Azt szokták mondani, hogy a jó cipőre és a jó ágyra nem szabad a pénzt sajnálni, mert ha nem az egyikben, akkor a másikban vagyunk....
Amíg igazán kicsi a gyermekünk, értelemszerűen nem hord cipőt. Aludni viszont fog, remélhetőleg minél többet. De hol fogja álomra hajtani pici fejecskéjét?
A legtöbb leendő szülő képes térdig lejárni a lábát, hogy megtalálja a babakelengye minden darabját, hogy a helyére kerüljön a pelenkázó, a kiságy és minden, ami kell. Nincs is békésebb látvány, mint egy alvó csecsemő.
De vajon milyen lesz a mi gyermekünk? Szereti majd a plüssállatokkal kibélelt, baldachinnal díszített ágyacskáját? Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Ha így alakulna és nem kér a kiságyból, mitévő legyen a szülő? Legyen ”erős” és ”tanítsa meg” aludni a csecsemőjét? Vagy vegye oda a szülői ágyba? Én az utóbbit javasolnám, a következők miatt:
Az újszülött számára ismeretlen és ijesztő élethelyzet, ha szüleitől elválasztva kell töltenie az éjszakát. Az evolúció gondoskodott róla, hogy az a majom/embercsecsemő maradjon életben, aki éjjel is számíthat szülei védelmére. Egyszerűen növeli az újszülött túlélési esélyét, ha gyakran felébred és megbizonyosodik róla, hogy a biztonságot jelentő szülő a közelben tartózkodik. Ez az ősi viselkedés ott munkál gyermekünkben, aki nyugodtabban alszik, ha érzékeli a szülője testmelegét és közelségét álmában is. Ennek következtében kevesebbet fog éjjel sírni. Ha kevesebbet sír, az egész család, - szülőket, idősebb testvéreket beleértve- jobban tud pihenni. A szüleivel alvó és éjjel felébredő csecsemő, gyorsan megbizonyosodhat róla, hogy a szülő elérhető, és ebben megnyugodva gyorsabban visszaalszik, mintha egyedül kellene forognia a kiságyában. A szüleikkel együtt alvó gyermekek ritkán ébrednek sírva az éjjel közepén. A közelség miatt a szülő a gyermek mocorgására, nyugtalan rugdosására reagál és még időben meg tudja etetni az éhes gyermeket. A természet praktikus, az együttalvó anyának nem kell kikelnie az ágyból, ha meg akarja szoptatni a gyermekét.
Az együttalvás elősegíti a dolgozó szülőhöz való kötődés kialakulását. Ha az egyik szülő napközben távol van, és kevés időt tud tölteni a gyermekekkel, akkor különösen jó hatású, ha este, éjjel a baba közelében lehet. A kötődés kialakulása időigényes folyamat és az ”éjjeli műszak” döntő ennek kialakulása szempontjából.
Na de Andrea...-gondolja most a kedves Olvasó- elfelejtette említeni a hirtelen csecsemőhalált.....
Valóban, a hirtelen csecsemőhalál (angol rövidítése SIDS) igen régi keletű, a Biblia is említi, némileg tévesen, hiszen gyermeküket agyonnyomó asszonyokról számol be. Nem egy felmérés készült, amely szerint az együttalvás növeli a csecsemőhalál előfordulását, ezért mint ilyen szigorúan tilos.
Csakhogy ez sem ennyire fekete-fehér. A gyakorlatban szinte lehetetlen ráfeküdni a gyermekre, arról nem beszélve, hogy a hirtelen csecsemőhalál nem agyonnyomás következménye. Az anya, de még az apa is rendelkezik azokkal a láthatatlan szenzorokkal, amelyek megakadályozzák, hogy agyonnyomják a velük egy ágyban alvó gyermeküket. Amennyiben a szülők nem állnak tudatmódosító szer (alkohol, vagy kábítószer) hatása alatt, álmukban is ”kikerülik” csecsemőjüket.
A hirtelen csecsemőhalál oka hosszú évtizedekig rejtve maradt, az utóbbi időkben új és újabb magyarázatok látnak napvilágot. Az egyik szerint a pici babák légzése éretlen lehet abban a tekintetben, hogy nem ébrednek fel, ha a légzésük hosszabb ideig kimarad. (Innen ered a légzésfigyelők térhódítása.) Nagyobb gyermeknél, felnőttnél ez nem jelent problémát, mert automatikusan felébrednek légzésszünet esetén. Nem így a kisbabák. A hirtelen csecsemőhalál a legtöbb esetben a mélyalvás ideje alatt következik be. A gyermek az éretlen légzési mechanizmus miatt nem vesz levegőt, nem ébred fel a kimaradt légzésre, és máris bekövetkezett a tragédia.
A szüleikkel együttalvó gyermekek több időt töltenek a felületes alvás állapotában, ezt REM-fázisnak is nevezik, amely az ekkor megfigyelhető öntudatlan gyors szemmozgásokról kapta a
nevét. A baba és a szülő egymásra hangolódnak, szinte egyszerre lélegeznek, ha egyikük megmozdul, helyzetet változtat, legtöbbször a másik is követi a példáját. Mindezek abba az irányba hatnak, hogy a gyermekek kevesebb ideig tartózkodnak az igazi mély alvásban, amikor a legnagyobb az esélye a hosszú ideig tartó légzésszünetnek. Ha ritkábban kerülnek a mély alvás fázisába, annak a kockázata is csökken, hogy hirtelen csecsemőhalálban hunyjanak el.
Az együttalvás a szoptatást is elősegíti, a testközelség, valamint a gyakoribb szoptatások következtében több tej termelődik. A szoptatott gyerekek ugyanakkor szinte mindig háton fekszenek, vagy arcukkal anyjuk felé fordulva. Hason fekvő gyermeket nehéz megszoptatni, ezáltal a szoptatás indirekten is véd a SIDS ellen.
Ha megvizsgáljuk országokra lebontva a hirtelen csecsemőhalálozás előfordulási arányát, paradox módon azt találjuk, hogy az együttalvó kultúrákban (Kína, Vietnam, Kambodzsa, Thaiföld, Hong Kong) alig fordul elő. Érdekes az a jelenség is, hogy a Távol-Keletről az Egyesült Államokba bevándorló és egyre jobban asszimilálódó népcsoportban megnő a SIDS előfordulása. Holott szülőföldjükön együtt aludtak, de új hazájukban az ottani szokásokat átvéve sokszor külön ágyba kerül a gyermek, mégis nő a halálozási arány.
Honnan akkor az együttalvás tilalma?
Az amerikai nagyvárosi gettókban élő gyakran együttalvó lakosságnál igen magas arányban fordul elő a SIDS. Ebben a populációban magasabb a dohányzás, alkohol-kábítószerfogyasztás aránya, mindkettő növeli a SIDS esélyét a statisztika szerint. Kevesebben szoptatnak, holott a szoptatás ténye csökkenti a hirtelen csecsemőhalál előfordulását.
A témába vágó első felméréseket itt végezték innen indult világkörüli útjára a tévhit, hogy az együttalvás ártalmas. Holott nem az együttalvás növeli a hirtelen csecsemőhalál kockázatát, hanem a felelőtlen szülői magatartás. Azt a gyermeket, aki józan, nem dohányzó szüleivel egy ágyban alszik, nem fenyegeti jobban a hirtelen csecsemőhalál, mint a külön ágyban alvó gyermeket.
A hirtelen csecsemőhalál gyakorisága az utóbbi évtizedben drasztikusan csökkent. Többek között ez annak tulajdonítható, hogy a korábbi hason altatás helyett a csecsemők háton fektetését javasolják a gyermekorvosok és a védőnők. Ügyeljünk a baba öltözetére, ne öltöztessük túl, a túlhevülésnek kóroki szerepe van a hirtelen csecsemőhalál bekövetkeztében. A csecsemő hőszabályozása nem annyira fejlett, mint egy idősebb gyermeké. A csecsemő arcát a legjobb szabadon hagyni, egyrészt, hogy az orrlégzést ne akadályozzuk, másrészt hogy elkerüljük a túlhevülést.
Amennyiben a csecsemő a szülők ágyában háton fekszik, nincs rajta túl sok ruha és az arca szabadon marad, nem fenyegeti nagyobb veszély a hirtelen csecsemőhalálozás szempontjából, mint a szüleitől különalvó babáét. Ezeket betartva nyugodt szívvel bújhatunk össze csecsemőnkkel éjjelre is, orrunkban érezve finom, puha babaillatát.
Írta: Dr. Büki Andrea
További érdekességeket itt és itt olvashatsz a kötődő nevelésről, alvásról, szoptatásról!
Amíg igazán kicsi a gyermekünk, értelemszerűen nem hord cipőt. Aludni viszont fog, remélhetőleg minél többet. De hol fogja álomra hajtani pici fejecskéjét?
A legtöbb leendő szülő képes térdig lejárni a lábát, hogy megtalálja a babakelengye minden darabját, hogy a helyére kerüljön a pelenkázó, a kiságy és minden, ami kell. Nincs is békésebb látvány, mint egy alvó csecsemő.
De vajon milyen lesz a mi gyermekünk? Szereti majd a plüssállatokkal kibélelt, baldachinnal díszített ágyacskáját? Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Ha így alakulna és nem kér a kiságyból, mitévő legyen a szülő? Legyen ”erős” és ”tanítsa meg” aludni a csecsemőjét? Vagy vegye oda a szülői ágyba? Én az utóbbit javasolnám, a következők miatt:
Az újszülött számára ismeretlen és ijesztő élethelyzet, ha szüleitől elválasztva kell töltenie az éjszakát. Az evolúció gondoskodott róla, hogy az a majom/embercsecsemő maradjon életben, aki éjjel is számíthat szülei védelmére. Egyszerűen növeli az újszülött túlélési esélyét, ha gyakran felébred és megbizonyosodik róla, hogy a biztonságot jelentő szülő a közelben tartózkodik. Ez az ősi viselkedés ott munkál gyermekünkben, aki nyugodtabban alszik, ha érzékeli a szülője testmelegét és közelségét álmában is. Ennek következtében kevesebbet fog éjjel sírni. Ha kevesebbet sír, az egész család, - szülőket, idősebb testvéreket beleértve- jobban tud pihenni. A szüleivel alvó és éjjel felébredő csecsemő, gyorsan megbizonyosodhat róla, hogy a szülő elérhető, és ebben megnyugodva gyorsabban visszaalszik, mintha egyedül kellene forognia a kiságyában. A szüleikkel együtt alvó gyermekek ritkán ébrednek sírva az éjjel közepén. A közelség miatt a szülő a gyermek mocorgására, nyugtalan rugdosására reagál és még időben meg tudja etetni az éhes gyermeket. A természet praktikus, az együttalvó anyának nem kell kikelnie az ágyból, ha meg akarja szoptatni a gyermekét.
Az együttalvás elősegíti a dolgozó szülőhöz való kötődés kialakulását. Ha az egyik szülő napközben távol van, és kevés időt tud tölteni a gyermekekkel, akkor különösen jó hatású, ha este, éjjel a baba közelében lehet. A kötődés kialakulása időigényes folyamat és az ”éjjeli műszak” döntő ennek kialakulása szempontjából.
Na de Andrea...-gondolja most a kedves Olvasó- elfelejtette említeni a hirtelen csecsemőhalált.....
Valóban, a hirtelen csecsemőhalál (angol rövidítése SIDS) igen régi keletű, a Biblia is említi, némileg tévesen, hiszen gyermeküket agyonnyomó asszonyokról számol be. Nem egy felmérés készült, amely szerint az együttalvás növeli a csecsemőhalál előfordulását, ezért mint ilyen szigorúan tilos.
Csakhogy ez sem ennyire fekete-fehér. A gyakorlatban szinte lehetetlen ráfeküdni a gyermekre, arról nem beszélve, hogy a hirtelen csecsemőhalál nem agyonnyomás következménye. Az anya, de még az apa is rendelkezik azokkal a láthatatlan szenzorokkal, amelyek megakadályozzák, hogy agyonnyomják a velük egy ágyban alvó gyermeküket. Amennyiben a szülők nem állnak tudatmódosító szer (alkohol, vagy kábítószer) hatása alatt, álmukban is ”kikerülik” csecsemőjüket.
A hirtelen csecsemőhalál oka hosszú évtizedekig rejtve maradt, az utóbbi időkben új és újabb magyarázatok látnak napvilágot. Az egyik szerint a pici babák légzése éretlen lehet abban a tekintetben, hogy nem ébrednek fel, ha a légzésük hosszabb ideig kimarad. (Innen ered a légzésfigyelők térhódítása.) Nagyobb gyermeknél, felnőttnél ez nem jelent problémát, mert automatikusan felébrednek légzésszünet esetén. Nem így a kisbabák. A hirtelen csecsemőhalál a legtöbb esetben a mélyalvás ideje alatt következik be. A gyermek az éretlen légzési mechanizmus miatt nem vesz levegőt, nem ébred fel a kimaradt légzésre, és máris bekövetkezett a tragédia.
