Babát szeretnék!

 

Várlak szeretettel a következő programra a sikeres babaáládsért!

Bővebb információ itt. 

Rád is vár Baba!

A munkám számokban

Perinatális szaktanácsadóként az elmúlt 7 évben igyekeztem sokat tetnni azért, hogy minél több baba érkezhessen azokhoz a családokhoz, ahol ez akadályozott volt.

A munkámat az általam kitalált Kristálykert Holisztikus Jóllét Központban végzem.

Gyermekáldás történetekről itt olvashatsz.

A Vár Rád a Baba programról pedig itt.

Lelki okoktól is függhet a meddőség? Derítsd ki!

Tényleg lehet lelki oka annak, hogy nem érkezik a baba?

Tényleg annyit számít, hogyha foglalkozom a múlttal, a gyerekkorommal?

 Mi az összefüggés a gyerekkorom, a szüleim viselkedése és a baba pocakba költözése között? 

Tényleg vannak a tüneteknek lelki okai?

Tényleg számít mindez?

Vajon miben számít?

Ezekhez hasonló számtalan gondolat keringhet a fejünkben, ha már egy ideje küzdünk a babáért, de csak nem jön, és a környezetünkben egyre több barátnőnk, ismerősünk javasolja számunkra a szakemberekkel való konzultációkat és alternatívnak tűnő lehetőségeket. 

Hiszem, ha látom. Az orvosi út, a konkrét biológiai út az, ami kézzelfogható. Értékek, testrészeket érintő tünetek, eltérő hormonértékek mutatják meg számomra a megfogható világot. Világos, ha ez és ez hiányos, nem üti meg a várt szintet, túl nagy a súlyom, vagy túl kevés az adott vitaminból, ásványianyagból a bevitel, akkor nem működik jól a szervezetem. Ezekben hiszek. 

De mit kezdhetek a megfoghatatlan világgal? Amit sem elképzelni nem tudok, se nem tapasztaltam még. Nem tudom felfogni mit segíthet az, ha egy vadidegen emberrel az életemet - ráadásul számomra egy igen intim témát - osztok meg. Mi jó, vagy inkább mi előnyöm származhat abból, ha kitárom mások előtt az érzéseimet, kiteregetem a múltat, és esetleg a szüleimet és viselkedésüket velem, félreértelmezik, és más színben tüntetik fel, mint ahogyan én eddig gondoltam.

Hát semmi jó nem származik belőle. Teljesen felesleges, ahogyan az apám mondaná. Mindenki maradjon otthon, és oldja meg maga a saját problémáját. Minek másokat is belevonni. Más helyettem úgy sem tudja megtenni.

Normális, ha kétkedéssel fogadjuk az új hullámot. Normális, ha hitetlenkedünk belül magunkban, minek nekünk olyan, amit nem ismerünk, nem tapasztaltuk még sem a hitelességét, sem az eredményét, sem semmiféle élményt nem tudunk vele összekötni. 

De ne feledjük el minden reformot az ember először kétkedve fogad. Így voltunk az e-maillel, vagy az eredeti gúnynéven nevezett “bunkófonnal”, amit azóta 10 percre sem tudunk letenni és nélkülözni és még sorolhatnánk. Ahogy a mobiltelefon esetében is volt, sokan azzal tüntettek ellene, hogy nem szerezték be, csak amikor már a divatőrület áttolta a tömegen, és mindenkinek lett, addigra nem is volt kérdés, hogy legyen-e. Így jártunk a vegetárianizmussal is. Évtizedekkel korábban furcsa bogárnak tartottak, ha nem ettél húst, ma meg akkor néznek furán rád, ha nem vagy vegán!

A lelki okok, összefüggések keresése, és megtalálása, igen kérem szépen, sikk lett! Divattá vált. A reform, az új hullám középpontjában az ÉLETÜNK ÉRTELMEZÉSE - összefüggéseinek megértése került. 

Lassan akkor fognak furán rád nézi, ha 

a.) Nem ismered születésednek a történetét - nem tudod

• faros születésed volt-e vagy fejvégű
• császárral vagy természetes úton
• lettek-e és ha igen, milyen beavatkozások
• anyukád ezt hogyan élte meg

b.) Ha még sosem, semmilyen szakemberrel nem beszéltél a gyerekkorodról, nem nézett rá senki kivülről a családi viszonyokra, nem lett elemezve pszichológiai megközelítésből, és így nem voltak még “AHA” élményeid. 

c.) Ha a b. pont hiányában nem derült fény számodra melyik tulajdonságod honnan, melyik felmenőd viselkedéséből vagy rád irányult tettéből ered, és nyilván amíg az nem kerül a felszínre, azt levetkőzni is sokkal nehezebb, akkor a 'nem látom, nem bánom' alapon működik még. 

Furán néznek, ha mereven elzárkózol minden lelki, pszichológiai következtetés, s út elől. Az olyan, mintha a bio, tudatos világban azt mondanád, te sosem ittál még smoothie-t, és nem is vagy hajlandó kipróbálni; vagy ha nem vagy hajlandó szelektíven gyűjteni a szemetet, és nem is törekszel semmi ehhez kapcsolódó idejétmúlt szokásodon változtatni, és fütyülsz a Föld jólétére.

Hát rendben - gondolom magamban. Ha már meg lett szavazva a lélek fontossága, de nem tudok még vele mit kezdeni, akkor mégis hogyan foghatnék hozzá? Miként indulhatok el? Melyik ágával kezdjem, ha  egyszer olyan sokrétű, és olyan szerteágazó a kínálat?

 A legegyszerűbb javaslat, hogy kezd azzal, ami felkelti az érdeklődésedet, amire azt mondanád, hogy kipróbálnád, elmennél, megnéznéd, tennél érte lépéseket. Ahogy a szervezeted is tudja melyik az az étel, ami jó számodra, vagy mit vetnél ki magadból, ehhez hasonlóan az ember a számára vonzó lehetőségeket részesíti előnyben. Kezd azzal, amire kíváncsi vagy. 

De figyelem! Más az elképzelés, és más a valóság.

Amnnyiben rávesszük magunkat hosszú tanakodás után arra, hogy kiválasszunk egy alternatívnak tűnő folyamatot, akkor lelkileg készüljünk fel, hogy nem biztos, hogy minden esetben tetszeni fog, amit hallunk majd. A minőségi lelki munka, az nem édes. Hasonlóan, mint egy jól felépített edzés. Az óra közben azt érezzük, majd megszakadunk, és csöpög rólunk az izzadság, de a megerőltetés után bizsergetően jól érezzük magunkat. Így van ez a jó minőségű lelki munka után is. Az alkalom során úgy érezzük, mintha földbe döngöltek volna, jaj az egónknak, aki fülön lett csípve, és könyörtelenül szembesülünk észrevehetetlen csínytetteivel. De a szembesítéshez hozzátartozik a feloldás is, a felfedezések megértése utáni terhek letevése, oldása, a felismerések kisimogatása. Bár néha nehéznek, akár már már fájdalmasnak érezhetünk egy-egy alkalmat, de végül mindig feloldásra kerülnek, így még sem halunk bele. 

           Hasonlóan ahhoz, mint mikor megkapunk egy új smoothie receptet, melyről magunkban azt gondoljuk, finom, “megérdemlem ízű” lesz, de elkészülte után derül ki, hogy mégsem banános-epres ízű kis spenóttal, hanem helyette spenótos fű ízű savanyú lötty lett kevés babánnal és némi eperrel. De elmondható, hogy egészséges!

Az életünkkel kapcsolatos jelenségek és helyzetek értelmezése egyre jobban elterjedt. Ez lett tehát az új reform a gondolkodásban. Hasonlóan, mint a gyermeknevelésben. Már nem a gyermeket idomítjuk magunkhoz, az elképzeléseinkhez, hanem mi igyekszünk egészséges formában az ő igényeihez alkalmazkodni. 

Menő értelmezni a jelenségeket:

• a születést és szülésélményt 
• a testi tüneteket, betegségeket
• egyes tulajdonságaink eredetét és hatását másokra, illetve magunkra nézve (miért vagyok/nem vagyok elég türelmes, megbízható, pontos, jóhiszemű, rugalmas stb.)
• a kapcsolatainkat - ki, miért ilyen-olyan
• s a problémáinkat.

Menő értelmezni lelki vonatkozásból a meddőséget.

Hogyan?

Természetesen nem az a kérdés, hogy nem elegendően vágyunk a babára. 

A kérdés a befogadás képessége körül forog. Mi gátolhat meg abban, hogy képesek legyünk nemzeni, befogadni, megtartani, kihordani?

Miben rejlik a nehézség? A tudatalatti szorongásokban, a ”Mi lesz ha….?” - gondolatokban.

A nehézség rejlik a befogadásban.

• Elsősorban a férfinak. A befogadás egy szimbólum. Szimbóluma annak, hogy megengedem a férfinak, hogy ő irányíthat, ha beengedem. A legtöbb esetben már itt megtorpan a folyamat. A nő még sem engedi meg. Mert mi van akkor, ha bármiben is tényleg irányítani fog engem, megmondja a véleményemet, a véleményét…?
• Másodsorban az én akaratom fölötti akaratnak a befogadása nehéz. Valakinek, aki először ugyan egy édes baba, de később akaratos kisgyerekké válhat, aki szintén ellentmondhat, és nem feltétlenül akarja majd úgy csinálni a dolgokat, ahogyan én akarnám. S mivel nincs garancia arra, hogy mindig az akaratommal megfelelőt akar majd, így biztosabb még nem befogadni. 

Következő nehézség a megtartása ennek az Akaratnak, a leendő gyermek akaratának, akiről még nem tudni milyen lesz (milyen nemű, milyen egészségű, milyen gondolatú stb.) 

A kihordása sem mindig egyszerű. Ahogy nő a méhben lévő baba, úgy törpülhet el idővel a kismama fontossága, a szülés közeledtével fokozatosan a jövevény foglalja el a fókuszt. Lassan a baba kerül a figyelem középpontjába, anya pedig egyre inkább kiszolgáló személyzet lesz. Amit az én kevésbé tolerál. 

Ha a felsorolt érzések túlzottan jelen vannak nálunk, akkor a test védekezésképpen a felsorolt témák mentén akadályokat, tüneteket gördítenek a gyermekáldás útjába, annak érdekében, hogy az nehogy sikerüljön. 

A teljesség igénye nélkül pár összefüggés:

Nemzés - Már a folyamat elején hormonális problémák léphetnek fel, a ciklus nem rendezett, petefészek kimerülés fenyegethet, az AMH értéke kérdéses. Nehézség akad a cukorral, IR, a pajzsmiriggyel, ciszták képződhetnek stb.

A befogadásnál a petesejt nem kér a hímivarsejtből. Immunkatonákat sorakoztat fel, és kiírja, hogy “Idegeneknek tilos a bemenet” - utalva a betolakodó férfira, s “embrióra”. Vagy asszisztált reprodukció esetén a nő náthás lesz, lebetegszik. 

A termékenységgel kapcsolatos tüneteknek: pl. a petevező elzáródásnak, a cisztáknak, a méh különböző nem kedvező alakjának stb. mind megvan a magyarázata.

E három tényezőt (befogadni, megtartani, kihordani) mind a saját gyerekkorunk, a szüleinkkel való élményeink hatják át. 

Minden tudat alatt, a tudatos gondolkodásunk elől elrejtve zajlik. 

Anélkül hat ránk, hogy 

• mi ezzel tisztában lennénk, 
• valaha foglalkoztunk volna
• vagy egyetértenénk vele.

A ránk ható erők nem kérnek tőlünk beleegyező nyilatkozatot, hogy mi szeretnénk-e ezt, hogy így legyen, hanem csak hatnak és kész, automatikusan. Függetlenül attól, mi milyennek láttuk a gyerekkorunkat, a szüleinkkel való viszonyunkat az itt megtapasztaltak befolyásolják a három tényezőt, és hatásuk addig tart, amíg számunkra a tudatosság színterére nem érkeznek. Azaz átlátjuk őket, tudjuk honnan, mikből jöttek és most miket befolyásolnak. Ekkor már tisztán látunk. Megértjük önmagunkat. S egyre kevesebb témában ér miket meglepetés. Egy idő után már nem is lesz kérdés, hogy elemezzük-e az összefüggéseket, foglalkozzunk-e egónkat érintő, őszinte önismerettel.

Mindezek felgöngyölítését az ok-okozati összefüggések elemzésével érhetjük el, a korábban lenézett s elmarasztalt pszichológiai, holisztikus szemléletű elemzésekkel. 

        A kérdésre a válasz tehát: igen, befolyásolják a lelki tényezők a gyermekáldást. És már azzal, hogy nyitottá válunk rájuk, kíváncsian fordulunk az új tudás felé, sokat segíthetünk a változásban. 

Perinatális szaktanácsadóként 10 éve nyújtok segítséget a gyermekre vágyóknak. A Vár Rád a Baba programot vezetem, melyben 320 baba érkezett meg, sokan még pocakban vannak. 

Programjaimról itt olvashatsz.

Írta: Petre Veronika, perinatális szaktanácsadó

Az írás részletei csak a szerző engedélyével, az oldal linkjének feltüntetésével használható fel vagy közölhető máshol.

   

Ajánlott irodalom: dr. Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum, A lélek nyelve a betegség.