2011/01/27

Tudósítás a magzatról /Spirituális babavárás/ III.



A harmadik gyermekem érkezése eléggé váratlanul ért minket. Mi csak kis Houdininek hívjuk, hiszen aki ilyen körülmények között megfogan az egy kis varázsló.

Középső fiam már 7 hónapos volt, amikor végre fellélegeztem, hogy most már könnyebb lesz az életünk, egyre többet mozog, nincs már a megkötött 4 óránkénti szoptatás.
Aztán egyik hónapban sorra furcsa jelek jöttek egymás után.
Első jel: Elmaradt aminek kellett volna jönnie. Legyintettem, hogy ááá biztos csak a hormonok, hiszen már keveset szoptatok. Volt ilyen mindkét fiú után. NEM lehetek terhes.
Második jel: Nagyon aluszékony vagyok, szinte az egész napot át tudnám aludni. Ááááá biztos jön valami front. NEM lehetek terhes.
Harmadik jel: Hányinger és rosszullét. Áááá tegnap este későn jöttünk haza a színházból, jól bevacsoráztam és elcsaptam a gyomrom. Beveszek egy gyógyszert az biztos hat. Nem hatott. NEM lehetek terhes.
Közben fentről folyamatosan jeleztek, hogy kapjak már észbe. Csak a babás cucokkal történtek furcsa dolgok.: Egyik nap végeztem a mosogatással és a cumisüveg teteje egyszer csak vízszintes felületről leesett a földre.
Egyik éjszaka a két srác békésen aludt a szomszéd szobában és a férjem hallott egy marha nagy csattanást. Átszaladt, a fiúk békésen aludtak és a babahordozó hintázott mintha valaki meglökte volna.
A rádióban, tv-ben folyamatosan gyermekáldásról szóló műsorok voltak, egyre több nagycsaládost láttam és mindenki arról beszélt, jön náluk a harmadik baba. Puszta véletlen gondoltam…
Miután még mindig rosszul voltam, a férjem macerált, hogy csináljak már egy terhességi tesztet biztos, ami biztos. Valahol éreztem, hogy terhes vagyok, de nem akartam elhinni. Másnap reggel megcsináltam a tesztet és megdöbbentem. A terhességet jelző csík előbb jelent meg mint a kontroll-csík. Borzasztó volt, zokogva mondtam a férjemnek, hogy mi van. Tanakodtunk mi legyen, közben az orvosommal is beszéltem. Aggódtam, hiszen az előző két terhességemre készültem, erre viszont nem. 7 hónapja szültem, fogom-e bírni harmadszorra. Végül döntésre jutottunk. Igaz, hogy felkavarja az életünket, de ha már fentről kaptuk és ilyen körülmények között meg tudott maradni, akkor biztos valami fontos dolgot kell csinálnia itt a Földön. Hát jöjjön. Tudtuk, hogy nehéz lesz, hiszen a középső akkor még csak 14 hónapos lesz, amikor megszületik. Arról nem is beszélve, hogy nem éppen a nagycsaládos modulra voltunk beilleszkedve. Értem ezalatt azt, hogy két szobás lakásban a harmadik emeleten laktunk, és az autónk sem éppen az a családi fajta.
Újra felvettem a kapcsolatot Veronikával. Miért pont most akar jönni? ......és még rengeteg kérdés volt a fejemben.
Veronika visszaírta, hogy azért most, mert annak idején én úgy döntöttem, hogy ne ikrekként szülessenek, ő viszont nagyon közel akar felnőni a testvéréhez. Volt egy aprócska megjegyzés, amin átsiklott a figyelmem, mégpedig az, hogy fix, hogy mindketten meg akarnak születni.
Innentől kezdve folyamatosan kérdezgettem róla, minél jobban meg akartam őt ismerni és segíteni ebben az életében. Vele volt a legaktívabb a kommunikáció. Veronika is bíztatott, hogy „beszélgessek” vele, hiszen ő mindent lát és hall odabent a pocakban.
A szülést is megbeszéltem vele Veronikán keresztül. Azt kaptam válaszul, hogy hajnalban születne meg, ott ahol a testvérei. Annyit kértem még tőle, hogy várja meg, amíg a szüleim odaérnek hozzánk a testvéreihez. Mivel tudtam, hogy a fájdalmon nem nagyon lehet segíteni, hiszen ez a természetes, kértem tőle, hogy legyen erőm hozzá, és ne kínozzon sokat. Ő be is tartotta. Viszont a kiírt időpont előtt már 1 hónappal rendszeresen jelentkeztek fájások. Nem olyan jósló fájások, hanem egy kicsit keményebbek.
Pocaklakó kommunikáció
Bevallom őszintén soha nem voltam az a „kommunikáljunk a magzattal mert az jó” típusú kismama. De eléggé kétségbe voltam esve a jövőnket illetően ezért aztán gondoltam, hogy kérek tőle segítséget. Ami ezután történt velünk lehet kicsit elcsépelten hangzik, de ha nem velünk történik, el sem hiszem, hogy ilyen létezik.
Elkezdtük a legnagyobb válság közepén árulni a lakásunkat. Esélyünk nem volt, hogy rendes áron eladjuk és viszonylag kevés hitelből vegyünk egy kertes házat, hiszen három duracell-nyuszival teljesen felesleges volt lakásban gondolkodnunk. Már csak a szomszédok miatt is. Jöttek jelentkezők, de nem volt komoly érdeklődő. A kis varázslóval is „beszélgettem” amikor csak tudtam, elmeséltem neki, hogy okozott némi galibát, de megoldjuk, és arra kértem segítsen nekünk.
Egyik este szintén álmomban egy barna hajú 4-5 éves forma kisfiú mellett ültem és panaszkodtam neki, hogy nem megy ez a lakás eladás. Az első kisfiamra hasonlított. Éreztem, hogy hozzám tartozik. A kisfiú rám nézett és azt mondta, hogy ne aggódjak, mert ő úgy érzi, hogy most el tudjuk majd adni a lakást.
A férjem intézte az ingatlanos ügyeket és bizony volt, amikor nem tudta fogadni a telefonokat, szóval lehet „elestünk” egy-két érdeklődőtől. Azonban egyik nap otthon maradt a telefon. Úgy voltam vele, hogy ha már ezt álmodtam, akkor igyekszem felvenni, ha csörög. Kint tettem-vettem az erkélyen. Valami kellett volna bentről, de nem akartam a srácokat felverni, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy bemegyek. Hallottam, hogy csörög a telefon. Egy ingatlanos hívott, hogy komoly érdeklődő van a lakásra. 1 hét múlva eladtuk.
A következő nagy feladat a házunk megtalálása volt. Ebben is kértem a segítségét, hiszen nem magunknak keresünk házat, hanem elsősorban miattuk csináljuk. Rengeteg házat megnéztünk, de egyikbe sem úgy léptem be, hogy igen ez lesz a mi otthonunk. Manó is mindig csendben volt a pocakomban minden egyes alkalommal. Mindig kérdeztem tőle, tetszik? De ő nem válaszolt, még csak egy apró karcsapkodás sem volt. Aztán álmomban újra előjött egy szituáció. Egy ingatlanossal beszélgettem egy ház teraszán. Úgy éreztem, hogy éppen megalkudtunk és megvettük a házat.
Mivel május vége felé már nem nagyon mozdultam ki otthonról, (június elejére voltam kiírva) mert nem bírtam a zötykölődést, a férjem nézegette a házakat. Egyszer azzal jött haza, hogy talált egy pofás kis házikót és mondta, hogy ezt érdemes lenne megnéznem, mert neki nagyon tetszik. Ahogy megláttam és beléptem az ajtón, elfogott az a jó érzés, hogy igen ez az. Manó is nagyot rúgott a pocakomban. Megláttam az ingatlanost, és akkor már tudtam, hogy ezt a házat bizony megvesszük.
Nagyjából mindent sikerült megbeszélnem vele, csak éppen azt nem akarta elárulni, hogy melyik csillagjegyben akar megszületni, vagyis hogy előbb jön, vagy időben. Abból indultam ki, hogy a másik kettő is előbb jött 1-2 héttel, talán ő is. Közeledett a kiírt időpont a családomat már kész frászban tartottam. Már elég régóta éreztem fájásokat de, tudtam, hogy ez még mindig kevés. Közben beszéltem vele, hogy valahogy jelezze, mikor szándékozik kibújni, mert nem szerettem volna, ha lemaradok a kórházi szülésről. Az orvosom mondta, hogy vigyázni kell, mivel harmadik szülés lehet, hogy hirtelen indul be, és akkor már nem érünk be a kórházba. Egyik este már éppen aludni készültem, amikor furcsa fájásokat éreztem, nem olyanokat, mint eddig. Egyre erősödtek és sűrűsödtek, és ahogy próbáltam koncentrálni egy belső hang mintha azt mondta volna, hogy ó igen itt az idő. Gyorsan telefonáltunk szüleimnek, az orvosomnak és irány a kórház.
Szülés előtt megbeszéltem Veronikával, hogy amikor a szülőszobán vagyok, értesítem és ő „rácsatlakozik” a dologra és a legmagasabb fájdalomküszöb emelést fogom kapni. A szülést is megbeszéltük a kis varázslóval ő is rendes volt és mindent úgy csinált ahogy kértem tőle. Nem tartott sokáig, 2 órán belül kibújt. A fájdalom? Fájt, de nem jobban, mint az előző. Azt hiszem a szülésnél nem is az a lényeg, hogy ne érezzünk fájdalmat, hanem az, hogy ne tartson sokáig.
Amikor a kezembe vettem, akkor láttam, hogy az első kisfiamra hasonlít. Onnantól kezdve már biztos voltam benne, hogy vele beszéltem álmomban és ő segített a lakás eladásában és a ház vásárlásában.
Utólag megkérdeztem Veronikától, hogy valóban ő választotta-e a házunkat és a válasz igen volt. Hogy miért pont ide költöztünk, gondolom egyszer majd csak ki fog derülni.
Kár, hogy ez a fajta kommunikáció a születéssel elmúlik. Néha jól jönne, amikor nem igazán vagyunk azonos kommunikációs csatornán.
Milyen a nagycsaládos élet? Nagyon zavaros. Imádnivalók a gyerekek, de bizony három kis ördögfióka nevelése nem kis feladat.
Írta: Melinda

1 megjegyzés:

  1. Ha lehet, szeretném tudni, hogy milyen körülményekhez viszonyítva fogant meg a baba, hogy csodásnak nevezik?
    Én is szeretnék harmadik babát,és csak a csodában hiszek már.

    Linda

    VálaszTörlés