A szüleikkel együttalvó gyermekek több időt töltenek a felületes alvás állapotában, ezt REM-fázisnak is nevezik, amely az ekkor megfigyelhető öntudatlan gyors szemmozgásokról kapta a
nevét. A baba és a szülő egymásra hangolódnak, szinte egyszerre lélegeznek, ha egyikük megmozdul, helyzetet változtat, legtöbbször a másik is követi a példáját. Mindezek abba az irányba hatnak, hogy a gyermekek kevesebb ideig tartózkodnak az igazi mély alvásban, amikor a legnagyobb az esélye a hosszú ideig tartó légzésszünetnek. Ha ritkábban kerülnek a mély alvás fázisába, annak a kockázata is csökken, hogy hirtelen csecsemőhalálban hunyjanak el.
Az együttalvás a szoptatást is elősegíti, a testközelség, valamint a gyakoribb szoptatások következtében több tej termelődik. A szoptatott gyerekek ugyanakkor szinte mindig háton fekszenek, vagy arcukkal anyjuk felé fordulva. Hason fekvő gyermeket nehéz megszoptatni, ezáltal a szoptatás indirekten is véd a SIDS ellen.
Ha megvizsgáljuk országokra lebontva a hirtelen csecsemőhalálozás előfordulási arányát, paradox módon azt találjuk, hogy az együttalvó kultúrákban (Kína, Vietnam, Kambodzsa, Thaiföld, Hong Kong) alig fordul elő. Érdekes az a jelenség is, hogy a Távol-Keletről az Egyesült Államokba bevándorló és egyre jobban asszimilálódó népcsoportban megnő a SIDS előfordulása. Holott szülőföldjükön együtt aludtak, de új hazájukban az ottani szokásokat átvéve sokszor külön ágyba kerül a gyermek, mégis nő a halálozási arány.
Honnan akkor az együttalvás tilalma?
Az amerikai nagyvárosi gettókban élő gyakran együttalvó lakosságnál igen magas arányban fordul elő a SIDS. Ebben a populációban magasabb a dohányzás, alkohol-kábítószerfogyasztás aránya, mindkettő növeli a SIDS esélyét a statisztika szerint. Kevesebben szoptatnak, holott a szoptatás ténye csökkenti a hirtelen csecsemőhalál előfordulását.
A témába vágó első felméréseket itt végezték innen indult világkörüli útjára a tévhit, hogy az együttalvás ártalmas. Holott nem az együttalvás növeli a hirtelen csecsemőhalál kockázatát, hanem a felelőtlen szülői magatartás. Azt a gyermeket, aki józan, nem dohányzó szüleivel egy ágyban alszik, nem fenyegeti jobban a hirtelen csecsemőhalál, mint a külön ágyban alvó gyermeket.
A hirtelen csecsemőhalál gyakorisága az utóbbi évtizedben drasztikusan csökkent. Többek között ez annak tulajdonítható, hogy a korábbi hason altatás helyett a csecsemők háton fektetését javasolják a gyermekorvosok és a védőnők. Ügyeljünk a baba öltözetére, ne öltöztessük túl, a túlhevülésnek kóroki szerepe van a hirtelen csecsemőhalál bekövetkeztében. A csecsemő hőszabályozása nem annyira fejlett, mint egy idősebb gyermeké. A csecsemő arcát a legjobb szabadon hagyni, egyrészt, hogy az orrlégzést ne akadályozzuk, másrészt hogy elkerüljük a túlhevülést.
Amennyiben a csecsemő a szülők ágyában háton fekszik, nincs rajta túl sok ruha és az arca szabadon marad, nem fenyegeti nagyobb veszély a hirtelen csecsemőhalálozás szempontjából, mint a szüleitől különalvó babáét. Ezeket betartva nyugodt szívvel bújhatunk össze csecsemőnkkel éjjelre is, orrunkban érezve finom, puha babaillatát.
Írta: Dr. Büki Andrea
További érdekességeket itt és itt olvashatsz a kötődő nevelésről, alvásról, szoptatásról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése