2011/03/09

Mondókák, dalok, melyet a gyermek mondogat



* Természeti környezethez kapcsolható
* Társadalmi események hatása: a felnőtt életének utánzása

Legjellemzőbb tulajdonságaik:
Régmúlt időkben gyökerező elemek megőrzése
Az egymásra épült rétegek sokszínű, gazdag világa
Az emberiség művészi megnyilatkozásainak ősi formája ritmus, dallam, mozdulat, cselekmény, vagy (funkció) együttes komplex megjelenése.
Az alapelemek állandósága mellett szüntelen átalakulás, megújulás, szabad rögtönzés lehetősége és jelenléte
Túlnyomó többségük szerkezeti alapelve: kis hangterjedelmű rövid motívumok-rendszerint 2/4-es ütempárok – ismételgetése, vagy egymás mellé rakosgatása néhány ütemnyi mondókáktól a 100 ütemen felüli játék fűzérig.
Mondókák a környező természethez:
Funkciójában és szövegében az emberiség legősibb magatartásformáját őrzik: az animisztikus kor emlékét. Ekkor az ember még úgy fordult a természet jelenségeihez, mint hozzá hasonló, vagy nála magasabb rendű személyhez.
Számos mondóka szövegén régi varázsló elemeket is találunk. Úgy hitték, hogy bizonyos szöveg-dallam- mozdulat egysége egy rituális cselekményként hatást gyakorol a természeti jelenségekre.

Naphívogató:
Ezek éneklése közben egyes helyeken kezüket a nap felé tárják, másutt törökösen meghajolnak, zöld ágat lengetnek, vagy virágot mutatnak a nap felé. Tavasz-varázsló szöveget, az életet adó meleget hívogatják. Pl: Süss fel nap

Az első bíztatók a bőség és termékenységvarázslás nyomait őrzik.
Pl: Ess eső, ess, holnap délig ess,
Zab szaporodjék, búza bokrosodjék,
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza.
Egyes helyeken még hozzátették:”Még annál is hosszabb, mint a világ hossza!”

Amikor az eső megeredt, a gyerek kiszaladtak az udvarra, oldalt kinyújtott karral sebesen forogtak, miközben mondták a mondókát.

Fecskét látok...
Szépség-varázsló motívum. Akkor mondogatták a gyerekek, valahányszor a tavasszal visszaköltöző első fecskét meglátták. Ilyenkor a lányoknak meg kellett mosdaniuk, hogy egész nyáron szép és fehér arcú maradjon. Akinek szeplője volt „dörzsölje meg kezeivel az arcát, s kezeit keresztbe téve” mondják a mondókát. (Ipolyi Arnold 1853), ezzel a hiedelem szerint elveszti azokat.

Állatvilággal kapcsolatos:

Gólya-köszöntők:
Gólya-gólya gilice....
A téli elvándorlásból visszaérkező gólyákat köszöntötték így. E versikében a hangszerekkel való sámán gyógyítás ősrégi emléke maradt ránk. Utalás az ősi sámándobra, és a 150 évig tartó török uralomra, „mitől véres a lábad?” a gólya piros lábára utal.
Csiga csalogatók:
A házába bújt csigát próbálták a gyerekek ijesztgetéssel és ígérgetéssel kicsalogatni. A csiga a termékenység előhírnöke.
Katicaborág röptetők:
Addig énekelték a gyerekek, amíg a kezükön sétáló katica el nem repült. A kislányok tőle tudakolták meg, vajon merre mennek férjhez? A katica további nevei: Katalinka, Kis pettyeske, Péterke-Pátorka.
Itt a szöveg fenyegető: „jönnek a törökök”
Tücsök csalogatók:
Szalmaszállal próbálják rábírni, hogy jöjjön elő, lepkét, hogy leszálljon és elfoghassák.
Liba-legeltetők
A falusi családok háztartásában régen nagyon fontos szerepe volt a libának. A legeltetését 5-6 éves gyerekekre bízták. Rendszerint ilyenkor több gyerek jött össze. Itt volt idő játékra, és az egymástól való mondókatanulásra. A gyerekek bíztatták a libát, hogy jobban siessen a legeléssel, és így hamarabb hazamehessenek vacsorázni.
Héja-riasztók
A libaőrző gyerekek legnagyobb ellensége a héja, aki ha a gyerekek nem vigyáztak, hirtelen lecsapott, felkapott egy kislibát és elszállt vele. Amikor megpillantották a héját az égen, azonnal teli torokból kiáltoztak. A kis libapásztorok igyekeztek elkergetni a héját, hogy el ne vigye a kislibákat.
Fürdőzők:
Varázsló ráolvasás elemei vannak benne. Ha a gyerekeknek fürdés közben víz ment a fülébe, fülcimpájukat rángatták, fél lábon ugráltak.

Társadalmi események hatása: a felnőtt életének utánzása
1. Dallamtalan mondóka: A zenei elemet csak a ritmus jelenti, egyébként teljesen dallamtalan:
Pesten jártam iskolába, Térdig és tulipánba,
Láttam Bözskét, szedte piszkét,
Egy meg egy az kettő, te vagy a kergető (triola-triola)

3. Kiolvasók:
A kiolvasó - kiszámoló arra szolgál, hogy a játék elején kiválassza a szereplőket, elosszák a feladatokat. „A kiolvasók”-, mint a sors útján való döntésősi szokásának továbbélése minden nép gyermekinél - sok archaikus elemet őriznek. Előadásmódjuk jellemzője sajátos, a szó természetes hangsúlyától független, negyedértékenként egyenletesen lüktető hangsúlyozás. A szöveg nem ritkán különleges hangzású, értelmetlen szavakból áll. Aki a kiolvasást végzi, sorban ráüt a körben állókra, vagy azok ökölbe szorított kezére.
Beszédszerűből válnak egyre dallamossá. Ez egy külön műfaj, amivel a gyerekek bizonyos játék főszereplőit kiválaszthatják. A sorsútján való döntés ősi szokása.
Jellegzetes a hangsúlyozásmódja: negyedértékenként bekövetkező hangsúlyozás, a szöveg értelmétől és a szó természetes hangsúlyától függetlenül.
Forrás: Forrai Katalin: Ének a bölcsödében Zeneműkiadó Bp. 1986

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése