2018/06/07

Sikeres gyermekáldás - Út a babához


A Vár Rád a Baba programba megérkezett a 165. kisbaba

Amikor kialakul a vágy a szívünkben, hogy szeretnénk kisbabát, akkor lehetővé tesszük számára, hogy megérkezzen. Rengeteg álmot szövünk arról, mikor fog megszületni, milyen lesz, hogyan változik meg az életünk, miket fogunk vele tenni, hova fogunk menni vele sétálni, nyaralni. Lelkesedésünk temperamentumunktól függően hol magasságokba csap, hol kevésbé lángol. De várakozásunk magas, és türelmetlenül várjuk, mikor bizonyosodhatunk meg itt létéről. Viszont ha hónapok, sőt lassan egy-két, vagy több év után sem teljesül be a vágyunk, akkor csalódottakká, dühösekké válunk, és értetlenkedve nézzük, máshova miért kopogtat be rövidesen vagy akár azonnal a gólya. Hozzánk miért nem jött a gólya? Miért nem választott minket baba? Mások miben többek, vagy én miben vagyok kevesebb náluk?
Óriási csalódottságunk során lassan eljutunk oda, hogy kezdjük átalakítani az életünket. Csökkentjük a munkaidőt, ha szükséges, mert úgy gondoljuk, nem tesz jót a magas stressz helyzet. A lehető összes írást elolvassuk az interneten a meddőséggel kapcsolatban, csatlakozunk fórumon sorstársakhoz, velük beszéljük át, kinél hogyan zajlik a folyamat. Ha így sem történik semmi, eljárunk masszázsra, lazításra. Megváltoztatjuk az étrendet, ha még nem tettük meg, elmegyünk kivizsgálásokra, és még radikálisabban alakítjuk át az étkezés mennyiségét, minőségét, gyakoriságát. Eszünk vitaminokat, megerősítjük az immunrendszert. Menet közben belevágunk az asszisztált reprodukció különböző formáiba. Ha még mindig nem jött a baba, a stressz kizárása érdekében felmondunk, és otthon várunk rá, több “énidőt” szánva magunknak. De, ha még mindig nem történik semmi, utolsó kétségbeesésünkben mégis rávesszük magunkat arra, – amit eddig messze elkerültünk – hogy közelebbről megvizsgáljuk a megfoghatatlan LELKI okokkal foglalkozó témakört. Rátekintsünk azokra az összefüggésekre, amivel racionális szemszögből semmit nem tudunk kezdeni. Ismeretlen téma, amivel kevesen foglalkoznak, mert megfoghatatlan, kevésbé bizonyítható, de a lényeg, nem én irányíthatok benne. Itt nincs garancia, senki nem tud ígérni benne semmit, de mindezek ellenére pont az ismeretlensége a vonzó. Valami azt súgja belül, próbáld ki. Indulj el feléje. Ártani biztos nem fog, veszteni valónk nincs - ahogy mondani szokás. 
Még el sem kezdtük, még el sem döntöttük, hogy kell-e nekünk, máris bele esünk a sűrűjébe: hallunk arról az ominózus gyerekkorról, a szüleink viselkedéséről, a transzgenerációs mintákról, a magzati kor sérüléseiről, a lehetséges szégyenérzetünkről, a párkapcsolatunk hiányosságairól, a mintázatainkról, a különböző viselkedésünkről stb. Kapkodjuk a fejünket, nem teljesen értjük mi történik velünk. Mindegy hogyan és miként történnek velünk mindezek, de a lényeg: Elindulunk az önismeret útján.
Mi is az az önismeret? Ön-ismeret. Meg tudom magamról, amit eddig is mindig tudtam, mikor hogyan viselkedek. Csípőből hogyan reagálok, például ha úgy ébresztenek fel, amikor még nem aludtam ki magam. Mikor, mitől tudok néha arrogáns, olyan “pokrócos” lenni, milyen hangsúlyra sértődök meg, vagy éppen mikben szorongok, ijedek meg ismeretlen helyzetektől, és reagálok úgy, mint egy kisgyerek. A felsoroltakat eddig is mind tudtam. A lelki munka folyamán a segítő kívülről megvilágítva mindezeket megmutatja és elmagyarázza számomra, hogy a viselkedésem melyik pontján érdemesebb változtatnom. Ha jobban megértem az ok-okozati összefüggéseket, mit honnan hoztam a gyerekkoromból, miért így vagy úgy viselkedem, akkor szimplán a megértéssel gyorsan átalakíthatom őket. 
Még sokáig nem világos a számomra miért fontos változtatnom a viselkedésemen, miért nem vagyok úgy, ahogy vagyok, de lassan magamtól is rájövök. Amint a hétköznapok során figyelem magam, érzem, néha olyan vagyok, mint egy gyerek, hisztizem, szorult helyzetben bepánikolok, pedig előttem van a megoldás. Botrányosan beszélek a férjemmel, s egyszer azt várom el tőle, legyen határozott, álljon ki jobban magáért, 5 perc múlva pedig azt, hogy legyen kedvesebb, érzelmesebb, ha lehet cuki. Kivitelezhető ez egyáltalán? 
Lassan vágyakozni kezdek rá, hadd legyek simulékonyabb, már ne arra koncentráljak, mi jár nekem, hadd legyek odaadóbb, befogadóbb. 
A gyermekhez való eljutás az egy út, egy folyamat, melyben képessé teszem önmagamat a befogadásra.  
Az út során arra leszek figyelmes, hogy új válaszreakciók bontakoznak ki. Jé, kezdek felnőni! - dacára annak, hogy lassan betöltöm a 43. évet. Már nem másoktól várom a megoldást. Nem gondolom már, hogy a férjemnek kell nyújtania a biztonságot, azért, hogy érzelmileg neki dőlhessek. Már magam vágyok arra, hogy dolgokat megtegyek, aktívabbá válik az életem, nem várok passzívan, otthon tétlenül, több energiám lesz, örülök, ha adhatok. Bizsergést érzek belülről, hogy hozzáadhassak a földi létezéshez, bármit teszek, feltölt, elmúltak azok az idők, amikor passzívan kuporodtam a takaró alatt délutántól reggelig, és belül sírdogáltam, a sebeimet nyalogattam, és csak a nincs-re koncentráltam. 

El lehet jutni a gyermekhez. Rengetegen mentek végig a folyamaton és váltak anyává. Segítséggel és persze anélkül. Az anyává válás nem a két csíkos teszttel kezdődik. Az adással kezdődik. A vággyal, hogy adhatok. Bármit. Amíg rettegek a beavatkozásoktól, a kórháztól, a szüléstől, a nehézségektől, amíg feltételeket szabok, milyen lehessen a baba, amíg biztonságra törekszem, amíg alkudozok, bármilyen feltételem van mind a foganásra, várandósságra, szülésre, gyermekágyra – addig nem adok. Egy védelmi vonalat húzok. Eddig és ne tovább. De az élet nem az én játékszabályaim szerint viselkedik, hanem az övé szerint. 

Ismeretre, tudásra van szükség a gondolkodásmódomra vonatkozólag. Ismerje fel a szakember, a segítő én hogyan működök, mi szorul bennem módosításra, hogy eljuthassak a befogadó, anyai minőségig. 

Hiánypótló előadásokra volna szükség, melyek rámutatnak a problémák gyökereire, s melyekkel előrébb lehet jutni. Keresd a lehetőségeket. 

Perinatális szaktanácsadóként a gyermekáldás elmaradás témájában segítek a leendő szülőknek eljutni a felismeréseikhez. Elsősorban a leendő anyukákkal dolgozom, de néha egy-egy apukával is. Elegendő és megfelelő, ha csak az egyik féllel dolgozunk, mert amennyiben egyikük változik, lassan beéri őt a párja is. A Vár Rád a Baba programban ez idáig egyéni tanácsadási alkalom keretén belül segítettem, de idén tavasztól előadásokkal készültem. 

Az új programsorozat az elmúlt évek alatt megszerzett rengeteg tudásból és tapasztalatból állnak össze, melyeket a több, mint 5000 tanácsadási alkalomból nyertem. Általuk megpróbálom számodra a gyermekáldáshoz vezető utat könnyebbé tenni, s amennyire lehet lerövidíteni, azáltal, hogy beavatlak téged annak tudásába, hogy mit szeretne a baba, s hogyan válhatsz elegendően befogadóvá rá. Sok megértést nyújthat egy ilyen program, új megközelítést 

Az előadásokat ugyan többen hallgatják, de a megelőzően kitöltött és visszaküldött kérdéssorból felkészülök mindarra, ami az adott emberre vonatkozik, és ezáltal személyre szabottá válik.

A programsorozatban a babaáldás nehezítettségét különböző oldalakról tekintjük meg:
A Rád Váró Gyermek üzenete 


Régebbiek:


Vetélések üzenete - mit gondolt a magzat? 
Készen állok? Benső félelmek a gyermekáldás körül
Babaáldást meghiúsító vagy csak hátráltató tünetek? 
Rád vár a baba - út a megoldáshoz


2018/04/07

Készen állok az anyaságra?


Felhőtlen boldogság vagy netán bizonytalanság?

A Vár Rád a Baba program már 157 babával büszkélkedhet!

Amikor elérkezik az ember szívében a vágy a gyermekáldásra, kialakul a boldogság érzése, amihez gyakran társulhat egy gyomorcsavaró érzés is. Életünk új lépcsőfoka kételyekkel, bizonytalansággal járhat az elköteleződésben is, és az anyaságra való készülődésben is. Ezen érzések, szorongások teljesen helyén valók, viszont könnyebb túllépni rajtuk, ha konkrétan megtudjuk nálunk miért jelentek meg.  

Egy édesanya meséli el történetét:

Petre Veronikát azért kerestem fel, mert egy nőgyógyászati műtétet szerettem volna elkerülni. Alapvetően hittem az öngyógyításban, de igényeltem a külső segítséget is hozzá. Beszélgetéseink során felszínre kerültek azok a gondok, amikről tudtam és olyanok is, melyekről kevésbé vettem tudomást, illetve fel sem ismertem problémaként. A szülőkkel való viszony, gyermekkor, saját születés, a nőiség megélése mind előkerültek és a munkának meglett az eredménye: a műtétre sosem került sor.

Közben férjhez mentem - bár az esküvő előtti hónapokban sokszor megfordult a fejemben, vajon készen állok-e már a hazásodásra, a feleség szerepre. Benső bizonytalanságom kételkedett abban, hogy a nőiség feladataira elegendően felkészültem-e. Vajon készen állok-e az anyaságra? Mindamellett, hogy már közben férjemmel a gyermekvállaláson gondolkodtunk, bennem volt a félsz. Veronikával áttekintettük a félelmeim eredetét s sikerült átlendülni a kríziseken.

Így meg is lett a következő feladat a Vár Rád a Baba programban: a tudatos gyermekvállalás, magzat kommunikáció és szülésre - a baba számára születésre felkészítés.
A babám, Olívia lelke lelkesen jelezte, hogy ő jönne már :), csak nekem kellene eldöntenem, hogy mikorra állok készen. A leszületésének időpontját is meg tudtuk beszélni, így nekem is könnyebb volt hangolódnom. Szerettünk volna többet tudni róla - ki ő, mire van szüksége, milyen feladatokkal jön, hogyan tudunk ezekben segíteni neki. Így miután megfogant, feltártuk ezeket Veronikával a magzat kommunikáció eszközével. Ezáltal a 9 hónap alatt már kialakult köztünk a babával valamilyen plusz kötelék, hiszen nem egy ismeretlen gyermeket vártunk, hanem Olíviát, aki menet közben mesélt magáról, kiválasztotta a kedvenc színét, jóváhagyta a választott szülészorvosunkat, és jelezte, ha valamire szüksége volt.
A várandósság vége felé Veronika segítségével elmeséltem neki a Születésre való felkészítő programban, hogy mi vár rá, hogyan kell megszületni, mi fog történni. A felkészülésnek pedig egy természetes, nagyon gyors és könnyű szülés lett az eredménye. Olívia kiváló fizikai állapotban jött a világra, nem sárgult be és boldogan cseperedik azóta is.
Köszönjük Veronikának a segítséget, mely az egész családnak nagy segítséget jelentett. A figyelem, a megértés, a  családi kapcsolatok és a saját feladataink új értelmet nyertek és rengeteget fejlődtünk ezáltal mindannyian.



2017/12/16

Alacsony fertilitás, mégis gyermekáldás


A Vár Rád a Baba programban
 megérkezet a 150. baba.

Történetünk 5 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is esküvő után eldöntöttük, jöhet a baba, ha szeretne. Nyugodtak voltunk, hiszen mindkettőnk családjában a gyermekáldással nem volt probléma, de nálunk mégsem így történt. 

Egy év hiábavaló próbálkozás után elgondolkodtunk, valami gond lehet, így felkerestünk egy meddőségi centrumot kivizsgálás céljából. Férjemnél csökkent fertilitást találtak, nálam inzulinrezisztenciára gyanakodtak. Az orvos inszeminációt javasolt, melybe bele is vágtunk. Természetesen sikertelen eredménnyel, de már a beavatkozásra való felkészítés során, illetve a teszteredményre várva éreztük, ez nem a mi utunk. Úgy gondoltuk összességében egészségesek vagyunk, nincs szervi elváltozásunk, a leletek egy pillanatnyi állapotot mutatnak csak, nem akartunk belesüllyedni a 'beteg' vagyok állapotba. Ami pedig a legfontosabb, nem szerettük volna a születendő gyermekünket művileg kikényszeríteni.
Ilyen gondolatokkal párom életmódot váltott, elkezdett sportolni és munkahelyet váltott, míg én elindultam egyéb, alternatív, spirituálisabb irányba. 

Így jutottam el Petre Veronikához, – a Vár Rád a Baba program vezetőjéhez – aki már első alkalommal megnyugtatott, szeretne leszületni hozzánk egy kis lélek, de még nincs itt az ideje. Dolgoznom kell magamon, a párkapcsolatunkon. Egy év közös munka várt ránk Veronikával. Segítségével határozottabbá váltam, a mindenkinek való megfelelési kényszeremet oldottuk, megmutatta hogyan tudom az önbizalmamat erősíteni. Ezen kívül a családban lévő viszonyokra, kapcsolatokra, blokkokra is fényt derítettünk, így megérthettem és elfogadhattam mi miért történt vagy történik. Közben, hogy segítsem a közös munkánkat előző életes utaztam és a pálmalevelemet is megkerestettem. 

Ez idő alatt párom távolságot tartva, de kíváncsian tekintett a Veronikával folyó munkára, míg végül ő is felkereste és elkezdett dolgozni magán. 
Majd a munkánk gyümölcse beért 2015. év végére, beköltözött a pocakomba a kislányunk, Adél. Folytattam Veronikával a munkát, segítségével elsajátítottam a magzat kommunikációt, majd ráhangolódtunk a szülésre és Adélt is felkészítettük a születésére a Születésre való felkészítés programmal. Nagyon csodálatos volt ezek miatt a közel 9 hónap, izgalmas volt a születendő gyermekünkkel kommunikálni, megtudni milyen lesz, mi érdekli majd, mire figyeljünk a nevelését illetőleg, vagy hogy miért bennünket választott, mit szeretne tanulni tőlünk.
Ezeknek köszönhetően 2016. őszén egy nagyszerű, könnyű szülés során megérkezett hozzánk a mi kis Adélunk.

Így visszagondolva, szükség volt az elmúlt 5 év várakozására, kételyeire, keserűségeire, bizakodására és a lelki munkára, hogy megérjünk gyermekünk érkezésére. Boldogok vagyunk, hogy ráleltünk Veronikára, az ő segítségével mind egyénileg, mind párkapcsolatilag fejlődni tudtunk és ezáltal méltóvá válhattunk egy kis ember érkezésére. 


Nagyon Köszönjük!