2014/12/09

Babatervezés


Emil Zerind

a hátizsákos kisfiú
Így mutatta magát fogantatása előtt kisfiunk, Emil Zerind Veronikának. Állt a csúszda tetején, hátizsákkal és jelezte, hogy már készen áll a leszületésre.
Az ide vezető út igen rögös volt, sok elvégzendő feladattal számomra, lelki, szellemi és fizikális síkon.
Az előzményekről röviden annyit, hogy kb. 2 és fél éve elvesztettük 3 hetes koraszülött babánkat, Lepkét. Nálam a szülés után II. típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak.
A családi minták és szálak kibogozásával kezdtük, aztán rátértünk a jelenlegi életemre és a múltra: párkapcsolatok, munkahelyek, életút. Ezek átbeszélésével eljutottunk az életem fő kérdésköréhez – miért nem tudok önmagamért kiállni. Arra is megkaptam a választ, miért távozott el oly sietősen a három hetes kisbabám.

Mind eközben a leszületendő babával megtanultam a kommunikációt – ez a tudatos fogantatás. Azt üzente nekem, hogy milyen anyát szeretne, hogy készüljek a leendő várandósságra, min kéne változtatnom, hol fejlődjek még.
Aztán elérkezett a pillanat, hogy Ő bizony már csak rám vár, a fogantatás dátumát is megadta, ami tényleg akkor következett be. Az időpont elsőre meglepett – hiszen első gyermekem ugyanekkor érkezett a hasamba, de úgy gondoltam, hogy az Égiek ezt biztos jobban tudják, és így is lett.

Veronikával tovább folytattuk a találkozásokat, most már magzat kommunikáció néven. A magzat elmondta például, hogy milyen ételeket szeret és mit egyek, meddig járjak dolgozni, mit mozogjak.
Közeledett a szülés időpontja és mi a férjemmel még mindig bajban voltunk a nevekkel. Az A betűsek és az "erős" nevek nem tetszettek a babánknak. Veronika segítségével a Z betűs neveknél kutakodtunk, utolsóként hangzott el a Zerind, alig érthetően, de mégis megragadt a fejemben. Otthon utána néztem és tényleg létezett a név. Azon már nem is csodálkoztam, hogy az Emil nevet egy éjszaka álmodtam meg.
A most három hónapos babámmal a kommunikáció azóta se szakadt meg közöttünk teljesen. Születése után nem sokkal egy éjjel megkért, hogy írjam meg a mi történetünket és a címét is ő adta meg.

Szeretettel és köszönettel!
Marianna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése