Az ember fontosnak tartja, szereti tudni, hogy mi történik vele, hogyan alakul a soron következő időszak. Ez a kijelentés egy kismamára százszorosan igaz. A nő életében rendkívüli szerepet kap a szülés, kifejezetten a saját szülése. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a nő a hosszú haját a nőisége szimbólumaként viseli, úgy tekint a szülésére, mint élete egyik legfontosabb tényezőjére.
Szerencsére manapság rengeteg választék nyílik a különböző felkészítőkön való részvételre, ahol támpontokat kaphat arra, körülbelül mire számíthat, gyakorlatban mikre kell összpontosítania, lelkileg mire figyeljen. A kismama aktívan is tehet a jó szülése érdekében, pl. célirányosan sportolhat, erősítheti a gátizmát, kereshet kismama köröket, ahol közösen készülhetnek a nagy eseményre. A várható történések mentén a Szülési tervben előre lefektethet kéréseket is a szülésére vonatkozóan.
Összességében elmondható, hogy a várt eseményt megelőzi egy nagyobb fokú energia és figyelem ráfordítás.
Éppen ezért érthetetlennek tűnik az, ha a legtöbb ponton nem a vártnak megfelelően alakul a szülés. Ha kéretlen beavatkozásokat kell elviselnie az anyukának, ha a begyakorolt praktikák ellenére jobban fáj, mint ahogyan azt korábban hitte volna, ha kellemetlenül érzi magát a folyamat alatt, ha úgy ítélte meg, nem voltak vele elegendően kedvesek stb.
Vajon miért engedi meg az ég, hogy ennyi rákészülés után még is negatív legyen a szülésélmény? Mit vétett az anya, hogy a sors így elbánt vele? A válasz: Nem vétett semmit. Más szemszögből kell ránézni a háttérben lévő összefüggésekre.
Először vegyük szemügyre, mi történik olyankor, ha nem a vártnak megfelelően haladnak az események? Sokszor az első rakciója az embernek a lefagyás, mert ritkán tud menet közben stratégiát változtatni. A fájdalmas szülésélmény esetében nehezebb a helyzet, mert nem csak azzal kell számolni, hogy nem a kívánság szerint alakult, hanem azzal is, hogy az anya egyik legfontosabb eseményét mély gödörbe kell elásnia, ahelyett, hogy azt megkoronázhatta volna. Méltán lehet ezek után dühös, undok, befelé forduló s depresszív kisugárzású, akinek még a létezéstől is elment a kedve. Ezek után még csak nem is vethetjük a szemére, ha netán nem kel fel az ágyból, vagy nem tevékenykedik serényebben a baba körül, hisz magyarázata lett rá, miért nem. A traumatizáltság során oka lesz nem kimászni az ágyból. A düh lehetőséget nyújt számára arra, hogy az öklét rázogassa. Azaz alibi keletkezik, amit a környezet elfogad. “De hát igaza van, hisz milyen rútul alakult a szépnek ígérkező élménye” - mondjuk erre. Sajnálható? Persze, természetesen. Mondhatjuk regresszív állapotnak, a múltba visszavágyakozó - megpihenő állapotnak is. Bárhogyan hívhatjuk.
De. Kit nem vettünk figyelemben végig a szülésre való felkészülés során? Foglalkoztunk a kismamával, azzal, hogy ez lesz élete egyik legnagyobb, legszebb, legfontosabb élménye. De nem vettük figyelembe a Babáját. S ha anya legálisan regresszív-depresszív-traumatizált állapotában - otthon fekszik a dühében, ki nem kapja meg anyát? A baba. Ő a járulékos vesztese a folyamatnak?
Kemény kijelentések ezek, tudom. De a hozzám hozott babáknak is kemény, akiknek nélkülözniük kell a nem kellően reagáló édesanyjukat 1 - 120 napon át, mert a környezet által lesimogatott fájdalmaik miatt legalizálva lett az alibijük.
Mi szükséges ahhoz, hogy a friss anyuka kellőképpen - sőt manapság már igényszerint etetve, és kötődően kiszolgálva - ellássa a babát? Akaratra és önerőre van szükség. Tudatos beleegyezésre, hogy napi többször anyuka megszoptassa, gondozza, éjszakánként ébredjen a gyermekéhez. A jelenlegi jólét a megtett napi munka mellett nem követel olyan hosszú s intenzív jelenlétet és folyamatos cselekedetet, mint a gyermekágyi idő tevékenysége. Ily módon szükség van egy beavatásra, amely jelzi a szakasz határt. Kell egy látványos, megkülönböztető élmény. Egy élmény, ami segít az érettség, a felnőttséghez kapcsolódó attitűd megvalósulásához. Ahhoz, hogy a gyermeket az anyuka szó nélkül, megkérdőjelezés nélkül (ha lehet örömmel) ellássa. A szülőség a feladatok szemszögéből nézve egy végeláthatatlan alázatos szolgálat, melyhez fel kell nőni. Ha nem így alakul, akkor valahol mindig hiba lesz a rendszerben, és valaki mindig nélkülözni fog. Vagy a baba, később a gyermek nem lesz kellően érzelmileg, gyakorlatilag ellátva, vagy a szülő fog menetrendszerint panaszkodni a szabadságának az elvesztése miatt, és nem élvezi annyira a szülőséget, mint amennyire tehetné. Ha a szülésélmény minden esetben simogató, békés, körberajongó lenne, akkor anyák, akiknek korábban nem kellett feltétlen folyamatosan többet tenniük, ők nem kaphatnák meg az elegendő komolyságú határ szakasz élményüket, és nem tűnne fel számukra, hogy markáns változás állt be az életükben, egy kisbaba született meg. S most körülötte kell fokozottan jelen lenni, róla gondoskodni, mellette, lenni, az Ő Érkezését megsegíteni. A baba születését ünnepelni. Megsegíteni abban, hogy ő még sosem volt idekint. Csak a magzatburokban lakott, és nehéz az aklimatizálódás, hát még akkor, ha anya sem lélekben, sem fizikailag nem elérhető, mert a sebeit nyalogatja.
A fenti sorokat sajnos tapasztalatból írom. Évek óta dolgozom perinatális - szülés körüli - szaktanácsadóként kismamákkal - babára várakozókkal, és anyukákkal. Számtalan szülésélményt hallgattam meg. Figyelembe véve az ember teljes életét, párhuzamot lehet vonni a szülésélményével és magyarázatot lehet kapni minden összefüggésre. Oka van annak, miért alakul nehézkesen a szülés. Választ lehet találni arra, kinek mire szeretne az élménye rámutatni, miért pont nála, miért pont azok a beavatkozások történnek meg.
Ha elgondolkodunk a fájdalmas szülésélményünkön megérezhetjük, mire szerette volna felhívni a figyelmünket, még ha nem is rendelkezünk szakmai ismeretekkel. Ha üzenethordozóként tekintünk rá - még ha nem is látjuk egyben a teljes üzenetet - , akkor már kevésbé leszünk dühösek rá. S kevésbé hibáztatjuk a környezetet, a segítőket, a kórházat, a várandósságot, vagy akár a babát. Így nyugvó pontra érkezhet az élmény, s végre közelebb léphetünk a babához, és az önfeledt anyasághoz.
Sokak számára segítettem a szülésének értelmezésében, ezidáig egyéni óra keretében, mostantól egy komplett programon lehet részt venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése