2017/12/16

Alacsony fertilitás, mégis gyermekáldás


A Vár Rád a Baba programban
 megérkezet a 150. baba.

Történetünk 5 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is esküvő után eldöntöttük, jöhet a baba, ha szeretne. Nyugodtak voltunk, hiszen mindkettőnk családjában a gyermekáldással nem volt probléma, de nálunk mégsem így történt. 

Egy év hiábavaló próbálkozás után elgondolkodtunk, valami gond lehet, így felkerestünk egy meddőségi centrumot kivizsgálás céljából. Férjemnél csökkent fertilitást találtak, nálam inzulinrezisztenciára gyanakodtak. Az orvos inszeminációt javasolt, melybe bele is vágtunk. Természetesen sikertelen eredménnyel, de már a beavatkozásra való felkészítés során, illetve a teszteredményre várva éreztük, ez nem a mi utunk. Úgy gondoltuk összességében egészségesek vagyunk, nincs szervi elváltozásunk, a leletek egy pillanatnyi állapotot mutatnak csak, nem akartunk belesüllyedni a 'beteg' vagyok állapotba. Ami pedig a legfontosabb, nem szerettük volna a születendő gyermekünket művileg kikényszeríteni.
Ilyen gondolatokkal párom életmódot váltott, elkezdett sportolni és munkahelyet váltott, míg én elindultam egyéb, alternatív, spirituálisabb irányba. 

Így jutottam el Petre Veronikához, – a Vár Rád a Baba program vezetőjéhez – aki már első alkalommal megnyugtatott, szeretne leszületni hozzánk egy kis lélek, de még nincs itt az ideje. Dolgoznom kell magamon, a párkapcsolatunkon. Egy év közös munka várt ránk Veronikával. Segítségével határozottabbá váltam, a mindenkinek való megfelelési kényszeremet oldottuk, megmutatta hogyan tudom az önbizalmamat erősíteni. Ezen kívül a családban lévő viszonyokra, kapcsolatokra, blokkokra is fényt derítettünk, így megérthettem és elfogadhattam mi miért történt vagy történik. Közben, hogy segítsem a közös munkánkat előző életes utaztam és a pálmalevelemet is megkerestettem. 

Ez idő alatt párom távolságot tartva, de kíváncsian tekintett a Veronikával folyó munkára, míg végül ő is felkereste és elkezdett dolgozni magán. 
Majd a munkánk gyümölcse beért 2015. év végére, beköltözött a pocakomba a kislányunk, Adél. Folytattam Veronikával a munkát, segítségével elsajátítottam a magzat kommunikációt, majd ráhangolódtunk a szülésre és Adélt is felkészítettük a születésére a Születésre való felkészítés programmal. Nagyon csodálatos volt ezek miatt a közel 9 hónap, izgalmas volt a születendő gyermekünkkel kommunikálni, megtudni milyen lesz, mi érdekli majd, mire figyeljünk a nevelését illetőleg, vagy hogy miért bennünket választott, mit szeretne tanulni tőlünk.
Ezeknek köszönhetően 2016. őszén egy nagyszerű, könnyű szülés során megérkezett hozzánk a mi kis Adélunk.

Így visszagondolva, szükség volt az elmúlt 5 év várakozására, kételyeire, keserűségeire, bizakodására és a lelki munkára, hogy megérjünk gyermekünk érkezésére. Boldogok vagyunk, hogy ráleltünk Veronikára, az ő segítségével mind egyénileg, mind párkapcsolatilag fejlődni tudtunk és ezáltal méltóvá válhattunk egy kis ember érkezésére. 


Nagyon Köszönjük! 

2017/12/05

Egy petefészek, petevezető – mégis gyermekáldás

A Vár Rád a Baba programban megérkezett a 140. baba.

Sajnos egyre többen szembesülnek azzal, hogy nem következik be azonnal, vagy rövid időn belül a kívánt gyermekáldás. Nem csak nálunk, hanem az egész világon futótűzként terjed ez a jelenség és bárkire vonatkozhat. Minden egyes terméketlenségi jelenség mögött összefüggések állnak. Minden egyes meg nem érkezett baba kivárja, amíg szüleik rá nem lelnek a lényeges összefüggésekre és picit nem módosítanak, változtatnak a gondolkodásukon. A módosítás platformja mindig belül keresendő. Egy gondolat, mely – gyermekkori sérelmünkből, fájdalmunkból, hiányunkból, frusztrációnkból ered, az elutasítottság fájdalmából keletkezett dühünk, amely felnőtt korra elvárássá képződik – ellepi a tudatunkat, s aszerint látjuk a világot. Mivel meggyőződésünk lesz a világnézetünk, ki sem derül, hogy változtatásra volna szükség. Míg nem a babára való (hosszú) várakozás során egyszer csak kínunkban az élethez való hozzáállásunkat tüzetesen átvizsgáljuk, és felülbíráljuk. 

Minden leendő baba egy üzenetet hoz a szülei számára. Személyre szabottan arról szól mindenkinek az üzenete, ami a leendő anyaság-apaság kialakításának a lehetőségéből hiányzik.

Vajon mi okozna számunkra anyaként nehézséget?
·         Képes lennék veszélyeztetett terhesség miatt lazán, zokszó nélkül hónapokig vagy akár fél évig az ágyhoz láncolva feküdni?
·         Megengedném a magzatomnak, hogy úgy szülessen, ahogyan ő akarna?
·         Megengedném neki, hogy farfekvésű maradjon?
·         Képes lennék hosszabb időre az eddigi szabadságomat, utazgatásaimat feladni?
·         Ha szükséges lenne, bátran konfrontálódnék a nőgyógyásszal, a baba gyerekorvosával, a gyermekem óvónőjével, tanítójával?
·         Amikor a gyerekemnek én-időre lenne szüksége, hajlandó lennék hátrébb lépni akkor is, ha több mint 7 évet vártam rá? A gyermek születése után lenne az életemnek más életcélja?
·         Megengedném a gyerekemnek, hogy ő irányítson a korának megfelelő helyzetekben?

Legbelül érezzük mi az, mi nem menne egyszerűen.
           
Ezek a téves gondolati módozatok tünet formájában is megjelennek, melyek szerencsére, ha tudunk bennük olvasni, útmutatóul szolgálnak. A termékenységet akadályozó tünetek állapotjelzők. Megmutatják a fizikai síkon, hogy lelkileg hol tartunk, mely feladatokkal van dolgunk, miben kell még fejlődnünk. A meddőségi tünet, betegség sosem egyik napról a másikra alakul ki, hanem hosszabb idő után jelenik meg, és részben vagy egészben képviseli a babánk üzenetének témakörét.

Perinatális szaktanácsadóként nap mint nap babára vágyakozó nőkkel, párokkal dogozom. A hozzám érkezőkkel a baba üzenetével dolgozunk. A munkafolyamatunk néha kellemetlen érzés, hiszen a hiányosságok kerülnek előtérbe. Viszont, ha ezek külső segítséggel (egy szakemberrel, aki eddig nem is ismert minket) végre kimondásra kerülnek, és elismertté válnak általunk, akkor már nem okoznak gondot, blokkot. A felismert téves nézőpont, hiedelem, érzet kisimul, és ha még rutinszerűen vissza is tér, már nem tud sakkban tartani.  

Álljon itt egy történet a Vár Rád a Baba programban megérkezett kisbabái közül.

Martin
„Több mint négy éve szerettem volna babát, de csak nem jött. Férjemmel való közös jövőnk előrelendítése miatt rengeteget dolgoztunk eközben. Korábbi betegség következtében elveszítettem az egyik petevezetőmet és petefészkemet. Emiatt is sokat szorongtam, hogy ez a helyzet bizonyára nehezíti a teherbe esést.
Szüntelenül kerestem a lehetőségeket arra nézve, hogy mielőbb megfoganhasson a kisbabánk. Így jutottam el a Vár Rád a Baba programhoz, és vezetőjéhez Petre Veronikához.
Már az első online beszélgetésünk során körvonalazódott számomra, miért nem jött eddig a baba. A második alkalom során Veronika felnyitotta a szememet, és megláttatta velem a párkapcsolatunkban lévő szerep aránytalanságot. Férjemet gyerekemként szolgálom, én pedig a kislányaként viselkedek vele szemben. A beszélgetés során ez a felismerés megrengető volt – évek óta elfojtott érzéseket, dühöt, fájdalmat, tehetetlenség érzés kavalkádját hozta elő bennem, melyeket oldottuk is. A Veronikával való beszélgetés után két héttel megérkezett hozzánk a kisbabánk, Martin. 
Lám kiderült, hogy „fél eséllyel” azaz 1 petefészekkel is ugyanakkora lehetőség lesz a baba megérkezése, hisz nem is ezen múlott.”

A csokorba gyűjtött történetekkel szeretném megmutatni, hogy nem a tünetek számítanak, ezek ellenére is lehet baba.
Álljon itt egy összefoglaló cikk:
Meddőség tünetei mellett gyermekáldás

s a történetek:

Inzulinrezisztencia - meddőség helyett gyermekáldás

Petevezeték elzáródás, mióma - meddőséghelyett gyermekáldás


Mikulás, télapó versek, dalok


Donászy Magda:
Télapó ünnep

Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki,
senkinem vár biztatásra.
Így búcsúzik tolünk:
A viszont látásra!

Csányi György:
Télapó kincsei"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta?
Ki varrtabáránybőr subádat?

Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

Devecsery László:
Jön a Mikulás
A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Donászy Magda:
Télapóka, öreg bácsi
Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.


Gazdag Erzsi:
Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
„Süt még nap a nyáron!"

Gazdag Erzsi:
Honnan jöttél Télapó?
– Honnan jöttél Télapó?
– Hóországból, hol a hóhegy
vastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az útegyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Gyerekdal:
Hull a pelyhes
Hull a pelyhes fehér hó,
jöjj el kedves télapó.
Minden gyermek várva vár,
vidám ének hangja száll.

Van zsákodban minden jó,
piros alma, mogyoró.
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
kedves öreg télapó!

Nagyszakállú télapó,
jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót
rejteget a zsákja.

Amerre jár reggelig,
kis cipőcske megtelik.
Megtölti a télapó,
ha üresen látja.

Gyerekdal:
Pattanj pajtás
Pattanj pajtás,
pattanj Palkó,
nézd, már nyílik ám az ajtó,
Kinn pelyhekben hull a hó,
s itt van, itt a télapó.

Meg-megrázza ősz szakállát,
puttony nyomja széles vállát,
Benne dió, mogyoró,
itt van, itt a télapó.

Gyerekdal:
Télapó itt van
Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák,
piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta,
szán repítette,
Gömbölyő zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
piros alma, aranyág.

Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy télapó.

Osvát Erzsébet:
Búcsúzik Télapó
Csomagol
Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok a dolga, kapkod, fő a feje.
Maradt egy kishó még,
jól becsomagolja:
– No, most márindulok
–Csendesen mormolja.
Messzirekísérika szarkák, verebek.
Cserregik, csipogják
– Télapó, ég veled!

Osvát Erzsébet:
Mennyi apró télapó
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezekaz apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, haboshóban.

Zelk Zoltán
Mikulás

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt,
útra kél Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás, giling-galang.
Ablakba tett kiscipők, várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót, jóságos Öreg?!
- Hoztam bizony, hoztam én, hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen egyetlen cipő.
Hajnalodik. Csillagok szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás már hazafelé.

Sarkady Sándor:
Télapó
Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.
ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.
Kampós botja
Imbolyog
–Puttonyában
Mit hozott?
Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.
Lassan lépked,
Mély a hó
–Siess jobban Télapó!

Szepesi Attila:
Télapó éneke
Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripán.

Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylő hegyeken.

Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,
végtelen utakon
dobban szaporán.

Weöres Sándor: 
Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűsszellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.