Szülői választásunkat jelentősen befolyásolják tapasztalataink, mintáink, beleértve a saját neveltetésünket, a szüleink által közvetített értékeket, és gondolkodásmódot, valamint konkrét gyermekkori emlékeinket. Ugyancsak hatással vannak ránk az aktuális társadalmi irányzatok és a tömegtájékoztatási eszközök is. Választási lehetőségünk mindig van, rajtunk múlik milyen szülővé válunk – ezért érdemes alaposan átgondolni a dolgot.”
Sokan döntenek úgy, hogy csak olyan nevelésbe ne részesüljön gyermekem, mint amilyenben én részesültem. Ehhez azonban hatalmas nagy tudatosság és önfegyelem szükséges. Ugyanis a családi minta újra és újra visszatér, és felülkerekedik, ha hagyjuk.
Tartozzunk bármilyen szülői típushoz is, ha élvezzük az együtt töltött idő, a gyermekünk is jól érzi majd magát.
"Sorozatunkban a négy leggyakrabban előforduló szülői hozzáállást mutatjuk be. Bármelyikkel boldog lehetsz, ha illik az egyéniségedhez. Olvasd el, mit merít a természeti népek gyakorlatából a természetes anya!
1. Természetes
2. Profi
3. Célirányos
4. Laza
A természetes nevelés hívei úgy vélik, hogy a világon mindenhol ugyanazokkal az igényekkel születik meg a kisbaba: alapvető szükségletei ugyanazok, akár tehetős szülők gyerekeként fejlett civilizált országban, akár a harmadik világban, akár az őserdő mélyén jön a világra, sőt így volt ez az ősember idejében is. Nemcsak csak azért sírhat, mert éhes vagy fázik, esetleg fáj a hasa vagy a füle, hanem mert letették. Ez végzetes volt számára a mostoha körülmények között, és a biztonságérzet alapszükséglete évezredeken keresztül sem tűnt el az embergyerekből. Csak akkor nyugodt, ha érzi a „horda” megtartó erejét, anyja testi közelségét. Nincs más dolgunk, mint hogy a baba alapvető szükségleteit kielégítsük, és ennek elengedhetetlen része, hogy állandó óvó jelenlétünket sugározzuk felé. Ezért a természetes anya nappal gyakran magán hordozza a kisbabát, és éjszakára sem száműzi külön ágyikóba. Így az igény szerinti szoptatás is kényelmes.
Nevelési alapelve: A szülők feladata, hogy „megfejtsék” kisbabájukat – jelzéseiket, szükségleteiket, alaptermészetüket, és ehhez igazodva válaszoljanak neki. Túlélőtippje: Egészen ráhangolódom kisbabám alapszükségleteire. Így eteti a babát: A természet rendje szerint: anyatejet kap, amikor csak igényli, féléves kora után odaülhet a családi asztalhoz, és ha érdeklődést mutat, elé teszek néhány puhára főtt zöldségdarabkát. Nem tolok a szájába semmilyen pürét – amikor már képes lesz szilárd ételt fogyasztani, egyedül megeszi, amit megkíván. Amit először megvesz neki: egy hordozókendőt, hiszen egész nap ezt használjuk majd. Az első szülinapi ajándéka: kis fa babakocsi, benne puha, arc nélküli rongybaba. Ezt hallja majd gyerekétől harminc év múlva: Most is szoros a kapcsolat a szüleimmel, élvezem azt a közelséget, amivel gyerekkoromban megajándékoztak.
Mi a jó ebben?A természetes anya folyamatosan érzi, hogy életet ad. Csodálatosan megélheti a teljes önátadást, érezheti, hogy nélkülözhetetlen a kis lény számára, akit csak ő képes táplálni és megnyugtatni. A természetes nevelést gyakorló család életét nem zavarják a lefekvés és éjjeli felébredés körüli cirkuszok, étkezés és szobatisztaság körüli játszmák, hiszen ezek jellegzetesen a civilizált társadalmak életidegen elvárásaiból fakadnak. Ha a természetes alapigényeket kielégítve élünk, harmóniában maradunk önmagunkkal – vallják a természetes szülők. Élvezik a családi ágy közös fészek jellegét, hagyják, hogy gyerekük saját fejlődési ütemét követve haladjon az elválasztódás és civilizálódás terén. Hogyan hat ez a gyerekre?Számos felmérés bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akik kisbabaként folyamatosan élvezhették természetes igényeik kielégítését, kevesebbet sírtak, kiegyensúlyozottabban fejlődtek, és később különösen önálló személyiséggé váltak. Nem sírtak ok nélkül, és mivel szüleik azonnal válaszoltak nekik, hamar kialakult közöttük az összhang. Nem követelőztek, és nem váltak elkényeztetett zsarnokká. Persze csak akkor alakul ez így, ha közben az anya sem feledkezik el saját természetes szükségleteiről, és nem „áldozza fel magát”. Míg az újszülött jelzéseire azonnal válaszolt, az egy-két éves kisgyerekkel érezteti, hogy nem áll éjjel-nappal egyfolytában rendelkezésére. Hogyan boldogulsz?Ismerd fel helyesen, hogy mi tartozik a gyerek természetes alapszükségletei közé. Az a nyalóka, amiért nagyjelenetet rendez a pénztárnál, biztosan nem! Arra azonban nagy szüksége van, hogy megtapasztalja: anyára mindig számíthatok, de nem én irányítom. Ahogy fejlődik, egyre önállóbb, előbb-utóbb egyedül is elalszik, és nincs szüksége éjjeli táplálékra. A természetes neveléshez a kisebb csalódások, kellemetlen tapasztalatok is hozzátartoznak. Ne kíméld meg a testi-lelki horzsolásoktól, ezek ugyanolyan fontosak a fejlődés terén, mint az anyatej, a gyógyír és a szerető szó."
Nevelési alapelve: A szülők feladata, hogy „megfejtsék” kisbabájukat – jelzéseiket, szükségleteiket, alaptermészetüket, és ehhez igazodva válaszoljanak neki. Túlélőtippje: Egészen ráhangolódom kisbabám alapszükségleteire. Így eteti a babát: A természet rendje szerint: anyatejet kap, amikor csak igényli, féléves kora után odaülhet a családi asztalhoz, és ha érdeklődést mutat, elé teszek néhány puhára főtt zöldségdarabkát. Nem tolok a szájába semmilyen pürét – amikor már képes lesz szilárd ételt fogyasztani, egyedül megeszi, amit megkíván. Amit először megvesz neki: egy hordozókendőt, hiszen egész nap ezt használjuk majd. Az első szülinapi ajándéka: kis fa babakocsi, benne puha, arc nélküli rongybaba. Ezt hallja majd gyerekétől harminc év múlva: Most is szoros a kapcsolat a szüleimmel, élvezem azt a közelséget, amivel gyerekkoromban megajándékoztak.
Mi a jó ebben?A természetes anya folyamatosan érzi, hogy életet ad. Csodálatosan megélheti a teljes önátadást, érezheti, hogy nélkülözhetetlen a kis lény számára, akit csak ő képes táplálni és megnyugtatni. A természetes nevelést gyakorló család életét nem zavarják a lefekvés és éjjeli felébredés körüli cirkuszok, étkezés és szobatisztaság körüli játszmák, hiszen ezek jellegzetesen a civilizált társadalmak életidegen elvárásaiból fakadnak. Ha a természetes alapigényeket kielégítve élünk, harmóniában maradunk önmagunkkal – vallják a természetes szülők. Élvezik a családi ágy közös fészek jellegét, hagyják, hogy gyerekük saját fejlődési ütemét követve haladjon az elválasztódás és civilizálódás terén. Hogyan hat ez a gyerekre?Számos felmérés bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akik kisbabaként folyamatosan élvezhették természetes igényeik kielégítését, kevesebbet sírtak, kiegyensúlyozottabban fejlődtek, és később különösen önálló személyiséggé váltak. Nem sírtak ok nélkül, és mivel szüleik azonnal válaszoltak nekik, hamar kialakult közöttük az összhang. Nem követelőztek, és nem váltak elkényeztetett zsarnokká. Persze csak akkor alakul ez így, ha közben az anya sem feledkezik el saját természetes szükségleteiről, és nem „áldozza fel magát”. Míg az újszülött jelzéseire azonnal válaszolt, az egy-két éves kisgyerekkel érezteti, hogy nem áll éjjel-nappal egyfolytában rendelkezésére. Hogyan boldogulsz?Ismerd fel helyesen, hogy mi tartozik a gyerek természetes alapszükségletei közé. Az a nyalóka, amiért nagyjelenetet rendez a pénztárnál, biztosan nem! Arra azonban nagy szüksége van, hogy megtapasztalja: anyára mindig számíthatok, de nem én irányítom. Ahogy fejlődik, egyre önállóbb, előbb-utóbb egyedül is elalszik, és nincs szüksége éjjeli táplálékra. A természetes neveléshez a kisebb csalódások, kellemetlen tapasztalatok is hozzátartoznak. Ne kíméld meg a testi-lelki horzsolásoktól, ezek ugyanolyan fontosak a fejlődés terén, mint az anyatej, a gyógyír és a szerető szó."
Felhasznált irodalom: Balányi Klári, Kismama magazin 2009. 09. 24., Dr. Richard C. Woolfson: Szülők kézikönyve Alexandra Kiadó 26. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése