Volt már olyan, hogy valaki azt mondta: „Ne gondolj egy rózsaszín zsiráfra!”, és te azonnal csak azt tudtad elképzelni? Ugye ismerős? Ez nem véletlen. Az elménk képekben dolgozik. Amint kimondunk valamit – akár tiltó formában is –, az agyunk máris elkezdi megjeleníteni a hozzá kapcsolódó képet.
Pontosan így van ez a gyerekeknél is. Ha azt mondjuk: „Nehogy beleess a tóba!”, valójában két dolgot mondunk: a „ne”-t és a „beleesni a tóba”-t. És mit fog ebből megragadni a gyerek képzelete? Természetesen a tóba esést. Nem azért, mert nem figyel ránk, hanem mert így működik az agy.
Sokkal hasznosabb, ha konkrét és pozitív útmutatást adunk. Például: „Maradj a part szélén!”, „Nézz a lábad elé!”, „Figyelj, merre lépsz!” Ezekkel nemcsak megóvjuk őt, hanem segítjük is abban, hogy biztonságosan eligazodjon a világban.
És ugyanez igaz a játszótéren is. Ahelyett, hogy „Ne ess le!”, inkább mondjuk azt: „Kapaszkodj meg jól!”, vagy „Ügyes vagy, tartod magad?”. Ezzel nemcsak a veszélyt kerüljük el, de még erősítjük is a kapcsolatunkat – és az ő önbizalmát is.
Szóval legközelebb, amikor már a „ne” jönne a szánkra, próbáljunk meg egy kicsit átfogalmazni. Nem mindig egyszerű, de a hatása hosszú távon nagyon is érezhető lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése