Amikor gyermekünknek olyasmit mondunk, hogy buta, idegesítő, rosszcsont, haszontalan vagy ügyetlen, ezek a szavak – még ha nem is bántó szándékkal hangzanak el – mély nyomot hagyhatnak benne. A gyakori negatív minősítések hosszú távon befolyásolhatják önmagáról alkotott képét, és hozzájárulhatnak az alacsony önértékelés és önbizalom kialakulásához.
Ugyanakkor
ennek az ellenkezője is igaz: ha rendszeresen pozitív visszajelzéseket adunk,
és bátorító szavakkal fordulunk hozzá, akkor ezzel segítjük megerősíteni
önmagába vetett hitét. Az olyan szavak, mint az „okos”, „ügyes” vagy „szép”
ugyan alapvetőek, de még értékesebbek lehetnek az olyan belső tulajdonságokat
elismerő jelzők, mint a „jószívű”, „kedves” vagy „talpraesett” – ezek hosszabb
távon is segíthetik őt abban, hogy pozitív képet alakítson ki magáról.
Fontos, hogy
amikor valamilyen helytelen dolgot tesz, akkor ne őt magát minősítsük, hanem a
viselkedést vagy a döntést. Így elkerülhetjük, hogy a tetteivel azonosítsa
önmagát. Amikor pedig valami jót cselekszik, érdemes őt magát megdicsérni,
hiszen ezáltal a pozitív viselkedéshez tud kapcsolódni, és egyre inkább ezzel
tudja majd azonosítani magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése