2010/03/12

Szülők lettünk…


Régi nagy igazság, hogy nem csak a szülő neveli gyermekét, hanem a gyermek is neveli, alakítja a szüleit. Az ember gyermeke hatására válik szülővé.
Életünk már akkor átalakult, mikor még a Zétény meg sem született. Terhesen jobban odafigyeltem, hogy mit eszem, mit iszom, kíméltem magam minden téren. Igyekeztem mindent megtudni a terhességről, a szülésről és a csecsemőápolásról. Szülésfelkészítő tréningre is jártam férjemmel, ahol 6-8 házaspárral együtt elméletben és „gyakorlatban” átvettünk minden fontos tudnivalót ezzel kapcsolatban.
Egyszóval teljesen átrendeződtünk, megváltozott az életünk és minden a Zéti körül forgott.
Közben észre sem vettük, de szülők lettünk, azzá alakultunk.
A gyermekünk megszületése mindenekelőtt fizikai jellegű változásokat jelentet az életünkben. Pici élete első percétől kezdve fokozott és állandó figyelmet igényelt, csupa boldog izgalom, nagy szeretet vette körül és néha túlzásba vitt aggodalom is. Az akkori 2 szobás lakásunkat úgy alakítottuk át, hogy a kis jövevény minden igényének megfeleljen. Ha beléptél hozzánk rögtön érezted a levegőben az édes babaillatot, a sarokban rácsos babaágy, mellette pelenkázó, az asztalon a sok apró kellék az öltöztetéshez, fürdetéshez. Minden olyan más lett, én is, azaz mi is.
Nem voltak többé kötetlen szabad délutánok, és kettesben a moziban, színházban töltött gondtalan esték, ezek hosszú időre csak a képzeletemben léteztek. A szülővé válás egyik legnehezebb leckéje ez, amely már nem csak szigorú helyhez kötöttség fizikai változását jelenti, de nagy lelki átalakulást is jelez.
Nagyon szerettem társaságba járni, bowlingozni, tekézni, moziba járni, vagy csak egyszerűen kötetlenül beszélgetni a barátaimmal, így a vidám, szórakozni szerető feleségből egyszer csak aggódó, aggodalmaskodó anyává váltam. Néha arra lettem figyelmes, hogy szorongva figyelem a gyermekem légzését, kb. 10-szer mértem meg a fürdővíz hőmérsékletét, hogy megfeleljen. A legkritikusabb az éjszakák voltak. Zétény születése előtt 8-9 órákat aludtam és úgy gondoltam, hogy anélkül soha nem tudnék normálisan létezni. Aztán hamar rájöttem, hogy ez nem így van, néha óránként keltem a gyermekemhez, sőt 1 éves korában is voltak olyan éjszakák mikor 5-10-szer kellett felkelnem hozzá. A szervezetem hozzászokott, sajnos a mai napig van, hogy 2-szer felébred aranyom. Mára ez nem zavar, pár évvel ezelőtt ezt soha nem tudtam volna elképzelni, hogy erre is képes leszek.
Szülők lettünk és az életünkben már nem az a legfontosabb, hogy én és a férjem mit szeretnénk a legjobban – bár azért igyekszünk ezt sem elhanyagolni – hanem, hogy drága kisfiúknak hogy tudjuk kielégíteni igényeit, szükségleteit, úgy hogy közben saját érdekeink ne csorbuljanak.
Hamarosan 3 éves lesz és egyre önállóbb, ami azt is jelenti, hogy a nekünk is több szabadság jár, természetesen addig, amíg meg nem érkezik a kistestvér.
Akkor kezdődik minden elölről, vagy csak folytatódik, persze nem bánjuk, sőt inkább alig várjuk, mert időközben nem szimpla szülőkké váltunk, hanem boldog szülőkké!
Syl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése