„ A „Jancsi és Juliska” elemzésénél például hangsúlyozom a gyermek megkapaszkodási vágyát abban az időszakban, amikor már le kellene válnia szüleiről, valamint a mézeskalács ház gyönyöreivel szemben az ellenállás fontosságát, vagyis a primitív oralitás meghaladásának szükségességét. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a mese annak a gyermeknek nyújtja a legtöbbet, aki éppen első önálló lépéseit készül megtenni a világban. Testet ad szorongásainak, de egyben meg is nyugtatja, mert félelmei még a legtúlzottabb formákban is – félelem attól, hogy megeszik – alaptalannak bizonyulnak: a gyermekek végül győznek, és a legádázabb ellenség – a boszorkány – teljes vereséget szenved. Okkal állíthatnánk tehát, hogy ez a mese abban az életkorban a legvonzóbb és a legértékesebb a gyermek számára, amikor a mesék elkezdik kifejteni jótékony hatásukat, vagyis négy-öt éves korban.
Csakhogy a szeparációs szorongás – az elhagyástól való félelem –, valamint az éhezéstől való félelem és az ezzel járó orális mohóság nem korlátozódik egy meghatározott fejlődési szakaszra. Ilyen félelmek a tudattalanban minden életkorban megtalálhatók, ez a mese tehát tanulsággal, bátorítással szolgálhat jóval idősebb gyermekeknek is. Ami azt illeti idősebb korban sokkal nehezebb tudatosan beismerni a szeparációs félelmet vagy az orális mohóságot; hagyni kell tehát, hogy a mese a nagyobb gyermek tudattalanjához is szólhasson, hogy az ő tudattalan szorongásain is enyhíthessen, mielőtt azok egyáltalán tudatossá válhatnának.
Ugyanennek a mesének más vonásai az idősebb gyermeknek adhatnak biztonságot és útmutatást. Egy lányt serdülőkora elején igézett meg „Jancsi és Juliska”; erőt és vigaszt merített belőle, újra és újra elolvasta, beleszőtte álmodozásaiba. Kisgyermek korában valamivel idősebb bátyja volt kettőjük között a domináns. Ő mutatta számára, mondhatni, az utat, akár Jancsi, amikor kavicsokat szórt el, hogy húgával együtt hazataláljon. A lány serdülőkorában is sok mindenben bátyjára hagyatkozott, s megnyugtatta, hogy a mesében is hasonló a helyzet. Ugyanakkor azonban tiltakozott is bátyja dominanciája ellen. Önállósodási törekvései akaratlanul is Jancsi alakja köré fonódtak. A mese egyrészt azt sugallta tudattalanjának, hogy ha Jancsit követi, lemarad, és nem jut előre, másrészt pedig azt hangsúlyozta, hogy eleinte ugyan Jancsié volt kettőjük közül a vezető szerep, végül mégis Juliska vívta ki mindkettőjük számára a szabadságot és függetlenséget, hiszen ő győzte le a boszorkányt. A lány aztán felnőttkorában értette meg, milyen sokat segített neki ez a mese abban, hogy megszabadulhatott a bátyjához fűződő függőségi viszonytól, mivel meggyőzte, hogy a korai függőség nem áll útjában a későbbi felülkerekedési lehetőségnek. Így kisgyermekkorának fontos meséje egészen más okból serdülőkorában is hasznára vált.”
Forrás: Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó 20-21. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése