Kapcsolat a magzattal

Fél idős várandós lehettem, mikor utamba akadt a Lelki köldökzsinór c. könyv. Rendkívül inspirálólag hatott rám, ezért elhatároztam, nekem is ki kell próbálnom az efféle összehangolódást a babámmal. Egy bizonyos fokú már előtte is volt, néhány hetes magzati korában már pontosan éreztem, hogy kislány illetve egyéb dolgokat, de ezeket nem tudatosan éltem meg. Egy dúla barátnőm elvezetett Petre Veronikához, s az általa felfedezett Magzat kommunikációs programhoz, ekkor már a 3. trimeszter körül jártam.

Első babám császármetszéssel jött a világra, szerettem volna a kislányomat mindenképpen természetes úton világra hozni, bár Veronikához már egy kicsit későn értem ahhoz, hogy olyan nagy „házátalakítást” végezhessünk. Viszont a babámmal mély kapcsolatot alakíthattam ki. Veronikával felgöngyölítettük a családból hozott problémákat. Megdöbbentő összefüggéseket tártunk fel. Volt néhány dolog, amit magam sem akartam elhinni, de a szívem mélyén tudtam, hogy igazak és ezek feldolgozása sokat segíthet nekem. 

Nagyon vártam a magzat kommunikáció részt a foglalkozáson, de őszintén szólva én azt hittem, hogy gyertyák, meditatív állapot vagy ehhez hasonló fogja ezt megelőzni. Ehhez képest csupán annyi volt a dolgom, hogy kérdezzem meg ezt és ezt Laurától. Valahogy azt gondoltam, hogy én erre nem vagyok képes és kell egy vezető személy hozzá, de legnagyobb megdöbbenésemre igen jól ment. Veronika teljesen természetesen közölte, hogy erre mindenki képes :) 

Aztán mikor itthon meditáltam, mindig ugyanazt a zenét hallgattam, mikor kapcsolódni próbáltam a kislányomhoz. Egészen elképesztő dolgokat éltem át. Engedjétek meg, hogy leírjak egy konkrét esetet. 

A kapcsolatteremtéshez Kitaro zenéjét használtam, amit „véletlenül” találtam a neten.

Mivel kinn elég nagy forgalom volt a hálószoba ablaka előtt, eleinte kicsit nehezen tudtam kizárni  a zajokat, de aztán azt vettem észre, hogy egy virágos réten találom magam, ami telis tele van hófehér virágokkal. Nem értettem, hogy miért pont ott/úgy indul a találkozásunk. Minden esetre könnyek csordultak le az arcomon. Ezt írtam a naplómba:

„Ezután megérkeztem Hozzád az anyaméhbe, ami meleg volt és vörös, kellemes. Láttam az arcocskádat, de elsősorban az ajkaidat mutattad meg, ami teljesen olyan, mint az apukádé. Aztán végig néztem a szép kis testeden, majd közel hajoltam Hozzád, te pedig megsimogattad az arcomat és a homlokomból oldalra fésülted a hajamat.

Kérdeztem tőled, hogy meg tudsz-e születni természetes úton. Először nem válaszoltál, majd később újra kérdeztem és elég erőteljesen többször is rúgtál. Őszintén szólva itt nem tudom, hogy ez igenlő válasz volt-e vagy nem akartad inkább, hogy tovább feszegessem ezt a témát.

Majd mutattál egy balettozó kislány képét, úgy hiszem, szeretnél majd földi életedben balettozni. Aztán pedig egy lovat mutattál nekem. Láttam még egy ici-pici fehér cipőcskét, aminek a lábfején volt egy kis fém virág - gondolom, ilyenre vágysz.

Aztán pedig igen csinos, felnőtt nőként jelentél meg előttem egy versenylovon, sikeres díjlovagló voltál."

A meditációnak hirtelen szakadt vége, mert a kisfiam akkor ébredt fel, ekkor hirtelen elkezdtem keresni a férjemet és a kisfiamat, nem találtam őket és emiatt pánikba estem, sírva jöttem ki a meditatív állapotból. Erről értesítettem Veronikát, kérdeztem, mit jelenthet ez és ő hamarosan fel is hívott telefonon, hogy megnyugtasson. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Később megtudtam, hogy ritkán jutnak el az édesanyák ilyen mély meditatív állapotba.

Az utolsó alkalommal a Születésrefelkészítő programmal készültünk a kislányom születésére is, pontos leírást kaptam arra vonatkozólag hogyan készítsem fel a gyermekemet az evilági életre. A természetes szülés élményében sajnos most sem lehetett részem, de a Veronikával töltött alkalmak mindegyikét szívből köszönöm, nagyon sokat segítettek nekem és a babával való kapcsolatban is.