Amikor a gyermekünknek azt mondjuk: buta, idegesítő, rosszcsont, haszontalan, ügyetlen vagy és a többi, akkor akaratlanul is rosszra programozzuk. Minden egyes minősítés "átokként" hat a gyerekre, mintegy megbélyegzésként. Minél többször ismételjük ezeket a kijelentéseket, annál biztosabb, hogy később alacsony önértékeléssel fog magára tekinteni, illetve önbizalma is gyér lesz.
Viszont ez fordítva is igaz. Minél többet dicsérjük őt, és pozitív jelzőket használunk, elé tárunk egy célt, amivé válhat. Okos, ügyes, szép, ezek az általános kifejezések, de használhatunk olyanokat is, amiknek későbbiekben szintén hasznát veszi: jószívű, kedves, talpraesett.
Amikor rosszat tesz, akkor ne őt minősítsük rossznak, hanem a cselekedetet. Amikor meg jót tesz, akkor őt dicsérjük, hogy a jóval azonosítsa magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése