2017/03/28

Tünet nélküli gyermekkor


Ha a magzat, a baba vagy a gyermek lelkét vesszük figyelembe, akkor megláthatjuk, mit szeretne, hogyan szeretné, ha viselkednénk vele, hogyan forduljunk hozzá. Annyi elvárást támaszt mi felénk, amennyit mi is támasztunk párunk felé, önzetlen szeretetet, odafigyelést vár tőlünk. Ha ez megtörténik, akkor belül szárnyalhat, kiegyensúlyozottá válik. A további vele való foglalkozás, gondozás, játszás, tanítás már „csak” úgy mond funkcionális szükséglet kielégítés. A gyermek alapvető vágya az érzelmi kielégülésre szülei, de elsősorban édesanyja odaadó szeretete, ami megtartja, biztonságot nyújt számára, miben gondolkodás nélkül hátradőlhet. Birtokolva ezeket egyensúly alakul ki benne. Az egyensúly a belső béke mellett egészséges állapotot hoz.

Viszont ha ez az egyensúly felborul, akkor megakad az elmúlt optimális időszak és hosszabb távon nyűglődéshez vezethet. Babáknál nehezebben való elalvást és anyához magasabb szintű ragaszkodást okozhat, nagyobbacska gyerekeknél pedig nyűgösséget, frusztrációt.

Ha szélsőséges kilengést okoz az egyensúly felborulása, akkor betegség, tünet alakul ki. Maga a betegség, tünet illetve annak megjelenési formája árulkodik arról, hogy miben szenved hiányt a gyermek. Pl. hosszabb időn keresztül kevesebb érintésben, simogatásban részesül, akkor elsősorban a bőrén keletkezik elváltozás, ami a hiányt mutatja, mint amilyen az ekcéma.
A tünetek szimbolikái segítséget nyújtanak a szülőknek abban, hogy rálássanak, mikben kellene önmagukon, gondolataikon, viselkedésükön változtatni, hogy azok megszűnjenek.  

De gondoljunk csak bele, mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem utólag kellene a betegséget gyógyítani, hanem az ki sem alakulna. Erre jó módszer az, ha tisztában vagyunk saját vágyainkkal és gyengéinkkel is, melyeket idővel gyakorlással megzabolázhatunk. Hála Istennek egyre több irányzat foglalkozik a bennünk lévő valós érzelmekkel, gondolatokkal, és segíti a bennük való eligazodásunkat. Így hát kutassunk olyan módszerek, olvasmányok után, amelyek rátapintanak az esetleges fájó pontjainkra, amelyek segítenek szembenézni kellemetlen énünkkel. Mert ha ezek a felszínre kerülnek, már nem rágják szét a berendezést lelkünk bugyraiban, és kevesebb kárt okoznak. Vegyünk bátorságot a szembenézésre, gyermekünk lelki egészsége érdekében.  

Természetesen senki sem tökéletes. Szerencsére gyermekünk sem várja el azt, hogy szülőként tökéletesen működjünk, de mi sem várhatjuk el tőle, hogy bármit toleráljon nekünk.

„Nem mi teszünk szívességet a gyermeknek, azzal, hogy fogadjuk őt, hanem ő tesz nekünk, azzal, hogy minket választ, és megszületik.” (Ahogy születsz, úgy élsz P.V.)

Ebben segíthet nekünk dr. Ruediger Dahlke orvos, pszichoterapeuta, s író munkássága és iránymutatása, aki a lélek árny oldalaival, a bennünk lévő nem kívánatos részekkel, az árnyékkal foglalkozik. C. G. Jung szerint az árnyék maga a tudattalan, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a hőn áhított teljességet.

Fejlődés nélkül nincs változás.

Dr. Ruediger Dahlke 2017. májusában hosszú idő után újra Budapestre látogat, és a Betegség lelki okairól tart előadást, és utána A lélek árnyaival is foglalkozik. A bővebb információ itt megtalálható.

Írta: Petre Veronika, perinatális szaktanácsadó

R. Dahlke fontosabb művei:
A lélek nyelve a betegség,
A gyermeki lélek nyelve a betegség

A betegség, mint szimbólum 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése