2011/11/20

Emma születése


A Spirituális baba-mama klub egyik tagja írt élményeiről:

Nem is tudom, hol kezdődik pontosan egy szülés története... Ha jobban belegondolok valószínűleg a gondolatnál, ahol már megfogan az anya szívében, hogy „igen, készen vagyok az új jövevény befogadására”. Ez a gondolat másodjára nálam 2010. októberében kristályosodott ki, és mondtam is kedves Férjemnek kicsit tréfásan: „Csináljunk kisbabát!” December 23-án már bizonyos voltam benne, hogy megérkezett, akit vártunk, hiszen a késéshez képest is sokat késett... A kedves Szomszédasszonyom, akiket estére vártunk vacsorára, már a kapujukban kipálcázta, hogy babát várok. Nagyon hihetetlen volt, hogy ennyire hamar és elvárások nélkül, tiszta szívből remélt álmunk megvalósulni látszott (megint).

A várandósság teljes egészében másképp alakult, mint elsőszülött kisfiammal volt, szép lassan éreztem, hogy ő bizony kislány lesz. Közeledve a kiírt naphoz, mely augusztus 23-a volt, júliusban rám tört egy nyugtalanító érzés, hogy sokkal előbb szeretne jönni, pedig eleinte a 21-ét céloztam meg, kedvenc számomat. Veronikát kértem meg, kérdezze meg a kisbabám lelkét, valóban így van-e? Ő 14-ét tolmácsolta, ami megnyugtató volt számomra, de mondta, hogy ne vegyem biztosra, még változhat a tervezet. Nem is történt semmi, bizonyára, mert a Nagyszülők több napra külföldre utaztak azon a hétvégén. 16-án nézeteltérésünk támadt a Férjemmel, ami nagyon megviselt. Egy héttel a szülés előtt, nem ez kellett éppen a lelkemnek.

A Spirituális baba-mama klubban tanultak alapján úgy éreztem lányom nem teljesen elégedett az elmúlt 9 hónappal, többet várt volna tőlem, tőlünk és a körülményektől. Talán még az ősbizalom sem tudott annyira kiteljesedni, mint amennyire azt szerettem volna. Ezért Veronikáék tanácsára 18-án fehér gyertyát gyújtottam, mikor a Fiúk elmentek itthonról. Hangosan beszélgettem Babámmal, akinek elmondtam bocsánatkérésemet és biztattam afelől, most már bármikor érkezhet. Minden készen áll, és amikor megszületik csupa jó ember veszi majd körül, majd amikor a fogadott Orvosomra gondoltam, nagyot rúgott.

19-én este volt egy rövid vihar, gyönyörű fényekkel, esővel, ami 3 nagyobb összehúzódást is eredményezett, melyek a szülés első jelei lettek. Kedvesem gyorsan utánanézett a neten, hogy a nyákdugó elmenése után még 1 hét is eltelhet a szülésig. Én valahogy nem így gondoltam, gyorsan megfürödtem, hajat mostam 8 óra körül. Kb. másfél óra múlva a magzatvíz egy része is távozott, így mondtam neki, most már szólhat a Nagyiéknak tényleg, visszük a kisfiunkat hozzájuk. Ekkor már 7 perces fájásaim voltak, még nem olyan erősek. Fél tizenegy körül már kettesben felmentünk az „új” tettyei romokat megnézni, nehogy hazaküldjenek a kórházból, amit nem is tudom miért gondoltam, hiszen már a magzatvíz szivárgott. Öt perces fájásoknál mondtam, na akkor induljunk a kórházba. Kb. 11. 30 körül értünk oda, a nővérke kérdezte van-e orvosom, akit értesíteni kellene, és kiderült, éppen ő van ügyeletben. Hálálkodtam az Égieknek, hogy ilyen szépen elrendeztek mindent, hiszen szabad volt az áhított alternatív szülőszoba is, szerencsémre még vízben is vajúdhattam. Hitvesem lelkesen segített bármit is tettem, ültem labdán, szülőszéken, de mégiscsak a kád volt a legjobb, ahol Ő kitartóan támasztotta a fejemet, el ne süllyedjen, hiszen a fájások közt teljesen kikapcsoltam és elengedtem magam. Szerencsémre nem igazán hallottam a szívhangok ellenőrzésekor mit diskurál a Férjem a Szülésznővel, mivel kicsit gyengültek, mert akkor biztosan nem tudtam volna tovább engedni a Babámat az útján, ahogy az első szülésemnél történt. Így viszont csak magunkra összpontosítottam, csöndesen és határozottan irányított a Doktorúr és a Szülésznő, hogy mit hogyan tegyek. A kitolás volt a leghosszabb számomra, a franciaágy szélén elhelyezkedtünk, Férjem mögöttem, az orvos mellettem, a szülésznő a földön helyezkedtek el és ugyan néhány félresikerült nyomással is köztük, de gátvédelemben látott világot Emma baba augusztus 20-án hajnali 2.55 perckor. A szívhangok a nyakára duplán tekeredett köldökzsinór miatt gyengültek, de így is tökéletesen, bátran végigment az úton. A szükséges vizsgálatok baba és mama számára egyaránt lezajlottak, majd a kis éjjeli lámpa fényénél magunkra hagytak bennünket hármasban majdnem hajnali 5 óráig. Ezúton is köszönök mindent, akik lelkileg végig segítettek a klubban abban, hogy tudjak bizalommal magamban, a környezetemben és a sorsban felkészülni a babánk érkezésére. Köszönöm a Férjemnek, hogy türelemmel támogatott és nagyon is jelen volt, Emma nevében is. És köszönet a Doktorúrnak, a Szülésznőnek, hogy maximálisan figyelembe vették az igényeimet és hozzájárultak ezzel egy fantasztikus kisbaba gyönyörű és egészséges életkezdéséhez. Írta: I. H.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése