Ho Si Minh
Kukorékolás
Közönséges kiskakas,
hangod hajnalkor magas!
Te ébreszted népedet,
nem csekély az érdemed!
Kukurikú, jó reggelt
Mondja a kakas, ha felkelt.
Szállj le, kakas, az ülőről,
Igyál egyet a vederből.
Kukurikú, ki ,ki, ki,
Gazdasszonyka gyere ki.
Kukorékol, váltig nyakas,
Szemétdombján ez a kakas.
Hess, kakas, ne matass,
Egyen meg a fazekas.
Kocsmárosné kakasa,
Fölszállott a kapura,
Csak azt kukorékolta,
Bort ivott az asszonya!
Két kis kakas összeveszett,
Azt sem tudta, mit evett,
Tücsköt, bogarat,
Mindenféle madarat.
Hess, hess, hess!
Végh György
Kakasom, kakasom,
udvari kakasom,
nincs kosaram, se kasom,
nem tudlak eladni a piacon,
Minek vagy akkor kakasom:
Udvari kakasom?
Gazdag Erzsébet
A kiskakas rézgarasa
Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"
Kis kakas a piacon búzát
vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.
Tamkó Sirató Károly
A kis kakas
Kukurikú…
Megszólalt a kis kakas
Tarkatollú, tarajas:
Kukurikú…
A diófa de magas!
Az én hangom magasabb…
Oda száll föl
Kukurikú…
Ahol jár a piros nap!
2010/09/28
2010/09/25
Főzős, sütős, edényes mondókák, versek, dalok
Borsót főztem,
Jól megsóztam,
Meg is paprikáztam.
Ábele, bábele, huss!
Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit!
Lisztes legyen, kerekes,
Töltelékes, jó édes!
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
Csigabiga rétes,
kerekes és édes!
Cicuska, macuska,
Mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
Sütöttem pampuskát.
Ideraktam, odaraktam,
Utoljára jól bekaptam,
Hamm, hamm!
Szita, szita, sűrű szita,
Ma szitálok, holnap sütök.
Hófehér kis cipót sütök.
Megvajazom, megzsírozom,
Mégis, mégis neked adom.
Keringeli borsó/ Kering a kis orsó,
Eltört a kis korsó/ Eltörött a korsó,
Másikat kell venni,
Azt is el kell törni.
Bizony!
Töröm, töröm a mákot,
Sütök vele kalácsot,
Megcukrozom, megvajazom,
Tessék, neked odaadom.
Jól megsóztam,
Meg is paprikáztam.
Ábele, bábele, huss!
Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit!
Lisztes legyen, kerekes,
Töltelékes, jó édes!
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
Csigabiga rétes,
kerekes és édes!
Cicuska, macuska,
Mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
Sütöttem pampuskát.
Ideraktam, odaraktam,
Utoljára jól bekaptam,
Hamm, hamm!
Szita, szita, sűrű szita,
Ma szitálok, holnap sütök.
Hófehér kis cipót sütök.
Megvajazom, megzsírozom,
Mégis, mégis neked adom.
Keringeli borsó/ Kering a kis orsó,
Eltört a kis korsó/ Eltörött a korsó,
Másikat kell venni,
Azt is el kell törni.
Bizony!
Töröm, töröm a mákot,
Sütök vele kalácsot,
Megcukrozom, megvajazom,
Tessék, neked odaadom.
Bocis, tehenes mondókák, versek, dalok
Boci-boci tarka
Boci-boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Boci, boci, megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felvenni,
Ágyba kellett fektetni.
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!
Falusi hangverseny
Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,
Hű de éhes, hű de szomjas ez a társaság.
Bú, bú, bú, boci szomorú,
Dehogy fekszik tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, orra sárba döf,
Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.
Bú, röf, háp, sípok, trombiták,
Hangos szóval így köszönt e díszes társaság
Dönci bácsi, me-e-e,
Van-e neki tehene?
Van bizony, fekete,
Mégis fehér a teje.
Áll a mezőn a tehén,
Nézegetjük te meg én.
Ez a tehén tejet ád,
Egy csuporral juthat rád.
Fejőnóta
Édes tehénkém, adj finom tejet,
Cifra kabátkát csinálok neked.
Róka a gallérja, ezüst lesz a csatja,
Csak a tejecskét, hamar, hamar adjad!
/angol népköltés/
Boci-boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Boci, boci, megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felvenni,
Ágyba kellett fektetni.
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!
Falusi hangverseny
Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,
Hű de éhes, hű de szomjas ez a társaság.
Bú, bú, bú, boci szomorú,
Dehogy fekszik tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, orra sárba döf,
Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.
Bú, röf, háp, sípok, trombiták,
Hangos szóval így köszönt e díszes társaság
Dönci bácsi, me-e-e,
Van-e neki tehene?
Van bizony, fekete,
Mégis fehér a teje.
Áll a mezőn a tehén,
Nézegetjük te meg én.
Ez a tehén tejet ád,
Egy csuporral juthat rád.
Fejőnóta
Édes tehénkém, adj finom tejet,
Cifra kabátkát csinálok neked.
Róka a gallérja, ezüst lesz a csatja,
Csak a tejecskét, hamar, hamar adjad!
/angol népköltés/
Cocás, röfis, malacos mondókák, versek, dalok
Egy kis malac, röf-röf-röf-röf,
trombitálgat, töf-töf-töf,
Trombitája, vígormánya,
Földet túrja böf-döf döf.
Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
rajta fiam, röf-röf-röf-röf,
apád is így csinálja!
Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek.
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
ezek ám a legények!
Ez a malac piacra megy,
Ez itthon marad,
Ez kap finom pecsenyét,
Ez semmit se kap,
S ez a kicsi visít nagyot:
„Uí-uí! Éhes vagyok!”
Kását főz a kisegér,
Minden tálat telemér,
Ennek ad egy kicsi tállal,
Annak ad egy nagy kanállal,
Csak a kicsinynek nem adott,
A kismalac haragudott,
Röf, röf, röf!
Falusi hangverseny
Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,
Hű de éhes, hű de szomjas ez a társaság.
Bú, bú, bú, boci szomorú,
Dehogy fekszik tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, orra sárba döf,
Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.
Bú, röf, háp, sípok, trombiták,
Hangos szóval így köszönt e díszes társaság.
Van nekem egy kis malacom,
Debreceni fajta,
éppen olyan tarkabarka,
mint az édesanyja.
Mondja, mondja: röf, röf, röf,
Futok hozzád töf, töf, töf.
trombitálgat, töf-töf-töf,
Trombitája, vígormánya,
Földet túrja böf-döf döf.
Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
rajta fiam, röf-röf-röf-röf,
apád is így csinálja!
Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek.
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
ezek ám a legények!
Ez a malac piacra megy,
Ez itthon marad,
Ez kap finom pecsenyét,
Ez semmit se kap,
S ez a kicsi visít nagyot:
„Uí-uí! Éhes vagyok!”
Kását főz a kisegér,
Minden tálat telemér,
Ennek ad egy kicsi tállal,
Annak ad egy nagy kanállal,
Csak a kicsinynek nem adott,
A kismalac haragudott,
Röf, röf, röf!
Falusi hangverseny
Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,
Hű de éhes, hű de szomjas ez a társaság.
Bú, bú, bú, boci szomorú,
Dehogy fekszik tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, orra sárba döf,
Sonka lábán Kucu néni fürödni döcög.
Bú, röf, háp, sípok, trombiták,
Hangos szóval így köszönt e díszes társaság.
Van nekem egy kis malacom,
Debreceni fajta,
éppen olyan tarkabarka,
mint az édesanyja.
Mondja, mondja: röf, röf, röf,
Futok hozzád töf, töf, töf.
Rókás mondókák, versek, dalok
Vigye el a róka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam,
jó tojó,elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
Weöres Sándor
Róka rege róka
Három görbe legényke, róka
rege róka,
tojást lopott ebédre, róka
rege róka,
lett belőle rántotta, róka
rege róka,
a kutya lerántotta, róka
rege róka.
Egyik szidta gazdáját, róka
rege róka,
másik meg a fajtáját, róka
rege róka,
harmadik az ükapját, róka
rege róka,
hozzávágta kalapját, róka
rege róka.
Éhes volt a róka,
bement a tyúkólba,
megadta az árát,
elverték a lábát.
Kis kertemben uborka,
Reákapott a róka,
Várj meg róka, megleslek,
Komáromba vitetlek.
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam,
jó tojó,elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
Weöres Sándor
Róka rege róka
Három görbe legényke, róka
rege róka,
tojást lopott ebédre, róka
rege róka,
lett belőle rántotta, róka
rege róka,
a kutya lerántotta, róka
rege róka.
Egyik szidta gazdáját, róka
rege róka,
másik meg a fajtáját, róka
rege róka,
harmadik az ükapját, róka
rege róka,
hozzávágta kalapját, róka
rege róka.
Éhes volt a róka,
bement a tyúkólba,
megadta az árát,
elverték a lábát.
Kis kertemben uborka,
Reákapott a róka,
Várj meg róka, megleslek,
Komáromba vitetlek.
Nyuszis, nyulas mondókák, versek, dalok
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám!
Van ám nékem egyebem:
Zöld káposztalevelem.
Parton ül a két nyúl,
Kis nyúl, nagy nyúl,
Ugrabugrál, lyukba bujkál,
Bukfencet hány, fűbe turkál,
Itt nyúl, ott nyúl,
Kis nyúl, nagy nyúl.
Tapsi füle szétáll, vígan sétál,
Tapsi füle szétáll, vígan sétál.
Ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál,
Erdőn réten, vígan sétál.
Nyuszi fülét hegyezi,
Nagy bajuszát pödöri,
Répát eszik, ropp, ropp, ropp,
Nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp!
Hová mégy te kis nyulacska?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliberaz erdőbe.
Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:kertecskének,
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:Jó anyámnak.
Szürke bundás kicsi nyúl,
Tapsi füle lekonyul,
Meglapul a szénába',
Meg se mozdul négy lába.
Hol tanyázol kis nyúl?
A nyárfa tövében.
Nem fázik a füled
Ebben az időben?
Bizony a nyúl fázik,
Ha a fűben ázik.
Felmászott a nyúl a fára,
Csizmát húzott a lábára.
Kalapot tett a fejére,
Ne süssön a nap szemébe.
Zengenek az erdők és a havasok,
keresik a rejteket a szép szarvasok,
futnak a kisnyulak sebesen,
morognak a medvék dühösen,
bimbom, bimbom, bimbom.
Nyuszi ül a fűben,
Ülve szundikálva,
Nyuszi talán beteg vagy,
Hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet elkapott!
Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyanyó,
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog,
Kérlek, segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban.
Gyere nyuszi, sose félj!
Megleszünk mi kettecskén.
Kerekecske dombocska,
Ott szalad a nyulacska,
Erre szalad, itt megáll,
Ott egy körutat csinál,
Ide bújik ide be,
Kicsi gyerek kezébe.
Egy nyuszi a réten,
hoppeli-hopp,
Zellert szedett éppen,
hoppeli-hopp,
Szedett hozzá répát,
hoppeli-hopp,
Meg egy kis káposztát,
hoppeli-hopp,
Örömében ugrott,
hoppeli-hopp,
Meg egyet szaltozott,
hoppeli-hopp.
Tapsi a kis tekergő
Nyuszi család népes hada,
Négy kis lurkó, s papa, mama,
Erdő szélén, bokor alatt,
Éldegél a vidám csapat.
De szép vagy te sárga lepke!
Mondd csak; veled repülhet-e,
Magamfajta Tapsi nyuszi,
Erdőszéli ugri-bugri?
Ám a lepke gyorsan elszáll.
De a tücsök biztos megvár!
Ugrani azt én is tudok,
Gyorsabb vagyok,
messzebb jutok.
Este lett már, elfáradtam,
Vacsorára almát kaptam.
Süni apó őrzi álmom,
Ő a legújabb barátom.
Hajnali nap fénysugára,
Tapsit már ébren találja.
Kismadarak őt üdvözlik,
Friss harmatban jól megfürdik.
Hogyan jutok innen haza?
Vár engem a nyuszi mama!
Útitársam a sok gomba,
Így utazni de jó móka!
Friss zöldséggel megetetik,
Ám ő mégis szomorkodik.
Kitalálják gondolatát,
Megkeresik a családját.
Nyuszi fülét hegyezi
nagy bajuszát pederi
répát eszik ropp-ropp-ropp
nagyot ugrik hop-hop-hop.
Zengenek az erdők
És a havasok
Keresik a rejteket
A szép szarvasok.
Futnak a kis nyulak
Sebesen,
Morognak a medvék
Dühösen,
Bimbom, bimbom, bimbom.
Csikmak
Csikamaka, csikamaka,
Itt kerekedett egy kis kút,
Abban ivott egy kis nyúl,
Csak ballag, csak ballag,
Csikmakmak, csikmakmak…
Ne félj tőlem, nincs puskám!
Van ám nékem egyebem:
Zöld káposztalevelem.
Parton ül a két nyúl,
Kis nyúl, nagy nyúl,
Ugrabugrál, lyukba bujkál,
Bukfencet hány, fűbe turkál,
Itt nyúl, ott nyúl,
Kis nyúl, nagy nyúl.
Tapsi füle szétáll, vígan sétál,
Tapsi füle szétáll, vígan sétál.
Ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál,
Erdőn réten, vígan sétál.
Nyuszi fülét hegyezi,
Nagy bajuszát pödöri,
Répát eszik, ropp, ropp, ropp,
Nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp!
Hová mégy te kis nyulacska?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliberaz erdőbe.
Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:kertecskének,
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:Jó anyámnak.
Szürke bundás kicsi nyúl,
Tapsi füle lekonyul,
Meglapul a szénába',
Meg se mozdul négy lába.
Hol tanyázol kis nyúl?
A nyárfa tövében.
Nem fázik a füled
Ebben az időben?
Bizony a nyúl fázik,
Ha a fűben ázik.
Felmászott a nyúl a fára,
Csizmát húzott a lábára.
Kalapot tett a fejére,
Ne süssön a nap szemébe.
Zengenek az erdők és a havasok,
keresik a rejteket a szép szarvasok,
futnak a kisnyulak sebesen,
morognak a medvék dühösen,
bimbom, bimbom, bimbom.
Nyuszi ül a fűben,
Ülve szundikálva,
Nyuszi talán beteg vagy,
Hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet elkapott!
Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyanyó,
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog,
Kérlek, segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban.
Gyere nyuszi, sose félj!
Megleszünk mi kettecskén.
Kerekecske dombocska,
Ott szalad a nyulacska,
Erre szalad, itt megáll,
Ott egy körutat csinál,
Ide bújik ide be,
Kicsi gyerek kezébe.
Egy nyuszi a réten,
hoppeli-hopp,
Zellert szedett éppen,
hoppeli-hopp,
Szedett hozzá répát,
hoppeli-hopp,
Meg egy kis káposztát,
hoppeli-hopp,
Örömében ugrott,
hoppeli-hopp,
Meg egyet szaltozott,
hoppeli-hopp.
Tapsi a kis tekergő
Nyuszi család népes hada,
Négy kis lurkó, s papa, mama,
Erdő szélén, bokor alatt,
Éldegél a vidám csapat.
De szép vagy te sárga lepke!
Mondd csak; veled repülhet-e,
Magamfajta Tapsi nyuszi,
Erdőszéli ugri-bugri?
Ám a lepke gyorsan elszáll.
De a tücsök biztos megvár!
Ugrani azt én is tudok,
Gyorsabb vagyok,
messzebb jutok.
Este lett már, elfáradtam,
Vacsorára almát kaptam.
Süni apó őrzi álmom,
Ő a legújabb barátom.
Hajnali nap fénysugára,
Tapsit már ébren találja.
Kismadarak őt üdvözlik,
Friss harmatban jól megfürdik.
Hogyan jutok innen haza?
Vár engem a nyuszi mama!
Útitársam a sok gomba,
Így utazni de jó móka!
Friss zöldséggel megetetik,
Ám ő mégis szomorkodik.
Kitalálják gondolatát,
Megkeresik a családját.
Nyuszi fülét hegyezi
nagy bajuszát pederi
répát eszik ropp-ropp-ropp
nagyot ugrik hop-hop-hop.
Zengenek az erdők
És a havasok
Keresik a rejteket
A szép szarvasok.
Futnak a kis nyulak
Sebesen,
Morognak a medvék
Dühösen,
Bimbom, bimbom, bimbom.
Csikmak
Csikamaka, csikamaka,
Itt kerekedett egy kis kút,
Abban ivott egy kis nyúl,
Csak ballag, csak ballag,
Csikmakmak, csikmakmak…
Kecskés mondókák, versek, dalok
Kecske ment a kiskertbe
Kecske ment a kiskertbe,
A káposztát megette.
Vigyázz kecske, ugorj ki,
Jön a gazda megfogni.
- Mit csinálsz te kecske?
- Káposztát ennék, ha volna.
- Kapáltad?
- Most kapálom.
- Öntözted?
- Most öntözöm.
- Nem félsz attól, hogy megfoglak?
- Itt is lyuk, ott is lyuk,
én meg azon kibújok.
Volt nekem egy kecském
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, tudod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?
Várd meg az estét,
Jönnek a kecskék,
Húzd meg a farkát,
Potyognak az almák.
Csicseri borsó, bablencse,
Fekete szemű menyecske.
Ne menj arra este,
Mert megbök a kecske,
Pattantyú!
Szakállukban a vén kecskék
Hozzák már az öreg estét.
Pákolitz István
Kecske
Mek mek mek,
Mek mek mek,
Hány fej káposztát
Ettél meg?
Hármat, négyet
Ötöt, hatot,
Mit a gazdasszony adott,
Mek mek mek.
Mek mek mek,
Mek mek mek,
Adsz-e holnap
Friss tejet?
Adhatok,
Mek mek mek,
Ha kapok jó abrakot,
Mek mek mek.
Kecske ment a kiskertbe,
A káposztát megette.
Vigyázz kecske, ugorj ki,
Jön a gazda megfogni.
- Mit csinálsz te kecske?
- Káposztát ennék, ha volna.
- Kapáltad?
- Most kapálom.
- Öntözted?
- Most öntözöm.
- Nem félsz attól, hogy megfoglak?
- Itt is lyuk, ott is lyuk,
én meg azon kibújok.
Volt nekem egy kecském
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, tudod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?
Várd meg az estét,
Jönnek a kecskék,
Húzd meg a farkát,
Potyognak az almák.
Csicseri borsó, bablencse,
Fekete szemű menyecske.
Ne menj arra este,
Mert megbök a kecske,
Pattantyú!
Szakállukban a vén kecskék
Hozzák már az öreg estét.
Pákolitz István
Kecske
Mek mek mek,
Mek mek mek,
Hány fej káposztát
Ettél meg?
Hármat, négyet
Ötöt, hatot,
Mit a gazdasszony adott,
Mek mek mek.
Mek mek mek,
Mek mek mek,
Adsz-e holnap
Friss tejet?
Adhatok,
Mek mek mek,
Ha kapok jó abrakot,
Mek mek mek.
Sünis, sünös mondókák, versek, dalok
Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen,erdőszéli
tölgy tövében
volt egy ház.
Abban lakott
hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér,
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól be-
vacsoráztak,
szűk lett nékik
az a ház,
s előfordult
ilyenkor, hogy
kívül rekedt
Sün Balázs.
Furakodott,
nyomakodott,
morgott,perelt
dühöngve,
semmit se ért,
mit tehetett,
lefeküdt a
küszöbre.
Telt az idő,
múlt az idő,
éjre éj és
napra nap.
Egyre többször
fordult elő,
hogy a házból
a legkisebb
kimaradt.
"Ebből elég!
Torkig vagyok!"-
kiáltott fel
Sün Balázs.
"Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk
ez a ház!"
"Éppen ezért
én elmegyek.
Szerbusz néktek
hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és,
Tihamér!"
Miután így
elbúcsúzott,
fogta magát,
elindult,
lába nyomán,
porzott a vén
gyalogút.
Így baktatott,
így poroszkált,
szomszéd tölgyig
meg sem állt.
Ottan aztán
sürgött-forgott,
árkot ásott,
falat emelt,
tetőt ácsolt,
ajtót szegelt,
és mire a nap leszállt,
épített egy
kalyibát.
"Így ni!- mondta -
Most már végre ké-
nyelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre
a nagyok!"
Falevélből
ágyat vetett,
kényelmeset,
belé feküdt,
s hortyogott.
hogy csörögtek
s remegtek az
ablakok.
Éjféltájban
vihar támadt,
hajlítgatta
a vén fákat,
fújt a szél nagy
zajjal ám.
S arra ébredt,
hogy zörögnek
a kalyiba
ajtaján.
"Ki az?-szólt ki
fogvacogva .-
Ki kopogtat
éjnek idején?"
"Mi vagyunk az!-
szóltak kintről .-
Mi vagyunk
a hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és ,
Tihamér!"
Elvitte a
szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk
idekint,
csuromvíz a
kabát rajtunk,
és az ing."
"Jól van,jól van-
szólt Sün Balázs.-
Jövök már!"
s fordult a kulcs,
nyílt a zár.
Betódultak
mind a hatan,
tele lett a
kalyiba.
Kérdezte is
Sün Tihamér:
" Mondd csak,testvér,
nincs csak ez az
egy szoba?"
Lefeküdtek
elaludtak.
S arra ébredt
Sün Balázs:
újra kicsi
lett a ház!
Mert az éjjel
ide-oda
lökődve,
kiszorult a küszöbre.
"Ejnye!-mondta
Fejvakarva.
Mit tehetnék?
Megnövök!
S akkor talán
nem lesz ágyam,
nem lesz párnám
a küszöb!"
Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, böffen minden percben,
bokrot alját nézi sorba,
buzgón szaglász nedves orra,l
ábán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre,
nem nyúl hozzá, így is jó,
mert úgy hívják, hogy : sündisznó!
Erdőszélen,erdőszéli
tölgy tövében
volt egy ház.
Abban lakott
hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér,
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól be-
vacsoráztak,
szűk lett nékik
az a ház,
s előfordult
ilyenkor, hogy
kívül rekedt
Sün Balázs.
Furakodott,
nyomakodott,
morgott,perelt
dühöngve,
semmit se ért,
mit tehetett,
lefeküdt a
küszöbre.
Telt az idő,
múlt az idő,
éjre éj és
napra nap.
Egyre többször
fordult elő,
hogy a házból
a legkisebb
kimaradt.
"Ebből elég!
Torkig vagyok!"-
kiáltott fel
Sün Balázs.
"Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk
ez a ház!"
"Éppen ezért
én elmegyek.
Szerbusz néktek
hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és,
Tihamér!"
Miután így
elbúcsúzott,
fogta magát,
elindult,
lába nyomán,
porzott a vén
gyalogút.
Így baktatott,
így poroszkált,
szomszéd tölgyig
meg sem állt.
Ottan aztán
sürgött-forgott,
árkot ásott,
falat emelt,
tetőt ácsolt,
ajtót szegelt,
és mire a nap leszállt,
épített egy
kalyibát.
"Így ni!- mondta -
Most már végre ké-
nyelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre
a nagyok!"
Falevélből
ágyat vetett,
kényelmeset,
belé feküdt,
s hortyogott.
hogy csörögtek
s remegtek az
ablakok.
Éjféltájban
vihar támadt,
hajlítgatta
a vén fákat,
fújt a szél nagy
zajjal ám.
S arra ébredt,
hogy zörögnek
a kalyiba
ajtaján.
"Ki az?-szólt ki
fogvacogva .-
Ki kopogtat
éjnek idején?"
"Mi vagyunk az!-
szóltak kintről .-
Mi vagyunk
a hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és ,
Tihamér!"
Elvitte a
szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk
idekint,
csuromvíz a
kabát rajtunk,
és az ing."
"Jól van,jól van-
szólt Sün Balázs.-
Jövök már!"
s fordult a kulcs,
nyílt a zár.
Betódultak
mind a hatan,
tele lett a
kalyiba.
Kérdezte is
Sün Tihamér:
" Mondd csak,testvér,
nincs csak ez az
egy szoba?"
Lefeküdtek
elaludtak.
S arra ébredt
Sün Balázs:
újra kicsi
lett a ház!
Mert az éjjel
ide-oda
lökődve,
kiszorult a küszöbre.
"Ejnye!-mondta
Fejvakarva.
Mit tehetnék?
Megnövök!
S akkor talán
nem lesz ágyam,
nem lesz párnám
a küszöb!"
Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, böffen minden percben,
bokrot alját nézi sorba,
buzgón szaglász nedves orra,l
ábán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre,
nem nyúl hozzá, így is jó,
mert úgy hívják, hogy : sündisznó!
Cicás, macskás mondókák, versek, dalok
Muzsikál a kalapács,
Ha az üllőt csapja,
Muzsikál a kiscica,
Ha szorul a farka.
Kőkerítés szélinél
Tarka macska üldögél,
Észreveszi a kutyát,
Megmássza a szilvafát.
A kiscica jó kiscica,
Egerészett az éjszaka.
Szomjas lett a pecsenyére,
Belebújt a kisbögrébe.
Cicuskám kelj fel!
Itt a jó tejfel!
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
Ajaj, hol volt hol nem volt...
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska.
Ott lakott egy iciri-piciri kis macska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,
hová lett az iciri-piciri barmocska?
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
benne a két iciri-piciri ökröcske.
Megörült két iciri-piciri ökrének:
Vége van az iciri-piciri mesének.
Cirmos cica haj
Cirmos cica haj,
Hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon,
Most lesz neked jaj!
Ha én cica volnék
Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék.
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok.
Hegedül a kisegér
Hegedül a kisegér, penget rajta,
Csellón játszik a macska, vonó a farka.
Ez a csuda zenekar cincog, nyávog,
A lagziban a táncot csak erre járod.
Macska fogott egeret,
játszott vele eleget.
A játékot megunta,
az egeret bekapta, hamm!
Cirmos cica dorombol,
Hallgatja egy komondor.
Azt gondolja magába',
hogy szebb az Õ nótája.
Rá is kezdi, vau-vau,
Fut a cica, nyau-nyau.
Mese, mese, meskete
Volt egy kutyus, fekete.
Meg egy icur-picurka
Fehér lábú cicuska.
Gazdag Erzsi:
Tarka cica, fehér cica
Tarka cica,fehér cica, haj!
Meglátta, hogykemencén a vaj.
Tarka cica,fehér cicaegyet ugrott, haj!
S nyelve hegyénelolvadt a vaj.
A gazdasszony
Haragjábanseprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,tarka cicafej.
Ecc, pecc kimehetsz
,Holnapután bejöhetsz!
Cérnára, cinegére,
Ugorj cica az egérre, fuss!
Macska, macska,
csacska macska,
fürge, mint a kishalacska.
Ide fut, oda fut,
Megpihenni sose tud.
Jankovich Ferenc
A bátor halacska meg a gyáva kismacska
Mese Attilának
Volt egy bátor halacska,
meg egy gyáva kismacska.
Tóban élt a halacska,
arra járt a kismacska.
Kiugrott a halacska,
meglátta a kismacska.
Megijedt a halacska,
odament a kismacska.
Fölugrott a halacska,
elszaladt a kismacska.
Ilyen bátor halacskát,
elkergette a macskát!
Ilyen cica mellett
Aludni is lehet.
Ugorj cica, indulj már,
A sok egér téged vár!
Nemes Nagy Ágnes
Cirmi és a tej
Cirmi macskánk be szeretne
Rácsapni a verebekre
Mégis inkább egeret
Fog a házban eleget.
No de nincs jobb – ugye, Cirmi? –
Mint a tejbe beleinni,
Már lopódzik sündörögve,
Végre, végre itt a bögre.
Jaj, be édes ez a tej!
Cirmi gyorsan lefetyel.
Ne siess úgy, hatra-vakra!
Beragadtál, habzsi macska!
Ez aztán az ijedelem!
„Hol a fejem? Jaj a fejem!” –
Rúgkapál, hull a tál –
Végre Zsuzskó rátalál.
Be falánk vagy, Cirmi macska!
Mi lenne, ha okosabbra
Nem találnál önmagadnál,
S most már végleg bennragadnál?
No de ne félj, pici állat,
Látod, mégis kicibállak!
Ha az üllőt csapja,
Muzsikál a kiscica,
Ha szorul a farka.
Kőkerítés szélinél
Tarka macska üldögél,
Észreveszi a kutyát,
Megmássza a szilvafát.
A kiscica jó kiscica,
Egerészett az éjszaka.
Szomjas lett a pecsenyére,
Belebújt a kisbögrébe.
Cicuskám kelj fel!
Itt a jó tejfel!
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
Ajaj, hol volt hol nem volt...
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska.
Ott lakott egy iciri-piciri kis macska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,
hová lett az iciri-piciri barmocska?
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
benne a két iciri-piciri ökröcske.
Megörült két iciri-piciri ökrének:
Vége van az iciri-piciri mesének.
Cirmos cica haj
Cirmos cica haj,
Hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon,
Most lesz neked jaj!
Ha én cica volnék
Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék.
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok.
Hegedül a kisegér
Hegedül a kisegér, penget rajta,
Csellón játszik a macska, vonó a farka.
Ez a csuda zenekar cincog, nyávog,
A lagziban a táncot csak erre járod.
Macska fogott egeret,
játszott vele eleget.
A játékot megunta,
az egeret bekapta, hamm!
Cirmos cica dorombol,
Hallgatja egy komondor.
Azt gondolja magába',
hogy szebb az Õ nótája.
Rá is kezdi, vau-vau,
Fut a cica, nyau-nyau.
Mese, mese, meskete
Volt egy kutyus, fekete.
Meg egy icur-picurka
Fehér lábú cicuska.
Gazdag Erzsi:
Tarka cica, fehér cica
Tarka cica,fehér cica, haj!
Meglátta, hogykemencén a vaj.
Tarka cica,fehér cicaegyet ugrott, haj!
S nyelve hegyénelolvadt a vaj.
A gazdasszony
Haragjábanseprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,tarka cicafej.
Ecc, pecc kimehetsz
,Holnapután bejöhetsz!
Cérnára, cinegére,
Ugorj cica az egérre, fuss!
Macska, macska,
csacska macska,
fürge, mint a kishalacska.
Ide fut, oda fut,
Megpihenni sose tud.
Jankovich Ferenc
A bátor halacska meg a gyáva kismacska
Mese Attilának
Volt egy bátor halacska,
meg egy gyáva kismacska.
Tóban élt a halacska,
arra járt a kismacska.
Kiugrott a halacska,
meglátta a kismacska.
Megijedt a halacska,
odament a kismacska.
Fölugrott a halacska,
elszaladt a kismacska.
Ilyen bátor halacskát,
elkergette a macskát!
Ilyen cica mellett
Aludni is lehet.
Ugorj cica, indulj már,
A sok egér téged vár!
Nemes Nagy Ágnes
Cirmi és a tej
Cirmi macskánk be szeretne
Rácsapni a verebekre
Mégis inkább egeret
Fog a házban eleget.
No de nincs jobb – ugye, Cirmi? –
Mint a tejbe beleinni,
Már lopódzik sündörögve,
Végre, végre itt a bögre.
Jaj, be édes ez a tej!
Cirmi gyorsan lefetyel.
Ne siess úgy, hatra-vakra!
Beragadtál, habzsi macska!
Ez aztán az ijedelem!
„Hol a fejem? Jaj a fejem!” –
Rúgkapál, hull a tál –
Végre Zsuzskó rátalál.
Be falánk vagy, Cirmi macska!
Mi lenne, ha okosabbra
Nem találnál önmagadnál,
S most már végleg bennragadnál?
No de ne félj, pici állat,
Látod, mégis kicibállak!
Pacis, lovas mondókák, versek, dalok
Hóc, hóc katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra.
Hóc, hóc katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Csikó viszi Gyulára,
A gyulai vásárra.
Paripám csodaszép Pejkó
Paripám csodaszép Pejkó,
Idelép, odalép hejhó,
Hegyen át, vízen át vágtat,
Nem adom, ha ígérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.
Te paripa fuss!
Ide-oda, meg amoda
Kicsi pata mese csoda,
Tönkre sose juss,
te paripa fuss!
Gyí te fakó,
gyí te szürke,
Gyí két lovam fussatok,
Gyorsan,
gyorsan a faluba,
Ott kaptok majd abrakot.
Kipp-kopp, kalapács
Kicsi kovács, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Aranyszeggel szegelek.
Uccu, pajtás kapj fel rája,
Úgyis te vagy a gazdája!
Vágtat a gazda a vasderesen,
Bumsztata, bumsztata bumm!
Lánya mögötte feszít begyesen,
Bumsztata, bumsztata bumm!
Varjú kiált és lepotyog valahány,
Bumsztata, bumsztata bumm!
Lábát-kezét töri ló, papa, lány,
Bumsztata, bumsztata bumm!
Röppen a varjú, kacag komiszan:
Bumsztata, bumsztata bumm!
„Holnap is erre jöhetnek, uram!”
Bumsztata, bumsztata bumm!
/angol népköltés/
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra.
Hóc, hóc katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Csikó viszi Gyulára,
A gyulai vásárra.
Paripám csodaszép Pejkó
Paripám csodaszép Pejkó,
Idelép, odalép hejhó,
Hegyen át, vízen át vágtat,
Nem adom, ha ígérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.
Te paripa fuss!
Ide-oda, meg amoda
Kicsi pata mese csoda,
Tönkre sose juss,
te paripa fuss!
Gyí te fakó,
gyí te szürke,
Gyí két lovam fussatok,
Gyorsan,
gyorsan a faluba,
Ott kaptok majd abrakot.
Kipp-kopp, kalapács
Kicsi kovács, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Aranyszeggel szegelek.
Uccu, pajtás kapj fel rája,
Úgyis te vagy a gazdája!
Vágtat a gazda a vasderesen,
Bumsztata, bumsztata bumm!
Lánya mögötte feszít begyesen,
Bumsztata, bumsztata bumm!
Varjú kiált és lepotyog valahány,
Bumsztata, bumsztata bumm!
Lábát-kezét töri ló, papa, lány,
Bumsztata, bumsztata bumm!
Röppen a varjú, kacag komiszan:
Bumsztata, bumsztata bumm!
„Holnap is erre jöhetnek, uram!”
Bumsztata, bumsztata bumm!
/angol népköltés/
Macis, medvés mondókák, versek, dalok
Csukás István
Mackó brummog:irgum-burgum,
Bundám rongyos,
ezért morgom.
Elballagott a szabóhoz,
De a szabó pénzért foltoz.
A mackónak nincsen pénze,
Elköltötte akácmézre.
Szegény mackó, mi lesz veled,
Hogyha megjön a nagy hideg?
Bújj, bújj, medve…(Medvehívogató)
Bújj, bújj, medve;
Gyere ki a gyöpre! Ha kijöttél, légy csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen.
Weöres Sándor
A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
ez a gondom óriás!
Ha kibújok vacogok,
ha bebújok hortyogok.
Ha kibújok jót eszem,
ha bebújok éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés de nehéz.
Mackó, mackó
Mackó, mackó ugorjál,
mackó, mackó forogjál,
Tapsolj egyet, ugorj ki!
Brum-brum, Brúnó
Brum-brum Brúnó,
mókás medve,
Van-e neki éppen táncos kedve?
Brum-brum pajtás, szépen kérem,
Az óvoda-bálba jöjj el vélem! Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba se fűznek, meglásd, láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én, édes kis pajtásom!
Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti, friss csárdásra.
Kippen-koppan, dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!
Medve-nóta
Irgum-burgum, dörmög a medve
Meddig tart el még ez a tél
Lassan kifogy a tüzelőfája
Kint meg fú az északi szél.
Irgum-burgum, dörmög a medve
Elfogyott a lépes méz
Nincsen táncolni sem kedve
Amíg a kamra üresen néz.
Irgum-burgum, dörmög a medve
Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár
Vidámabban szólna a nóta
Ha zöldellne a téli határ.
Megyen a medve,
Morrog a mája,
Tányér a talpa,
Kuta a farka
Csik, mak, mak.
Egérkés, egeres mondókák, versek, dalok
Kását főz a kisegér,
Minden tálat telemér,
Ennek ad egy kicsi tállal,
Annak ad egy nagy kanállal,
Csak a kicsinynek nem adott,
A kismalac haragudott,
Röf, röf, röf!
Hegedül a kisegér
Hegedül a kisegér, penget rajta,
Csellón játszik a macska, vonó a farka.
Ez a csuda zenekar cincog, nyávog,
A lagziban a táncot csak erre járod.
Kisegér, kisegér
Kisegér, kisegér,
Minden lukba belefér,
Belefér, belefér,
Hiszen azért kisegér.
Macska fogott egeret,
játszott vele eleget.
A játékot megunta,
az egeret bekapta, hamm!
Egér, egér
Egér, egér kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
adok neked csontfogat!
Kerekecske dombocska,
volt egy kicsi dombocska,
dombon állt egy házikó,
házikóban ládikó.
Ládikóban kerek tálca,
a tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre!
Egér, egér ki a házból
Most jöttem a kávéházból,
Ha nem jössz ki háromra,
Te leszel a fogócska!
Cin-cin kisegér,
Szúnyog lába, szárnya.
Hova visz ez az út?
Cin-cin-cinkotára.
Kását fôz a kisegér,
minden tálat telemér,
ennek is ad egy kis kanállal,
annak ad egy nagy kanállal,
amannak egy pohárkával,
ennek itt egy csuporkával,
a legkisebbnek nem jutott,
ezért aztán el is futott.
Tik-tak-tak,
Tiki-tiki-tak,
Az egérke az órára
Felszaladt.
Bam-bam! Üt az óra délre,
Leugrik a kisegérke!
Tik-tak-tak,
Tiki-tiki-tak!
/angol népköltés/
Minden tálat telemér,
Ennek ad egy kicsi tállal,
Annak ad egy nagy kanállal,
Csak a kicsinynek nem adott,
A kismalac haragudott,
Röf, röf, röf!
Hegedül a kisegér
Hegedül a kisegér, penget rajta,
Csellón játszik a macska, vonó a farka.
Ez a csuda zenekar cincog, nyávog,
A lagziban a táncot csak erre járod.
Kisegér, kisegér
Kisegér, kisegér,
Minden lukba belefér,
Belefér, belefér,
Hiszen azért kisegér.
Macska fogott egeret,
játszott vele eleget.
A játékot megunta,
az egeret bekapta, hamm!
Egér, egér
Egér, egér kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
adok neked csontfogat!
Kerekecske dombocska,
volt egy kicsi dombocska,
dombon állt egy házikó,
házikóban ládikó.
Ládikóban kerek tálca,
a tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre!
Egér, egér ki a házból
Most jöttem a kávéházból,
Ha nem jössz ki háromra,
Te leszel a fogócska!
Cin-cin kisegér,
Szúnyog lába, szárnya.
Hova visz ez az út?
Cin-cin-cinkotára.
Kását fôz a kisegér,
minden tálat telemér,
ennek is ad egy kis kanállal,
annak ad egy nagy kanállal,
amannak egy pohárkával,
ennek itt egy csuporkával,
a legkisebbnek nem jutott,
ezért aztán el is futott.
Tik-tak-tak,
Tiki-tiki-tak,
Az egérke az órára
Felszaladt.
Bam-bam! Üt az óra délre,
Leugrik a kisegérke!
Tik-tak-tak,
Tiki-tiki-tak!
/angol népköltés/
Csigás mondókák, versek, dalok
Csigabiga, gyere ki,
ég a házad ideki.
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.
Fűszálon, levélen
Csiga csúszik kevélyen.
Pestről indult tavasszal,
Nem haladt csak arasszal.
Jaj, Pécsre mikor ér?
Múlik az ősz, jön a tél.
Csiga-vándor mendegél.
Csigabiga, gyere ki,
ég a házad ideki.
Ha nem hiszed gyere ki,
majd meglátod ideki.
Csigabiga-palota,
nosza, hol az ajtaja?
Ajtója nincsen,
ablaka sincs, sehol egy lyuk,
hogy békukkints, kukk!
Gazdag Erzsi
Csigabiga néne
Körülnézett háza tájáncsigabiga néne.
„Közeledik már az ünnep,meszelni is kéne!”
Meszet oltott egy csöbörben,s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,nem találja párját.
Megbámulja, megcsodáljaegész erdő népe,
s háza előtt örvendezikcsigabiga néne.
Gryllus Vilmos:
Csigabiga
Lassan jár a csigabiga,
táskájában eleség.
Várja otthon lánya,
fia,csigabiga-feleség.
Szép Ernő: Csiga
Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany , se lift, se gáz,
ilyen egyszerű a ház.
s mert ily csöpp ház: repülő
Reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
benne békesség vagyon.
Nincs aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,
Ellenséged soe lesz,
Életed szép mese lesz.
ég a házad ideki.
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.
Fűszálon, levélen
Csiga csúszik kevélyen.
Pestről indult tavasszal,
Nem haladt csak arasszal.
Jaj, Pécsre mikor ér?
Múlik az ősz, jön a tél.
Csiga-vándor mendegél.
Csigabiga, gyere ki,
ég a házad ideki.
Ha nem hiszed gyere ki,
majd meglátod ideki.
Csigabiga-palota,
nosza, hol az ajtaja?
Ajtója nincsen,
ablaka sincs, sehol egy lyuk,
hogy békukkints, kukk!
Gazdag Erzsi
Csigabiga néne
Körülnézett háza tájáncsigabiga néne.
„Közeledik már az ünnep,meszelni is kéne!”
Meszet oltott egy csöbörben,s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,nem találja párját.
Megbámulja, megcsodáljaegész erdő népe,
s háza előtt örvendezikcsigabiga néne.
Gryllus Vilmos:
Csigabiga
Lassan jár a csigabiga,
táskájában eleség.
Várja otthon lánya,
fia,csigabiga-feleség.
Szép Ernő: Csiga
Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany , se lift, se gáz,
ilyen egyszerű a ház.
s mert ily csöpp ház: repülő
Reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
benne békesség vagyon.
Nincs aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,
Ellenséged soe lesz,
Életed szép mese lesz.
2010/09/24
Madaras – gólya-cinke-veréb-liba-harkály-kacsa-varjú-fecske-kánya-héja-sárgarigó – mondókák, versek, dalok
- Gyertek haza, ludaim!- Nem merünk.
- Miért?
- Félünk.
- Mitől?
- Farkastól.
- Hol a farkas?
- Bokorban.
- Mit csinál?
- Mosdik.
- Miben mosdik?
- Arany medencében.
- Miben törölközik?
- kis cica farkába.
Erdő,erdő,erdő,
marosszéki kerek erdő.
Madár lakik benne,
madár lakik tizenkettő.
Cukorot adnék annak a madárnak,
dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kis angyalom
érted fáj a szívem nagyon.
Gazdag Erzsi
Sír-rí szegény kis cinege:
Megázott az inge.
Kerítésre teregeti,
Gyenge szellő legyezgeti,
Nap sugára szárítgatja,
Hogy a cinke felhúzhassa.
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Gólya viszi a fiát,Hol felveszi, hol leteszi,
Viszi, viszi, itt leteszi.
Repülnek a madarak,
Csattog a szárnyuk.
Ugrálunk, mint a verebek,
Rajta gyerekek!
Tamkó Sirató Károly
Öt kis madárka
Összebújt öt kis madárka.
Nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép,
mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.
Nemes Nagy Ágnes
SZORGALOM
Ki kopog?Mi kopog?
– Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom,
miótavár rám ez a diófa.
Mi ragyog?Mi ragyog?
– Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.
Zelk Zoltán
GÓLYA, GÓLYA
Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…
Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.
Fecskét látok,
szeplőt hányok,
Selymet gombolyítok.
Gólya, gólya, gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.
Síppal dobbal, nádi hegedűvel.
Nincs szebb madár…
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Nincs szebb madár…
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.
Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.
Jaj, de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja;
sóra, fára nincs gondja.
Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska,
Komám asszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess!
Szepesi Attila
Csipegető
Kis csíz,
mit csípsz?
Kis pinty,
mit sírsz?
Mit rísz,
bíbic?
Itt is,
friss víz,
friss víz
s tíz kis
rizs!
Rizs is?
Rizs is!
Így vígtíz csíz,
tíz pinty
s tíz kisbíbic!
Hízik?
Hízik!
Jöjj be hozzám, szép madárka,
Nem zárlak én kalitkába.
Mikor akarsz, elröpülhetsz,
ha kedved van visszajöhetsz.
Héja, héja lakatos!
Látom, lábad ripacsos.
Addig libát nem adok,
míg a lábad ripacsos!
Csőrlőre, csattogóra,
Ángyomasszony ablakára!
Héja, héja,
Nincs itt liba,
Szomszédban van,
Eredj oda,
Eredj oda,
Huss, huss, huss!
Pákolitz István
VerébCsip csirip, csöpp veréb
csipkedi a meggyet;
Csip csirip, csöpp veréb
csípj nekem is egyet;
ha nem csípsz, csöpp veréb,
csiripelj is egyet,
mert amíg csiripelsz,
nem csíped a meggyet!
Csip csirip, csip csirip,
csípek neked meggyet,
Csip csirip, csip csirip,
a legédesebbet;
Csip csirip, csip csirip,
szedd a piros meggyet;
Csip csirip, csip csirip,
jóízűen edd meg!
Kövön ült két vörösbegy,
egyik elszállt, maradt egy.
A másik meg elszaladt,
a szegény kő ott maradt.
Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
(Weöres Sándor - Kodály Zoltán)
Eresz alól fecske fia
Idenéz, odanéz.
Van-e hernyó,
hosszú kukac,
Ízesebb, mint a méz?
Csőrét nyitja ám,
Buzgón, szaporán!
Kis bendőbe mindenféle
Belefér igazán!
Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit- csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Ittvan, itt!
Meg van még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik,
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Itt van, itt!
Ftyfiritty-fityfiritty,
Kikelet, kivirít,
Ferike gyereki,
Ferike gyereki,
Csicseri, csicseri.
Móra Ferenc:
Fecskehívogató
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük,
várjuka csicsergő fecskét.
Fütyül a rigó
(Csukás István - Kodály Zoltán)
'De jó a dió!'
- Fütyül a rigó.
Vidám dala száll:
Élni jaj, de jó!
Gyere, te rigó!
Itt van a dió!
Héja ropogó,bele csudajó!
Gólya, gólya, gilice
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja,
Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel!
Gólya-dal
(Gryllus Vilmos)
Kémény tetején
kelepel a gólya,
Fészkét gallyakból,k
is ágakból hordja.
Belseje néhány
puha-pihe szalma,
Gólyafiókák
kicsi birodalma.
De mikorra aztán
vége van a nyárnak,
Felnőnek a gólyák,
csak az őszre várnak.
Messzire szállnak,
napsütötte délnek,
Övék már az egész világ,
mégis visszatérnek.
Osvát Erzsébet
A bíbic meg a gilice
Búsan biceg
A bíbic,
éhes is,
meg szomjas is.
Fáj a lába,
fáj a szárnya,
felsebezte
nádba, sásba.
Csakhamar egy
Gilice
Rábukkant a
Bíbicre.
Megetette,
Megitatta,
Beteg lábát
Borogatta.
Megtudta, hogy
Nincsen apja –
tüstént fiává
fogadta.
Hej, ti pacsirták /orosz népköltés/
A szalmaszálon!
Mind ide szálljon!
Hozzátok el nekünk
A fényes nyaracskát,
Ekét, boronával!
Vigyétek el tőlünk
A hideg telecskét,
Gerebent, rokkával!
Komisz a telecske,
Kenyerünk megette.
Jön egy varjú a malomba, kiti-kati-ka
Búzát önt fel a garatra, kiti-kati-katt.
Lisztet szitál a tyúkocska, kiti-kati-ka
Gúnár ült fel a zsákokra, kiti-kati-katt.
Hopp, egy büszke kövér kacsa, kiti-kati-ka
Tele zsákot cipel haza, kiti-kati-katt.
A kő és a madarak
Két kis madár egy kőre ült,
Dili-dali nóta,
Egy ott maradt, egy elrepült,
Dili-dali nóta.
Az is elszállt, s most egy se ül,
Dili-dali nóta,
Szegény kő búsul egyedül,
Dili-dali nóta.
/angol népköltés/
Vladimír Reisel
A madárka télen
Ül ágán a madárka,
Nagy a szomorúsága:
Gyötri éhség szegénykét,
Nincs mag, hiába néz szét.
Hull könnye, hull peregve,
Hogyan is énekelne?
A gyerekek meglátták,
A baját kitalálták,
Magocskát szórtak elébe,
Csöpp szíve nagy örömére,
Hogy vígan kiteleljen,
s tavasszal énekeljen.
Zelk Zoltán
Vers a mitugrász verébről
Ez a mitugrász veréb
Fogja magát, s átugrik egy jegenyét,
De az neki nem elég:
Átugorja még a tornyot
S a Badacsony tetejét!
Zelk Zoltán
Vers a bátor sárgarigóról
Sárgarigó varjat kerget,
Fészkét úgy vigyázza,
Más madár nem telepedhet
Most arra a fára:
Még a sas is megjárná, ha
Éppen arra járna!
- Miért?
- Félünk.
- Mitől?
- Farkastól.
- Hol a farkas?
- Bokorban.
- Mit csinál?
- Mosdik.
- Miben mosdik?
- Arany medencében.
- Miben törölközik?
- kis cica farkába.
Erdő,erdő,erdő,
marosszéki kerek erdő.
Madár lakik benne,
madár lakik tizenkettő.
Cukorot adnék annak a madárnak,
dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kis angyalom
érted fáj a szívem nagyon.
Gazdag Erzsi
Sír-rí szegény kis cinege:
Megázott az inge.
Kerítésre teregeti,
Gyenge szellő legyezgeti,
Nap sugára szárítgatja,
Hogy a cinke felhúzhassa.
Móra Ferenc:
A cinege cipőjeVége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.
Gólya viszi a fiát,Hol felveszi, hol leteszi,
Viszi, viszi, itt leteszi.
Repülnek a madarak,
Csattog a szárnyuk.
Ugrálunk, mint a verebek,
Rajta gyerekek!
Tamkó Sirató Károly
Öt kis madárka
Összebújt öt kis madárka.
Nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép,
mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.
Nemes Nagy Ágnes
SZORGALOM
Ki kopog?Mi kopog?
– Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom,
miótavár rám ez a diófa.
Mi ragyog?Mi ragyog?
– Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.
Zelk Zoltán
GÓLYA, GÓLYA
Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…
Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.
Fecskét látok,
szeplőt hányok,
Selymet gombolyítok.
Gólya, gólya, gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.
Síppal dobbal, nádi hegedűvel.
Nincs szebb madár…
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Nincs szebb madár…
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.
Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.
Jaj, de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja;
sóra, fára nincs gondja.
Zelk Zoltán:
VarjúnótaElmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.
Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska,
Komám asszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess!
Szepesi Attila
Csipegető
Kis csíz,
mit csípsz?
Kis pinty,
mit sírsz?
Mit rísz,
bíbic?
Itt is,
friss víz,
friss víz
s tíz kis
rizs!
Rizs is?
Rizs is!
Így vígtíz csíz,
tíz pinty
s tíz kisbíbic!
Hízik?
Hízik!
Jöjj be hozzám, szép madárka,
Nem zárlak én kalitkába.
Mikor akarsz, elröpülhetsz,
ha kedved van visszajöhetsz.
Héja, héja lakatos!
Látom, lábad ripacsos.
Addig libát nem adok,
míg a lábad ripacsos!
Csőrlőre, csattogóra,
Ángyomasszony ablakára!
Héja, héja,
Nincs itt liba,
Szomszédban van,
Eredj oda,
Eredj oda,
Huss, huss, huss!
Pákolitz István
VerébCsip csirip, csöpp veréb
csipkedi a meggyet;
Csip csirip, csöpp veréb
csípj nekem is egyet;
ha nem csípsz, csöpp veréb,
csiripelj is egyet,
mert amíg csiripelsz,
nem csíped a meggyet!
Csip csirip, csip csirip,
csípek neked meggyet,
Csip csirip, csip csirip,
a legédesebbet;
Csip csirip, csip csirip,
szedd a piros meggyet;
Csip csirip, csip csirip,
jóízűen edd meg!
Kövön ült két vörösbegy,
egyik elszállt, maradt egy.
A másik meg elszaladt,
a szegény kő ott maradt.
Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.
Kányádi Sándor:
Valami készülElszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.
de szépen őszül.
(Weöres Sándor - Kodály Zoltán)
Eresz alól fecske fia
Idenéz, odanéz.
Van-e hernyó,
hosszú kukac,
Ízesebb, mint a méz?
Csőrét nyitja ám,
Buzgón, szaporán!
Kis bendőbe mindenféle
Belefér igazán!
Gazdag Erzsi:
FecskenótaZeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit- csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Ittvan, itt!
Meg van még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik,
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Itt van, itt!
Móra Ferenc:
Megjöttek a fecskékFtyfiritty-fityfiritty,
Kikelet, kivirít,
Ferike gyereki,
Ferike gyereki,
Csicseri, csicseri.
Móra Ferenc:
Fecskehívogató
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük,
várjuka csicsergő fecskét.
Fütyül a rigó
(Csukás István - Kodály Zoltán)
'De jó a dió!'
- Fütyül a rigó.
Vidám dala száll:
Élni jaj, de jó!
Gyere, te rigó!
Itt van a dió!
Héja ropogó,bele csudajó!
Gólya, gólya, gilice
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja,
Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel!
Gólya-dal
(Gryllus Vilmos)
Kémény tetején
kelepel a gólya,
Fészkét gallyakból,k
is ágakból hordja.
Belseje néhány
puha-pihe szalma,
Gólyafiókák
kicsi birodalma.
De mikorra aztán
vége van a nyárnak,
Felnőnek a gólyák,
csak az őszre várnak.
Messzire szállnak,
napsütötte délnek,
Övék már az egész világ,
mégis visszatérnek.
Osvát Erzsébet
A bíbic meg a gilice
Búsan biceg
A bíbic,
éhes is,
meg szomjas is.
Fáj a lába,
fáj a szárnya,
felsebezte
nádba, sásba.
Csakhamar egy
Gilice
Rábukkant a
Bíbicre.
Megetette,
Megitatta,
Beteg lábát
Borogatta.
Megtudta, hogy
Nincsen apja –
tüstént fiává
fogadta.
Hej, ti pacsirták /orosz népköltés/
A szalmaszálon!
Mind ide szálljon!
Hozzátok el nekünk
A fényes nyaracskát,
Ekét, boronával!
Vigyétek el tőlünk
A hideg telecskét,
Gerebent, rokkával!
Komisz a telecske,
Kenyerünk megette.
Jön egy varjú a malomba, kiti-kati-ka
Búzát önt fel a garatra, kiti-kati-katt.
Lisztet szitál a tyúkocska, kiti-kati-ka
Gúnár ült fel a zsákokra, kiti-kati-katt.
Hopp, egy büszke kövér kacsa, kiti-kati-ka
Tele zsákot cipel haza, kiti-kati-katt.
A kő és a madarak
Két kis madár egy kőre ült,
Dili-dali nóta,
Egy ott maradt, egy elrepült,
Dili-dali nóta.
Az is elszállt, s most egy se ül,
Dili-dali nóta,
Szegény kő búsul egyedül,
Dili-dali nóta.
/angol népköltés/
Vladimír Reisel
A madárka télen
Ül ágán a madárka,
Nagy a szomorúsága:
Gyötri éhség szegénykét,
Nincs mag, hiába néz szét.
Hull könnye, hull peregve,
Hogyan is énekelne?
A gyerekek meglátták,
A baját kitalálták,
Magocskát szórtak elébe,
Csöpp szíve nagy örömére,
Hogy vígan kiteleljen,
s tavasszal énekeljen.
Zelk Zoltán
Vers a mitugrász verébről
Ez a mitugrász veréb
Fogja magát, s átugrik egy jegenyét,
De az neki nem elég:
Átugorja még a tornyot
S a Badacsony tetejét!
Zelk Zoltán
Vers a bátor sárgarigóról
Sárgarigó varjat kerget,
Fészkét úgy vigyázza,
Más madár nem telepedhet
Most arra a fára:
Még a sas is megjárná, ha
Éppen arra járna!
2010/09/16
Altatásról - alvásról
Azt szokták mondani, hogy a jó cipőre és a jó ágyra nem szabad a pénzt sajnálni, mert ha nem az egyikben, akkor a másikban vagyunk....
Amíg igazán kicsi a gyermekünk, értelemszerűen nem hord cipőt. Aludni viszont fog, remélhetőleg minél többet. De hol fogja álomra hajtani pici fejecskéjét?
A legtöbb leendő szülő képes térdig lejárni a lábát, hogy megtalálja a babakelengye minden darabját, hogy a helyére kerüljön a pelenkázó, a kiságy és minden, ami kell. Nincs is békésebb látvány, mint egy alvó csecsemő.
De vajon milyen lesz a mi gyermekünk? Szereti majd a plüssállatokkal kibélelt, baldachinnal díszített ágyacskáját? Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Ha így alakulna és nem kér a kiságyból, mitévő legyen a szülő? Legyen ”erős” és ”tanítsa meg” aludni a csecsemőjét? Vagy vegye oda a szülői ágyba? Én az utóbbit javasolnám, a következők miatt:
Az újszülött számára ismeretlen és ijesztő élethelyzet, ha szüleitől elválasztva kell töltenie az éjszakát. Az evolúció gondoskodott róla, hogy az a majom/embercsecsemő maradjon életben, aki éjjel is számíthat szülei védelmére. Egyszerűen növeli az újszülött túlélési esélyét, ha gyakran felébred és megbizonyosodik róla, hogy a biztonságot jelentő szülő a közelben tartózkodik. Ez az ősi viselkedés ott munkál gyermekünkben, aki nyugodtabban alszik, ha érzékeli a szülője testmelegét és közelségét álmában is. Ennek következtében kevesebbet fog éjjel sírni. Ha kevesebbet sír, az egész család, - szülőket, idősebb testvéreket beleértve- jobban tud pihenni. A szüleivel alvó és éjjel felébredő csecsemő, gyorsan megbizonyosodhat róla, hogy a szülő elérhető, és ebben megnyugodva gyorsabban visszaalszik, mintha egyedül kellene forognia a kiságyában. A szüleikkel együtt alvó gyermekek ritkán ébrednek sírva az éjjel közepén. A közelség miatt a szülő a gyermek mocorgására, nyugtalan rugdosására reagál és még időben meg tudja etetni az éhes gyermeket. A természet praktikus, az együttalvó anyának nem kell kikelnie az ágyból, ha meg akarja szoptatni a gyermekét.
Az együttalvás elősegíti a dolgozó szülőhöz való kötődés kialakulását. Ha az egyik szülő napközben távol van, és kevés időt tud tölteni a gyermekekkel, akkor különösen jó hatású, ha este, éjjel a baba közelében lehet. A kötődés kialakulása időigényes folyamat és az ”éjjeli műszak” döntő ennek kialakulása szempontjából.
Na de Andrea...-gondolja most a kedves Olvasó- elfelejtette említeni a hirtelen csecsemőhalált.....
Valóban, a hirtelen csecsemőhalál (angol rövidítése SIDS) igen régi keletű, a Biblia is említi, némileg tévesen, hiszen gyermeküket agyonnyomó asszonyokról számol be. Nem egy felmérés készült, amely szerint az együttalvás növeli a csecsemőhalál előfordulását, ezért mint ilyen szigorúan tilos.
Csakhogy ez sem ennyire fekete-fehér. A gyakorlatban szinte lehetetlen ráfeküdni a gyermekre, arról nem beszélve, hogy a hirtelen csecsemőhalál nem agyonnyomás következménye. Az anya, de még az apa is rendelkezik azokkal a láthatatlan szenzorokkal, amelyek megakadályozzák, hogy agyonnyomják a velük egy ágyban alvó gyermeküket. Amennyiben a szülők nem állnak tudatmódosító szer (alkohol, vagy kábítószer) hatása alatt, álmukban is ”kikerülik” csecsemőjüket.
A hirtelen csecsemőhalál oka hosszú évtizedekig rejtve maradt, az utóbbi időkben új és újabb magyarázatok látnak napvilágot. Az egyik szerint a pici babák légzése éretlen lehet abban a tekintetben, hogy nem ébrednek fel, ha a légzésük hosszabb ideig kimarad. (Innen ered a légzésfigyelők térhódítása.) Nagyobb gyermeknél, felnőttnél ez nem jelent problémát, mert automatikusan felébrednek légzésszünet esetén. Nem így a kisbabák. A hirtelen csecsemőhalál a legtöbb esetben a mélyalvás ideje alatt következik be. A gyermek az éretlen légzési mechanizmus miatt nem vesz levegőt, nem ébred fel a kimaradt légzésre, és máris bekövetkezett a tragédia.
A szüleikkel együttalvó gyermekek több időt töltenek a felületes alvás állapotában, ezt REM-fázisnak is nevezik, amely az ekkor megfigyelhető öntudatlan gyors szemmozgásokról kapta a
nevét. A baba és a szülő egymásra hangolódnak, szinte egyszerre lélegeznek, ha egyikük megmozdul, helyzetet változtat, legtöbbször a másik is követi a példáját. Mindezek abba az irányba hatnak, hogy a gyermekek kevesebb ideig tartózkodnak az igazi mély alvásban, amikor a legnagyobb az esélye a hosszú ideig tartó légzésszünetnek. Ha ritkábban kerülnek a mély alvás fázisába, annak a kockázata is csökken, hogy hirtelen csecsemőhalálban hunyjanak el.
Az együttalvás a szoptatást is elősegíti, a testközelség, valamint a gyakoribb szoptatások következtében több tej termelődik. A szoptatott gyerekek ugyanakkor szinte mindig háton fekszenek, vagy arcukkal anyjuk felé fordulva. Hason fekvő gyermeket nehéz megszoptatni, ezáltal a szoptatás indirekten is véd a SIDS ellen.
Ha megvizsgáljuk országokra lebontva a hirtelen csecsemőhalálozás előfordulási arányát, paradox módon azt találjuk, hogy az együttalvó kultúrákban (Kína, Vietnam, Kambodzsa, Thaiföld, Hong Kong) alig fordul elő. Érdekes az a jelenség is, hogy a Távol-Keletről az Egyesült Államokba bevándorló és egyre jobban asszimilálódó népcsoportban megnő a SIDS előfordulása. Holott szülőföldjükön együtt aludtak, de új hazájukban az ottani szokásokat átvéve sokszor külön ágyba kerül a gyermek, mégis nő a halálozási arány.
Honnan akkor az együttalvás tilalma?
Az amerikai nagyvárosi gettókban élő gyakran együttalvó lakosságnál igen magas arányban fordul elő a SIDS. Ebben a populációban magasabb a dohányzás, alkohol-kábítószerfogyasztás aránya, mindkettő növeli a SIDS esélyét a statisztika szerint. Kevesebben szoptatnak, holott a szoptatás ténye csökkenti a hirtelen csecsemőhalál előfordulását.
A témába vágó első felméréseket itt végezték innen indult világkörüli útjára a tévhit, hogy az együttalvás ártalmas. Holott nem az együttalvás növeli a hirtelen csecsemőhalál kockázatát, hanem a felelőtlen szülői magatartás. Azt a gyermeket, aki józan, nem dohányzó szüleivel egy ágyban alszik, nem fenyegeti jobban a hirtelen csecsemőhalál, mint a külön ágyban alvó gyermeket.
A hirtelen csecsemőhalál gyakorisága az utóbbi évtizedben drasztikusan csökkent. Többek között ez annak tulajdonítható, hogy a korábbi hason altatás helyett a csecsemők háton fektetését javasolják a gyermekorvosok és a védőnők. Ügyeljünk a baba öltözetére, ne öltöztessük túl, a túlhevülésnek kóroki szerepe van a hirtelen csecsemőhalál bekövetkeztében. A csecsemő hőszabályozása nem annyira fejlett, mint egy idősebb gyermeké. A csecsemő arcát a legjobb szabadon hagyni, egyrészt, hogy az orrlégzést ne akadályozzuk, másrészt hogy elkerüljük a túlhevülést.
Amennyiben a csecsemő a szülők ágyában háton fekszik, nincs rajta túl sok ruha és az arca szabadon marad, nem fenyegeti nagyobb veszély a hirtelen csecsemőhalálozás szempontjából, mint a szüleitől különalvó babáét. Ezeket betartva nyugodt szívvel bújhatunk össze csecsemőnkkel éjjelre is, orrunkban érezve finom, puha babaillatát.
Írta: Dr. Büki Andrea
További érdekességeket itt és itt olvashatsz a kötődő nevelésről, alvásról, szoptatásról!
Amíg igazán kicsi a gyermekünk, értelemszerűen nem hord cipőt. Aludni viszont fog, remélhetőleg minél többet. De hol fogja álomra hajtani pici fejecskéjét?
A legtöbb leendő szülő képes térdig lejárni a lábát, hogy megtalálja a babakelengye minden darabját, hogy a helyére kerüljön a pelenkázó, a kiságy és minden, ami kell. Nincs is békésebb látvány, mint egy alvó csecsemő.
De vajon milyen lesz a mi gyermekünk? Szereti majd a plüssállatokkal kibélelt, baldachinnal díszített ágyacskáját? Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Ha így alakulna és nem kér a kiságyból, mitévő legyen a szülő? Legyen ”erős” és ”tanítsa meg” aludni a csecsemőjét? Vagy vegye oda a szülői ágyba? Én az utóbbit javasolnám, a következők miatt:
Az újszülött számára ismeretlen és ijesztő élethelyzet, ha szüleitől elválasztva kell töltenie az éjszakát. Az evolúció gondoskodott róla, hogy az a majom/embercsecsemő maradjon életben, aki éjjel is számíthat szülei védelmére. Egyszerűen növeli az újszülött túlélési esélyét, ha gyakran felébred és megbizonyosodik róla, hogy a biztonságot jelentő szülő a közelben tartózkodik. Ez az ősi viselkedés ott munkál gyermekünkben, aki nyugodtabban alszik, ha érzékeli a szülője testmelegét és közelségét álmában is. Ennek következtében kevesebbet fog éjjel sírni. Ha kevesebbet sír, az egész család, - szülőket, idősebb testvéreket beleértve- jobban tud pihenni. A szüleivel alvó és éjjel felébredő csecsemő, gyorsan megbizonyosodhat róla, hogy a szülő elérhető, és ebben megnyugodva gyorsabban visszaalszik, mintha egyedül kellene forognia a kiságyában. A szüleikkel együtt alvó gyermekek ritkán ébrednek sírva az éjjel közepén. A közelség miatt a szülő a gyermek mocorgására, nyugtalan rugdosására reagál és még időben meg tudja etetni az éhes gyermeket. A természet praktikus, az együttalvó anyának nem kell kikelnie az ágyból, ha meg akarja szoptatni a gyermekét.
Az együttalvás elősegíti a dolgozó szülőhöz való kötődés kialakulását. Ha az egyik szülő napközben távol van, és kevés időt tud tölteni a gyermekekkel, akkor különösen jó hatású, ha este, éjjel a baba közelében lehet. A kötődés kialakulása időigényes folyamat és az ”éjjeli műszak” döntő ennek kialakulása szempontjából.
Na de Andrea...-gondolja most a kedves Olvasó- elfelejtette említeni a hirtelen csecsemőhalált.....
Valóban, a hirtelen csecsemőhalál (angol rövidítése SIDS) igen régi keletű, a Biblia is említi, némileg tévesen, hiszen gyermeküket agyonnyomó asszonyokról számol be. Nem egy felmérés készült, amely szerint az együttalvás növeli a csecsemőhalál előfordulását, ezért mint ilyen szigorúan tilos.
Csakhogy ez sem ennyire fekete-fehér. A gyakorlatban szinte lehetetlen ráfeküdni a gyermekre, arról nem beszélve, hogy a hirtelen csecsemőhalál nem agyonnyomás következménye. Az anya, de még az apa is rendelkezik azokkal a láthatatlan szenzorokkal, amelyek megakadályozzák, hogy agyonnyomják a velük egy ágyban alvó gyermeküket. Amennyiben a szülők nem állnak tudatmódosító szer (alkohol, vagy kábítószer) hatása alatt, álmukban is ”kikerülik” csecsemőjüket.
A hirtelen csecsemőhalál oka hosszú évtizedekig rejtve maradt, az utóbbi időkben új és újabb magyarázatok látnak napvilágot. Az egyik szerint a pici babák légzése éretlen lehet abban a tekintetben, hogy nem ébrednek fel, ha a légzésük hosszabb ideig kimarad. (Innen ered a légzésfigyelők térhódítása.) Nagyobb gyermeknél, felnőttnél ez nem jelent problémát, mert automatikusan felébrednek légzésszünet esetén. Nem így a kisbabák. A hirtelen csecsemőhalál a legtöbb esetben a mélyalvás ideje alatt következik be. A gyermek az éretlen légzési mechanizmus miatt nem vesz levegőt, nem ébred fel a kimaradt légzésre, és máris bekövetkezett a tragédia.
A szüleikkel együttalvó gyermekek több időt töltenek a felületes alvás állapotában, ezt REM-fázisnak is nevezik, amely az ekkor megfigyelhető öntudatlan gyors szemmozgásokról kapta a
nevét. A baba és a szülő egymásra hangolódnak, szinte egyszerre lélegeznek, ha egyikük megmozdul, helyzetet változtat, legtöbbször a másik is követi a példáját. Mindezek abba az irányba hatnak, hogy a gyermekek kevesebb ideig tartózkodnak az igazi mély alvásban, amikor a legnagyobb az esélye a hosszú ideig tartó légzésszünetnek. Ha ritkábban kerülnek a mély alvás fázisába, annak a kockázata is csökken, hogy hirtelen csecsemőhalálban hunyjanak el.
Az együttalvás a szoptatást is elősegíti, a testközelség, valamint a gyakoribb szoptatások következtében több tej termelődik. A szoptatott gyerekek ugyanakkor szinte mindig háton fekszenek, vagy arcukkal anyjuk felé fordulva. Hason fekvő gyermeket nehéz megszoptatni, ezáltal a szoptatás indirekten is véd a SIDS ellen.
Ha megvizsgáljuk országokra lebontva a hirtelen csecsemőhalálozás előfordulási arányát, paradox módon azt találjuk, hogy az együttalvó kultúrákban (Kína, Vietnam, Kambodzsa, Thaiföld, Hong Kong) alig fordul elő. Érdekes az a jelenség is, hogy a Távol-Keletről az Egyesült Államokba bevándorló és egyre jobban asszimilálódó népcsoportban megnő a SIDS előfordulása. Holott szülőföldjükön együtt aludtak, de új hazájukban az ottani szokásokat átvéve sokszor külön ágyba kerül a gyermek, mégis nő a halálozási arány.
Honnan akkor az együttalvás tilalma?
Az amerikai nagyvárosi gettókban élő gyakran együttalvó lakosságnál igen magas arányban fordul elő a SIDS. Ebben a populációban magasabb a dohányzás, alkohol-kábítószerfogyasztás aránya, mindkettő növeli a SIDS esélyét a statisztika szerint. Kevesebben szoptatnak, holott a szoptatás ténye csökkenti a hirtelen csecsemőhalál előfordulását.
A témába vágó első felméréseket itt végezték innen indult világkörüli útjára a tévhit, hogy az együttalvás ártalmas. Holott nem az együttalvás növeli a hirtelen csecsemőhalál kockázatát, hanem a felelőtlen szülői magatartás. Azt a gyermeket, aki józan, nem dohányzó szüleivel egy ágyban alszik, nem fenyegeti jobban a hirtelen csecsemőhalál, mint a külön ágyban alvó gyermeket.
A hirtelen csecsemőhalál gyakorisága az utóbbi évtizedben drasztikusan csökkent. Többek között ez annak tulajdonítható, hogy a korábbi hason altatás helyett a csecsemők háton fektetését javasolják a gyermekorvosok és a védőnők. Ügyeljünk a baba öltözetére, ne öltöztessük túl, a túlhevülésnek kóroki szerepe van a hirtelen csecsemőhalál bekövetkeztében. A csecsemő hőszabályozása nem annyira fejlett, mint egy idősebb gyermeké. A csecsemő arcát a legjobb szabadon hagyni, egyrészt, hogy az orrlégzést ne akadályozzuk, másrészt hogy elkerüljük a túlhevülést.
Amennyiben a csecsemő a szülők ágyában háton fekszik, nincs rajta túl sok ruha és az arca szabadon marad, nem fenyegeti nagyobb veszély a hirtelen csecsemőhalálozás szempontjából, mint a szüleitől különalvó babáét. Ezeket betartva nyugodt szívvel bújhatunk össze csecsemőnkkel éjjelre is, orrunkban érezve finom, puha babaillatát.
Írta: Dr. Büki Andrea
További érdekességeket itt és itt olvashatsz a kötődő nevelésről, alvásról, szoptatásról!
Padlizsán pástétom recept
2 db nagyobbacska padlizsánt apró kockára vágok, és kevés olajon megfonnyasztom.
Kicsi sót teszek rá.
2 fej hagymát egészen apró kockára vágok, besózom, állni hagyom.
Ha a padlizsán már jó puha (mállós), pár percre beledobom a kinyomkodott sózott hagymát.
Hagyom kicsit kihűlni.
Belenyomok egy nagy tubus majonézt, fél citrom levét, egy evőkanál mustárt, kevés szerecsendiót reszelek bele, pici fehér borsot, és egy evőkanál porcukrot. Villával összekeverem az egészet. Azért villával, mert ezzel a padlizsán még jobban összetörik, és az egész krémesebb lesz.
Hűtőben tárolom, de ez nem szokott hosszú idő lenni.
Friss tönköly zsömlével mennyei :)
Izama
Tudatos öltözködés
Engedd meg magadnak, hogy gyönyörű legyél! Mert az vagy! Kortól, súlytól, testalaktól függetlenül, akár nő, akár férfi vagy, mindenki az. És ezt a szépséget tükrözze az öltözködésed is! Az első nagy kérdés az szokott lenni, hogy most akkor melyik szint is szeressem? Ez teljesen egyéni, ugyanis a saját típusunknak megfelelő színek állnak jól, ezek pedig a szemünk íriszfestékanyagától, a bőrünk alapárnyalatától, és az eredeti hajszínünktől függ. A színtanácsadók négy, de inkább hat csoportba osztanak fel minket a saját színeink alapján. Úgy, mint tavasz, nyár, ősz, tél, és ezek keverékei tavasz-ősz, és nyár-tél. A Color Me Beautiful (USA) módszere 12 csoportba sorolja az évszaktípusokat, de ez a mi szélességi körünkön és hosszúsági fokunkon nem valósítható meg a gyakorlatban. Próbáltam, majdhogynem a lehetetlennel megegyező az esélye, hogy így öltözz. Tehát a második kérdés, hogy húha, akkor én most melyik csoportba tartozok? Íme: Smink nélkül, nappali fényben, egy fehér pólóban üljetek le egy nagytükör elé. És bár mindenki tudja, milyen színű a szeme, a haja, most kicsit más szemszögből nézzük meg. Meg kell állapítani, hogy a bőröd színe meleg sárgás, vagy inkább hideg kékes tónusú. Második lépésként tisztázni kell, hogy a hideg vagy meleg árnyalatok közül inkább az intenzívebb, vagy a gyengébb árnyalatok megfelelőek. (A hagyományos színtanácsadás ehhez színes kendőket használ.)Az egyes színek akkor állnak jól, ha a bőröd puhának, üdének hat. Eltűnnek a szem alatti karikák, az arcod fiatalabbnak, kipihentebbnek látszik, a szemed ragyogóbb.Ha az arcod fáradtnak tűnik, a szem alatti karikák erősebbek, a szemed tompa, fénytelen lesz, akkor azt a szint el kell felejteni. Vagy legalábbis az öltözködésből kizárni. Lássuk, mik a jellemzői az egyes évszaktípusoknak: TAVASZ TAVASZ-ŐSZ TÉL-NYÁR ŐSZ TÉL Amennyiben tovább feszegetjük a tudatos öltözés témáját, nem árt odafigyelni a csillagjegyünkre, és olyan színeket, anyagokat, mintákat részesíteni előnyben, amelyek a jegy alá vannak rendelve. Anyagok és minták kos: denim, muszlin -egyszínü, minta nélkül bika: brokát, gyapjúszövet -egyszínü, minta nélkül ikrek: vászon - közepesen nagy kockás minta rák: pamut, (brüsszeli) csipke oroszlán: bársony - egyszínü, minta nélkül szűz: kordbársony, tweed - apró kockás, pepita mérleg: szatén - egyszínü, minta nélküli, vagy csíkos skorpió: bőr - erős kontrasztú nyilas: flanell - egyszínü, minta nélküli, vagy széles csíkos szövet bak: lóden,sávoly, csinvat -egyszínű, minta nélküli vízöntő: neylon, nyomott pamutszövet - pettyes, vagy csíkos halak: selyem, tüll -színjátszó Színek kos: világos égőpiros, vérvörös bika: barna, agyag, terrakotta, korall, halványzöld ikrek: élénksárga, levegős világossárga, égszínkék, világosszürke rák: ezüst, tojáshéjszín, ibolyakék, rózsaszín oroszlán: arany, narancssárga, fehér szűz: homokszín, világosbarna, bézs, szürke, sárgászöld mérleg: világoskék, szürkéskék, galambszürke,kékeszöld, füstszürke skorpió: gránátvörös, méregzöld, fekete-fehér, lila, kék és vörös nyilas: bíborvörös, királykék, mély sárga bak: fekete, sötétszürke, sötétzöld, antracit, ólomszín vízöntő: jégkék, világos kékeszöld, vaku szín halak: vízzöld, algazöld, rózsaszín, világos lila Izama Forrás: Nicolaus Klein - Rüdiger Dahlke: A függőleges világkép
Szerepcserék: férfias nők, nőies férfiak
Nemrégiben egy párkapcsolati elemzésem során azon döbbentem meg, hogy ez már a sokadik alkalom, hogy azt kérdezték tőlem a nők: de hogyan álljak hozzá a partneremhez, mikor ő maga sincs tisztában önmagával, és lénye kaotikus, szerepeit, határait abszolút nem ismerő. Ugyanezt nemcsak nők szájából, hanem férfiaktól is hallottam. Egyik barátom tapasztalata: „Ma már nem érdemes nőzni, mert a nők olyanok lettek mint a férfiak, menőznek, lekezelnek, nem veszik komolyan a dicséretet. Hogyan udvaroljon így az ember? Olyan érzésem van, mintha magamnak beszélnék egy tükörben.”
Előző cikkemben szót ejtettem a prosztata-betegségéről, a prosztatagyulladásról. Írtam a szerv funkciójáról, a probléma lelki hátteréről, s mindezen jelek kézírásban való megjelenéséről. Ebben az írásban, (az előző párjaként) a petefészekgyulladás témáját tárom eléd hasonló vonatkozásban. Szó lesz a nők mai szemléletéről, önmagukhoz való viszonyáról, a leggyakrabban előforduló nőket érintő betegségekről, és azoknak lelki hátteréről, illetve a grafológiai szempontokról. Hogyan jelenik meg az írásban a petefészekgyulladás, és hogyan élhetjük meg helyesen nőiességünket.
Régóta vizsgálom a mai világot férfi és női szemszögből is, és egészen mást látok, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A férfiak lassan elnőiesednek, és összenyomja őket a teljesítménykényszer, míg a nők elférfiasodnak, és kezdik átvenni az irányítást. A nemek között egyfajta szerepcsere jelent meg, mely kihat a családi életre és a társadalmi berendezkedésre is.
A nők mai szemlélete
A nők nagy része karrierközpontú, ( egyre többen tevékenykednek vezető pozícióban.) Vezetési, dominanciaigényük kiélését aztán a családban is folytatják. Képtelenek magukra ölteni a családanya szerepét.
Emellett évről évre későbbre tolódik a gyermekvállalás időpontja, hiszen a mai felfogás szerint előbb karriert építünk, komoly egzisztenciát teremtünk, majd ezek után kerülhet csak szóba, hogy egy újabb lény is belecsöppenjen az életünkbe. (Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy úgy vállaljon valaki családot, hogy nincs megalapozott anyagi háttere, hiszen az is felelőtlenség, hanem, hogy a kettőt akáregyütt is lehet építeni.)
Ez a felfogás, hogy a nők férfiként próbálnak érvényesülni a társadalomban, azonban megbosszulja önmagát. A női belső lényünkkel ellentmondó viselkedésforma ugyanis felborítja szervezetünket, és előbb utóbb betegséghez vezet.
A női teljesség újrafelfedezése
A nő életcéljaNői szerveink, és leginkább méhünk a női őserő, kreativitás, szépség, és újjászületés szimbóluma. Feladata a befogadás,vagyis méhünk az élet melegágya. A női test központja, a női léleknek, szellemnek, és tetteinknek leképezője. Minden gondolatunkat, érzésünket magába szívja, és tárolja, ezért fontos, hogy mit közvetítünk felé. Az ősi kultúrákban mélyen tisztelték a méhet, s a nővé válás folyamatát, még az első menstruációt is megünnepelték. A nők pontosan tudták és követték testük apró rezdüléseit, és egymástsegítették abban, hogy minden társuk megtanulja ezt a tudást. Ez a misztikus beavatás a női lét titkaiba, kellően felkészítette őket az életfeladatukra, az anyává válásra, s a családi tűzhely őrzésére.
TévútMa már sajnos nemcsak, hogy elvesztettük ezt a tudást, hanem még ki is gúnyoljuk, azzal, hogy folyamatosan ledegradáljuk a női testet. A nők maguk is csak egy használati tárgynak tekintik önmagukat, mert felelősség nélkül szedik a fogamzásgátlókat, és egyéb hormonokat, fogyasztószereket. Olyan szépítő eszközöket használnak, melyek ártalmasak a szervezetükre. Ha ennyire nyilvánvalóan elnyomjuk testünk normál működését, azzal, hogy kívülről, erőszakosan ráerőltetjük a mesterséges megoldásokat, akkor az előbb-utóbb lázadni kezd, és különböző civilizációs betegségeket teremt, hogy visszatereljen bennünket a természetes, ősi útra.
Helyreállítás
Ha egy kicsit figyelmesebbek és türelmesebbek lennénk magunkkal, (vagyis hagynánk a természetes testi folyamatoknak kellő időt), akkor meghallanánk azt a belső hangot, az intuíciónkat, hogy pl. mikor vagyunk fogamzóképesek, s mikor nem, mik azok a természetes megoldások, melyek segítenek bennünket hétköznapjaink során.
Amíg a nők nem tudnak visszatérni ősi energiájukhoz, és meglátni valódi önmagukat, addig ezek a betegségek egyre sűrűbben fogják terhelni a női nemet. Egy betegség elterjedésének mértéke mutatja a társadalomban annak a bizonyos embercsoportnak, ( jelen esetben nőknek) az általános tudatszintjét.
Sajnos most még ott tartunk, hogy a nők körében a méhrák az egyik vezető betegség és halálozási ok hazánkban, de ezt a petefészek megbetegedései is szorosan követik.
Ezért kiemelkedően fontos a megelőzés, melynek részei nemcsak testivonatkozásúak, hanemabbanis segítenek a nőknek, hogy visszatérjenek lelki, szellemi önmagukhoz.
Ha megértjük azt, hogy minden betegség lelki eredetű, és a betegségek célja, hogy megmutassák az utat vissza a természethez, akkor valóban harmóniában élhetünk a hétköznapokban.
Az élet bölcsőjének szerepe (a disszharmóniától a megújulásig)A petefészek egy mandula alakú, a heréhez hasonlóan páros szerv. A női nemi hormonok és az érett petesejt termeléséért felelős. (wikipédia)
Mi az a petefészekgyulladás?
A petefészekgyulladás egy kismedencei kórfolyamat, melyben egy vagy mindkét petefészek érintett. A gyulladás hegesedéssel gyógyulhat, illetve ráterjedhet a petevezetékre is. Az ott okozott hegek következménye lehet szűkület, esetleg meddőség. (wikipédia)
A petefészekgyulladás lelki háttereA petefészekgyulladás lelki háttere a termékenységgel kapcsolatos problémára vezethető vissza. Ez a női részünk segélykiáltása a gyermekvállalással, szellemi-lelki kreativitással kapcsolatban.
Mi lehet a megoldás?A probléma megoldása abban rejlik, hogy odaadást, figyelmet kell tanúsítanunk női részünknek, vagyis minden szinten kifejezni a nőiségünket, harcolni a fizikális és lelki termékenységünkért, ötleteinkért, a kreativitásunkért. Saját művet, „gyermeket” világra hozni, minden erőnket, bátorságunkat ennek szolgálatába állítani.
Egy kis betűjátékA petefészket és méhet jelképező betűk a következők:
e: petefészek
g: genitáliák állapota
m: anyaméh
A petefészekgyulladás lelki vonatkozásait a párkapcsolatbetűben: a “gy”-ben, illetve az anyasághoz való hozzáállást tükröző betűben: a “b” betűben keressük, hiszen az alapvető lelki probléma a nemi szerepcserével, a nőiesség kifejezésének képtelenségével, és /vagy a termékenységgel, gyermekvállallással függ össze.
Melyek az elváltozás jelei?A kézírásban lévő pacák és megvastagodások ( melyeket sokan a tollfolyásra fognak) a szervezetünkben lévő gyulladást mutatják.
Amint láthatjuk ez az írás pacákkal telített:tehát eleve feltételezhető a gyulladás a szervezetben, de hogy melyik szervek az érintettek, azt megmutatja a vastagodások előfordulási helye, gyakorisága.
Jelen esetben itt az “e” betűkben látható a legtöbb ilyen jel.
Pl: a második sorban: “mert” szó “e” betűjében látható fent egy paca,
3.sor sorvégi “de” szócskában az “e” betű szintén megvastagított,
6.sorban a “valószínűleg” szó “e” betűje is hasonlóképp.
Az utolsó előtti sor “g” betűben, az “egész” szóban alul ismét egy vastag pont látható. Jelentése: a genitáliák állapota: gyulladt.
Az alsó zónás megvastagodások közül kiemelném az “f” betű alsó szöges hurkának a megvastagodását,
5. sorban “hasfájás” szóban,
illetve 6. sorban “petefészek” szóban,
és 10.sorban “fáj” szóban.
Az írás elemzése lelki szempontból
Az “f”, a kreativitás, fantázia betűje, és az intuícióé is. Ha valaki szinte egy harmonikus 8-ast ír az “f” betűben-(alul is felül is hurokkal,) az a végtelen fantázia és a megélt kreativitás jele.
Ebben az esetben láthatjuk, hogy az alsó hurok ugyan megvan, de szöges formában, vagyis ösztönös intuícióját nem engedi felszínre törni. Ráadásul a szöges forma mellett még pacát is találunk az “f” betűben, vagyis az egyén megakasztja a kreativitás, és alkotás folyamatát az életében.
A “gy” párkapcsolatbetű egy lezárt kapuszimbólum az írásában, mely a párkapcsolatban egy elhidegülést sejtet, a másik lény, a társam számomra csak egy vonal, szinte nem is létezik, így az író nyilván nem tudja megélni az otthon, a család, és odaadás érzését a mindennapokban. (Vagyis nem éli meg nőiségét.)
Az írás hangulata zaklatott, sietős, a szavak dülöngélnek,a sorok általában lefelé vezetnek,-utóbbi azt mutatja, hogy az izom elernyedt. Megmutatkozik ebben az ernyedtségben a nagy mértékű fáradtság, vagy inkább a belefáradtság érzése, a szavak elhúzásában, ki nem írásában a türelmetlenség, a szavak dülöngélésében az érzelmi ingadozás, az érzelmi stabilitás hiánya.
Összességében elmondhatjuk, hogy a párkapcsolati bizonytalanság, elhidegülés egy a női szerepéből kiesett viselkedést eredményezett az alanynál, és ennélfogva borult a lelki állapota, (kifordult önmagából) majd ez testi szinten is leképeződött petefészekgyulladás formájában.
A megoldás, a női beteljesedés lehetősége
A probléma megoldása az ő esetében teret engedni a nőiességnek, rendezni a párkapcsolatot, eldönteni, hogy mit vár a kapcsolattól, és annak megfelelően lezárni, vagy újrateremteni azt. (Hiszen aki magában is bizonytalan, és érzelmei ingadoznak, az legkevésbé sem tud női szerepének megélésére koncentrálni.) A feladat tehát kettős: egyszerre kell megtanulnia kifejezni nőiességét, és ez visszahat a kapcsolatára, illetve el kell döntenie belül, hogy valójában mit szeretne, és ez visszahat a nőiesség kifejeződésére. Amint e két fontos tényezőt egyensúlyba állítja önmagában, úgy válik majd kiegyensúlyozott szelleme által írása is harmonikussá. A belső harmónia pedig a testi folyamatokat is kiegyenlíti, ezáltal megszűnik a gyulladás, visszaáll a rend.
A női öntudat megőrzése, nőiségünk kifejezése a nő életében lévő különböző időszakok, szakaszok és feladatok átívelését, könnyed megoldását segíti elő. Az igazi kihívás, és a legszebb feladat ezek közül talán a családi tűzhely megőrzése, gyermekeink felnevelése, és a boldogság, szeretet kisugárzása.
Egy ehhez kapcsolódó idézettel búcsúzom, és kívánok minden nőtársamnak gyors hazatalálást és hatékony női energiával feltöltött mindennapokat!
“A nő szívének történetével az esküvő után nemigen foglalkozik a költészet. Pedig a nő azután hasonlít legjobban az istenekhez. Azután teremt, azután alkotja meg és őrzi meg a boldogságot, s azután gondoskodik arról, hogy folyton szebb legyen a világ.” Eötvös Károly
Szerinted a női teljesség megvalósítható a hétköznapi női szerepekben? Írd meg vélemyényedet a hozzászólásoknál!
Írta: Hirth Edina, okleveles grafológus
Előző cikkemben szót ejtettem a prosztata-betegségéről, a prosztatagyulladásról. Írtam a szerv funkciójáról, a probléma lelki hátteréről, s mindezen jelek kézírásban való megjelenéséről. Ebben az írásban, (az előző párjaként) a petefészekgyulladás témáját tárom eléd hasonló vonatkozásban. Szó lesz a nők mai szemléletéről, önmagukhoz való viszonyáról, a leggyakrabban előforduló nőket érintő betegségekről, és azoknak lelki hátteréről, illetve a grafológiai szempontokról. Hogyan jelenik meg az írásban a petefészekgyulladás, és hogyan élhetjük meg helyesen nőiességünket.
Régóta vizsgálom a mai világot férfi és női szemszögből is, és egészen mást látok, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A férfiak lassan elnőiesednek, és összenyomja őket a teljesítménykényszer, míg a nők elférfiasodnak, és kezdik átvenni az irányítást. A nemek között egyfajta szerepcsere jelent meg, mely kihat a családi életre és a társadalmi berendezkedésre is.
A nők mai szemlélete
A nők nagy része karrierközpontú, ( egyre többen tevékenykednek vezető pozícióban.) Vezetési, dominanciaigényük kiélését aztán a családban is folytatják. Képtelenek magukra ölteni a családanya szerepét.
Emellett évről évre későbbre tolódik a gyermekvállalás időpontja, hiszen a mai felfogás szerint előbb karriert építünk, komoly egzisztenciát teremtünk, majd ezek után kerülhet csak szóba, hogy egy újabb lény is belecsöppenjen az életünkbe. (Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy úgy vállaljon valaki családot, hogy nincs megalapozott anyagi háttere, hiszen az is felelőtlenség, hanem, hogy a kettőt akáregyütt is lehet építeni.)
Ez a felfogás, hogy a nők férfiként próbálnak érvényesülni a társadalomban, azonban megbosszulja önmagát. A női belső lényünkkel ellentmondó viselkedésforma ugyanis felborítja szervezetünket, és előbb utóbb betegséghez vezet.
A női teljesség újrafelfedezése
A nő életcéljaNői szerveink, és leginkább méhünk a női őserő, kreativitás, szépség, és újjászületés szimbóluma. Feladata a befogadás,vagyis méhünk az élet melegágya. A női test központja, a női léleknek, szellemnek, és tetteinknek leképezője. Minden gondolatunkat, érzésünket magába szívja, és tárolja, ezért fontos, hogy mit közvetítünk felé. Az ősi kultúrákban mélyen tisztelték a méhet, s a nővé válás folyamatát, még az első menstruációt is megünnepelték. A nők pontosan tudták és követték testük apró rezdüléseit, és egymástsegítették abban, hogy minden társuk megtanulja ezt a tudást. Ez a misztikus beavatás a női lét titkaiba, kellően felkészítette őket az életfeladatukra, az anyává válásra, s a családi tűzhely őrzésére.
TévútMa már sajnos nemcsak, hogy elvesztettük ezt a tudást, hanem még ki is gúnyoljuk, azzal, hogy folyamatosan ledegradáljuk a női testet. A nők maguk is csak egy használati tárgynak tekintik önmagukat, mert felelősség nélkül szedik a fogamzásgátlókat, és egyéb hormonokat, fogyasztószereket. Olyan szépítő eszközöket használnak, melyek ártalmasak a szervezetükre. Ha ennyire nyilvánvalóan elnyomjuk testünk normál működését, azzal, hogy kívülről, erőszakosan ráerőltetjük a mesterséges megoldásokat, akkor az előbb-utóbb lázadni kezd, és különböző civilizációs betegségeket teremt, hogy visszatereljen bennünket a természetes, ősi útra.
Helyreállítás
Ha egy kicsit figyelmesebbek és türelmesebbek lennénk magunkkal, (vagyis hagynánk a természetes testi folyamatoknak kellő időt), akkor meghallanánk azt a belső hangot, az intuíciónkat, hogy pl. mikor vagyunk fogamzóképesek, s mikor nem, mik azok a természetes megoldások, melyek segítenek bennünket hétköznapjaink során.
Amíg a nők nem tudnak visszatérni ősi energiájukhoz, és meglátni valódi önmagukat, addig ezek a betegségek egyre sűrűbben fogják terhelni a női nemet. Egy betegség elterjedésének mértéke mutatja a társadalomban annak a bizonyos embercsoportnak, ( jelen esetben nőknek) az általános tudatszintjét.
Sajnos most még ott tartunk, hogy a nők körében a méhrák az egyik vezető betegség és halálozási ok hazánkban, de ezt a petefészek megbetegedései is szorosan követik.
Ezért kiemelkedően fontos a megelőzés, melynek részei nemcsak testivonatkozásúak, hanemabbanis segítenek a nőknek, hogy visszatérjenek lelki, szellemi önmagukhoz.
Ha megértjük azt, hogy minden betegség lelki eredetű, és a betegségek célja, hogy megmutassák az utat vissza a természethez, akkor valóban harmóniában élhetünk a hétköznapokban.
Az élet bölcsőjének szerepe (a disszharmóniától a megújulásig)A petefészek egy mandula alakú, a heréhez hasonlóan páros szerv. A női nemi hormonok és az érett petesejt termeléséért felelős. (wikipédia)
Mi az a petefészekgyulladás?
A petefészekgyulladás egy kismedencei kórfolyamat, melyben egy vagy mindkét petefészek érintett. A gyulladás hegesedéssel gyógyulhat, illetve ráterjedhet a petevezetékre is. Az ott okozott hegek következménye lehet szűkület, esetleg meddőség. (wikipédia)
A petefészekgyulladás lelki háttereA petefészekgyulladás lelki háttere a termékenységgel kapcsolatos problémára vezethető vissza. Ez a női részünk segélykiáltása a gyermekvállalással, szellemi-lelki kreativitással kapcsolatban.
Mi lehet a megoldás?A probléma megoldása abban rejlik, hogy odaadást, figyelmet kell tanúsítanunk női részünknek, vagyis minden szinten kifejezni a nőiségünket, harcolni a fizikális és lelki termékenységünkért, ötleteinkért, a kreativitásunkért. Saját művet, „gyermeket” világra hozni, minden erőnket, bátorságunkat ennek szolgálatába állítani.
Egy kis betűjátékA petefészket és méhet jelképező betűk a következők:
e: petefészek
g: genitáliák állapota
m: anyaméh
A petefészekgyulladás lelki vonatkozásait a párkapcsolatbetűben: a “gy”-ben, illetve az anyasághoz való hozzáállást tükröző betűben: a “b” betűben keressük, hiszen az alapvető lelki probléma a nemi szerepcserével, a nőiesség kifejezésének képtelenségével, és /vagy a termékenységgel, gyermekvállallással függ össze.
Melyek az elváltozás jelei?A kézírásban lévő pacák és megvastagodások ( melyeket sokan a tollfolyásra fognak) a szervezetünkben lévő gyulladást mutatják.
Amint láthatjuk ez az írás pacákkal telített:tehát eleve feltételezhető a gyulladás a szervezetben, de hogy melyik szervek az érintettek, azt megmutatja a vastagodások előfordulási helye, gyakorisága.
Jelen esetben itt az “e” betűkben látható a legtöbb ilyen jel.
Pl: a második sorban: “mert” szó “e” betűjében látható fent egy paca,
3.sor sorvégi “de” szócskában az “e” betű szintén megvastagított,
6.sorban a “valószínűleg” szó “e” betűje is hasonlóképp.
Az utolsó előtti sor “g” betűben, az “egész” szóban alul ismét egy vastag pont látható. Jelentése: a genitáliák állapota: gyulladt.
Az alsó zónás megvastagodások közül kiemelném az “f” betű alsó szöges hurkának a megvastagodását,
5. sorban “hasfájás” szóban,
illetve 6. sorban “petefészek” szóban,
és 10.sorban “fáj” szóban.
Az írás elemzése lelki szempontból
Az “f”, a kreativitás, fantázia betűje, és az intuícióé is. Ha valaki szinte egy harmonikus 8-ast ír az “f” betűben-(alul is felül is hurokkal,) az a végtelen fantázia és a megélt kreativitás jele.
Ebben az esetben láthatjuk, hogy az alsó hurok ugyan megvan, de szöges formában, vagyis ösztönös intuícióját nem engedi felszínre törni. Ráadásul a szöges forma mellett még pacát is találunk az “f” betűben, vagyis az egyén megakasztja a kreativitás, és alkotás folyamatát az életében.
A “gy” párkapcsolatbetű egy lezárt kapuszimbólum az írásában, mely a párkapcsolatban egy elhidegülést sejtet, a másik lény, a társam számomra csak egy vonal, szinte nem is létezik, így az író nyilván nem tudja megélni az otthon, a család, és odaadás érzését a mindennapokban. (Vagyis nem éli meg nőiségét.)
Az írás hangulata zaklatott, sietős, a szavak dülöngélnek,a sorok általában lefelé vezetnek,-utóbbi azt mutatja, hogy az izom elernyedt. Megmutatkozik ebben az ernyedtségben a nagy mértékű fáradtság, vagy inkább a belefáradtság érzése, a szavak elhúzásában, ki nem írásában a türelmetlenség, a szavak dülöngélésében az érzelmi ingadozás, az érzelmi stabilitás hiánya.
Összességében elmondhatjuk, hogy a párkapcsolati bizonytalanság, elhidegülés egy a női szerepéből kiesett viselkedést eredményezett az alanynál, és ennélfogva borult a lelki állapota, (kifordult önmagából) majd ez testi szinten is leképeződött petefészekgyulladás formájában.
A megoldás, a női beteljesedés lehetősége
A probléma megoldása az ő esetében teret engedni a nőiességnek, rendezni a párkapcsolatot, eldönteni, hogy mit vár a kapcsolattól, és annak megfelelően lezárni, vagy újrateremteni azt. (Hiszen aki magában is bizonytalan, és érzelmei ingadoznak, az legkevésbé sem tud női szerepének megélésére koncentrálni.) A feladat tehát kettős: egyszerre kell megtanulnia kifejezni nőiességét, és ez visszahat a kapcsolatára, illetve el kell döntenie belül, hogy valójában mit szeretne, és ez visszahat a nőiesség kifejeződésére. Amint e két fontos tényezőt egyensúlyba állítja önmagában, úgy válik majd kiegyensúlyozott szelleme által írása is harmonikussá. A belső harmónia pedig a testi folyamatokat is kiegyenlíti, ezáltal megszűnik a gyulladás, visszaáll a rend.
A női öntudat megőrzése, nőiségünk kifejezése a nő életében lévő különböző időszakok, szakaszok és feladatok átívelését, könnyed megoldását segíti elő. Az igazi kihívás, és a legszebb feladat ezek közül talán a családi tűzhely megőrzése, gyermekeink felnevelése, és a boldogság, szeretet kisugárzása.
Egy ehhez kapcsolódó idézettel búcsúzom, és kívánok minden nőtársamnak gyors hazatalálást és hatékony női energiával feltöltött mindennapokat!
“A nő szívének történetével az esküvő után nemigen foglalkozik a költészet. Pedig a nő azután hasonlít legjobban az istenekhez. Azután teremt, azután alkotja meg és őrzi meg a boldogságot, s azután gondoskodik arról, hogy folyton szebb legyen a világ.” Eötvös Károly
Szerinted a női teljesség megvalósítható a hétköznapi női szerepekben? Írd meg vélemyényedet a hozzászólásoknál!
Írta: Hirth Edina, okleveles grafológus
2010/09/15
Találóskérdések
1. Ősszel botokkal levernek,télen a kalácsba tesznek. /Dió/
2. Zöld, lila, és kék a színem,
De csak kéken jó az ízem. /Szilva/
3. Barlang mélyén alszom télen,
Nyáron pedig málnán élek. /Medve/
4. Úton megyen nem poroz, vízen megyen, nem csobog, nádon megyen, nem suhog, sáson megyen, nem susog, eső éri nem ázik, ha fagy éri, nem fázik. Mi az? /Napsugár/
5. Hol vizet önt, hol havat hint, hol jeget szór fejedre, s elszáll – pedig szárnya sincsen – nyugatra, keletre. /Felhő/
6. Magasabb a toronynál, vékonyabb a nádszálnál. Mi az? /Eső/
7. Híd, de sosem építették, hét színe van egy se festék. Földből nyúlik mindkét vége, mégis felvezet az égbe. Senki nem szed rajta vámot, széles útját mégse járod, mert a hídfőt nem találod. /Szivárvány/
8. Míg fönn a nap, s fény vesz körül, nem távozik tested mögül. Majd röviden, majd meg hosszan, állva, ülve csak veled van. De ha fényt búra váltja, testednek e hű barátja, észrevétlen odahagy, s a sötétben magad vagy. /Árnyék/
2. Zöld, lila, és kék a színem,
De csak kéken jó az ízem. /Szilva/
3. Barlang mélyén alszom télen,
Nyáron pedig málnán élek. /Medve/
4. Úton megyen nem poroz, vízen megyen, nem csobog, nádon megyen, nem suhog, sáson megyen, nem susog, eső éri nem ázik, ha fagy éri, nem fázik. Mi az? /Napsugár/
5. Hol vizet önt, hol havat hint, hol jeget szór fejedre, s elszáll – pedig szárnya sincsen – nyugatra, keletre. /Felhő/
6. Magasabb a toronynál, vékonyabb a nádszálnál. Mi az? /Eső/
7. Híd, de sosem építették, hét színe van egy se festék. Földből nyúlik mindkét vége, mégis felvezet az égbe. Senki nem szed rajta vámot, széles útját mégse járod, mert a hídfőt nem találod. /Szivárvány/
8. Míg fönn a nap, s fény vesz körül, nem távozik tested mögül. Majd röviden, majd meg hosszan, állva, ülve csak veled van. De ha fényt búra váltja, testednek e hű barátja, észrevétlen odahagy, s a sötétben magad vagy. /Árnyék/
2010/09/09
Színek jelentése - Színek gyógyító hatásai
Piros
Aktivizál, élénkít
Fokozza a teljesítő képességet
Javítja a depressziót és a vérszegénységet
Emeli a vérnyomást
Fokozza a szexuális energiát
Narancssárga
Javítja a depressziót és a kóros fogyást
Melegít, élénkít, frissít
Fokozza a szexuális energiát
Növeli az öröm érzését
Menstruációs zavarokat állítja helyre
Lágyítja a székletet
Sárga
A memória funkciókat javítja
Bölcsességet, magabiztosságot, lelkesedést közvetít
Problémák feldolgozásában segít
Cukorbetegséget, emésztési zavarokat javítja
Zöld
Alvászavart segíti helyre állítani
A testi/lelki feszültséget old
Érrendszeri panaszokat javítja
Tüdő-, és szívproblémákban segít
Kék
Alvás-, és beszédzavart segíti helyre állítani
Kitűnő mániás állapotokban, zaklatottságban
Migrén esetén, asztmában, aranyérnél, csípéseknél
Pajzsmirigy betegségben, égésnél
Torok-, garat-, és gégegyulladásban
Rózsaszín
Daganatokra van kedvező hatással
Immunrendszeri zavarokban segít
Légzészavarokat oldja
Segít a magas vérnyomás helyreállításában
Segít tüdő-, és szívbetegségeknél
Ezüst
Segíti az agyi és keringési rendszer működését
Segít kényszerképzetek esetén
Fejfájásra is alkalmazzák
Arany
Javítja a depressziót
Általános vitalizációt hozhat létre
Elősegíti a keringés jobb működését
Barna
Javítja a depressziót
A túlpörgést oldja
Fehér
Segít összhangot, rendet teremteni a szervezetünkben
Segít bőrbetegségekben, epilepsziában, fertőzésekben
Krónikus fáradság esetén is hatásos
Szürke
Csökkentheti a mániákus állapotokat, és a hiperaktivitást
Gyulladásokra kedvező hatást fejt ki
Aktivizál, élénkít
Fokozza a teljesítő képességet
Javítja a depressziót és a vérszegénységet
Emeli a vérnyomást
Fokozza a szexuális energiát
Narancssárga
Javítja a depressziót és a kóros fogyást
Melegít, élénkít, frissít
Fokozza a szexuális energiát
Növeli az öröm érzését
Menstruációs zavarokat állítja helyre
Lágyítja a székletet
Sárga
A memória funkciókat javítja
Bölcsességet, magabiztosságot, lelkesedést közvetít
Problémák feldolgozásában segít
Cukorbetegséget, emésztési zavarokat javítja
Zöld
Alvászavart segíti helyre állítani
A testi/lelki feszültséget old
Érrendszeri panaszokat javítja
Tüdő-, és szívproblémákban segít
Kék
Alvás-, és beszédzavart segíti helyre állítani
Kitűnő mániás állapotokban, zaklatottságban
Migrén esetén, asztmában, aranyérnél, csípéseknél
Pajzsmirigy betegségben, égésnél
Torok-, garat-, és gégegyulladásban
Rózsaszín
Daganatokra van kedvező hatással
Immunrendszeri zavarokban segít
Légzészavarokat oldja
Segít a magas vérnyomás helyreállításában
Segít tüdő-, és szívbetegségeknél
Ezüst
Segíti az agyi és keringési rendszer működését
Segít kényszerképzetek esetén
Fejfájásra is alkalmazzák
Arany
Javítja a depressziót
Általános vitalizációt hozhat létre
Elősegíti a keringés jobb működését
Barna
Javítja a depressziót
A túlpörgést oldja
Fehér
Segít összhangot, rendet teremteni a szervezetünkben
Segít bőrbetegségekben, epilepsziában, fertőzésekben
Krónikus fáradság esetén is hatásos
Szürke
Csökkentheti a mániákus állapotokat, és a hiperaktivitást
Gyulladásokra kedvező hatást fejt ki
2010/09/08
A színek elsődleges képzettársításai
Vörös
Energia, az élet anyagi oldala.
Korall-piros
Nem kívánt, viszonzatlan szerelem, szeretet.
Narancssárga
Függőség, függetlenség, sokk trauma, önelemzés, elragadtatás. Mások véleményétől való függés.
Sárga
Elért tudás.
Olajzöld
Hely, űr, bölcsesség, női irányítás.
Zöld
Űr, igazságkeresés, széles látókör (hogy az adott helyzetet minden szemszögből szemügyre vehessük).
Türkiz
Szívből jövő kommunikáció, tömegkommunikáció, művészetek, reklám.
Kék
Kapcsolat, béke, párbeszéd.
Királykék
Miért vagyunk ezen a világon?
Lila
Gyógyító erő, misztika, szolgálat, túl sok elmélkedés. Képes a polaritás fölé emelkedni. Áldozat, mély szomorúság.
Rózsaszín
Női megérzés, gondolkodás, feltétel nélküli szeretet. A nőiesség maga. Megengedő szeretet, elengedés, vigasztalás.
Arany
Bölcsesség, irracionális félelem, régről hozott tudás, arany középút.
FehérTisztítás, tisztulás minden szinten.
Energia, az élet anyagi oldala.
Korall-piros
Nem kívánt, viszonzatlan szerelem, szeretet.
Narancssárga
Függőség, függetlenség, sokk trauma, önelemzés, elragadtatás. Mások véleményétől való függés.
Sárga
Elért tudás.
Olajzöld
Hely, űr, bölcsesség, női irányítás.
Zöld
Űr, igazságkeresés, széles látókör (hogy az adott helyzetet minden szemszögből szemügyre vehessük).
Türkiz
Szívből jövő kommunikáció, tömegkommunikáció, művészetek, reklám.
Kék
Kapcsolat, béke, párbeszéd.
Királykék
Miért vagyunk ezen a világon?
Lila
Gyógyító erő, misztika, szolgálat, túl sok elmélkedés. Képes a polaritás fölé emelkedni. Áldozat, mély szomorúság.
Rózsaszín
Női megérzés, gondolkodás, feltétel nélküli szeretet. A nőiesség maga. Megengedő szeretet, elengedés, vigasztalás.
Arany
Bölcsesség, irracionális félelem, régről hozott tudás, arany középút.
FehérTisztítás, tisztulás minden szinten.