2017/07/10

Meddőség tünetei mellett gyermekáldás

Amikor elindulunk a gyermekáldás útján, csak reménykedhetünk abban, hogy hamarosan mi is szülői örömök elébe nézhetünk. Ha nem is az első hónapban, de fél éven belül biztosan. Csalódottan vesszük tudomásul, ha még sem, és ha egy éven belül sem történik meg a vágyva várt gyermekáldás, szomorúságunk határtalan. Szomorúak vagyunk, mert nem értjük, miért nem történt meg. Hogy lehet az, hogy végre késznek érezzük magunkat arra, hogy fogadjunk egy kisbabát, mégsem valósul meg. Tanácstalanná válunk és tehetetlenek leszünk.
            A környezet igyekszik kedvesen lereagálni, – ha szóba kerül fájdalmunk – és próbál valamiféle egyszerű magyarázattal szolgálni. „Igazából hátha még nem is szeretnél annyira babát.” Ezzel a mondattal – gondoljuk, éppen nem segített, sőt mérgünkben talán legszívesebben elfutnánk vagy grimaszolnánk. Ki és mi, hogy jön ahhoz, hogy megkérdőjelezze a vágyakozásunkat!?  

A természeti és a keleti népekkel ellentétben nagyon messzire kerültünk a benső működésünktől. Ha valami komolyabb bajunk van, azonnal orvoshoz fordulunk, anélkül, hogy meditálnánk rajta, és elmerengnénk azon, mostanában mi történt az életünkben, s vajon nem lehet-e hozzá köze a tünetünknek. Mivel külön tekintünk a fizikai testünkre, egészségünkre és külön életet élhetnek gondolataink s vágyaink, eszünkbe sem jut őket összekapcsolni. Fel sem merül bennünk, hogy a fel nem dolgozott érzések, fájdalmak egy idő után lenyomatot képeznek testünkön. Ennek a tudatnak a hiányában azt sem tudjuk megmondani, hogy az utóbbi évtizedek melyik lelkileg problémás időszakából származnak a menet közben kialakult betegségek, tünetek. Fogalmunk sincs arról, hogyan alakulhattak ki a mostanában sok nőnél diagnosztizált termékenységet megnehezítő tünetek, mint pl. a PCO, inzulin rezisztencia, pajzsmirigy alul- és túlműködése, gyulladása, az autoimmun betegségek sokasága, az endometriózis, a petevezetők elzáródása, peteérés hiánya, a petefészek kimerülése és még sorolhatnánk.

Minden embernek meg van a sajátságos módja arra, hogyan nézzen szembe a közelgő nehézségekkel. Gyerekkorában kialakított egy stratégiát, miként szembesüljön a fájdalmakkal, a kellemetlenségekkel. Miként dolgozta fel szülei kiabálását, veszekedését, az elutasításukat, vagy azt, ha apa vagy anya nem bánt vele elég kedvesen. Ez a stratégia annak idején rögzült, ez lett a problémamegoldó képesség, és amíg tudatosan nem dolgozzuk át, addig így működik. Hogy is néz ki ez pontosan? A szülők veszekedésére, azaz a közben átélt fájdalmam elviselésére tünetet produkálok, mint pl. mandula- vagy arcüreggyulladást. Mivel rám terelődött a szüleim figyelme, megszűnt, legalább is betegségem miatt háttérbe szorult a feszélyező családi légkör. Gyakori megoldás, melynek eredményeképpen lelki nehézség esetén tünet képződik, minden olyan helyzetben, melyben a megélt lelki fájdalom átlépi a tűréshatárt.

– Lelki okok miatt nem érkezik a baba. „Ugyan már! Miért kellene bármi elvontban hinnem. Hiszen annyi párnak bármikor lehet gyereke, miért pont nekem kellene ilyesmivel foglalkoznom!” Tényleg nehéz előrehaladni, ha nem tekintjük egységben magunkat, gondolatainkat a testünkkel. Marad a kétségbeesés által kialakult érzelmi lavina, ha elindul, végighalad az összes állomáson. Düh és értetlenség lép elő először önmagukra nézve, majd kifelé haladva másokra szórva, mely egyenes utat enged a kritikához, mások bírálásához (kinek hogy és miért lett gyereke az én engedélyem nélkül). Míg a vége felé mi magunk is elfáradunk önmagunktól.

Pedig azok a méhnyak-nyák antitestek nem véletlenül falják fel a spermiumokat. Ha lelkileg tekintünk önmagunkra, ha nem, azok bizony ott vannak s így működnek. S ha akarom, ha nem a párom hímivarsejtjei nem hozzák a kívánt mennyiséget, s formát valamilyen oknál fogva.  

Ahogy többször is halljuk, egymástól függetlenül nem a nő vagy a férfi küzd meddőségi problémákkal, hanem a párnak van közösen nehézsége a gyermekáldással. Ugyanúgy egymásra rezonálnak, mint amikor szerelembe estek. Van, amiben a férfi tart előrébb, s van, amiben a nő, de ugyanolyan sebességgel haladnak, kéz a kézben járnak.   

            Talán, már ha eleget várakoztunk hónapról hónapra és szenvedtünk a különböző kivizsgálásoktól, akkor eljuthatunk oda, hogy bátorságot vegyünk és ránézzünk az életünkre, a félelmeinkre, s a korábbi párkapcsolati nehézségeinkre, sikertelenségeinkre – melyek sokat árulnak el viselkedésünkről – s a jelenlegi párkapcsolatunkra.
Közelebbről ránézhetünk:
·         a kommunikációs készségeinkre
·         a konfliktuskezelésre
·         a krízis feldolgozására és elviselésére
·         a vélt s valós sérelmeinkre
·         a társunktól való elvárásokra
·         az érzelmi önállótlanságunkra.

S arra, hogy ezek közül mik okozhattak bennünk akkora nehézséget az évek folyamán, hogy tünetet képeztünk belőle.

Perinatális (fogantatás, várandósság, szülés körüli) szaktanácsadóként munkámban évek óta túlnyomó részt a baba érkezésének a nehézségében érintett párokkal foglalkozom nap, mint nap. Függetlenül attól, hogy a párnak van-e termékenységet nehezítő tünete, vagy nincs amikor átbeszéljük az életét érintő fontos történéseket s összefüggéseket, és rámutatunk a gyengébben működő viselkedési mechanizmusokra, egytől egyig mindenki tisztában van azokkal. De ennek ellenére, csak ritkán gondolják azt, hogy ezekkel tényleg szembe kell nézni.

Amelyik területeken a legnagyobb a bennünk lévő félelem, ott keresendő a megoldás. Pusztán azzal, hogy hajlandóak vagyunk ezzel foglalkozni, – a témára való összpontosítás, a ráfordított energia és idő, és a tények átlátása által – átalakulhatnak a bennünk rögzült mintázatok, tünetképző mechanizmusok. Megismerhetjük működésünket, és a tünetek konkrét, ránk szabott lelki okát megtudva használati útmutatót kapunk önmagunkhoz.

Mindeközben a várva várt baba is megérkezhet, ahogy sok általam kísért helyzetben meg is történt.
Neked is sikerülhet!


A betegségek lelki okainak nagy része dr. Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum című könyvben olvashatóak.

2 megjegyzés:

  1. Pont ez a bajunk, harmadik eve várunk a lanyunkra (fiunkra), azzal a kulonbseggel, hogy már van két kisfiunk, akik melle szeretnénk egy hugit. Illetve, hogy most már igen egyértelmű, hogy miért nem érkezik, ferjemnek olyan eu.problémája alakult ki, illetve erősödött fel az utobbi mondjuk egy évben, ami magát az egyuttletet is megnehezíti, lehetetlenné teszi, hát még magát a gyermekaldast. :(
    Hogy lehetne önhöz eljutni, hogy ranknezzen, vajon mi lehet a baj igazából? Már nagyon szeretném karomban tartani a lanykamat.

    VálaszTörlés