2014/05/03

Babát szeretnék!

 
 
 


Bíborka
18 évvel ezelőtt házasodtunk össze a férjemmel, előző házasságból hoztam egy kisfiút. Először nem volt téma köztünk a baba, bár soha nem védekeztünk. Ha jönni akar, jöhet, - gondoltuk, de csak nem akart. Egy idő után orvostól orvosig jártam, mindegyik egy újabb problémát állapított meg, amiért nem sikerül a gyermekáldás.
Műtétek sora várt rám (polip, petevezető átjárhatósági vizsgálat). Végül ezen a vizsgálaton kiderült, hogy spontán semmiképpen nem eshetek teherbe, mert mindkét petevezetőm el van záródva. Végre kiderült az ok - gondoltam, és megkönnyebbülten vágtunk bele a lombik programba. Erre az időre már 14 év telt el. Hormonkezelések következtek, macera, vizsgálatok, injekciózás sora. Aztán leszívták a petéket, igen ám, de a 16 leszívott petéből négy termékenyült csak meg, a többi éretlen volt. A műtétet követően 3 nap múlva kórházba kerültem tüdőembólia gyanúval, kiderült, hogy a hormon injekciók mellékhatásaként a tüdőm feltöltődött folyadékkal. A megtermékenyített petesejteket lefagyasztották.
Mire kijöttem a kórházból, elhatároztam, hogy nem próbálkozom tovább, nem kockáztatok, ezt a férjem is helyeselte.
 
Megváltoztattam az életemet, lefogytam (42 kg-ot) egészségesen kezdtem élni, gondolkodni. Testem, lelkem rendbe lett.
Négy év telt el azzal, hogy rendbe tegyem magam. Nyitott lettem sok mindenre, amire azelőtt nem voltam. Így kerültem Veronikához, a Vár Rád a Baba program vezetőjéhez. Az egy órára tervezett találkozóból majd két óra lett. Átbeszéltük a származási családommal való kapcsolatokat, milyen volt a gyerekkoromban, hogyan éreztem magamat, hogyan viszonyultak hozzám a szüleim, ki mennyire tudott velem foglalkozni stb. S azokra a kérdésekre is választ kaptam az elemzés során, hogy annak idején mik motiválták a szüleimet, milyen volt a fiatal koruk – amikor én csecsemő és kisgyerek voltam – mi volt számukra nehéz.
Sok minden világossá vált számomra, főleg anyukámmal való kapcsolatomon keresztül. Utána sírtam két napig, de végül meg tudtam bocsátani neki minden fájdalmat. Ez az egyszeri találkozás júliusban volt, én pedig az utolsó pillanatban megszervezett december 3. beültetéskor állapotos lettem. Tudtam az első perctől, hogy kislányom fog születni.
És megszületett.
Még a beültetés előtt egy természetgyógyász munkatársam - aki ezoterikával is foglalkozik - azt mondta ott van a vállam mögött egy kislány, aki az én kislányom lesz. És én tudtam, hogy tényleg lesz, pedig már rég lemondtam róla.
A terhesség és a szülés is nagyon szép élmény - a szülés 3.5 óra alatt lezajlott.
A kislányom a legszebb gyerek, akit valaha láttam, hatalmas kék szemekkel.
Veronikának örökké hálás leszek a megszületett kislányomért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése