első tapasztalásait a világról. Bowlby „ősbizalomnak” nevezte azt az ideális állapotot, ami az édesanya és az újszülött között kialakul.

Az anya körülveszi a gyermeket gondos szeretetével. Felismeri igényeit, s igyekszik azokat kielégíteni. A baba újra és újra azt tapasztalja, hogyha valami baja van, s jelez, akkor melegséggel, szeretettel érkezik a segítség. Így alakul ki az ősbizalom, ami egy egész életen át elkíséri. Azaz érdemes bizakodni, szükség esetén jelezni és kérni, mert a világ alapvetően jó, s valaki mindig segít. Az újszülött-csecsemőkorban megtapasztalt szerető gondoskodás, törődés óriási tőkét jelent. Az így felnövekvő emberek nyíltak, bizakodóak, ezáltal kezdeményezőbbek lesznek.

„A poroszos gyermekgondozási-nevelési módszer: a keménység, a szigor, az időpontok (pl. az etetési) pontos betartása, az elkényeztetéstől, az elpuhulástól való aggodalom nem kedvez az ősbizalom kialakulásának, inkább dacot szül, ami fokozatosan beépül a gyermek személyiségébe. Bizalmatlanná, a külvilágot ellenségeskedőnek, állandó frusztráció forrásának tekintő emberré válhat az ilyen légkörben nevelkedő gyermek.”

Bizonyítékok támasztják alá, hogy neurotikus állapotok kamasz illetve felnőttkorban az anya-gyermek kötődés korai megszakadásából erednek.

Felhasznált irodalom: egyetemi jegyzet, Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció 2003, Medicina Könyvkiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése