2010/01/23

Szüléstörténet



2009.09.11-én ezeket a gondolatokat jegyeztem fel Bernát naplójába:

# Alternatív szülőszobába és gátvédelemmel szeretne születni Bernát

# Este indulunk majd el
# 6 óra leforgása alatt születik meg
# Éjjel 3 órakor jön világra
# 92%-os fájdalomküszöb emelést kapok

Otthon éppen Anna altatása alatt egy kis pukkanást hallottam, utána kissé furán éreztem magam, de nem gondoltam semmire. 1 órával később meglepetésemre menstruációs fájdalmat éreztem, ami számomra azért volt szokatlan, mert előző terhességemnél csak méhösszehúzódások voltak. De olvastam róla korábban, hogy ez is a szülés egyik jele lehet. Miután ez a fájdalom ismételten jelentkezett stoppereltem. Rá nem sokkal elfojt a magzatvíz. Majd a nagy izgalomban rám jött a hasmenés.

A kórházba kiderült, hogy nem hogy az alternatív szobában nincsen senki, de még az egész szülészeten sem. Az ügyeletes doktornő megvizsgált, és mondta, hogy ugyanolyan tág a méhszáj, mint amilyen volt pár héttel korábban, de ez nem jelent semmit. Elfoglaltuk a szobát. Első körben a labdára telepedtem. Olyan harmonikus állapotba kerültem, hogy mindenféle színt láttam és teljesen ellazultam. A labdán egy óráig ültem. 2 ujjnyit tágult a méhszáj. Azt mondták reggel 6-ra lesz meg a baba. A hasmenés miatt nem volt szükség beöntésre.
Elfáradtam, remegtek a lábaim és fáztam, ezért lepihentem egy kicsit. Hosszúra sikeredett a pihenő. A szülésznő, mint később kiderült elégedetlen volt a fájások intenzitásával, és a dolog előrehaladtával. Ugyanis mivel betakart ő csak azt látta, hogy alszom, a gép pedig nem jelzett erős fájásokat. Mindeközben voltak fájások, csak a gép rosszul jelzett. A fájás szünetben valóban aludtam. Néha még álmodtam is. De sokszor láttam azt is, amint a baba fekete haja mögött sárgállik a nyílás, ami egyre tágabb és tágabb lesz. Sikerült átadnom magamat a fájásnak, megvalósítottam azt, hogy nem álltam ellen, hanem beleolvadtam, így a baba egyre lejjebb és lejjebb jött a szülőcsatornán, és éreztem félálomban, hogy hol tart. Egy óra telhetett el így, majd egyre éberebb lettem, mert éreztem, a baba már teljesen lent van. Meg is érkezett az első tolófájás. Majd egyre sürgetőbben éreztem, hogy bármennyire is jó itt aludni, pihenni, helyzetet kell változtatni. A faliórára pillantottam, és láttam, hogy 2:46. Eszembe jutott, amit Bernát üzent 10 napja, hogy 3 órakor fog születni. Ki szerettem volna menni a mellékhelységbe székelési inger miatt. Ez általában a szülésznőknél a kulcsszó, és rögvest hívják a doktort. Megvizsgált, majd megkérdezte, hogyan akarok szülni. A patkószéket választottam, mert az már egyszer bevált. Minden fontos eszközt, és steril szivacsot, papírt percek alatt alám helyeztek. Az első tolásra Bernát végigment a szülőcsatornán. Második tolásra kijött gátvédelemmel. Bim-bam, három óra.