Amint a baba érkezik, a várandósság során rengeteg szó esik a szülésről. Mi alapján válasszon a kismama kórházat, szakembert, mi volna a számára a legkedvezőbb. Szó esik a szülési pozíciókról, az esetleges érzéstelenítésekről, és már egyre gyakrabban a szülés méltóságáról. Viszont az, hogy mi történik a szülés után, mi várható a gyermekágyi időszak alatt, arról a kismamáknak kevesebb információjuk lehet.
Talán azért sem esik róla annyi szó, mert nehéz előre megjósolni várhatóan kinél hogyan alakul majd, s emiatt úgy vannak vele az emberek, hogy inkább ne fessük az ördögöt a falra, ne vonzuk be a kellemetlen eshetőségeket. Ez valahol rendjén is van, de azon esetekben, ahol még sem felhőtlenül alakul a babával való otthon lét első szakasza, - mert ugye azt mondjuk, a babázós időszak az élet egyik legboldogabb időszaka - ott sokszor az információ hiánya még nagyobb problémát okoz.
Mi a háttere annak, hogy még sem alakul felhőtlenül a babával való első időszak?
Mi a gyermekágyi szomorúság, depresszió lelki oka?
A nő életében rendkívül nagy döntés az, ha babát vállal. Elsősorban az a nagy döntés, hogy belevág annak a lehetőségébe, hogy babája érkezhessen. Ha részleteiben nézzük meg, azt láthatjuk, megengedi, és beleegyezik abba, hogy egy másik lény érdekében áldozatot hozzon. Nagyjából minden téren.
A nő megengedi és beleegyezik abba, hogy
- átalakuljon a teste
- hormonális változások mehessenek végbe, melyek hangulatingadozást idézhetnek elő
- már ne foglalkozzon azzal, - amivel lehet ez idáig mindig foglalkozott - menniyt fog hízni
- az eddig gondosan vizsgált és számolt tápértéket már ne nézegesse
- a várandóssággal járó apróbb, de bosszantó jelenségeket elviselje, pl. felejtés, rapszódikus alvás, terhességi tünetek stb.
- Beleegyezik abba, hogy szüljön. Bárhogyan is alakul a szülés - hüvelyi úton, vagy császár metszéssel, akkor is igénybe vette a folyamat a nő testét.
De a legfontosabb, amit kevesen vesznek figyelembe:
Teljes mértékben megváltozik a korábban élt élete. S itt nem csak az éjszakázásról van szól, - az szinte a legkevesebb - hanem sokkal fontosabbakról.
Lássunk pár példát a teljesség igénye nélkül:
- ha korábban szorongó, bizonytalan volt a nő, most bele lesz kényszerítve abba a helyzetbe, hogy gyermekét ellássa. Szorong, hogy jól csinálja-e, s nincs egyfajta módszer, amit követni lehet, hanem rengeteg ötlet, módszer, tipp létezik, és mindenki mást mond, de arról szentül meg van győződve. Ez az információ áramlat még jobban elbizonytalanítja a kétségbeesett anyukát, és a pánikja egyre nő. Utálja ezt a helyzetet, ami egy iskolai kínos feleléshez hasonlítható azzal a különbséggel, hogy az egy idő után véget ér, de itt évekig szoronghat azon mit, hogyan tesz helyesen.
- ha korábban rengeteget utazott, alig volt otthon, most a babával úgy érzi majd megőrül a négy fal közt.
- ha korábban folyton tett-vett, új dolgokat próbált ki, most éveken keresztül minden nap minden ugyanaz. Teljes monotonitás.
- ha korábban túlnyomó részt éjszakai életet élt, most a babával nappal kell ébren lennie, napirendet kell tartania, időpontokat betartania a gyermek érdekében. Nagyon nehéz egyik napról a másikra új életstílust kialakítani. S ezáltal a gyerekkel való együttlétből kiábrándult élményeket élhet meg, ami inkább hasonlít a depresszióhoz.
- ugyanígy, ha korábban minden a vágyai szerint alakulhatott, most szinte semmi sem, mert óhatatlanul is a babához kell igazodnia. S ez a mélyről jövő frusztráció passzívvá, unottá változtatja az embert, akinek semmihez nem lesz kedve.
- nem úgy alakult a szülése, ahogyan szerette volna.
- még sokat sorolhatnánk fel. Lehet egy teljesen egyszerű példa is. Nem így képzelte el a babázást. A kismama azt hitte ez szép és jó lesz, gondtalan. Senki nem beszélt neki arról, hogy felül kell kerekednie korábbi pihengetős, kényelmes életmódján, és többet kell beletennie, mint amennyit szeretett volna.
S itt jön a lényeg. A gyermekágy időszaka alatt derül ki az a tény, hogy amiért ő áldozatot hozott, az még sem jó a számára, sőt fájó, bosszantó vagy érzelmi kínokkal jár. Úgy érzi becsapták. Úgy érzi felesleges volt az áldozat hozatala, s legszívesebben regresszív állapotba kerülne. Legszívesebben csak feküdne, és nem tenne semmit.
A felsorolt helyzetekben frusztráció, düh, félelem keletkezik, s ez rányomja a bélyegét a babázás időszakára.
Perinatális szaktanácsadóként sokszor találkozom ilyen helyzettel, melyeket rövid időn belül átalakíthatunk. Már azzal könnyebb, hogy valahol őszintén el lehet mondani a fájdalmakat, ahol nem kell szerepet játszani. Az anyukáknak az általam küldött kérdéssorra érkezett válaszokból személyre szabottan megmutatom az összefüggéseket ki miért kapta ezt a helyzetet, ez mit üzen stb. Helyben letesszük a terheket, s még bocsánatot kérünk a babától, mert az ő szerepe, nehézsége is nagyon fontos a történetben.
A baba nem véletlenül érkezett szüleihez, még akkor sem, ha az első időszak nehéz is.
Tegyük azt hozzá, mindegy, hogy az asszony maga szüli meg a gyermekét vagy örökbe fogadta, az örökbefogadásnál szintén nehezek lehetnek az első hónapok.
Ha úgy érzed érintett vagy, lehetőséged nyílik a legújabb programon részt venni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése