Sünis, sünös mondókák, versek, dalok

Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen,erdőszéli
tölgy tövében
volt egy ház.
Abban lakott
hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér,
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól be-
vacsoráztak,
szűk lett nékik
az a ház,
s előfordult
ilyenkor, hogy
kívül rekedt
Sün Balázs.

Furakodott,
nyomakodott,
morgott,perelt
dühöngve,
semmit se ért,
mit tehetett,
lefeküdt a
küszöbre.

Telt az idő,
múlt az idő,
éjre éj és
napra nap.
Egyre többször
fordult elő,
hogy a házból
a legkisebb
kimaradt.

"Ebből elég!
Torkig vagyok!"-
kiáltott fel
Sün Balázs.
"Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk
ez a ház!"

"Éppen ezért
én elmegyek.
Szerbusz néktek
hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és,
Tihamér!"

Miután így
elbúcsúzott,
fogta magát,
elindult,
lába nyomán,
porzott a vén
gyalogút.

Így baktatott,
így poroszkált,
szomszéd tölgyig
meg sem állt.
Ottan aztán
sürgött-forgott,
árkot ásott,
falat emelt,
tetőt ácsolt,
ajtót szegelt,
és mire a nap leszállt,
épített egy
kalyibát.

"Így ni!- mondta -
Most már végre ké-
nyelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre
a nagyok!"

Falevélből
ágyat vetett,
kényelmeset,
belé feküdt,
s hortyogott.
hogy csörögtek
s remegtek az
ablakok.

Éjféltájban
vihar támadt,
hajlítgatta
a vén fákat,
fújt a szél nagy
zajjal ám.
S arra ébredt,
hogy zörögnek
a kalyiba
ajtaján.

"Ki az?-szólt ki
fogvacogva .-
Ki kopogtat
éjnek idején?"

"Mi vagyunk az!-
szóltak kintről .-
Mi vagyunk
a hat testvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és ,
Tihamér!"

Elvitte a
szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk
idekint,
csuromvíz a
kabát rajtunk,
és az ing."

"Jól van,jól van-
szólt Sün Balázs.-
Jövök már!"
s fordult a kulcs,
nyílt a zár.

Betódultak
mind a hatan,
tele lett a
kalyiba.
Kérdezte is
Sün Tihamér:
" Mondd csak,testvér,
nincs csak ez az
egy szoba?"

Lefeküdtek
elaludtak.
S arra ébredt
Sün Balázs:
újra kicsi
lett a ház!
Mert az éjjel
ide-oda
lökődve,
kiszorult a küszöbre.

"Ejnye!-mondta
Fejvakarva.
Mit tehetnék?
Megnövök!
S akkor talán
nem lesz ágyam,
nem lesz párnám
a küszöb!"

Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, böffen minden percben,
bokrot alját nézi sorba,
buzgón szaglász nedves orra,l
ábán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre,
nem nyúl hozzá, így is jó,
mert úgy hívják, hogy : sündisznó!