2010/02/10

A falak védelmében

Olyan sok szó esik manapság gyerekekkel foglakozó körökben, hogy milyen színűek is a mostanában születettek. Gondolok az indigó, kristály, vagy a szivárvány bármely színében pompázó aurákra. Az biztos, a mai gyerekek nagyon okosak (általában).
De! Ne felejtsük el, hogy ez itt a Föld nevű bolygó, és a Földön emberek élnek!Itt van gravitáció, a tárgyaknak van funkciója, az anyagnak van tehetetlensége, éjszaka sötét van, nappal a Nap süt (már amikor) és ha nem figyelek, a lengőajtó hátba vág. És ez egy darabig még így is lesz/marad.
Tehát nekünk felnőtteknek kell őket megtanítanunk a földi játékszabályokra, mert mi már régebb óta itt vagyunk és ismerjük őket, tudjuk hogy kell gondolkozni itt. Ettől leszünk emberek!Pl: ha jégeső esik, nem sajnálod a jeget, hogy jaj, megüti magát, hanem tudod, hogy bajt csinál. Egy jellegzetes példát említenék:
Több olyan kisgyerekes lakással találkoztam, ahol össze van firkálva a fal, asztal...Amikor egy kisgyerek felveszi a ceruzát, és firkál vele a falra, mindenki megörül, hogy tudja mire való a ceruza! De nem! A játékautóval is játszott a falon, és akkor meg mindenki rossz szemmel nézte, hogy összekarcolja azt.
Ha véletlenszerűen ráhibáz, hogy a ceruzának az egyik vége fog, el kell magyarázni, hogy mi az amit megtapasztalt.
Van egy ilyen érdekes pálca, aminek az egyik vége néha fog. Hogy mikor, mire, vagy egyáltalán mit kell vele csinálni, azt még mindig nem tudja.És én elmondom, hogy: Nahát, összefirkáltad a falat. Nagyon ügyes vagy, hogy tudsz rajzolni, de amit csináltál, az nem jó dolog. És elmondom, hogy a falra miért is nem rajzolunk, és elmondom, megmutatom, hogy hova rajzolunk, és mi is az, amit történik.
Ne félj, megérti! És hisz neked, hisz számára Te vagy az Isten!

Izama

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése