Nem vagyok szép – gondoltam mindig is magamról, gondolja magáról talán sok nő. Ez egyben védekezés is a férfiakkal szemben – így biztos nem bántanak, nem sérülök. Viszont ez nem így van. Ez nem működik védőpajzsként. Így magamat zárom korlátok közé és nem engedek magamhoz közel senkit, nem engedem szeretni magam. Észre kellett vennem, hogy igenis szép vagyok. Egy csodálatos, gyönyörű nő. Amikor jobban elkezdtem foglalkozni magammal, azt kaptam tippként egy barátnőmtől, hogy erősítsem és emeljem ki azt, ami tetszik magamban. Minél inkább kerestem magamban a szépet, annál jobban megtaláltam azt – testileg-lelkileg. Voltak olyan testrészek, amiket mindig eltakartam, mert a megalázástól való félelem oly mélyen gyökerezett bennem – amit anno férfiak okoztak durvaságukkal, figyelmetlenségükkel. S most, épp azokat a testrészeket vállaltam fel, megtanultam őket szeretni és értékelni, így most már szépnek találom őket.
Volt, akinek nem voltam elég szép. Épp azt kritizálta bennem, azt nem tudta elfogadni, amit igazából én sem, ami engem is zavart, mert azt hittem, meg kell felelni a férfiaknak, a társadalomnak, és az a kép, amit nyújtok nem illik bele. Aztán pedig egy virtuális helyen, ahol osztályozni kellett, hogy ki mennyire szép, kaptam egy jó 2,5-ös átlagot az ötből. Persze ez nekem nem tetszett, de elgondolkoztam, hogy ugyan nem azt kapom-e a vissza, amit mindig is gondoltam magamról? Pontosan azt, hogy nem vagyok szép. Egyszerűen ez volt a védelmem az erőszak ellen, ami igenis ott volt és ott van körülöttem, amit férfiak, fiúk követnek el a nőkön, lányokon – még mindig, - de ez nem kell, hogy így legyen! A nőiségem ugyanis épphogy nem a gyengeségem, hanem az erősségem, csak merni kell élni azt! És amióta ezen az úton járok, sok pozitív visszajelzést kaptam.
Írta: Rita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése