Amikor
elindulunk a gyermekáldás útján, csak reménykedhetünk abban, hogy hamarosan mi
is szülői örömök elébe nézhetünk. Ha nem is az első hónapban, de fél éven belül
biztosan. Csalódottan vesszük tudomásul, ha még sem, és ha egy éven belül sem
történik meg a vágyva várt gyermekáldás, szomorúságunk határtalan. Szomorúak
vagyunk, mert nem értjük, miért nem történt meg. Hogy lehet az, hogy végre
késznek érezzük magunkat arra, hogy fogadjunk egy kisbabát, mégsem valósul meg.
Tanácstalanná válunk és tehetetlenek leszünk.
A környezet igyekszik kedvesen
lereagálni, – ha szóba kerül fájdalmunk – és próbál valamiféle egyszerű
magyarázattal szolgálni. „Igazából hátha még nem is szeretnél annyira babát.”
Ezzel a mondattal – gondoljuk, éppen nem segített, sőt mérgünkben talán
legszívesebben elfutnánk vagy grimaszolnánk. Ki és mi, hogy jön ahhoz, hogy
megkérdőjelezze a vágyakozásunkat!?
A
természeti és a keleti népekkel ellentétben nagyon messzire kerültünk a benső
működésünktől. Ha valami komolyabb bajunk van, azonnal orvoshoz fordulunk,
anélkül, hogy meditálnánk rajta, és elmerengnénk azon, mostanában mi történt az
életünkben, s vajon nem lehet-e hozzá köze a tünetünknek. Mivel külön tekintünk
a fizikai testünkre, egészségünkre és külön életet élhetnek gondolataink s
vágyaink, eszünkbe sem jut őket összekapcsolni. Fel sem merül bennünk, hogy a
fel nem dolgozott érzések, fájdalmak egy idő után lenyomatot képeznek
testünkön. Ennek a tudatnak a hiányában azt sem tudjuk megmondani, hogy az utóbbi
évtizedek melyik lelkileg problémás időszakából származnak a menet közben
kialakult betegségek, tünetek. Fogalmunk sincs arról, hogyan alakulhattak ki a
mostanában sok nőnél diagnosztizált termékenységet megnehezítő tünetek, mint
pl. a PCO, inzulin rezisztencia, pajzsmirigy alul- és túlműködése,
gyulladása, az autoimmun betegségek sokasága, az endometriózis, a petevezetők
elzáródása, peteérés hiánya, a petefészek kimerülése és még sorolhatnánk.
Minden
embernek meg van a sajátságos módja arra, hogyan nézzen szembe a közelgő
nehézségekkel. Gyerekkorában kialakított egy stratégiát, miként szembesüljön a
fájdalmakkal, a kellemetlenségekkel. Miként dolgozta fel szülei kiabálását,
veszekedését, az elutasításukat, vagy azt, ha apa vagy anya nem bánt vele elég
kedvesen. Ez a stratégia annak idején rögzült, ez lett a problémamegoldó
képesség, és amíg tudatosan nem dolgozzuk át, addig így működik. Hogy is néz ki
ez pontosan? A szülők veszekedésére, azaz a közben átélt fájdalmam elviselésére
tünetet produkálok, mint pl. mandula- vagy arcüreggyulladást. Mivel rám terelődött
a szüleim figyelme, megszűnt, legalább is betegségem miatt háttérbe szorult a
feszélyező családi légkör. Gyakori megoldás, melynek eredményeképpen lelki
nehézség esetén tünet képződik, minden olyan helyzetben, melyben a megélt lelki
fájdalom átlépi a tűréshatárt.
–
Lelki okok miatt nem érkezik a baba. „Ugyan már! Miért kellene bármi elvontban
hinnem. Hiszen annyi párnak bármikor lehet gyereke, miért pont nekem kellene ilyesmivel
foglalkoznom!” Tényleg nehéz előrehaladni, ha nem tekintjük egységben magunkat,
gondolatainkat a testünkkel. Marad a kétségbeesés által kialakult érzelmi
lavina, ha elindul, végighalad az összes állomáson. Düh és értetlenség lép elő
először önmagukra nézve, majd kifelé haladva másokra szórva, mely egyenes utat
enged a kritikához, mások bírálásához (kinek hogy és miért lett gyereke az én
engedélyem nélkül). Míg a vége felé mi magunk is elfáradunk önmagunktól.
Pedig
azok a méhnyak-nyák antitestek nem véletlenül falják fel a spermiumokat. Ha lelkileg
tekintünk önmagunkra, ha nem, azok bizony ott vannak s így működnek. S ha
akarom, ha nem a párom hímivarsejtjei nem hozzák a kívánt mennyiséget, s formát
valamilyen oknál fogva.
Ahogy
többször is halljuk, egymástól függetlenül nem a nő vagy a férfi küzd meddőségi
problémákkal, hanem a párnak van közösen nehézsége a gyermekáldással. Ugyanúgy egymásra
rezonálnak, mint amikor szerelembe estek. Van, amiben a férfi tart előrébb, s
van, amiben a nő, de ugyanolyan sebességgel haladnak, kéz a kézben járnak.
Talán, már ha eleget várakoztunk hónapról
hónapra és szenvedtünk a különböző kivizsgálásoktól, akkor eljuthatunk oda,
hogy bátorságot vegyünk és ránézzünk az életünkre, a félelmeinkre, s a korábbi
párkapcsolati nehézségeinkre, sikertelenségeinkre – melyek sokat árulnak el
viselkedésünkről – s a jelenlegi párkapcsolatunkra.
Közelebbről
ránézhetünk:
·
a
kommunikációs készségeinkre
·
a
konfliktuskezelésre
·
a
krízis feldolgozására és elviselésére
·
a
vélt s valós sérelmeinkre
·
a
társunktól való elvárásokra
·
az
érzelmi önállótlanságunkra.
S
arra, hogy ezek közül mik okozhattak bennünk akkora nehézséget az évek
folyamán, hogy tünetet képeztünk belőle.
Perinatális
(fogantatás, várandósság, szülés körüli) szaktanácsadóként munkámban évek óta
túlnyomó részt a baba érkezésének a nehézségében érintett párokkal foglalkozom nap,
mint nap. Függetlenül attól, hogy a párnak van-e termékenységet nehezítő tünete,
vagy nincs amikor átbeszéljük az életét érintő fontos történéseket s
összefüggéseket, és rámutatunk a gyengébben működő viselkedési mechanizmusokra,
egytől egyig mindenki tisztában van azokkal. De
ennek ellenére, csak ritkán
gondolják azt, hogy ezekkel tényleg szembe kell nézni.
Amelyik
területeken a legnagyobb a bennünk lévő félelem, ott keresendő a megoldás. Pusztán
azzal, hogy hajlandóak vagyunk ezzel foglalkozni, – a témára való
összpontosítás, a ráfordított energia és idő, és a tények átlátása által – átalakulhatnak
a bennünk rögzült mintázatok, tünetképző mechanizmusok. Megismerhetjük működésünket,
és a tünetek konkrét, ránk szabott lelki okát megtudva használati útmutatót kapunk
önmagunkhoz.
Mindeközben
a várva várt baba is megérkezhet, ahogy sok általam kísért helyzetben meg is történt.
Neked
is sikerülhet!
A
Vár Rád a Baba programban (2021.12.) 320 pocaklakó érkezett. Történetüket itt el is olvashatod.
A
betegségek lelki okainak nagy része dr. Ruediger Dahlke: A betegség mint
szimbólum című könyvben olvashatóak.
Pont ez a bajunk, harmadik eve várunk a lanyunkra (fiunkra), azzal a kulonbseggel, hogy már van két kisfiunk, akik melle szeretnénk egy hugit. Illetve, hogy most már igen egyértelmű, hogy miért nem érkezik, ferjemnek olyan eu.problémája alakult ki, illetve erősödött fel az utobbi mondjuk egy évben, ami magát az egyuttletet is megnehezíti, lehetetlenné teszi, hát még magát a gyermekaldast. :(
VálaszTörlésHogy lehetne önhöz eljutni, hogy ranknezzen, vajon mi lehet a baj igazából? Már nagyon szeretném karomban tartani a lanykamat.
Kedves Sornyul!
TörlésKérlek írj nekem a tanacsadas@kristalykert.hu címre. Veronika